Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
LÓ
Ezek a patás állatok egy ősi magyar legenda szerint az ember legrégibb társai. „Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtet-te meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”
...............
A bronzkortól vannak bizonyítékok, hogy háziállatként tartották a lovakat. Hamarosan belekerültek az ember vallásos szertartásaiba is.
Mind a nyugati, mind a keleti ősi népeknél szokásban volt, hogy a szentelt berkekben áldozati lovakat tenyésztettek, melyek arra is szolgáltak, hogy az istenek kocsiját húzzák. Erre a célra fehér színű lovakat tartottak. A lovas kultúrájú népeknél a ló szimbolikája az Isten és az uralkodó fejedelem közötti kapcsolat kifejezésére épül. A fehér ló az igazságos, a szeretett és győztes fejedelmet jelképezi, aki a népét az ég urának tetsző utakon vezeti. A fejedelem fontosabb vallási ünnepek alkalmával fehér lovat áldozott az Istennek. A Napisten lovai lehetnek vö-rösek, a háború isteneié feketék. A fekete ló a Földnek és a vizek mélyének, az éjnek, a Holdnak, az ősanyának, a halálnak, álomnak, és mágiának a jelképe.
Mítoszok sora kapcsolódik a lóhoz. Hátán az ember be- és kilovagol a világból, születési és temetési rítusok tartoznak a lóhoz.
........
Anahita az iráni termékenység-istennő, a szent vizek úrnője, a csillagok között lakik, négylovas szekerén tiporja le a démonokat, ő ad minden életet, termést. Tistrja, az iráni mitológiában az eső istene is termékenységisten, a Szíriusz csillaggal azonosítják. Három alakban jelenik meg, aranyszarvú bika, fehér ló, és fekete ló képében legyőzi a vizeket visszatartó démont.
A druidák Napszimbóluma volt a ló.
A kelták legnépszerűbb termékenység istennője, aki a római időkben elsősorban a lovak, lovászok és lovaskatonák patrónája, a ló alakban ábrázolt Epona, ne-vének jelentése: Nagy Kanca. Képét lóistállókban a já-szolra festették védőtalizmánként. A ló szerepét a kelta hiedelemvilágban kitűnően illusztrálta Epona tiszteletének nagy elterjedtsége. Ez az állat a harc szimbóluma, de védő, démonűző szerepe is van.
„A perzsák szent fehér lovairól Herodotosz tudósít, mikép jóslatadó nyerítésük országos vállalatok és fejedelem választások alkalmával határzó befolyással bírt.” – olvashat-juk Ipolyi Magyar Mythologiájában. A perzsa Dáriusz lova megszerezte gazdájának a királyságot. Hét perzsa vezér abban egyezett meg, hogy az legyen közülük a király, akinek lova napfelkeltekor elsőnek fog nyeríteni.
Tacitus írásaiban olvashatunk az „assyriaiak szent lovairól” valamint Grimm tudósít a drontheimi templom udvarában legelő szent lovakról.
..........
A szanszkrit asva jelentése ló és hét. A Nagymedve csil-lagkép hét csillaga, a „Hét Bölccsel”, más vonatkozásban pedig a Nap szekerét húzó hét lóval áll összefüggésben.
...............
A germán mitológiában Wotan az alvilág, a költészet, és a csata istene, állatai a ló és a holló. Lóháton ülő harcosként ábrázolják.
„Fehérló, vagy egyszerűen Ló, illetve Lú a magyari népek ősi istennője. A Fehérló istenanya fia a hímnemű csikó, a Mén, a haladás, a gyarapodás, a tudás, a menés (előre-haladás) istene.
Az ő bibliai utódja Nimród, vagy Ménrót. (azaz Mén, a Nap-fia) Nimród – az első dalia – egész Mezopotámiának, vagy annak a területnek volt az első uralkodója, ahonnan később az asszírok elindultak. Perzsiában ő teremtette meg a fehér ló, a tűz, és a források kultuszát.”
A mai nyelvben a Ló a legnagyobbat, a legfényesebbet, a királyit, az istenit fejezi ki. Például: a lódarázs – óriási darazsat, vagy a víziló - a vizek istenét jelenti. A fehér jelentése „napfényes, kiváló” A Fehérló Napistent is jelentett.
Hasonló értelmében bukkan fel a fehér ló a Bibliában: „Krisztus megjelenése - És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (János jelenésekről 19.11.)
Lóval kapcsolatos név a Fülöp, – a görög Philipposz, jelentése: lókedvelő.
Kulcsszavak: Utazás, erő és szabadság, védelem, ritmus-érzék, indulatok, gyarapodás, tudás, előmenetel, harc, Tűz, Napállat.
„Állati mythosunk kitűnő alakja azonban a ló, regéink és mondáink sajátságos csodás tátosa. Ezen legnemesb és legeszélyesb állatot, a vitéz népek nélkülözhetetlen segédjét, az összes mythosok kitűnő tiszteletben részesíték.” – írja Ipolyi Arnold. Nem tartja véletlennek a táltos – ősmagyar főpap, és a mitikus lóalak nevének egyezését sem. „… legjellemzőbb vonás, hogy nyomorék lókint állíttatik elő, beteges, sovány, rühes, csúf görcsös, a királyi ólak s ménesben a legrútabb.… De a hős ezen alakjában is ráismer.
Érti az emberi beszédet, felszólal maga is, sőt mindent tud, tudósítja őt a titkos rejtett dolgokról, tanácsot ad néki, természetfeletti erejével megsegíti, magával ragadja országokon át, s mint hősét szabadítót senki utol nem érheti, viszi őt küzdeni a sárkányok ellen…egy tátos, kinek homlokán a nap van, és csikaja homlokán a hold csillaggal… „
Regék szólnak a patkójuk nyomában forrást fakasztó ménekről, mint Szent István és Szent László forrásairól.
Bár őseink táltoshitét az inkvizíció szívós munkával kitörölte a fejekből, emlékük azonban bennünk él. Inkvizíciós peranyagokból tudunk a Szent László lovas versenyekről, a szent ünnepén tartott lófuttatásokról. Az „első” vagy „zenlaslow” (szentlászló?) volt a verseny győztese, aki egy évig nem dolgozott, a győztes paripa pedig nem versenyezhetett többé, a táltosoké lett. A szertartás valamiféle ifjúvá avatás (is) lehetett, az ünnep alkalmával keresztelések, pilisezések történtek. A pünkösdi királyság őrzi az emlékét.
Népmeséinkben a táltos így szerepel: „… mély lelki értelmet képvisel a „táltos paripa” is, ez a csodálatos, beszélő ló, amit a legkisebbik királyfi rendszerint egy elhagyott kerítés sarkában lel meg, sovány, gondozatlan, vén gebe formájában.
Mihelyt parázzsal eteti meg, azonnal gyönyörűszép, szárnyas paripává változik, mely előtt nincs többé sem távolság, sem akadály. Mélységes szimbóluma ez az emberi lélek mélyén elrejtett isteni tulajdonságoknak, melyek csak akkor jöhetnek fölszínre, és érvényesülhetnek, ha „élő parázzsal”, „isteni tűzzel etetjük az emberi lelket.”
A táltos ló képes a levegőbe emelkedni, „csillagrúgó mén”.
A hun legendák szerint a táltos ló először sárkányként mély vizekben, tavakban élt, ahonnan kirepült, és átváltozott táltos lóvá.
Itt-ott más népek mítoszaiban is találkozhatunk csodás – táltos-szerű – lovakkal. A finn Kalevalában Väinämö lova könnyű, mint a szalmaszál, száraz lábbal mén át a tengereken. A germán istenségek csodás ménei, Freja tűzön átmenő lova, Sigurd pedig Odintól kapja nyolc lábú lovának csikaját, mely tűzön s vízen áthatol, s őt is csak a hős képes megülni és megfékezni. Dietrich lova is hét évig alattomban a föld alatt neveltetik számára.
A görög mitológia szárnyas lova Pégaszosz, (a rómaiak Pegazusa) aki a tengeristen Poszeidón és Medúza nászából született, és Perszeusz által lefejezett Medúza véréből szökkent elő. Poszeidón ajándékozta Perszeusznak a szárnyas lovat, de csak úgy boldogult vele, hogy Athéne aranyos féket adott hozzá, példázva, hogy a legnagyobb erő is csak féken tartva, józan mértékkel használható fel. A szárnyas paripa a Parnasszuson és a Helikonon legelt, amikor az ég felé pöffeszkedő Helikon hegybe belerúgott, patája nyomán források fakadtak. Ezek neve Hippokréné, azaz Lóforrás. Később az Olümposzon telepedett meg, és Zeusz villámait hordozta. A szárnyaló képzelet jelképe lett, amely a költőket az ihletettség és dicsőség ormára, azaz a Parnasszusra repíti.
A szárnyas ló az ég csillagai között is szerepel, Pegazus néven.
A repülni tudó ló emlékét lovaink madárnevei őrzik. Például Fecske, Sólyom, Hattyú.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!