Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
A moldvai magyarok e napon mindenféle virágokat, gyógynövényeket szenteltettek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket, mennydörgésnél is ezt égették.
E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben, mert – például a bukovinai magyarok szerint – aki Nagyboldogasszony után fürdik, vérzésben hal meg.
A Mura-vidéken dologtiltó nap sütésre, kemencében való tüzelésre, mert a tűz kitörne a kemencéből. Baranyában most vagy egy nappal előbb vették ki a beáztatott kendert. Nagyboldogasszony napja derült idejével a jó gyümölcs- és szőlőtermés előhírnöke. A Drávaszögben, Laskón azt tartották, hogy keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen.
Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap, például Hadikfalván. Ilyenkor háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok. A Bács megyei Topolyán a Nagyboldogasszony-napi búcsú a mulatság, ismerkedés alkalmát is jelentette.
Az ún. két Boldogasszony közét (aug. 15–szept. 8., Kisasszony) az asszonyi munkában tartották fontosnak. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtik, mert úgy vélik, hogy sokáig eláll. Medvesalján is úgy tartották, hogy a Nagyboldogasszony és Kisasszony-nap között tojt tojás sokáig eláll. Ezeket külön elrakták és meszet szórtak rá.
A kétasszony nap közti időszakot szerencsés időszaknak tekintették. A kopácsi halászok ekkor szedték a gyékényt.
A két Boldogasszony köze a magyar nyelvterületen általános hiedelem szerint a téli holmik, ruhafélék szellőztetésének az ideje, hogy a moly ne essen beléjük.
Zagyvarékason úgy vélték, hogy kétasszony között ki kell szellőztetni a búzát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.
Augusztus közepén a keresztény világ Jézus Krisztus anyját, Máriát ünnepli. A magyarság ősi ünnepe szerint Nagyboldogasszony napja az, amikor a magyarok Nagyasszonya, Mária testestől-lelkestől a Mennyországba távozott.
Augusztus 15-e, Jézus szülőanyjának mennybemenetele olyan kiemelt ünnepe a keresztényeknek, mint a karácsony, vagy mint a húsvét.
Az esemény pontos történéséről nem maradtak fenn írásos bizonyítékok, de a keresztény hit szerint ez a néphagyomány az ősegyházig nyúlik vissza, és mely szerint Krisztus anyja: Mária, halálával osztozott szent fia dicsőséges feltámadásában. Vagyis testben és lélekben egyaránt a Mennyországba jutott, mert holttestét angyalok kara emelte a mennyekbe. Egy népi találóskérdés így szól erről: "Hol magasabb a Föld az Égnél?" -Ahol Máriát eltemették. Ugyanis az nem lehetséges, hogy Mária teste - mely magában hordozta Istennek a fiát - elporladjon.
A keresztény hit része, hogy hisznek a test föltámadásában, ami egykor majd minden kereszténnyel meg fog történni.
A népszokásban az ünnep előestéjén (vigíliáján) az emberek virrasztással várták a hajnalt, és Nagyboldogasszonyhoz eképpen imádkoztak: "Nyújts kezet Mária / nyiccs kaput angyal, / hogy mehessünk a kerek ég alatt, / lobogó csillag felett az örök életre!"
A régiek szerint "fűbe, fába hagyta Isten az orvosságát".
Éppen ezért Nagyboldogasszony ünnepén virágokat, gyógyfüveket volt szokás szentelni, miket az épülő házak alapjába, ifjú párak ágyába, a csecsemők bölcsőjébe, majd a haldoklók párnájára tettek azért, hogy őket Mária, "Halottaknak megszabadítója, szomorúak megvigasztalója, gondban lévők jó tanácsadója, magyaroknak megoltalmazója" sose hagyja el. Magyarországon az egyetlen olyan nagy egyházi ünnep, mely ha hétköznapra esik, minden keresztény katolikus ember úgy ünnepli, hogy templomban szentmisén vesz részt.
Az Érdy kódex szerint Szent Gellért is beszélt a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről. "Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István király es ez szegény országát Bódogasszony országának nevezé."
Ugyanis a hagyomány szerint Szent István király halála előtt Mária kegyelmébe ajánlotta fel Magyarországot, és őt így a Magyarok Nagyasszonyává tette. Egy olyan hagyomány szerint pedig az ősmagyarságban volt egy női Istennő, akit Nagyboldogasszonynak hívtak. Szent István, amikor fölvette a kereszténységet, ezt a kifejezést az Isten-anyára, Máriára, Jézus édesanyjára ruházta át, ezért szólítjuk a magyar nyelvben már ezer éve így Jézus édesanyját.
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áldd meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
izzó vérszínű rubin cseppek, hullámos haján, amely most vállaira omlott, s amelyek színe olyan volt, mint meleg-barna bársony; a Nap sugaraiból fonott, s a Föld legszebb gyémántjaival ékített korona tündökölt. Ekként emelkedett mind feljebb és feljebb, s alakja egyre halványabban látszott, majd egy ki tudja; honnan került, vakító tisztaságú felleg fedte el előlünk, s amikor a felleg, amiként jött, hirtelen semmivé lett, már hiába faggattam pillantásommal az eget: Mária, az Áldott Szent Szűz Anya eltűnt, hogy már csak Fia Szeretetébe olvadva pillantson le a Föld színére, alábocsájtva még utószor a Fájdalom ezer tőre sebezte, Áldott Szívének édes Szeretet-sugarait.
Akkor már a felleg (amely nem is felleg volt tán igazán) semmivé lett, eső sem volt már rég: ám az Ég magasából egy kecses szivárvány-híd indult el, hogy átszökkenve a mérhetetlen távolságon, összekössön Eget és Földet, s mi tudván tudtuk: az Anya Szívét köti az össze a Föld Szívével.
A szivárvány íve, annak egyik vége magasan az Égben volt, míg a másik vége valahol a Föld egy távoli pontjára hullt, olyként, mintha a Föld izzó magjáig hajolt volna, hogy az Ég Erejével töltse fel azt egy messzi, előttünk (akkor még) ismeretlen ponton olvadva bele a Föld Szívébe; és mégis tudtam: egy-egy sugár mindannyiunk szívéhez is elér, hogy érezhetővé tegye mindenek számára Mária végtelenből aláhulló, Örök Anyai Szeretetének áldó, és áldott Erejét.
— Ekként emelkedett hát fel e Föld színéről Mária: a Legtökéletesebb Anya, itt hagyva mégis Szívének Sugarait, mint örök időkre szóló Ígéretet, amely a Föld Szívén beáradva a Föld testében mindenhol ott rezeg, hogy az Anya Erejével lépjenek egy Tiszta Holnap, s az Ígért, Új Világ felé mindenek: egy Új Világ felé, amely Egyedül Örök, s amelyet oly vágyva - vágynak, de amelyet oly hiába keresnek mégis a Föld porában az Ég magasából egykor kilépett Szellemek…"
"Épp együtt voltunk mind; szombat-nap előtti nap volt, s ép kora reggeli imánkat mondtuk, amikor a hír elért hozzánk. Azonnal felkerekedtünk, s útnak indultunk. Igaz: volt bennünk egy csöppnyi nyugtalanság, hogy későn találunk érkezni, s nem búcsúzhatunk el még utószor az Áldott Anyától, hát sietősre fogtuk lépteinket. S még így sem értünk volna oda napszállat, de még másnap, sőt: harmadnap reggel sem: ám az út, mint oly gyakran, míg Mesterünk mellett jártunk; most is megrövidült előttünk. Még szinte el sem indultunk, s már meg is érkeztünk: ebből viszont tudván tudtuk: Mesterünk sietett segítségünkre. Hálás szívvel rebegtünk Felé köszönetet, majd hogy már Mária előtt álltunk, s már köszöntöttük is, Néki is elmondtuk: miként esett, hogy ilyen gyorsan elértünk Hozzá. Az Anya most is csak mosolygott, akként mondta:
– – Tudom! Tudom, hisz láttalak benneteket, amiként az úton közeledtetek, mind Jeruzsálemtől fogva. Fiam megmutatta: miként siettek, hogy búcsút vehessek tőletek. De én sem hagylak magatokra! Ha eltávozom is most a Föld színéről; mindenkor véletek maradok, s a Föld minden népeivel, míg az Idő be nem telik azok fölött. Szállást veszek magamnak a kicsinyek szívében, hogy segítsem, s óvjam lépteik, de azért is, hogy azoktól óvjam Föld-anyátokat, akik “nagyoknak és hatalmasaknak” érzik magukat e Föld színén, ha azok már Ellene is mozdulni készülnek…
Tán még ti sem értitek e szavakat: de lesz majd idő, amikor mindezek épp úgy értetté lesznek, amiként azzá kell legyenek Fiam minden Ő Tanításai is. Értetté és befogadottá, hogy az Idő egy mégtávolibb pontján már ne csak értsék, és ne csak befogadni tudják; de Élni is mindazt, amit Fiam tanított, s amiket én most mondottam néktek. S most búcsúzzunk el: Fiam vár, s az Ő angyalai már közelednek; érzem az Erőt, amely Belőlük árad. Fiam Erejét hozzák, hogy segítsék lépteim, amelyek immáron az Örök Hazába vezetnek…
Akkor Mária megölelt, s megáldott mindannyiunkat az Ő Legtisztább Anyai Áldásával, majd elindult előttünk könnyedén, s mi követtük kedves alakját. Aztán ismét akként éreztem, mint Mesterem távozásakor, mintha egy láthatatlan Fal állta volna utamat: nem léphettem, nem közelíthettem az Áldott Szűzanya felé. Hát csak álltam mozdulatlanul, amiként álltak mind az addig mögöttem haladók is: akként figyeltük az Anya alakját.
Mária megállt, s egy pillanatra visszatekintett reánk: arcán édes mosoly fénylett, de szemeiből könnyek árja pergett. Nem értettem, nem is érthettem volna: nem az elválást fájlalja, de a Föld sorsát siratja, amelynek annyit, de annyit kell még viselnie és szenvednie értünk és végettünk: akiknek Otthont ád testén, s akiket táplál testéből…
Ekként maradt meg bennem az Áldott Szűz alakja. Amiként áll, mindentől és mindenkitől eltávolodva, könnyeit még-is mindenért és mindenkiért hullatva, de már felemelt karral és felemelt szívvel, felmosolyogva az Égre, ahol már tán akkor Egyszülöttjét látta, amint Reá várakozik
Szívem mély, és tiszta fohászra nyitotta elmémet, de fohászom nem csak elmémből: lelkemből, s lelkemmel szállott fel, egyre feljebb és feljebb, és mintha az Anya törékeny, Tiszta Teste is fohászommal együtt szállt volna: mind feljebb és feljebb emelkedett. A vállára terített, kopottas köpeny lassan Ég-színű lett, s arra ezüst-port szitált az ég, ruháját mintha fellegek gyapjából szőtték volna, lábán csöppnyi saruk ragyogtak fel mint izzó vérsz
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
