Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Mit nevezünk lélekminőségeknek?
Mit jelent a szó maga?
Mi a jelentése és milyen vonatkozásban helyezzük be mindennapjainkba?
A lélekminőség egy olyan éteri- szférikus anyag, amely az idők vonatkozásában időről időre testet ölt, transzformálja magát.
Különböző lélekminőségekkel bírunk. Nincs meg egy általános meghatározott irányzat, ami besorolná valamennyit és egy kalap alá beszorítaná.
Egyezünk meg abban, hogy az egyik lélekminőséget MAG-NAK fogom nevezni, a többit egy csoport alá gyűjtöm össze, és Tanulandó lélekminőségnek nevezem el.
A Mag és Tanulandó lélekminőség között az a különbség, - hogy a MAG tárolt tudáshordozó és átörökítő. Az emlékeiből épül és építi fel MAGÁT, a múltjából merítkezik és jeleníti meg,- örökíti át MAGÁT a jelenbe.
Ez a MAG egy népcsoport, amely számos inkarnáción és kultúrán keresztül fenn maradt. Az évek ugyan megtizedelték és megnyirbálták hitét és kiállását, de egyet nem vehettek el tőle, Isten iránti mélységes szeretetét.
A MAG-BAN élünk és a MAG-BÓL élünk.
Belőle merítkezünk és hozzuk elő mindazt a tudást, ami mindig is részünket alkotta, hisz szerves egységben éltünk a Teremtéssel,- azzal a korszakkal, amelyben az aranykori ember megjelenítette MAGÁT.
Mi tudtuk, hittük és éltük ezt a kegyelmi állapotot, és így jogfolytonosságot élvezzünk ennek továbbvitelére, betranszformálására. Betranszformálni valamit csak az tud, akinek már részét alkotta ez a tudás. Aki kellő bizalommal és megéléssel fordul a Teremtő irányában és hagyatkozik az Isteni vezettetésre.
A MAG népe egy ilyen kódolt tudás birtokában van. Éppen ezért most eljött az idő, hogy át transzformálja azt a tudást, amely tárolt tudásként őrzött szíve legrejtekében, legmélyében.
Magyarok, Testvéreim, Ti, akik szívetek, lelketek legmélyén magyarnak valljátok magatokat, mert lélekminőségben elértétek azt az állapotot, ami az ŐS TEN teremtéséhez vezethető vissza,- ébredjetek!
Álljatok ki bátorsággal, hisz szívetek, lelketek legmélyén, a MAGOTOKBAN őrzitek mindezt a tudást. Mindent ami kell ahhoz, hogy egy szebb és jobb jövőt alkoss a birtokodban van, csak elő kell hoznod magadból, a felszínre kell hoznod. De mindehhez végtelen alázat, szeretet és Istenhit, bizalom kell, hogy társuljon.
A MAG megpattant, kinyílt, ébredezik. De mit is tehetünk, hogy ne csak ébredők legyünk és ébredőkké váljunk, hanem Tudós MAG emberekké, aki a Teremtő ŐS TEN által, ráébred a tudásra, felismeri magát, magasra tartva és méltatva, büszkén kiáll magáért, Istenért és Hazájáért. Mert egy az Isten és Egy a Haza.
Magyarok, az ébredés állapotában már sokan vagytok, sokan tesztek és mégis elvesztek. Nem merítek megnyilvánítani magatokat, nem merítek nagyobb erővel és ráhagyatkozással előhozni és tenni amit Isten szánt feladatul nékünk az Ősteremtésben.
A MAG állapot amely bebábozódva ébredezett, nem mert kipattanni és felébredni, olyan fokon amelyben tettek mezejére lép,- ez most véget kell hogy érjen.
Nem várhatunk a másikra, nem várhatunk külföldi segítségre.
A magyar azért MAG, hogy magában oldja meg a megoldandó feladatot.
Minden ami a feladat megoldásához kell,- minden a lelkünk, a szívünk legmélyén bennünk van. Csak igen mélyre kell ásnunk, hogy ezt az Ős állapotot, mely TEN-NEK nevezte magát, előhívjuk magunkból, felvállaljuk, és megdicsőülve a tettek mezejére lépjünk. Hogy várhatnánk el, hogy a Tanulandó lélekminőség lássa el, végezze el és oldja meg a ránk szabott feladatot?
Isten ezt nem engedi és nem szereti, ha az a nép amit Ő kijelölt népeként választott a Teremtésben, mindazt az ősi tudást megtagadja, avagy csak részben műveli.
Isten azt várja el tőlünk, hogy tegyünk magunkért!
Álljunk ki nagyobb bátorsággal és hazaszeretettel, amely Isten szeretetével párosulva és azonosulva teljesíti be küldetését, vállalt szabott feladatát.
A Tanulóktól mi nem tanulhatunk! Nekik kellene tőlünk tanulni!
Tőlünk tanulni a hitet, az Istenre hagyatkozást és mindazt a tiszta tudást, amelyet Őseink örökségül hagytak reánk.
Miért folyt e sok vér, miért volt a sok áldozat, ha a saját belső ősi tudása által e nép nem tud megdicsőülni? Akkor, hogy vállalja fel az Istenét?
Hol és milyen helyet foglal el szívében az ŐS TEN, a Magyarok Istene?
Magyarok Istene nézz le ránk… sokan kérjük.
Lenéz,… és mit lát a MI Istenünk?
Most sokan feltehetik a kérdést, mi az, hogy nekünk külön Istenünk van?
Igen, - mindig is volt, VAN, és lesz is,- amíg a magyar MAGYARNAK mondja magát. Amíg tudja és teszi dolgát, hitét adja ebben az irányban.
Magyarok Istene lenéz reánk… De vajon mit lát?
Próbáljunk Isten szemszögéből rálátni a jelenlegi helyzetünkre.
Több mint valószínű, hogy ami felkelti a figyelmét azok a hiányosságok. Mi az, amit nem teszünk meg, amit nem csinálunk meg, pedig minden jogosultságunk és bizonyítványunk már meg van hozzá. Hisz több ezerszer már végig jártuk ezt az utat, és mindig a legmélyebb szakadékból is kievickéltünk valahogyan.
Azokból a szakadékokból is, amelyet nem saját magunknak köszönhettünk. Mert követtünk egy példát, amelyet Őseink soha nem erőltettek ránk, mert nem volt az Övék, sőt megtagadták.
A kereszténység alaptételei Jézus igaz tanításait tükrözik vissza, nem azt a keresztény irányzatot, amelyet az egyház részleteiben megmásított és gondosan elhallgatott. Azt a vallási demagóg irányzatot és hithű áldozat vállalást, amit István király után vállalt népünk a kereszténység beköszöntével.
Nem arról van szó, hogy itt óriási hibát követett volna el, de vétkezett,- és vétke pedig abból eredt, hogy gyökereit, kik őseit alkották, - megtagadta, kiirtotta, semmissé tette, és egy olyan álvallási teóriát és gyülekezetet tett a magáénak a papság által, ami soha sem volt az övé.
A MAG már régen megtanulta ami az övé. ŐS-TEN már annak előtte benne munkált a MAG szívében, mielőtt Jézus, Krisztusban megdicsőült volna.
A mélyebb értelmezés végett, István királyunk érdemeit nem akarom kétségbe vonni, nem ez a célom. Viszont az eszközt, amivel őseinket, tudóinkat a kereszténységre „térítette” a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet a kegyelemteljes módszerek közé besorolni.
Menjünk csak vissza az ősi ornamentikához. Mindez a vérünkben, a gyökereinkben van, belénk van kódolva.
Miért követnénk mi más nemzeteket, akik Tanulandó minőségben vannak jelen?
Körülöttünk élnek és ugyanúgy ránk akarják és erőltetni az akaratukat, mint azt több ezer évvel ezelőtt tették. Nekünk kellene őket tanítani, az ősi hitre, a kiállásra, Isten végtelen szeretetére. De miért nem vesszük már észre, hogy ők tanítanak minket?
A Tanulandó lélekminőség tanítja a MAGOT, akiben az ŐS-TEN bölcsessége és végtelen, alázatos szeretete rejtőzik ott szíve legmélyén.
A REND megfordult és felborult, amíg ezt a RENDET nem állítjuk vissza az EREDENDŐ RENDJÉBE, addig nem lesz rend a MAGYAR RENDBEN.
A magyar nem egy báb, akit összevissza lehet ráncigálni, arcul lehet csapni, sárba lehet tiporni, mert azt a különböző vallási felekezetek így hirdetik és tanítják.
A magyar felvette ezt a Krisztusi vezeklő mintát és rendet, csak arról feledkezünk meg többnyire,- hogy ISTEN akarta-e ezt?
Miért akarta volna, hisz SZERETET ISTENE ilyen áldozatokat nem kér tőlünk.
Miért kell vezekelnünk? Meddig tart a vezeklésünk?
Amíg önállókká nem válunk, amíg nem más mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk és azt hogyan tegyük.
A magyar aki igaz magyar, az MAG marad. Most ezek a Magocskák ébredeznek.
Egymást szólítják, Egységbe rendezik, megtalálják egymást.
Tetteik ŐS-TENT példázzák, nem ijednek meg a saját árnyékuktól.
Megijedni csak az szokott, akinek takargatnivalója van.
Ha mi tisztán, szívünk legmélyebb fájdalmával és alázatosságával állunk Isten szent színe elé, és őszintén megbánjuk botlásainkat és tévedéseinket, - akkor a Mi Istenünk, a Magyarok Istene, kitárja két karját felénk és MAGÁHOZ von minket, ad egy új lehetőséget, egy új kezdetet, amely tiszta lapként szerepel az életünkben.
Mi Testvéreim, most ennél a pontnál tartunk.
Állunk vagy várunk, hogy még több terhet, még több igát rakjanak a nyakunkba, és még jobban áldozatokká váljunk. Vagy cselekszünk és letépjük magunkról a rabigába hajtó láncot, büszkén vállaljuk magyarságunk. Büszkén vállaljuk azt, akik vagyunk. Vállaljuk tévedéseinket, botlásainkat, csalódottságainkat. Vállaljuk azt, hogy mi is megjártuk a Golgotát, de tanultunk belőle és még egyszer nem szolgáltatjuk ki magunkat, nem adunk táptalajt semmilyen idegen hatalomnak és befolyásoltságnak.
Bűneink ha voltak megbocsátatnak, vétkeink ha voltak, feloldoztatnak.
Mert mi MAGYAROK VAGYUNK, az Úr nemzete és dicsősége. És ha újra meglátjuk magunkban a NAPOT, amikor újra visszatérünk az EGY ISTEN HITRE és nem különböző Isteneket imádunk és dicsőítünk, - akkor talán újra az ÚR Színe elé állva, megdicsőülve taníthatjuk a többi népcsoportot, lélekminőséget, a KEGYELEM művészetére. Mi kegyelemteljesek vagyunk, áldottak vagyunk, mert az ISTENI MAGBÓL vagyunk, abból élünk, abból létezünk, az a mi lételemünk.
Áldassék az ÚR, az ÖRÖK JELENVALÓ, Aki a MINDENSÉG FORRÁSÁT tükrözi és adja tovább a teremtésben.
A saját gondolataimat vettem papírra, nem kell senkinek egyet értenie vele. Hacsak annyit elértem, hogy bizonyos részeken és szóhasználaton elgondolkodnak, - akkor áldom az URAT érte.
Az ÚR legyen veletek, a Magyarok Istene, mert Ő soha nem hagyott el bennetek!
Isten- Isten!
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
