Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Mielőtt ősvallásunk fennmaradt emlékeinek tárgyalásába kezdenénk, tisztáznunk kell őseink, s a ma emberének vallásról és hitről alkotott fogalmait.
A Magyar szófejtő szótár szerint “A hit olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni.” Nyelvhasználatunk szerint a hit híd a tapasztalt, s a remélt világ, esemény között. Bartók Béla ezen ég és föld közötti híd szerepét emelte kulcsfontosságúvá az emberiség történelmében. Ősmagyar regéink szerint az eget a földdel összekötő aranyhídon, fényhídon csak bűntelen emberek járhatnak.
A ma uralkodó nagy vallások szerinti hit a magyarban igen találóan megfogalmazott “vakhit”-nek felel meg, mely a világtól, élettől teljesen elvonatkoztatott, ember szülte képzeteket törvényszerűsít, rendszerez, vitat, elvet, vagy megtart, s ezek elfogadása, vagy el nem fogadása biztosítja egy bizonyos korban élő ember boldogulási lehetőségét. Más szóval élve: ezen a “vakhiten” nyugszik egy bizonyos szűkebb kör hatalmi rendszere. Ez a hatalmi rendszer látszólag állhat magasabb eszmeiség szolgálatában, de alapja ekkor is a hatalomvágy, mely testi-lelki szolgaságba taszítja a hatalmi körében élő emberiséget. E hatalmi rendszer ellentételeképpen, annak béklyójában vergődő jóindulatú kezdeményezések vezethetnek a lelki fejlődés egy magasabb pontjának küszöbéig, de mivel kiindulási alapjuk a korábbi hitrendszer önző, tehát téves alaprendszere, éppen úgy képtelenek lesznek az ember ősi, Isten utáni vágyódását kielégíteni, mint az ezeket szülő hitrendszer.
Ezeket a hatalmi hitrendszereket íróasztal-vallásoknak nevezem. Az íróasztal mellett született, valóságtól elvonatkoztatott gondolatok lehetnek emelkedettek, az emberek egymás közötti viszonyában bizonyos mértékben irányt mutatók, s ezek minden esetben az írójuk ihletett lelkivilágának tükrei. Ezek érinthetik az emberi elindulás ősi látását, de csak addig, amíg hűek maradnak a velük született bölcsességhez, mely minden ember lelkiismeretében nyilvánul meg, még akkor is, ha így ellentétbe kerül a hivatalos egyház nézetével.
Minden ilyen vallás az előző műveltségek hitrendszeréből válogatja össze azokat a tételeket, melyek saját hatalmának megszilárdítását mozdítják elő, s mindig az előző kor hatalmi rendszerének nyelvét tartja meg “szent”, “egyházi” nyelvként. Így vált például a nagyon is pogány római birodalom nyelve, a latin, a római katholikus egyház nyelvévé, s általa új köntösben, de a régi római uralmi rendszer folytatódott Európaszerte. Ezt a keretet töltötték fel az akkori világ ősi, általuk pogánynak minősített hitrendszerének külsőségeivel. Az ilyen utódvallások rendszerint nem törődnek az átvett vallás eszmeiségével, azok továbbélésével, hanem csak annak keretét veszik át saját hatalmi céljaik elérése érdekében. Ezért szertartásaik lélektelen külsőségek maradnak, s ezekből száműzik az Isten adta értelem utólsó pislákolását is. Egyben valamennyi ilyen “csinált” vallás megegyezik: kötött hittételeik vannak, melyekkel vitatkozni nem szabad az “Isten így mondja, így akarja” elmélet szerint. Ezeket a hittételeket olyan szilárdan állítják kitalálóik, mintha képesek lennének megérteni a Mindenség Urát, miközben mindjobban elkülönítik magukat a természettől, s ezzel együtt embertársaiktól, a teremtett világtól, s így Istentől is. Ezen a ponton hatalmas tudathasadás áll be: elkülönítik a teremtett világtól, s az azt vizsgáló, megérteni akaró tudományt és Istent egymástól.
Ősvallásunk ismerte a teremtés titkait, s a világot egynek tudta. Nem volt külön lelki és külön tudományos igazság, csak Igazság, mint ahogyan nem lehet a lelket és a testet ma sem különválasztani súlyos károsodás nélkül. Őseink e tudását népünk a mai napig megőrizte. Ezen ősi tudása, mint nyelve is, sziklaszilárdan él ősezredek óta. Az ebből elszármazott vallások teljes megértése lehetetlen e magyar őstudat ismerete nélkül. Példának okáért, az északeurópai népek hitregéit vizsgálók megállapították, hogy azok érthetetlenek a Kalevala vonatkozó képei nélkül. A Kalevala viszont homályos, nyelvi alap nélküli történeteit csak az ősmagyar hitvilágon és nyelven keresztül lehet megérteni.
Napjainkban elemi erővel tör fel népünkből az őseink hitének megismerése utáni igény. Ezen a ponton válik most el további létünk, vagy bukásunk. Képesek vagyunk-e ősi hagyományainkhoz visszanyúlni, s annak magas eszmeiségét magunkban felélesztve azt élni, megőrizni, vagy pedig újabb íróasztal vallást készítgetünk egy gondolomféle magyar vallás címe alatt, melynek egyedüli célja egy “nemzeti vallás” és “nemzeti Isten” forgalmazása, minden szellemi, erkölcsi, s főleg igazságtartalom nélkül. Ebben az esetben olyanokká válnánk, mint a többi hatalmi vallás alkotói: vakká, gőgössé és elbukásra méltóvá.
A vakhit megkötöttségének ellentéte a vallás ősi gyakorlata. A
“Te mit vallasz?” kérdés teljes szabadságot ad a kérdezettnek, aki így minden megkötöttség nélkül adhatja elő a világképéhez tartozó fogalmakat. A kérdező ezeket udvariasan meghallgathatja, tisztelettel észrevételeket tehet a számára homályos fogalmak tisztázására, melyeket azután vagy beleépít élő eszmerendszerébe, vagy elveti: a választás az övé, illetve lelkiismeretéé. Szittya és hún testvéreink életének ez a gondolatszabadság volt a része, s éppen ezért teljes szabadságot élveztek a körükben élő népek, a magukkal hozott hitrendszerekkel együtt. Nem véletlen, hogy a világ első ismert vallásszabadsági törvénye Erdélyben született meg a tordai országgyűlésen a kora XVI. században.
Vallások, valláselméletek, hitrendszerek kutatói napjainkban minden vallás eredetét a hyperboreusokhoz vezetik vissza. Ezek nyoma a nyugaton történelemelőttinek nevezett emberi közösségek ködéből kilépve a Kárpátmedence, s még közelebbről a Duna felső folyásánál lévő nagy sziget felé mutat. Prof. Geoffrey Ashe tárgyalja ezen hagyományokat részletesen, a Brit Szigetek Mythologiája című művében a 129. oldalon.
Ezzel megérkeztünk a magyar hagyományok szerinti őshazánkhoz, a Kárpátmedencéhez. Őshagyományaink a legtisztábban a Csallóközben maradtak fenn, s Erdélyben. A világteremtés hagyományai hazánkban mind csallóköziek, abból az időből, amikor Csallóköz szigete még nem volt megalkotva, Ipolyi Arnold és Magyar Adorján gyűjtései szerint. E kor volt az őseredeti Tündérkor, melynek képviselői fénylények. Hozzájuk kapcsolódik az emberiség soha nem felejtett Aranykora, mely név jelentése, mint majd később látjuk, Fénykor volt. A Kárpátmedence benépesülésével kapcsolatos hagyományok a Csallóközben, majd Erdélyben, s az ország egyéb részeiben is megtalálhatók. Hogy fogalmat alkothassunk a csallóközi hagyományok ősiségéről, megemlítem, hogy a későbbi, alföldi hagyományok tisztán emlékeznek arra az időre, amikor Szeged városa még csupán sziget volt, majd pedig a kárpátmedencei tenger elvonulásának idejére. Ez az idő mai földtani tudásunk szerint 350 millió évvel ezelőtt volt. Itt, ezen az áldott és védett földön alakult ki az emberiség legősibb, legemelkedettebb műveltsége, nyelve. Amíg a szomszédos földeket még az alakuló föld szülési fájdalmainak földrengései szaggatták, tengerek jöttek és apadtak, hegyek emelkedtek és tüntek el, földtáblák csúsztak egymás alá, vagy sűlyedtek a tengerbe, a Kárpátmedence mint egy védett fészek nyugodott a Isten tenyerén. Máig élő, virágzó ősműveltség máshol nem is alakulhatott volna ki, illetve nem is maradhatott volna fenn. Csak ebben a békés, védett, boldog honban volt ideje nőni, gyarapodni, fejlődni, fejlődése eredményét átadni gyermekeinek. Ha szertenézünk hazánkban, nem véletlen például népművészetünk páratlan gazdagsága: minden egyes vidék egy-egy önálló, de mégis összetartozó csodavilág. Ezek kialakulásához hosszú ezredekre volt szükség, mint ahogyan hosszú ezredek alatt alakulhatott csak ki tökéletes nyelvünk csodája, írásunk, s műveltségünk valamennyi ága. Az a tény pedig, hogy ezt az ősi műveltséget üldöztetéseink idején a “legalacsonyabb”-nak mondott társadalmi osztály őrizte meg azt jelenti, hogy ez a műveltség nem egy felső osztály kiváltságos birtoka volt, hanem őseink életének része. Ősi írásunkat, a székely-magyar rovást “írástudatlan” székelyeink őrizték meg számunkra az erdélyi bércek biztonságában. Ez azt is jelenti, hogy őstársadalmunkban írástudatlan ember nem volt. E tények nyomán fel kell ismernünk azt, ha őseink hitvilágával akarunk közelebbről megismerkedni, a most enyhe lenézéssel kiejtett “népi” műveltségi termékek között fogjuk csak azt megtalálhatni. Gyakran hallható ma, hogy “Meg kellene alkotni a magyar vallást.” E jóhiszemű kezdeményezőknek első sorban fel kell eszmélniök arra, hogy a magyar vallást “megcsinálni” nem kell, mert az él, s velünk van a Teremtés hajnala óta. Csak fellelni, újra megtalálni, s élni lehet őseink lelki világában gyökerező őstudatot, mely Isten képét dajkálja. E tudat útja az örökkévalóságból örökkévalóságba vezet. Istenét Teremtőnek, tehát jónak ismeri népünk. Nevei a személyes ismeret legmelegebb hangján emlékeznek meg róla: Jó Isten, Teremtő Isten, Boldog Isten, Szerelmetes Isten néhány leggyakrabban használt neve. Istene és saját maga közötti kapocsnak a szeretetet tudta, s ezt nyelvében a következő gondolati egységen belül fejezte ki: szer – szerez – szeret. E szerint a Teremtés kútforrása a teremtő szeretet. A szeretet az a teremtő szerződés melyen keresztül a Teremtőnek személyes kapcsolata van teremtményeivel. Amennyiben nem figyelünk őseink szavára: még egy, a teremtéstől elvonatkoztatott íróasztal-vallással gyarapítjuk a világ amúgy is túlzsúfolt ilyen kelléktárát, mely nem válik hasznára sem nekünk, sem a világnak.
*
Dolgozatom elkészülte után felmerült néhány kérdés nyomán még a következőket kell megemlítenem. Városainkban, s az innen kiinduló iskolarendszerben őseink vallási képei ismeretlenekké, idegenekké váltak. A görög-római hitrendszer képeit honosították meg gyermekeink lelkében, minden valóságtartalom, összefüggés nélkül. Így szépen elfogadtuk, hogy Zeus az Olympusz hegy tetején trónol, hogy bika alakjában elég illetlenül udvarolni is jár, hogy Vénusz a tenger habjaiból kelt ki, Európa helytelenül értelmezett történetét, s folytathatnánk a sort. Mindezt a legnagyobb természetességgel elfogadtuk annak ami: meséknek. Gúny tárgyává soha nem tettük őket. Mennyivel többet nyertünk volna akkor, ha tanáraink elmagyarázzák e mesék valahai igazságtartalmát, ami csak magyar nyelvünk és hagyományaink segítségével lehetséges, s ezek tárgyalása egy további könyvet, sőt könyveket igényel.
Éppen ezért, ha a mai, falusi gyökereitől távol szakadt átlagember ősi hagyományainkkal találkozik, azokat meg nem értve, kigúnyolva megértésükre időt nem szentel, noha valamennyi hagyományunknak valóságalapja a természet, s a teremtés valamely részét mondja el gyermekek által is érthető alakban. Eredettörténetünk gyakran a világteremtéssel kapcsolódik a “Miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is” világszemlélet szerint. Sok történetünk megszemélyesítői a csillagvilág nagy történéseivel kapcsolatosak, mint például az Öreg Király, kinek egyik szeme mindig sírt, a másik mindig nevetett. A városi ember ezt gyakran a zengő “hülyeség” szóval nyugtázza, nem véve észre, hogy ezen Öreg Király Örök Istenünk, egyik szeme a nap, a másik a hold, s nélkülük még a büszke városi lény sem létezhetne e földön.
Magyar életünk kárpátmedencei elindulásának csillagkapcsolatai időszámításunk pontos útmutatói, s ezzel csillagászainknak és néprajzosainknak kellene behatóan foglalkozniuk. Az úttörő munkát Pap Gábor már elkezdte, csak folytatni kell.
Másik gyakran gúnyolt tény, hogy őseink akkor érkeztek e földre, amikor a Csallóköz még nem volt. Itt csupán kis gondolkodásra van szükség: Csallóközünk a négy Duna-ág közötti feltöltött terület. Mielőtt ez feltöltődött volna, a későbbi négy Duna-ág még csak a Duna deltája volt, mely a kárpátmedencei őstengerbe torkollott, s az ott felgyülemlett hordalékból alakult ki a négy Duna-ág ölelte Csallóközünk. E rege is időrögzítő.
Folytathatnám a sort. E helyett megkérem az olvasót kövesse figyelemmel őseink hagyatékának hangot adó képeket, szavakat, de főleg ezek erkölcsi tanítását olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel őseink ezeket reánk hagyományozták.
Kis tanulmányomban csupán népünk ősemlékei szerepelnek, amint azokat regéinken, imáinkon és nyelvünkön keresztül megismertem, minden saját okoskodást mellőzve.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
