Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Ősi hagyományaink- Ősi ünnepeink januártól- augusztusig
JÚLIUS 22. – A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL EMLÉKNAPJA - 1456
Hunyadi János szobra a Hősök terén
(fotó: Vimola Ágnes)
A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.
A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.
Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.
A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba.
„A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik.
A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta.”
(Szűcs Jenő)
” …Paizsodnak fénye előtt, porba hulltak a pogányok…”
A nándorfehérvári diadal az egész emberiség számára példa értékű győzelem a magyarság történelmében. Európa hálás volt a magyar közösségnek, mert az megállította a törököt, annak dacára, hogy a nemzetközi segítség elmaradt, noha 1453-ban meghirdették az egységes keresztény összefogást az oszmánokkal szemben. Ha a török akkor tovább nyomul, mára a nyugati kultúrából semmi nem maradt volna. Nándorfehérvárnál a „vesztesek” legyőzték a túlerőt, azonban a magyarság a mai napig vesztes létbe van kényszerítve.
1456-ban az eleve nehéz helyzetben lévő Magyarország a Szent Korona távollétében, területi veszteségekkel terhelve - az 1920-ban darabokra szakított „trianoni Magyarország” képe már ekkor kirajzolódott - győzelmet aratott az oszmán sereg felett.
Dr. Varga Tibor Szent Korona kutató jogtörténész kutatásai alapján figyelemmel kísérhetjük a nándorfehérvári diadal eseményeit.
1456-ban Magyarország nagyon szorongatott helyzetben volt. Már ekkor megmutatkozott napjaink „trianoni országképe”, miután 1440-ben a Szent Koronát ellopták és elzálogosították, Magyarország területi épsége is felbomlott. Hunyadi János ezt a megcsonkított országot kísérelte meg katonailag alkalmassá tenni arra, hogy a törökkel szemben megvédelmezze a magyarságot és Európát. Ráadásul Európa magára hagyta a magyarságot. 1453-ban meghirdették ugyan, hogy keresztes összefogásra van szükség, azonban nemzetközi segítség nem érkezett. Tulajdonképpen csak III. Callixtus pápa és Kapisztrán Szent János neve említhető meg e korból idegen támogatásként. Végül az a sereg, amely Nándorfehérvárnál megvédte a hazát és Európát gyakorlatilag 95 %-ban magyarokból tevődött össze, szegény és rosszul felszerelt, jórészt parasztokból kovácsolódott hadsereg volt. A gazdag réteg, egészen különös módon, nem ment a törökök elleni harcba. Azok vettek részt az ütközetben, akik csak a lelküket veszíthették el.
Ez a magyar sereg, a korabeli viszonyokhoz mérten, nagyon modern és jól felszerelt százötvenezres török hadsereggel találta magát szemben. Az óriási török had kétszáz hajóval érkezett, háromszáz ágyúval felszerelve, ebből két olyan hatalmas mozsár, amelyben, a leírások szerint, elfért egy megtermett ember székestül. Mindemellett rengeteg hölgy kísérte őket, akiket azért hoztak, hogy a magyar katonákat erkölcsükben megrontsák. Hatalmas kutyafalkát is hurcoltak magukkal az oszmánok, tervük szerint a legyőzöttek tetemeit azokkal etették volna fel.
A százötvenezres török haddal szemben hatvanezres, hirtelenjében kiképzett magyar „koldushad” vette föl a harcot, győzelmük így nyilvánvalóan esélytelennek tűnt. Az azóta eltelt 550 évben sem történt hasonló eset, hogy „vesztesek” nyerhettek csatát. (A mai sikerközpontú világban ez példátlan, mivel ma a veszteseknek nem lehet sem igazsága, sem nyert csatája.) Az esélytelenek győzelmének pedig óriási jelentősége van. Úgy tűnik, mintha akkor az égi erők álltak volna magyarok mellé. Kapisztrán Szent János és Hunyadi János elképesztő lelki tisztaságot sugárzott. Napi rendszerességgel imádkoztak, a katonáik gyóntak, és ami szokatlan volt, nőkkel nem érintkeztek, hogy az égi erők felé nyitott szívvel viseltessenek.
Érdemes tudni, hogy Nándorfehérvár (jelenleg Belgrád) a Duna és a Száva találkozásánál helyezkedik el. A törökök hajóikat a Dunán Nándorfehérvár mögé vitték, azért, hogy megakadályozzák a külső segítség beérkezését. Három hadtest foglalt a várral szemben állást, az európai, az ázsiai hadtest és középütt II. Mohamed harcosai. A törökök hosszan lövették a várat. Ahhoz, hogy Szilágyinak, a vár kapitányának segítséget tudjon nyújtani, Hunyadi seregének át kellett törni a hajózárat. Ámde a magyarok nem rendelkeztek hadihajókkal. Hunyadinak együttesen kétszáz, vízi összecsapásra alkalmatlan búzaszállító és személyszállító hajója volt. Ezért a magyar hadvezér meghagyta Szilágyinak, hogy amikor az ütközet megindul, segítsék őket a várból, ekként majd két tűz közé kerülnek a törökök. Ezt megelőzően, még mielőtt a török elfoglalta volna állásait, Hunyadi folyamatos rajtaütésekkel akadályozta a törökök előrenyomulást.
Július másodikán Kapisztrán Szent János megérkezett a várba, és Hunyadit akarta követni. Amikor Kapisztrán három hajóval el akart indulni, óriási vihar támadt, ezért vissza kellett fordulnia. Miközben pedig partra szálltak, az ég kiderült és feltűnt a török hajóhad. Ha az égiek nem segítik őket, közvetlenül belerohantak volna a törökök hajórajába.
Nándorfehérvár fölött ez a bizonyos hajóhad foglalt állást a Dunán, és Hunyadi kétszáz hajója ezt próbálta áttörni. A magyarok hajói olyannyira nem is hasonlítottak hadigályákra, hogy amint a törökök meglátták, harsány nevetésben törtek ki. Nem vették bizony számításba az oszmánok a Duna erős áramlását és Hunyadi katonáinak erejét, akik hajóikkal oly nagy lendülettel ütköztek az ellenség hadigályáit összetartó láncainak, hogy azok elpattantak. Így indult el a küzdelem. Hunyadi példát mutatott viselkedésével, azzal, hogy a vezérgályáról elsőként vetette át magát a törökök egyik hajójára. A magyar hadvezérek csatában nem azt kiáltották, hogy előre, hanem azt, hogy utánam.
Hunyadi, nagy nehézségek árán, július 13-án jutott be a várba. Azt ekkor már jó ideje lövette a török, és Szilágyi már üzent is Hunyadinak, hogy nem bírják tovább tartani. Tíz napon keresztül gyakorlatilag nem is pihenhettek a várvédő katonák, mert nappal lőtték őket, csatáztak, éjszaka pedig a szétlőtt falakat javították. Ennek ellenére ez idő alatt olyan jól szervezett volt a vár védelme, hogy a leírások szerint csupán egyetlen halott volt: egy idős néni, aki rosszkor hagyta el a várat. Amikor felmentették a dunai zár alól, az ellenség nagy erővel tüzet nyitott, harminchat órán keresztül folyamatosan lövetette a várat.
Július 21-én a török végső rohamra készült. Hosszú-hosszú csata kezdődött. A török hol betört a város területére, hol kiszorították. Végül a várba vezető hídon bontakozott ki óriási küzdelem. Ekkor vetette le magát Dugovics Titusz a vár fokáról és rántotta magával a halálba a zászlót kitűzni akaró törököt, önmagát áldozva fel hazánkért. (Azért a hazáért, amelynek hűtlen vezetői manapság megtagadják őseinket.) Egyre nőtt az elkeseredés, Szilágyi már elrendelte az értékesebb tárgyak mentését, lehordatta azokat a vízi-várba. Hajnalra fogytán volt a lőszer és a katonák azokat a kénnel begyújtott rőzsekévéket hajigálták az akkor már hangyaként hemzsegő törökökre, amivel az átszakított várfalakat előzőleg megerősítették. A török sereg bő, lobogó ruházata, egymást érve lángra lobbant, futótűzzé változtatva az egész hadszínteret. A „tisztítótűz” szinte pillanatok alatt végigsöpört rajtuk, közben Hunyadi és hada is támadásba lendült, a török pedig menekülőre fogta.
Bűnbánó Magdolna napján, július 22-én, valóban feltámadásról beszélhetünk, mert egy olyan török sereg, amely majd minden szempontból fölényben állt a magyarokkal szemben, megfutamodott. (Bűnbánó Magdolnát, az apostolok apostolának tekintették, mert Ő vitte a hírt, a többi apostolnak, hogy a Megváltó föltámadott.)
Hunyadi a képzetlen sereggel nem akart a nyílt színen csatázni, visszavonult a várba. Súlyos fenyítések kilátásba helyezése mellett meghagyta, hogy július 22-én napközben senki ne merje a törököt zargatni, mindenki a vár javításával foglalatoskodjék, mert ezzel elkerülhetik az idő előtti csatát. A délelőtt ugyan csendesen eltelt, de a délutáni órákban a keresztesek egy része nem bírta a tétlenkedést. A rájuk bízott falrészen átlövöldöztek, egyre többen kapcsolódtak a harci tevékenykedésbe, végül már egy egész kis háború bontakozott ki. A várból ezt meglátván, Kapisztránt küldték, hogy rendet tegyen a parancsot megszegők táborában, előzze meg a korai csatát.
Az akkoriban éppen hetven éves Kapisztrán Szent János a keresztesekhez lemenve hatalmas lelkesültséget tapasztalt. A katonák arra kérték, hogy álljon a csapat élére, mert most jött el az idő, amikor győzhetnek. Akik a várból Kapisztrán Szent Jánost azért küldték, hogy lecsillapítsa embereit, már csak azt látták, hogy harci szellemtől eltelve, botját (Jézus keresztjét) az Ég felé tartva szalad a csapat élén. Hiába kérték a katonák, hogy ne elől rohanjon, mert az túl veszélyes számára. Erre csak annyit válaszolt, hogy ő bizony az élen marad, hiszen negyven évig várt erre a pillanatra.
II. Mohamed kénytelen volt serege középső részét is bevetni, hogy visszaverje a támadást. Hunyadi felmérte a kialakult kedvező hadászati helyzetet és már nem ragaszkodott korábbi parancsához, kitört a várból és elfoglalta a törökök másik szárnyon levő ágyúit. Mire az ellenség visszatért, saját ágyúival találta magát szemben, Hunyadi azokkal lövette a törököket. II. Mohamednek nem sikerült visszafoglalni ágyúállásait, ő maga is sebet kapott a harcban.
A szultán, aki két hét alatt akarta bevenni a várat, amelyet az apja hat hónapig ostromolt hiába, és két hónapon belül Budán akart ebédelni, már csak Szófiában tért magához. Amint eszméletre tért, azonnal lekaszabolta néhány emberét, és a budai ebéd helyett mérget akart fogyasztani, ebben azonban alattvalói megakadályozták.
III. Callixtus pápához 1456. augusztus 6-án érkezett meg a győzelem híre, ezért ekkor rendelte el Urunk színeváltozásának ünnepét.Mindenesetre jó időpontra helyezik az ünnepet, mert egyrészt augusztus 5. Havas Boldogasszony ünnepe, másrészt pedig Oszvald névünnepe. Oszvaldról ismeretes, távol lévő szerelmesét úgy jegyzi el, hogy egy holló csőrébe helyezi el a gyűrűt, amely jelenet a Hunyadiak címerére emlékeztet.
A magyarság tiszteletére és a nándorfehérvári diadal emlékére rendelték el a katolikus egyház templomaiban a déli harangszót és az Úrangyala imádság imádkozását.
A Jánosság végig vetül a történelmünkön. A törökökben olyannyira mély nyomot hagyott a Nándorfehérvári csata, hogy majd hetven évig nem tört a nyugati területek, különösen Magyarország felé. Amikor pedig újra jött, akkor is feltűnő, hogy mennyire megtanulta a leckét, mert jól kiválasztott, mágikus időpontban támad ránk. Hiszen tudták, hogy Nándorfehérvárnál, az ország kulcsánál, mindig Jánosok állították meg, (Tallóczy János (1440), Kapisztrán Szent János és Hunyadi János (1456). Végül a török a János névhez kötődő mágiával tört be az országunkba, augusztus 29-én, Keresztelő Szent János Nyakavágásának napján. Nándorfehérvár ezen a napon esett el 1521-ben, a mohácsi csatavesztés 1526. augusztus 29-én következett be, Budát pedig 1541. augusztus 29-én foglalták el. (A szovjetek 1944-ben ugyancsak ezen a napon törik át a Kárpátok védelmi vonalát.)
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!