Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
V. V. Hagdajev burját sámánnal beszélget Hoppál Mihály
Diószegi Vilmos - ha élne - bizonyára nagyon örülne azoknak a változásoknak, amelyek a mai Szibériát jellemzik. A szovjet hatalom összeomlása után ugyanis a régi hit képviselői a sámánok újra megjelentek és működnek.
Amikor legutóbb Szibériában jártam, újra eljutottam a burjátok közé is. Ulan-Ude városá- ban egy fiatal sámánnal találkoztam, a vele való beszélgetés szövegét adnám közre, mert sok érdekes és hiteles adatot ismerhetünk meg tőle. Mégis talán a legérdekesebb momentuma a vele való találkozásnak az volt, amikor felmutatta jobb kezét, amelyen a hüvelykujj kettős volt. Így született nyilvánvaló jeleként annak, hogy 'fölös csontja' van, vagyis sámán-erővel rendelkezik.
Diószegitől annak idején, amikor együtt dolgoztunk az Akadémia Néprajzi Kutatócso- portjában többször hallottam, hogy a magyar táltos egyik jellemzője szintén a 'fölös csont' vagyis a foggal születés vagy egy fölös ujjal való megjelöltség volt. Ady Endréről szintén azt tartják, hogy az egyik kezén egy ujjcsonk volt születési jegyként és annak jeleként, hogy ő is 'táltos' volt. Ezt ő maga is hitte és több versében utalt erre, így A daloló Párizs című versében is:
Ki vagyok? A Napisten papja,
Ki áldozik az éjszaka torán,
Én pap vagyok, de pogány pap, pogány,
Szent Napkeletnek mártírja vagyok
Táltosok átkos sarja talán.
A burjátoknál a sámán neve bö (hosszú ó és ő közötti hanggal), a mi bűbáj szavunk rokona - Diószegi is így magyarázta. V. V. Hagdajev a fiatal burját bö, aki csak harmincnyolc éves az új sámán típusa, mert ő már tanult ember - most írja a disszertációját -, de egyben a nemzetség, a rokonság összefogója, s mint ilyen a hagyományok ébrentartója, ápolója. A következőkben egy dokumentumfilm számára készített interjúból idézünk.
- Sámánok nemzetségéből származik?
Nemzetségünkben voltak sámánok. Mindkét ágon, apai ágon is, meg anyai ágon is. De apai ágon többen voltak. Járásunkban a nevezetes sámánok lókarókat állítottak fel, öt ilyen lókötő cölöpöt a hegyekben. Ott áll öt lókötöző oszlop, s ennek mind az ötnek megvan a maga jelen- tése: kinek, mikor, melyik sámán állította. S van ennek az öt lókarónak további szakrális jelentősége is: a nemzetség öt ágát jelképezi. Ezeknek a lókötő cölöpöknek az alapján beszél- hetünk a nemzetségi hagyományokról, nemzetségi történelemről is.
- Mi a lókaró burját neve?
Szerge.
- Ugyanúgy, mint jakut nyelven.
Igen, igen. A lókaró mindig három világot köt össze: teteje a felső szellemeket, közepe a középső világot, töve pedig az alsóvilágot jelképezi.
- Mit beszéltek a nagyszülei a sámán ősökről?
A nagyapám darhan volt, a dédnagyapám is: ez a kovácsokat jelenti. Az egyik nemzetségen belül az unokabátyja pedig fehér sámán volt, mert amikor haldoklott, fehér ruhába öltöztették - szarvasprémből készült fehér ruhába és fehér lovon temették el őt. Mellé tették a csen- gettyűjét. A fehér lovat kivitték a tajgába, hiszen az a nemzetség lova, s van ott nekünk egy nemzetségi szent berkünk, ott eresztették el a lovat. Amikor még gyerek voltam, jártam ebben a berekben, amikor a nagyapámat égettem el. A sámánokat elégették, így a nagyapámat is. A nagyapám anyját is úgy égették el, én is ott voltam. Persze, hogy nem én égettem, hanem a nemzetség, én csak jelen voltam ezeken a szertartásokon. Volt ott egy ilyen vastag fa, a törzsén kis ajtó. Ha az ember kinyitja az ajtót, ott vannak benn a faoduban a csontok. De a fa él, ágakat hajt, a lombkoronájában, az ágakon 1961-ben magam is láttam, sok papírpénz van, régi bankjegy. A szovjet időben szovjet rubel volt felül, alatta meg a cári időkből való ötkopejkás, kis aranypénz. A közepén átfúrva. Ez valahogyan megragadt az emlékezetemben.
- Magát is felavatták sámánnak?
Átestem az avatáson. Arról van szó, hogy a nemzetségünk széthullott, egyesek ebből a nem- zetségből itt élnek, Ulan-Udeban, vagy mások Magadanban, meg egyebütt. Olyan jövendölést kaptam, hogy mivel a nemzetségünk felbomlott, össze kell jönnie valamennyinek egy cso- portba, összefogni és saját sámánra kell szert tenni. Akkor az itt élő öregek közül az egyik, aki most 87 éves, eljött ide, a szálláson még élt egy 93 éves öreg ember, a nemzetségből vala- mennyi itt élő öreg összejött. Még Magadanba is írtak, hogy az ottaniak is jöjjenek. A gyűlésen három bárányt áldoztunk.
Az 1930-as évektől fogva minden sámánholmit összeszedtek és elégettek, az 1960-as évek- ben pedig felgyújtották a nemzetségünk szertartásházát is, amit sikerült megmenteni azt elrejtették az öregek a hegyekben. Ma is ott van minden, a hegyekben. Csak ha nemzetségi ünnepre kerül sor, vesszük elő, s csináljuk végig velük a szertartást. Majd az ünnep végeztével ismét elrejtjük.
Vannak ott olyan holmik is, amelyeket még valamikor a középkorban készítettek az őseink. Hagde -ez a család neve. Jelenleg én vagyok az őrizője a nemzetségi közös tűzhelynek, vagyis használom ezeket a holmikat. Az említett öregek közül mindegyik elmond egy-egy régi történetet, legendát, így a hagyománynak is őrizője vagyok. Őrzöm ezeket a hagyományokat, a nemzetségi hagyományokat, s itt például, ahol élnek a nemzetségünkbe való emberek, mindegyiküknek el kell magyaráznom, hogy ennek és ennek a nemzetségnek vagy a tagja, ilyen és ilyen a leszármazási vonalad, s valahányszor eljövök ide, úgy fogadnak, mint sámánt. A sámánnak nagyon jól kell ismernie nemzetsége tagjait és természetesen a nemzetség- belieknek is ismerniük kell a sámánjukat...
A sámánnak mindig a nemzetségével, a szállásbeliekkel együtt kell lennie ott, ahol azok vannak, a népe. Valahol vidéken tehát. Hogy ismerjék őt minden nomád szálláson. A mieink jól ismernek engemet. Mindenben megtartjuk a magunk szertartásait s arra valamennyi szállásról eljönnek az emberek. S abban az időben, azon a napon felhagynak minden mun- kájukkal, hogy eljöhessenek a szertartásra. Előbb megnézzük, hogy melyik a legkedvezőbb nap az imaszertartásra. Én legelőbb a körülöttem levőkkel közlöm, mindegyikük öt-nyolc embernek továbbadja és így tágul a kör, másnap már mindenki tudja és el is jön. Addigra már minden elő van készítve, belefogunk és mindent teljes egyetértésben végzünk.
Ha az ember elvesz valamit vagy kivág egy fát a tajgában, akkor fát kell ültetnie, vagyis adok-kapok viszonynak kell lennie, meg kell teremteni az egyensúlyt. Én legalábbis így fogom fel! Mi, amikor bárányáldozatot mutatunk be, a bárány lelke felszáll oda Őhozzá, az égbe, s miután kielégítettük a szellemeket, az églakókat, kéréssel fordulunk hozzájuk, nagyon konk- rétan megfogalmazott kéréssel, néha az egész nemzetség nevében. A nemzetség egészét megmozgató ünnepségeken, amikor valamilyen közösségi dologról van szó, mondjuk a birkaáldozatról, az állatokat egész nemzetség veszi meg, mindenki részt vesz benne. A szertartáson azután mindegyikük kap egy darab húst. Sőt, akik nem tudtak részt venni a tajlgan-on, ugyancsak megkóstolhatják az áldozati húst. Jár nekik ebből a megszentelt hús- ból. Az állattenyésztő népeknél ez éppen olyan, mint a keresztényeknél az ostya.
Mint sámán, elvégeztem mindazokat a szertartásokat, amelyeket el tudok végezni: a tajlga éves szertartást, a szellemek jóindulatának elnyerését célzó tajlag-t, hogy támasszanak aka- dályokat, ne tegyenek rosszat, ezek általánosan ismert sámán szertartások. Azután végzek olyan tajlga-t, aminek a célja, hogy jól menjen a munka, minden sikerüljön. A harmadik mifelénk a május végén esedékes tajlga, aminek a célja a jó termés, s a mongoloknak az is fontos, hogy a jószág egészséges legyen, mind az öt fajta jószág egészséges legyen, a szertartást azért tartjuk, hogy bőségesen legyen eső, sok legyen a villámlás, ami a termést növelő esőt jelenti, és hogy kövérek legyenek a legelők. Amikor az istenekhez fordulunk kérésünkkel egy-egy ilyen szertartáson, akkor elővesszük a villámkövet � zöldes-szürkés- kékes színű kő -, minden évben elővesszük, majd új selyemdarabba csavarva eltesszük. De előbb beletesszük abba az üstbe, amelyikben a taraszun van, s valamennyien iszunk abból a taraszunból. Magának is meg kell kóstolnia ezt a szent italt. Ez tejvodka, amelyet ez az égi kő tett szent itallá, csak férfiak isszák.
- Magának van ilyen köve?
Van. De nem mutatom senkinek, se tudósoknak, senkinek! Ez úgy néz ki, mint egy dárdahegy, kihegyesedik a vége, rombusz formájú...
A mi sámán felfogásunk szerint, de meg Vasziljev könyve szerint is, nekem jelem van, sámán bélyegem. Születésem óta van ez - itt felmutatta a hüvelykujját - látja? Ez a sámán fölös csontja. Nekem tehát nem kell valamiféle papírokat felmutatnom. A fölös csont az ujjam. Aztán a nagyapám és nagyanyám adott sámán nevelést.
- Sámán betegsége is volt?
A sámán betegség előfordult, de nálam az észrevétlenül múlt el. Semmiféle rohamom, meg hasonlók, nem voltak. Ha volt is gyermekkoromban valamilyen betegségem, de elmúlt, nem tudtam róla, 25 éves koromban volt valamilyen könnyebb betegségem, de a kifejezetten sámán betegségem nem volt.
A mongolok és a burjátok nomádok voltak, egész életüket lovon töltötték, ezért mondjuk: e-e-e- ezért énekeljük, Huhe Muhe Tengeri - vagyis Kék ég Édesapánk. Ha emelkedett stílusban beszélünk, fordulunk az Éghez... miben különbözik ez a keresztény imától? Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... A Mi Atyánk az égben lakozó atya... vagyis össze lehet vetni egymással a sámánizmust és a kereszténységet is. Párhuzamokat lehet vonni. Csak a szavak mások esetleg. Mindig azt mondták nekem, hogy a sámánok nem templomban imádkoznak, nyugati értelemben vett templomokban. Semmi értelme annak, hogy a nomád ember szekéren magával vigye a templomát. Egyik évszakban itt van a legelőkön, a következőben másutt, s cipelje a templomát? Nem volt rá szüksége! A templom a kupola, a torony nem nomád em- bernek való. A pusztában tüzet rak, én is azt tettem és imádkozom. Otthon gyertyát gyújtok és annál imádkozom. A legfőbb templom a lélekben van, az ember szívében. Belül, s ahogy az ember gondolkodik, amilyen a lelkiismerete, úgy fogadja az isten az imáját. Meghalunk, hiszen mindannyian halandók vagyunk, s lelkünk felmegy oda, ahova se hatalmat, se va- gyont, pénzt nem viszünk magunkkal, oda csak [mutatja] ezzel megyünk. A lelkünk, a lelki- ismeretünk, gondolataink, tudatunk megy fel oda, csak a porladó test, csont marad idelent a földön, hús-vér testünk. A nagy tanok, a világvallások, mint a buddhizmus, kereszténység, muzulmán világ, iszlám, mindegyik isteni megnyilatkozás. A sámánizmus abban különbözik tőlük, hogy az sohasem bírál, sohasem cáfol, míg bennünket sámánhitűeket a keresztények nem egyszer pogányoknak, istentagadóknak mondtak, vagy a buddhisták tudatlanoknak mondanak, s ezt a tudatlanságunkat akarták felszámolni a térítéssel. Az iszlám követői hitetleneknek neveznek bennünket, ezért akarnak iszlamizálni és a dzsihadba vonni. A sámánhitű viszont nagy türelemmel viseltetik a máshitűek iránt: imádkozzék mindenki a maga istenéhez. Ez a szempont különbözteti meg a többitől.
Amikor lelkem átszállt a túlvilágra, ott összerágtak. Minden sámán a maga módján átesik ezen a fázison. Mikor én jártam ott, másként zajlott le, el tudom mondani, ha akarja. Az eleje nagyon prózai volt, otthon dolgoztam, a pajtát javítottam. Korhadt a teteje, javítottam a pajtát, s egyszer csak leestem, kificamodott a karom. Bevittek a kórházba, mire odaértünk, elvesztettem az eszméletem. Transzba estem, de éreztem mindent, ahogy fekszem, a lel- kemnek egyik része, ez a blokk kiválik belőlem - a testem fekszik, látom is, látom a karomat, egyszer csak úgy érzem, eltűnt a mennyezet, nőni kezdek, óriás vagyok. Egyre csak nő a testem és elérem az eget. Ilyen óriás lett belőlem. És növök még tovább, valamilyen hangot hallok, mint ahogy a vízben a buborék felszáll s elpattan, olyan hangot, s belekerülök egy ilyen buborékba s csak emelkedek felfelé. Ott meg jön egy másik buborék, kérdezem a buborékot, de még be se fejeztem a kérdést, már jött is a válasz, azt felelte a buborék: ő egy portugál volt, katasztrófában pusztult el itt és itt, mondta, hogy hol. Szálltunk tovább fölfele. Úgy látszik, ott a felső világban nincsenek nyelvi különbségek, nincsen a nemek és életkorok, századok között sem különbségek. Csak hangok, meg olyan elringató nagyszerű állapot, a kegyelem állapota, minden olyan könnyű, súlytalan az embernek nincs kedve visszatérni ide a földre.
Szálltunk tovább. Végül elértünk egy mohos helyre, vagyis ahol moha van elkeverve hegyi tócsával, vagy inkább amilyen az erdei tisztásokon van. Én, buborék, odaszállok, s ezernyi és ezernyi apró kis buborékra pattanok szét s bebújok a moha közé. Be kell mennem a moha közé. Ott, a mohában kezdik rágni a testemet. A moha rágja. Van neki foga, vagy mije, és rágja a testemet, s amikor megrágta, ezer és ezer kérdésre vár ezer és ezer választ: bűnös, ártatlan, jó, rossz, jóindulatú, rossz szándékú, és még hasonló kérdések. Mikor mindezzel végzünk, kiköp és én szállok vissza. S amikor visszaszálltam, mint emlékszem, a lelkem a fejem tetején szállt vissza a testembe! Az egyik hajszálam akkora volt, mint ez az Ulan-Ude város, és fekete-fehér, mint az éj. Azon át jutottam vissza. Akkor azonban minden olyan nehéz lett, nekem személy szerint nehéz volt minden. Vannak olyan emberek, akik félvállról veszik, könnyedén túlesnek rajta, de nekem hallatlanul nehéz volt. Nehéz volt visszajutnom a testembe. Nagyon fájt. Kijutni könnyedén kijutott a lelkem, de fájdalmat okozott a visszatérése.
- Mikor volt ez?
Kilenc éve lehet. Később még két-három alkalommal távozott a lelkem a testemből, de az már jóval könnyebb volt. Megküzdöttem a szellemekkel, gonosz lelkekkel, a tükörrel a ruhámra sütő napsugarakat irányítottam rájuk. A napsugarakkal pusztítottam el a gonosz szellemeket, akiknek nincs sem szemük, sem orruk, szájuk sincs, hanem olyan szürkék, feketék. Megsemmisítettem nyolcat vagy még többet. Közben azonban lenyugodott a nap, a szellemek erőre kaptak, üldözőbe vettek, én meg menekültem, egyre jobban futottam, majd felültem egy lóra s a lovon egyenest felszálltam oda, a naphoz, úgy sikerült megmenekülnöm.
(Fordította: Kovács Zoltán)
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!