Amit szintén a Szent Koronával kaptunk

Gulyás Miklós Jutas

Urunk megígérte az Élet Koronáját és meg is adta. Ugyanígy megígérte Isten Kardját is, és ezt is megadta. Eddig csak legendának gondoltuk a dolgot, de a Szent Korona Dukász- és Geobitzász-képe eloszlatja kételyeinket. Ha mégsem oszlatná el, ha téves értelmezéseknek gondolnánk e képek üzenetét, a Jelenések Könyvében el is olvashatjuk a konkrét ígéretet. Először János azt látja, hogy: "Vala pedig jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki" (1.16.). A szájából kijövő kard nyilván a kardra tett ígéret jelképe, de később Urunk pontosítja, nyomatékosítja is a dolgot, arra az esetre, ha János képzelődésnek gondolta volna a látottakat: "A Pergánumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van" (2.12.). A Kard egyik éle bizonyára az isteni, a másik az emberi erő jelképe, tehát csak addig van ereje, amíg az ország és népe őrzi vele az igaz hitet, az igazi jézusi kereszténységet.

A Szent Koronával együtt megkaptuk a Szent Lepelt is, Urunk Halotti Lepeljét, csak sajnos, már erről sem tudunk. Szerencsére azonban a Pray-kódex egykori készítői még tudták, s így bizonyára nem tűnik félreértelmezésnek, hogy a Lepel ott látható a Szent Koronán, Szent András ölében, térdén, ugyanúgy összehajtva, ahogyan ma Torinóban őrzik. Állítólag István Kardját Atilla király után az Árpád-ház őrizte, majd "ajándékozás" (bűncselekmény) által Németföldre került és ma Brüsszelben őrzik Ez még kutatásokra szorul, mert megtörténhet, hogy egy kard Magyarországról valóban oda került, de nem biztos, hogy az Isten Kardja. A Bécsben őrzött kard sem Isten Kardja, hanem egy díszes fejedelmi szablya.

De a Szent Koronával csak ezeket kaptuk volna? Például a Legfelső Parancsot nem? Urunk a "képe és köve" biztos őrzésére a Jelenések Könyvében ugyanolyan nyomatékosan figyelmeztet bennünket, mint a legfelső Parancs! Ez az őrzés apostoli küldetés, és így nem véletlenül látható a csüngők apostolkövei között Atilla király zöld kövecskéje, a kör alakú kis smaragd. Az esetleg még elképzelhető lenne, hogy a csüngők többi, különböző színű kövecskéit illetően tévedünk, mert a kövek fényjátéka megtévesztett bennünket, de a zöld smaragd annyira különbözik az apostolok kövei között, hogy itt semmi tévedés nem lehetséges, ez a kő másféle apostolt jelképez, mint a többi: időben jóval későbbi apostolt.

A körülményekből nyilvánvaló, hogy a Szent Koronával együtt apostoli feladatokat, apostolságot is kaptunk. Nemcsak a mindenkori király, a mindenkori magyar nép is! De ha ez így van, akkor az apostolsággal új nevet nem kaptunk volna, mint például Péter is kapta a Kéfás nevet. Akkor Urunk a Jelenések Könyvében miért szól mégis kifejezetten egy bizonyos "új írott névről"? Olvassuk csak: "A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (2.17.) De hol van ez a "fehér kövecske" és hol van az "új írott név"? Ne csodálkozzunk rajta, ha nem találjuk egyiket sem, hiszen már Urunk jelezte szavaiban, hogy ez "elrejtett manna", elrejtett mennyei ajándék, a koronakészítők pedig a legrejtettebb helyre rejtették: valamennyiünk szeme elé! (A szövegben szereplő "győzedelmes" egyelőre érthetetlen jelző, de emiatt ne aggódjunk.)
Urunk kezében látható egy könyv. Erről korábban szóltam már ugyan, csak sajnos, tévesen Élet Könyvének gondoltam. Ez a könyv nyilvánvalóan törvénykönyv, hiszen minden bíró törvénykönyvet tart a kezében, amikor ítélkezik Ha pedig büntetőügyben ítélkezik, akkor nyilván egy "Btk"-t, egy büntetőtörvénykönyvet tart. És az is igen valószínű, hogy az Utolsó Ítélet majd nem valami válóperben vagy hasonló ügyben fog születni.
A Könyv fedelén köröcskék, pontok (pecsétek) által közrefogott négyszögek láthatók, isteni jelek, tehát ez a Büntetőtörvénykönyv isteni Törvénykönyv. E jelek értelmezése nem is jelent semmi különösebb problémát, hiszen ez a körülményekből egyébként is nyilvánvaló: a Könyvet Isten Fia tartja a kezében! Sokkal nehezebben értelmezhető az a jel, amely a Könyv fedelén a középpontban látható: egy ovális, vörös alapszínű alakzat, "benne", rajta pedig egy sötétkék színű folt. Mi lehet ez a furcsa jelkombináció?
A koronakészítők nyilván számítottak tanácstalanságunkra, ezért a Halotti Lepelen, a Bíró palástján úgy helyezték el az "eltakarni a Napot" sumér jelet, hogy az közvetlenül a Könyv mellé kerüljön, hogy a Könyv közepén lévő jelkombinációval egy szinten legyen. Szinte már csak az egyenlőségjel hiányzik a két jelkombináció közül. Ebből az utalásból azonnal megtudhatjuk, hogy a vörös ovális alakzaton látható sötét folt jelentése is valahogy "eltakarni a Napot" értelmű, de azonnal nem értünk valamit: ovális Nap? Ez meg mi lehet? Zöld Nappal már találkoztunk, de ovális Nap?

Ne központi égitestünkre gondoljunk! Mint a jobbfül melletti "információs háromszög" belsejében lévő ovális kő esetében, itt is gondoljunk az "ovális" szóban rejtőző "óv", véd, őriz igére! Urunk mennybemenetele után elküldte nekünk az Óvó Napot, a Szent Koronát, hogy az éjszaka sötétjében óvjon, védjen, őrizzen bennünket a sötétség, az emberi sötétség ellen! Ezt az Ovális Napot próbálta elfedni, eltakarni előlünk az emberi sötétség (sötét folt az ovális alakzaton), de ez teljes egészében mégsem sikerült, a Nap vörös színe kilátszik a sötét folt alól! Például hagyományos koronakutatásunk is megtesz mindent annak érdekében, hogy a Szent Koronát különböző részekből összetákolt tákolmánynak tüntesse fel, amely részek eredetileg nem is a koronához készültek. Sőt azt is el akarja hitetni velünk, hogy a Szent Korona egyik vagy másik uralkodónk számára készült volna. Annak ellenére is, hogy egyetlen történelmi uralkodónkról sem tudunk, aki vízfejű lett volna. (A Szent Korona névleges kerülete 26 coll, ez nem emberi fejméret!)

A Szent Korona "betakarása" az isteni Akarat elleni vétség, tehát bűncselekmény! Önmagában véve is bűncselekmény, de ehhez társul még a magyar nép elleni bűncselekmény is: az "eltakarás" a magyar népet megakadályozza isteni, apostoli küldetése teljesítésében! Az Urunk kezében látható Törvénykönyv fedeléről tehát a Vád maga is leolvasható!

A képen Urunk az Utolsó Ítélet helyzetében látható, tehát nyilvánvaló, hogy a kép legapróbb részlete is valahogy az Ítélettel kapcsolatos. A Bírói Szék döntött helyzetű, ami már eleve utal a bírói Döntésre, az Ítéletre. Urunk lábai alatt a trónus kárpitja zöld színű, ami eleve arra utal, hogy az Ítélethozatal és kihirdetése a földön fog történni, mégpedig a Zöld Nap, a földre szállt Nap, vagyis a Szent Korona országában. Ha a trónus alapélét (pl. vonalzóval) meghosszabbítjuk, akkor az Ítélet körülbelüli, megközelítő idejét is megtudhatjuk. Az alapél meghosszabbított egyenese a precessziós körön, a koronaabroncs felső gyöngysorán a 2000. évet jelző kis arany rögzítő karikára mutat, vagy a karika utáni első gyöngyszemre, ami azt jelzi, hogy az Ítélet kihirdetése majd valamikor a 2000. év után "hamarosan" fog történni. Ezt a "hamarosan"-t pontosan nem tudhatjuk. Bizonyára a koronakészítők sem tudták, de hozzávetőlegesen mégis ábrázolták, s ez az információ csak és kizárólag Urunktól származhatott. A mi feladatunk azonban nem is az, hogy a pontos időpontot tudjuk, hanem az, hogy a Korona Legfelső Parancsának eleget tegyünk! Mindegy, hogy "ha későn, ha csonkán", még ennek ellenére is! Nem igaz az, hogy abszolút tehetetlenek lennénk! Amit Trianon ellenére is meg tudunk tenni, azt azonnal meg kell tegyük!

(A teljes kötet tartalmáról érdeklődni lehet: brusam@freemail.hu, www.brusam.com)

A képen Urunk jobb keze ujjai között látható valami, amiről koronakutatásunk feltűnően keveset szól. A képről készített rajzos ábrázolásokon ez a kis valami sokszor el is sikkad, mintha ott sem lett volna soha. Ez egy kis, fehér gömb alakú valami, ezért próbálták már gyöngynek, sőt tojásnak is értelmezni, de gyöngytől nagyobb, és nem is tojás, hiszen gömb, nem pedig tojásdad. De akik így értelmezték, azok legalább megpróbálták valahogy értelmezni, nem próbálták elsikkasztani Urunk kezéből.
Mesterházy Zsolt az etruszkoknál olyasmire bukkant, ami igen nagy segítség számunkra a Szent Korona kutatásában.
"A fellelt és látható régészeti anyagban különös képre bukkantam. A Kr.e. VIII. századi tarquiniai sírfreskón egy fehérbőrű nőalak és egy vörösalakos férfi látható. Ez utóbbi a kezében valami tárgyat - tojást vagy gyöngyöt - tartott, így kézenfekvőnek látszott e tarquiniai freskó rokonítása a magyar Szent Korona Pantokrátorának kezében tartott Gyöngy történetével."
E mondat után a szerző be is mutatja a freskót, így mutassuk be mi is az általa adott címmel együtt.

Kép: Tarquiniai falfestmény Etrúriából Fehérlófia és Fehérló.

"A Kr. előtti VIII. században készült tarquiniai freskón érdekes részleteket figyelhetünk meg" - folytatja Mesteházy Zsolt. "A hivatalos tájékoztatás szerint a főszereplő tojást tart a kezében - mint az örökkévalóság zálogát -, ugyanakkor ez a tojás eléggé körszerű formát alkot. Akár tojás, akár Gyöngy, valamiféle szellemi kapcsolata látszik megfogalmazhatónak a magyar Szent Koronával. Akár tojást, akár Gyöngyöt tart kezében az etruszk fiatalember, azt ugyanazokkal az ujjaival teszi, mint a Szent Korona Pantokrátora, és a keleti (jézusi és ortodox) egyház későbbi Pantokrátor-áűbrázolásai és szentábrázolásai is."

Itt is feltétlenül figyeljünk a szerző remek megérzésére, sőt meglátására! A jézusi kereszténységet nem véletlenül választotta el a rómaitól! Pontosan arra a "neuralgikus pontra" tapintott, amelynek ismerete nélkül a Szent Korona misztériuma csak úgy értelmezhető, amint azt hagyományos koronakutatásunk értelmezi: sehogy! Fából ugyanis igen nehéz vaskarikát gyártani, hogy tapintatosan fejezzem ki a helyzetet. Márpedig a paulinista judeokereszténység éppen ilyesmivel próbálkozik, már nem tegnap óta. (Például "ávóstisztet" apostollá tenni.)

"A felmutatott Gyöngy csak kisebb részben igazolja az uralkodásra való alkalmasságot, lényegében az égi és földi lét egyesítéséről szól a történet. Ez nem más, mint a szakrális uralom létrejöttének korszakos eseménye."
Mint hamarosan látni fogjuk, nem égi és földi lét egyesítéséről van szó a "kis valami" felmutatása kapcsán, hanem adományozásról. Ezen adományozás által a Föld egyetlen pontján valóban létrejött a szakrális uralom, más uralkodások ezt csak hangoztatják magukról az "Isten kegyelméből" szófordulattal és természetesen konkrét bizonyítékok nélkül. Ilyen konkrét bizonyítékok csak egyetlen nép számára adattak meg!
Ezután Mesterházy Zsolt folytatja a tanulmányt:

Az etruszk freskó és a Szent Korona ábrázolása megegyezik abban, hogy a kézben Gyöngy (vagy tojás) szerepel rajta. Eddig nem találtam ehhez hasonló ábrázolást a művészettörténet anyagában. A kéztartás azonban megmaradt (mármint más népeknél is - G.M.J.), csak üresen úgy, hogy az ujjak tartandó tárgy híján összeérnek."

Rendkívül fontos megállapítások!
Meggyőződésem, hogy kutató honfitársunk tűvé tette a művészettörténet egész anyagát, s ha az etruszk freskón és a Szent Koronán kívül nem talált ilyen vagy hasonló ábrázolást, akkor az bizonyára azért van, mert több ilyen nincs is. De akkor azt az ábrázolást Atilla király koronakészítői az etruszkoktól kölcsönözték volna? És az etruszkok kitől kölcsönözhették?
Folyamodjunk most a magunk módszereihez és próbáljuk meg megállapítani, ami így az etruszk freskóról megállapítható.
A festményen egy fehérbőrű nő látható, valamint egy vörösbőrű, de nem indián fiatalember. Mindkettő ül, tehát isteni személyek, és mindkettőnek korona van a fején, amely koronákat itt az etruszkok babérkoszorúkkal jelképezték. A nő tehát királynő, a férfi király. Ha most a sumér nyelv felöl közelítjük meg a kérdést, ahol az embert "lu"-nak mondták, a királyt pedig "lugal"-nak, "nagy lónak", nagy embernek, lófőnek, akkor a képen egy női és egy férfi "ló" látható. Írjuk most a nőt is "sumérosan": "nu-lu", illetve fordított sorrendben: "lu-nu". Ebből már nem nehéz felismerjük, hogy a képen Luna, a Holdistennő látható. Mindkét alkarján háromsoros karpereceket visel, az isteni 3-as szám jeleit, tehát nem tévedtünk.

A kép ábrázolásából és hangulatából egyértelmű, hogy a vele együtt ábrázolt fiatal férfival igen közeli viszonyban van. Áhítattal, szeretettel tekint felé, míg a fiatal férfi a kezében tartott valamire figyel. Egyik kezét nyitott tenyérrel ugyanúgy a férfi felé nyújtja, mint a Szent Koronán is a tévesen angyaloknak tulajdonított képeken. A nyitott tenyerű kéz az "adni" vagy "kapni" jele a szimbolikában, tehát az Istennő vagy adta azt a valamit a férfinak, amit az tart az ujjai között, vagy kéri tőle.
Ne emberi vonatkozásokban gondolkodjunk, mert azonnal zsákutcába kerülünk. Ha az ábrázolt nő Luna, a Holdistennő, biztosra vehetjük, hogy a másik is isteni személy: vagy fia, vagy férje (férfi princípiuma). De ha fia, akkor a fiú bőrszíne miért vörös, miért nem olyan, mint az anyjáé? Ez a látszólagos ellentmondás csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy a Nap (Napisten) színe a szimbolikában vörös. Csak így érthető, hogy a Fehérlófia miért vörös színű. (Jegyezzük meg jól e színeket és azt is, hogy mind a fehér, mind pedig a vörös lóval kapcsolatos, de nem közönséges lóval. Ez bizonyára segítségünkre lesz majd a Jelenések Könyve szövegeinek értelmezésekor, amely szövegeket az "apokalipszis lovasainak" nevezik. Az első ló rögtön egy "fehér ló", és a rajta ülőnek "adaték" egy királyi korona! Ebben a jövőképben János esetleg Boldogasszony anyánkat, a Fehérlót, és az Ő majdan elkészülő Koronáját, a Szent Koronát látta volna?)
De mi lehet az a kis kör alakú fehér valami, amit a Fehérló Fia az ujjai között tart?
Úgy gondolom, abban "kiegyezhetünk", hogy nem gyöngy és nem is tojás. Ennyi az, amit biztonsággal megállapíthatunk, és innen egy tapodtat sem juthatnánk tovább, ha Urunk a Jelenések Könyvében nem szólna erről a kis valamiről. Álljanak itt ismét szavai:
"A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (2.17.).

Urunk tehát pontosan megmondja, hogy az egy fehér kövecske! Bizonyára gömb alakú, de lehet éppenséggel korong is, ez a lényegen nem változtat.
Tudjuk, a gömb vagy kör a Napisten jele a szimbolikában, ezért az alakzatot he-ben országot, földet jelent, így most olvassuk össze a két jelentést: Napisten + ország = Napisten országa, földje, Napország! Ez a "kő" fehér, hiszen az ország a Fehérló anyagi teste! Az etruszkok tehát az utolsó pillanatig, az i.e. VIII. századig, Rémus és Romulus megjelenéséig is őrizék ősi vallásukat és nem felejtették el, hogy az ő óhazájuk a Napisten országa! Ezt az országot a Fehérló tehát már az idők kezdetén Fiának adományozta, a Dicső Turulnak, ahogyan Isten Fiát 7000 évvel ezelőtti, jóval az etruszkok előtt Tatárlakán élt őseink is tudták. De Urunk a Jelenések Könyvében miért szól erről az országról, vagyis saját országáról?
Szavaiból egyértelműen kiderül, hogy az adományozás és az új név miatt. De hogy értsük ezt?
Először is úgy, hogy nem a másét adja, hanem a sajátját! A Jelenések Könyvéből azt is tudjuk, hogy megígérte az Élet Koronáját, majd azt is, hogy meg is adta. De csak koronát adott volna, királyságot nem? De, azt is megadta! És e királyságnak új nevet is adott, amint megígérte: saját nevét! Ez ezeréves viszontagságaink után már hihetetlen, sőt az evangéliumok sem szólnak róla, hogy Urunknak más neve is lett volna. Az Ő igazi, mennyei nevét csak úgy tudjuk meg, ha tudjuk, hogy Ő a Napisten Fia, a Napisten egyik neve Magor, a másik Hunor. Nem "testvérpárról" van szó, hanem egy és ugyanazon Személy két princípiumáról! A Magor princípium a teremtő, alkotó lényegiség, a Hunor pedig a harcos, büntető (de nem bosszúálló!).
Urunk a Jelenésekben mindezeket megígérte, de az adományokat feltételhez kötötte: "Légy hív mind halálig..." Mennybemenetele után eleink évszázadokig hűnek bizonyultak és Atilla király elkészíttethette a megígért Élet Koronáját. Az Élet Koronájával együtt pedig Atilla király és népe megkapta a "fehér kövecskén", vagyis az országon az új, írott nevet, amit rajtunk kívül a mai napig sem tud senki: Isten Magor, Magyar nevét! Ezzel a "mi Szkítiánk" (ahogy Urunk ezelőtt nevezte) Isten királyságává változott, apostolországgá, királya (Atilla király) apostolkirállyá, népe apostolnéppé! Urunk ezzel örök időkre meghatározta Magyarország nevét, államformáját, királya és népe apostoli küldetését! E küldetés Parancsát a Szent Koronán olvasható Legfelső Parancsba írásosan is megfogalmazta, és amint mondta: "az írás fel nem bontható"! (János 10.35.)

(A teljes tanulmányról érdeklődni lehet a brusam@freemail.hu, www.brusam.com)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.