Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Az a Shambhalla-i kép, amelyet te magad is láttál, még a negyedik szféra első, és a harmadik szféra utolsó, tehát a hetedik dimenziója közt megfogalmazott dimenzióközi, vagy szféraközi bázis, ahol a Föld szellemi burka a bolygó fizikai gömbjét kell bevárja. Ott is azt a korszakot figyelhetted meg, amikor az ott élők már elérték azt a fejlettségi szintet, amely az adott szint második dimenziójának eléréséhez szükségeltetik. (Tehát azt a kort, amikor már készek és képesek voltak a maguk gondolat-energiáiból megfogalmazni a számukra szükséges tárgyakat, úgy, olyan formában, s olyan tökéletes precizitással, ahogyan azt Krisztustól tanulták az Ezer esztendő alatt, amely ezer esztendő szellemi ismeretei a mélység utolsó időszaka alatt időlegesen és részlegesen feledésbe kellett merüljenek, hisz a valóban Krisztusi Úton lépők számára nem lett volna elégséges az az energia, amely rendelkezésükre állt. Ha visszaemlékszel korábbi Utunkra, s annak képeire, emlékezhetsz arra is: mennyi energiára volt szükségük a fizikai biztonságuk, vagy a növények gondolat-energia révén való gondozására, vagyis a saját s a köröttük, velük élő állatvilág egyedeinek létfenntartásához szükséges élelem előállítására. Emellett már tényleg csak a legszükségesebb tárgyakat fogalmazhatták meg maguknak a gondolat-energia használatával, s főként az utolsó időkben, amikor is a mélység uralma, s annak energiája szinte tombolt várható veresége tudatában…)
Az általatok várt dimenzióváltás során Shambhalla városának teljessége együtt fog emelkedni a Föld szellemi burkával, de együtt fog emelkedni azzal a Tibeti Őrizők csoportjának, s a rájuk bízott Isten-gyermeki, és Kozmikus Erőnek jó része is. Legalábbis egy időre, hisz ők még vissza kell térjenek a Föld színére, méghozzá abban a pillanatban, amikor a Föld fizikai teste eléri az Orion csillagképet, s ott azt a pontot, ahonnan egykor elindult, hogy a ti jelenlegi Naprendszeretekbe érjen, hogy már ott folytassák (vagy inkább: ott kezdjék újra) megkezdett, de már a Valóság értelmében járt Útjaikat, s ott várják be Krisztus újabb eljövetelét, s az ígért, ezer éves Birodalom megfogalmazódását, amelyet már szintén megmutattam egy korábbi Utunk során.
E kérdésnél sem időzünk tehát tovább. Annál is inkább nem, mert most azt szeretném megmutatni, milyen lesz a Mindenség e kicsiny részének ugyanaz a pontja, amidőn már a bolygó-testtel egyesülve a negyedik szféra első dimenziójába, majd onnan a másodikba emelkedik. Először azt a folyamatot nézzük meg: miként élik meg a Föld-lakók a mélység újabb erőpróbájának végét, s azt a történést, amikor a Föld fizikai teste kiemelkedik a harmadik szférából, hogy a Szellemi burokkal egyesüljön.
Feljebb emelkedtünk hát szokott, dimenziók közti (vagy inkább úgy mondanám: „ponttalan”, mert valahol a Tér és Idő nélkül való Mindenség egy általam be nem határolható, s földi tudatom számára meg nem fogalmazható Pontján lévő) megfigyelő pontunkról, hogy még feljebb lépjünk. Ismét megcsodálhattam az Új Föld arany szikrákkal ékített, kék-ezüst csillámoktól vibráló szellem-burkát, amely most mintha még nagyobbá, s még anyagtalanabbá vált volna. Mintha a teljes energia-burok megritkult volna, feltöltődve a körötte lebegő Szellemlények, a tisztának megmaradt Elsődök felé áramoltatott energiájának hatására. Olyan volt, mint egy ölelésre tárt… nem is kar, de Szív, amely másodpercenként ezerszer dobbanva tágul, s válik mind nyitottabbá, mind befogadóbbá. Ugyanakkor valami erős, szinte mágneses hatású vonzóerőt láttam kiáradni belőle: mint amikor a Nap nyúl le ezer és ezer és milliárdnyi, élő Sugarával, hogy magához vonzza a tiszta lélek-lények lombját, kicsiny leveleit, halvány-gyöngéd szirmait egy mindent megtisztító, szerelmes csókra.
Föld-Anya végtelen, tiszta Szeretetének kiáradása volt ez, amellyel ismét magához kívánta vonzani a Föld fizikai gömbjén útjaikat járó Gyermekeit, akik megfürödve, és megtisztulva az Igaz, Isten-gyermeki Erő áramában, vagyis a megérzett, megértett, s megélt (és megtartott) Szeretetben: már elég erősekké váltak elviselhetni és betölteni azt a mérhetetlen magasságot, amely többé nem vezet, mert a Törvény: a Visszatérés Örök Törvénye értelmében nem vezethet a mélység felé.
A Föld felszínén élők gondolat-energiájából, és az ahhoz csatolódó, s Krisztus által a Föld lényeinek ismételten átadott, s az Őrizők által lehozott Kozmikus Szeretet-energiából álló energiaburokból, vagyis a Föld-test körül lebegő, ideiglenesen megfogalmazódott aurából szintén hasonló, bár még így is lényegesen gyengébb sugarak indultak el, hogy beleolvadjanak Föld-Anya végtelen Szeretet-energiasugaraiba, úgy, ahogyan egy kisgyermek keze simul anyja biztonságot adó tenyerébe. Az egymás felé nyúló, s egymásba fonódó energiasugarak révén már kettős vonzó hatás lépett fel, s ez meglehetősen felgyorsította a Föld fizikai gömbjének emelkedését. Ez természetesen nem egyenes, hanem spirál alakzatban történt: a bolygó testének addigi, természetességében is természet, vagy inkább Törvény-ellenes forgása ellentétes, vagyis pozitív irányúvá vált, majd felgyorsult, s mintha egy pillanatra minden elem egybefolyt volna; hogy aztán új alakzatba rendeződjön minden sejt, minden atom, minden, félig már addig is átalakult molekula, hogy végül egy magasabb Lét-állapot képletét magába zárva egyesüljön újra elem az elemmel, rész a résszel, majd egész az egésszel is.
A föld színén élő, ember nevű lények mindebből nem éreztek semmit. Egy ideig legalábbis nem, vagy inkább úgy mondanám: tudatukat először nem érintette meg mindaz, amit mint tudattalan, s csak benső érzelmi állapotváltozást, s valami végtelen könnyebbséget adó, megkönnyebbült állapotot: nagyon is hogy éreztek. Ezeket a csodás érzéseket aztán megkísérelték szavakba önteni, dalokba, s képekbe oltani: soha olyan magas szintű, csodálatos műalkotások nem születtek e vénséges vén bolygó színén, mint azokban a perceknek, óráknak, vagy napoknak tán nem is nevezhető (bár annál lényegesen hosszabb ideig tartó) időszak alatt. Soha nem hallott szépségű melódiák csendültek fel, magasztalva az Urat, a képek addig nem látott, szinte elképzelni sem merészelt színekkel pompáztak, s a költők oly ékes szókkal ecsetelték a bennük és köröttük lejátszódó, igazzá lett Álmot, hogy szavaik maguk is dalokká lettek: dicsőítő, mámoros, s a legtisztább Szerelmi vallomássá, amely vallomás nem szólhat, csak az Ég Legfenségesebb Urához: Krisztushoz, Aki maga adta önmagából mind a Dalt, a Képet, s mind-mind az Igaz, tiszta Szót, hogy valódi Életet adjon hárfának, ecsetnek és tollnak.
Az első, káprázatban, ~ s tán káprázatnak ~ megélt érzések után az emberek tűnődni kezdtek ennek miértjén. No nem mintha idegennek érezték volna megváltozott lelki, szellemi és tudati-érzelmi állapotukat: inkább nagyon is ismerős volt, de eme állapothoz mindezidáig csak meditatív, elmélyült tudatállapotban, az Úrral való, bensőséges, imádságos kapcsolatban juthattak: most azonban a leghétköznapibb tevékenységük közben is érezték. S nemcsak hogy érezték e megváltozott állapotot, de a maguk szemével látták: mindez nem egy kollektív eufória, de a valóság. Méghozzá maga a fizikai valóság!
Mert ehhez a lelki-szellemi és tudati Valósághoz még a történés fizikai szintű velejárói is csatolódtak. A szervesen egymáshoz tartozó, mégis két, egymástól jól elkülöníthető Föld-elem újbóli egyesülése pillanatában az emberek bőrszíne szemmel követhetően vált egyre világosabbá: az emberek először a mellettük álló kezét, s arcát figyelték, majd úgy, olyan csodálkozva emelték szemük elé a saját kezeiket is, mint a kis csecsemők, amikor először sikerül akaratlagosan látóközelbe juttatniuk azt a valamit, amelynek eddig csak akaratukon kívüli mozgását érezték, s amely egy tudattalan, de már nagyon is emberi gondolatot követően az ismert érzéssel együtt mint képi valóság is megjelenik. Csodálkozva, örömmel szemlélték a saját bőrüket, ami mintha mégsem a saját bőrük lett volna: finomabbá, lágyabbá lett, mint az újszülöttek bőre, s olyan tisztává is a szó elvont értelmében. Ugyan szabad szemmel bajos lett volna megállapítaniuk, azért tudták mégis: testük anyaga teljességgel átalakult, s a sejtek szövete ritkábbá, éteribbé vált. Ami a szemmel látható része volt e folyamatnak, az az volt, hogy testük megnyúlt, magasabbá lett, és súlya csaknem kétharmadára csökkent, könnyedebb, kecsesebb járást biztosítva számukra. Ezzel egyidejűleg minden élő és élettelen anyag szerkezete is átalakult, vagyis a megváltozott szférikus magasság rezgésenergiájához asszimilálódott, finomodott. A tárgyak könnyűvé lettek, s az állatok és növények, vagyis a bűn nélküli lélek-lények testei szinte áttetszővé váltak, annak ellenére, hogy az addig ismert színek mind élénkebbé, „élőbbé” erősödtek, mintha maguk a színek is külön, egyéni életre keltek volna. A fák lombja még zöldebbé, a virágok szirma még pirosabbá, sárgábbá, avagy kékebbé vált. De megváltozott a levegő színe és összetétele, az ég kékje, a kicsiny fellegek hófehérje is, s a Nap soha sem látott ékességű arany-sugarakkal szórta tele e megváltozott: vagy inkább egy fokkal visszaváltozott, s az Ősi állapothoz közelebb emelkedett Földi Világot. A fekete, s a hasonló, mélysötét színek egyszerűen eltűntek, mintha valaki kiradírozta volna őket a Föld palettájáról. Már a fák törzseinek élő-barnája volt a legsötétebb szín, viszont a fehér egy olyan vakító, csillogó, mégis kékes árnyalatot kapott, amely addig szintén ismeretlen, és persze elképzelhetetlen volt, mert nem volt festő, aki valaha is kikeverte volna a fehérnek azt a tökéletes tartományát…
A testek átalakulásának „csodája” azonban hamar eltűnt. Nem vált megszokottá, hisz egy ekkora változást, amely egyszerre érint mindent és mindenkit, nem lehet megszokni, elfeledni még kevésbé. De a tudatok mélyén is az új, a megváltozott színek és képek váltak ismertté és tudottá, mintha mindig is olyan lett volna minden az embereken, s az őket körülvevő élőlényeken és tárgyakon, amilyennek azt most, a jelenlegi állapotában érzékelték. Ugyan a régi sík emlékképei nem törlődtek ki teljesen a tudatokból, de már alámerültek a tudat legmélyére, hogy már még az Álom-dimenziók útján se bukkanjanak fel többé: ne zavarják meg az ember nevű lény mindennapjait, s ezzel további, már folyamatos emelkedést biztosító, mert már csak felfelé, az elhagyott EGY-ség Világa, azaz a Teremtő Szíve felé vezető Útjukat. S annál is könnyebb volt a tudattalan tartomány legmélyére száműzniük a test-tudatokat betöltő szellemi Én-részeknek mindeme, múltbéli képek és színek létének bárha csak az emlékét is, mert az a kezdeti, emelkedett lelki-, szellemi és tudatállapot, vagyis az a minden Úton-járót betöltő, eufórikus állapot (ha némileg megcsitulva is) maga is a mindennapok részévé vált.
Ebben a már csaknem légiesen könnyű, állapotszerű, mert az Isten közelségét jelző Boldogság-ban folytatták aztán megkezdett útjaikat a negyedik szféra első dimenziójába emelkedett, szellemmel bíró lények, s ez töltötte be mind a velük együtt élő lélek-lényeket, de még az élettelen, s mégis valamiképpen élő, hisz az Isteni Szeretet részeként létező tárgyakat is. Itt, ezen a szinten kellett megtanulják az anyag valós mibenlétének tudatukban való elhelyezését: s amikor kifejlesztették magukban az anyag tényleges ismeretét, lehettek képesek azt gondolatenergia-részeire bontva már tetszőleges időben, s a tetszőleges, vagy inkább a szükséges formában ismét megjeleníteni. De ehhez ezen a síkon még szükségük volt a felbontható, és újra megfogalmazható anyag elemi alkotórészeire.
A következő lépcsőfokra lépve, tehát a negyedik szféra második, és harmadik dimenziójában viszont már elégséges volt önnön gondolat-energiáik használata: már abból is meg tudták fogalmazni mind az őket körülvevő tárgyakat, de még az élelmet is, amelyet aztán elfogyasztottak, hogy fél-anyagi, ám fele részben már a saját szellemi Én-részeik puszta gondolat-energiáiból megalkotott testeiket fenntarthassák. Itt, az Emberiségek történetének eme pontján újra az ezer éves, Krisztusi Birodalom Törvényei és törvényszerűségei hatottak. Ettől a ponttól már az Isteni Teremtő Elv teljes és tökéletes megismerése felé indultak a szellemmel bíró lények: s már nem csak a Föld nevű bolygó lényei, de az azonos fejlettségi, vagyis ébredtségi szintet elért bolygók összességének szellemlényei. Már nyoma sem volt a vad, az elégedetlen, s törtető gondolatoknak, érzéseknek avagy vágyaknak: nem volt, mert nem lehetett más, mint a kölcsönös, a mindenki felé árasztott Szeretet érzése, s annak velejárói, tehát az egymás útjait segítő cselekvések, és gondolatok.
Ezen a szinten, pontosabban már a negyedik szféra első lépcsőfokán nyíltak meg azok a csakrák, amelyek lehetővé tették a negyedik dimenzióba való belátást. Ez persze koránt sem azt jelentette, hogy az adott szféra első dimenziójából átláthattak volna, s kommunikálni lettek volna képesek az adott sík negyedik szférájába emelkedett lakóival! Nem. Ez a tévedés csak a ti, földi kifejezéstek hi-ányosságaira, azok véletlenszerű egybeesésére vezethető vissza. Épp úgy, mint az Ég, azaz a fölétek feszülő mennyboltozat, s az égő tárgyra vonatkozó, azonos kifejezés között. De míg ez utóbbit nem keveritek, a dimenzió kifejezés értelmezését nagyon is könnyen (s hadd tegyem hozzá: kissé túlzottan is könnyelműen) emelitek egyazon rangra értelmezéstek során. Ugyan valóban van némi köze a kettőnek egymáshoz, de a fizikai látásmód három dimenziós volta, és a szellemi látás három, avagy négy dimenziós volta… nem egy és ugyanaz! A magasság, a mélység és a szélesség csak földi, mértani kifejezések: az általatok látott három dimenziós látásmódnak (vagy képességnek) nevezett paraméterek ezekre utalnak. A valós értelemben persze ezek is megvannak, de már nem mint fizikai, hanem mint lelki-szellemi paraméterek. Tehát nem az illető személy, vagy tárgy általatok látható, hanem a látható tartományban lévő személy, vagy tárgy láthatatlan tartományban lévő, benső „paramétereit”, azaz lelki-szellemi méreteit, annak nagyságát (fejlettségi szintjének „magasságát”), mélységét (érzelmeinek, valós Hitének, vagy a benne lévő Bizonyosságnak a valós tartalmát, erejét), s az illető személy, vagy tárgy energia-burkának e két első tulajdonságot számunkra már a legelső pillanatban nyilvánvalóvá tevő kiterjedését, vagyis annak „magasságát”, hisz a szellemi, vagy energia-burok érdemi, tehát nem csakis és kizárólag a fizikai test védelmét szolgáló része a fejtető fölötti, azaz a test meghosszabbított vonalát követő, s a korona csakrából kiáradó energia magassága adja. Amikor arról beszélünk, hogy a negyedik szféra síkjára emelkedve már megnyílik szemetek a negyedik dimenzió látására, az azt jelenti, hogy a korona csakrán kiáradó, s a veletek szemben álló gondolat-energiáinak (gondolat-hullámainak) valós milyenségére, a benne lévő érzések mélységére és tisztaságára, valamint az általa „hordozott” közlendő energia-értékére, vagyis a saját utatok, és egyéni feladataitok, avagy vállalásaitok szerinti fontosságának, avagy mellékességének fokára lesz rálátástok. Annál is inkább lehetségessé válik ez, mert nem csak fizikai testetek, és egyes testi szerveitek látható, de azok láthatatlan adottságai is igazodni fognak a megemelkedett szellemi sík értelmében. Ezt az adományt – vagy nevezzük akár szellemi-tudati képességnek – alapjaiban már a negyedik szféra első fokán magáénak mondhatja minden, az adott sík ébredtségi szintjét elért Szellemlény. A második lépcsőfokra lépve ez még inkább tökéletesedik, finomodik. Akkor, azon a fokon már nem csak a gondolatok és érzések irányát, s azok benső töltését, de a gondolatok tartalmát is érzékelni fogjátok; azaz megnyílik szemetek az ötödik dimenzió láthatására is. Ismétlem: e két, általatok még nem érzékelhető, de nagyon is látható tartomány képei nem a fizikai, hanem a benső, vagyis a szellemi szem számára válnak láthatóvá elsősorban. Ezeket a szellemi szemmel látott képeket a kis Én-rész közvetíti az agy felszínére, megnyitva e képek számára az agy, általatok nem használt tartományát, vagyis „lefordítja” az általa kapott képet a test-tudat számára, hogy érthetővé és beazonosíthatóvá tegye számára az információt. Itt, ez esetben tehát valamiképpen megfordul a látás általatok ismert folyamata: nem a szem fogja az agy felé közvetíteni a látott képet, hanem az agy, pontosabban az agyat irányító szellemi Én-rész közvetíti azt az agy felé, amely feldolgozva a szem látóidegei felé továbbítja: így aztán olybá' fog tűnhetni számotokra a dolog, mintha a fizikai szemmel érzékeltétek volna a tudatotokba jutó képet. Ahogyan te magad is láttad, hogy a kedvenc virágod új hajtása kibújt; holott ez nem így volt. Nem, és mégis, mert szellemi látással, vagyis a szellemi Én-rész által már valóban láttad a levél parányi csúcsának energia-mezejét. Ezt közvetítette a tudatod felé a szellemi Én-rész, az viszont már mint a valóságban látott, tehát a fizikai szemmel érzékelt képet: valóban regisztrálni vélte azt. Vagy ahogy az alig kibújt levélkék majdani formáját: azok magasságát, szélességét, de még száracskáik hajlásának irányát is „látod”, holott azok nincsenek az általatok ismert, látható tartományban.
Így, ezen a módon nyílik meg „szemetek” a negyedik dimenzió képeinek láthatására. Az már egy külön adomány, ha olyas' képek válnak számotokra láthatóvá, amelyek valójában nem a ti dimenziótokban vannak. Minthogy azonban ez csak keveseknek adatik meg, nem is időzöm tovább e kérdésnél. Ugyan visszatérek még rá, legalábbis a kérdés ama részére, amely a ti dimenziótok „átlátásait” vagy „áthallásait” igyekeznek érthetőbbé tenni, de nem itt, nem jelenbeni Utunk során. Ez is egy érdekes kérdés, ám nem része szervesen az Útnak, amelyen járunk, így most lépjünk is tovább, hisz hosszú még az Út, s még sok dolgot szeretnék megmutatni, hogy érthetővé, ismertté tegyem számodra, s rajtad keresztül még sokak számára.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
