|
A MAG- nép urai II.
www.arvisura.van.hu/keret.cgi
Az Arvisurabeli MAG-nép urai
Gilgames-jelzés
Ám a fentieken túlmenően volt egy másik külső, megkülönböztető jegye is a beavatottaknak, az un. Gilgames-jelzés. Az ősi beavatott családokban az egyik legszebb szokás az volt, hogy a gyermekeik születésekor bemutatták a bábák az újszülött csemeték hátán lévő un. Gilgames jelet. A hagyomány szerint mikor Éa ősanya Gilgames születését várta, az nagyon nehezen akart a világra jönni, ezért Éa a Turujsassal belecsípetett a pici hátába egy serkentő jelet. Eredetileg ez a jelzés egy négyleveleű lóhere volt (s talán nem véletlenül vált ez a szerencse szimbólumává!), ám aztán többféle változata alakult ki. Kinek milyen erősen kivehető jelzése volt, azok szerint volt mérhető már gyermekkorában a beavatottsága ereje. Amikor Ügyek és Emese várták a gyermekük születését, Álmos szintén nagyon nehezen akart a világra jönni. Az ő hátát is megcsíte a Turujsas, amitől erős beavatott anyajegye lett a hátán.
Voltak esetek, mikor komoly aggodalmat keltett, ha hiányzott az utódról ez a bizonyos jelzés. Így pl. Vajk-István húgának, Ilonának a fián, Orseolo Péteren nem volt Gilgames jelzés. Fejedelmi származású harcostársai nem is fogadták el még vezérnek sem, nemhogy királynak. Salamon és Dávid hercegek hátán sem volt ilyen jelzés, s valóban sok nehézségük akadt az életükben.
István király féltestvérének, Vászoly-Mihálynak igen erős jelzése volt, nemhiába volt korának beavatott fejedelme. Mindhárom fia is örökölte ezt, Andrásnak háromlevelű, Bélának négylevelű lóhere jelzése volt, míg Leventének pedig csillagjelzése egy fáklyavégen. Ez azt jelentette, hogy az Égiek szellemi vezetőnek küldték, s valóban apját ő követte később a beavatott fejedelmi poszton.
Amikor Vajk és Gizella fia, Imre megszületett, azonnal megmutatták a kis újszülöttet az apjának, ám csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy Imréről bizony hiányzik a Gilgames-jel. István szomorúsága akkor hagyott alább, mikor megszületett az Imre és Jéne rimalány közös gyermeke, a kis Pósa, ugyanis az ő hátán már teljes szépségében ott virított a négylevelű lóhere, fölötte egy csillaggal, ami igen erős beavatottságra utalt. Valójában István csak ekkor nyugodott meg, hogy Imre valóban tőle származott, s nem Gizella félrelépéséből.
Levente herceg volt az, aki mindkét fivére (I. András, majd I. Béla) hadseregét megszervezte. Ennek alkalmával csak olyan ifjakat tett meg tizedesekké, akiknek Gilgames-jelzésük volt. Ők lettek a hadseregek vezetői. Amikor Vata kiskirály sereget szervezett, hozzá is csak akkor léptek be a békési pásztorok, amikor a Körösben való fürdés közben meglátták a hátán a négylevelű lóherés jelet.
Lehet, hogy mindez egy mai ember számára puszta babonának tűnik, ám hogy mennyire nem az, azt István király is bizonyossá tette. Ő maga is kíváncsi volt rá, hogy vajon valóban okosabbak és ügyesebbek-e a Gilgames jelzésű fiatalok, ezért megrendeztek egy Nagy Süánt, azaz egy szellemi és lovas ügyességi versenyt az ifjúság számára, s ott egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind a szellemi, mind az ügyességi versenyekben bizony a Gilgames-jelű ifjak remekeltek. Vászoly-Mihály fiai minden versenyszámban az elsők közt szerepeltek, míg Imre herceg csak valahol a középmezőnyben végzett. Ez el is szomorította az apját.
A beavatottak Gilgames jele leginkább négylevelű lóhere alakú volt. Talán nem véletlenül lett a szerencse szimbóluma!
Az utolsó Árpád-házi királyunk III. András volt. Mint az ismert, ő II. András 3. feleségétől, Beatrixtől származó Istvánnak volt a fia. Istvánnak nem volt Gilgames-jele, ezért nem is igazán ismerték el családtagként. Azonban II. András előző feleségétől, Jolántától származó lánya Csobánka-Jolánta – lévén, hogy egy igen erős beavatott volt, s mint ilyen látta a jövőt – figyelmeztette a családot, hogy István utódján már lesz ilyen jelzés. András Velencében született és nőtt fel, itthon a királlyá koronázásáig gyakorlatilag senki nem látta, nem ismerte. Amikor hazaérkezett, Budán rögtön egy orvosi vizsgálatnak vetették alá, ugyanis keresték a testén az azonosító jelet, s meg is találták azt. Azért az ellenségei is nagyon jól tudták róla, hogy ki ő, hiszen alighogy elhívták, rögtön Európa összes titkosszolgálata a nyomában volt, hogy meggyilkolják. Hiszen egész Európa jogot formált arra, hogy Magyarországot hűbéresévé tegye. Végül szerzetesi álruhába bújva tudott elszökni a Habsburgok fogságából.
Óm-jelzés
Az előbbiekben fizikailag érzékelhető külső jegyekről tettünk említést. Ám akkor úgy illő, hogy egy a hétköznapi emberek számára kevésbé érzékelhető jelről is beszéljünk, s ez az a bizonyos Óm-jelzés, melyet az Arvisurák oly sokszor megemlítenek.
A beavatottak, azaz a 4 mikronos nagylelkek bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges, paraképességekkel rendelkeznek. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered: a szentelt vízzel a gyermek homlokára rajzolt kereszt alakkal ezt az Óm-jelzést imitálják. Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el. Ehhez kapcsolódik egyébként a „halvány lila gőze sincs” szólásunk is. Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele sem.
Szalaváré Tura is épp azért választotta ki Paál Zoltánt, mert messziről látta a homlokán ezt a jelet, s később ezért szöktették meg partizán társaival a munkaszolgálatos táborból. Tura a medvetor szertartásának keretében megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő az addig egyszerű vasgyári munkásból, amelyekről korábban sejtelme sem volt. Saját maga bevallása szerint ekkortól érzékelni kezdte mások gondolatait.
Ennek a jelzésnek adott esetekben óriási jelentősége volt. Egy korábbi Beavatott Központunkban, Magyarkán (mai Tbiliszi környéke) a beavatottak egy szűrőközpontot állítottak fel. Ez azt jelentette, hogy beavatott toronyőröket fizettek azért, hogy a más helyről érkező, még a leghalványabb Óm-jelzéssel rendelkező beavatottakat is a Nyék törzsbe vezényeljék.
Táltos kard vagy táltos bot
A külső jegyeket követően nézzük meg azt is, hogy milyen eszközeik voltak. A mágusok használtak un. táltos botot, vagy táltos kardot. A manysik hite szerint a táltosok kardját Numi-Tórem, azaz az Ég-Atya bocsátotta le. Ilyen szent kardja volt pl. Atilla királyunknak, Mohamednek, de ilyen volt Arthur király híres excalibur-je is.
A táltos botról talán elsőként Mózes esete juthat eszünkbe. Valószínűleg mindenki ismeri a történetet a Kivonulás könyvéből, mikor a kezében lévő bot kígyóvá válik, majd mikor farkánál azt megfogja, ismét visszaváltozik bottá. Másik ilyen úgymond közismert táltos bot a caduceust, azaz a kígyós bot, amelyet Hermész kapott Apollóntól, de valószínűleg Romulus is birtokolt egyet, Plutarkosz írásában ugyanis ez olvasható:
„Egyébként abban mindenki egyetért, hogy Romulus nagyon istenfélő volt, sőt még a jósláshoz is értett, és úgynevezett lituust, vagyis görbe jósbotot hordott magával. Romulus jósbotját a Palatinuson őrízték, de mikor a gallok elfoglalták a várost, nyoma veszett. Mikor aztán a barbárokat elűzték, rátaláltak a vastag hamuréteg alatt, s bár minden más elhamvadt és megsemmisült, nem tett kárt a tűz benne.”
A népi hagyomány is számos emléket őriz ilyen táltosbotokról. Sok esetben pásztorok, csikósok birtokolták. Mikor kiszúrták botjukat a földbe az állatok közé, nyugodtan elmehettek onnan, mert a bot ereje összetartotta a jószágokat, sehogy nem tudták azokat szétugrasztani, ugyanakkor a farkasok is meggondolták, hogy odamerészkedjenek-e.
A Képes Krónika szerint II. Géza koronázását végző személyek nem földi emberek, hanem fénylények!
A Képes Krónikában a II. Géza koronázását bemutató képen egy kisfiú hozza a kardot a számára. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a jelenet, mint mikor az Atilla kardját megtalálják. Ezt írja mellé a Krónika:
„A királyt pedig karddal övezték fel, és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt.”
„Az Úr pedig letekintett Hungáriára, és ereje teljében járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis FIÁNAK, Gézának adta az Úr.”
Ám azt el ne felejtsük, hogy Géza ekkor (1141-ben) mindössze 11 éves! De valóban erős és bölcs volt, hiszen Istenfiúi jogkörben gyakorolta a hatalmát, azaz egy Istenség volt. Mikor a nemes Európa hírül vette, hogy egy gyerek került a magyar trónra, egyesült erővel támadtak Magyarország ellen. (S vajon milyen napon? Szeptember 11-én! Véletlen?) Ám Géza Isten fia volt, ezért hát nem is rettent meg, hanem tönkreverte őket, ahogy illik. Ettől fogva a germán hatalom úgy rettegett ettől a fiútól, hogy még csak ingerelni sem merték.
Fehér táltosló
Ha ismét vetünk egy pillantást a Gézát ábrázoló képre, megfigyelhetjük, hogy egy fehér táltos lovat vezetnek elé. A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. E táltos lovaknak gyakran csillagjel volt a homlokukon, s ezért is adtak gyakran Csillag nevet nekik.
Számos népmesénkben is szerepelnek táltos lovak, nem véletlenül. Ezek mindig nagyon belsőséges kapcsolatban állnak a gazdájukkal, társai egymásnak. Ha ő bajba kerül, akkor a ló segít neki, az ugyanis mindig valamilyen plusz erőt képvisel.
A táltosló a Tórem mitológiában is megjelenik. Numi-Tórem hetedik, legkisebb fia három próbatételben is megelőzi testvéreit, ám ebben Ata-Isis is segíti, mert az égi méneséből ajándékoz neki egy fehér szárnyas paripát, mely a nehézségeken átsegíti. Ez a fiú a Világfelügyelő Aranyfejedelem más néven Hadúr-Tórem, azaz a magyar Hadak ura.
Ha egy táltos meghalt, akkor a fehér lovát is mellé temették. Amikor olyan lelet kerül elő, hogy a ló koponyán agancs vagy maszk van, akkor az azt jelzi, hogy az egy táltos lova volt. A táltosló – akárcsak a táltos, - mindig valamilyen többlet képességekkel rendelkezett. A honfoglaláskori lovas-temetkezések során talált leletek egyértelműen arra utalnak, hogy ezek valamennyien táltos lovak voltak, hisz ezek is több foggal rendelkeztek. Az Állatorvosi egyetemen ezt ma is tanítják.
Rengeteg szkíta lóábrázolás került már napvilágra, s ezek nagy részén az állat hátrafelé néz. Ugyanígy számos lovastemetői sírban is úgy vannak eltemetve a lovak, hogy a fejük hátra van hajtva. Nem azért mert a szadista gazdájuk kicsavarta a nyakukat, hanem ez egyfajta szimbólum. Azt jelenti, hogy még a túlvilágról is figyelnek bennünket, élőket, csakúgy, mint ahogy az összes halott táltosunk is figyelemmel követ bennünket ma is.
Sok feljegyzés született a nép emlékezetéből ilyen csodatévő lovakról is. Az egyik szerint Hettényben élt két táltos ló. Ezek a lovak rengeteg törököt belezavartak a közeli mocsárba, ellenben a jóembereket, akik arra vetődtek, pedig kimentették onnan. Ezek a lovak soha nem süllyedtek a lápba, hanem fölötte száguldottak.
Egyes helyeken ez a hagyomány olyan erős hatást gyakorolt az emberekre, hogy pl. Csángóföldön érdekes módon nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, hanem az Aranycsitkó. A csikó pedig ilyen értelemben Jézus szimbóluma.
Indiai hagyomány szerint Buddha is mágikus kapcsolatban volt a vele egy órában született lovával. A magyar népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova volt Koppánynak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is. Mátyás ideje alatt még áldoztak is fehér lovat a Bakonyban, Kampó táltos vezetésével. Tehát ők is táltosok voltak. I. Lajos király 1356-ban a velenceiekkel kötött frigyben szintén azt kívánta, hogy évenként egy-egy fehér lovat küldjenek hódolatuk jeléül ajándékba.
Szent László és Szög nevű fehér táltos paripája
Számos legenda fennmaradt Szent László híres Szög nevű lováról is, aki szintén fehér táltosparipa volt. Hatalmas szakadékokat tudott átugrani, forgószél módjára vágtatott. E ló patája nyomán forrásvíz fakadt: Püspökfürdőn, Jászón, Vácszentlászlón, Tordán, Szentkúton, Búcsúszentlászlón. Pogányhavason pedig a völgyi pocsolyát varázsolja „szépvízzé”, azaz ivóvízzé. Az ő nyolcszögű patkója nyomát őrzi a szikla Patkóskőn. S ezzel a lóval vette üldözőbe László király azt a kunt, aki elrabolta a váradi püspök lányát.
Than Mór festményén IV. Lászlót láthatjuk, amint szintén fehér paripán ül. A kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor 1278-ban Morvamezőn Habsburg Rudolffal találkozik. Erről a csatáról azt tanítják, hogy Kun László adott segítséget a Habsburgoknak a csehekkel szemben. Csak azt felejtik el kihangsúlyozni, hogy ez az osztrák sereg kb. 5000 fővel vonult fel a százezres cseh sereg ellen. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy akkor ki segített kinek? Hiszen László gyakorlatilag a Habsburgok nélkül is nyert volna. Nem hiába nevezték a Mars isten fiának. Valóban rászolgált erre az elnevezésre, hiszen egyik királyunk sem töltött annyi időt hadakozással, háborúkkal, mint ő. Gyakorlatilag 10 éves korától haláláig, 28 éves koráig ezt tette. Talán az ő fehér táltos lovának is volt némi szerepe ezen csaták győzelmeiben.
Szent Erzsébet táltos királylánynak is volt egy világhírű kedvtelése, amivel ki is vívta rendesen a thüringiai udvar botránkozását, ugyanis nagyon szeretett lovagolni. Hajnalonként a felkelő Nap felé, estefelé pedig a lenyugvó Nap felé lovagolt. Nő létére eszeveszett iramban bírt vágtatni, s nagyon szoros lelki kapcsoltban volt a lovával.
Horthy Miklós is komoly szakrális figura volt. Nem véletlen, hogy neki is fehér táltoslova volt.
A lóval ugyanakkor az egész magyar nemzet szoros kapcsolatban van, hiszen a magyarok a Nyilas népe. Ez a kínai horoszkóp szerint a Ló jegyének feleltethető meg. Márpedig ha maga az egész nemzet Ló jegyű, az egész nemzet táltos - legalábbis ezt a szintet kellene elérnünk.
Beavatás, 7 éves ciklusok
A táltossá váláshoz azonban nagyon komoly beavatásokon kell átesni. A hetes számnak különleges jelentősége volt az életükben, minden hetedik életévükben történt valami fontos dolog velük, ami többnyire elragadtatást jelentett, vagyis ekkor kaptak beavatást. A hetes szám jelentőségét már ismerjük a Tórem mitológiából is (ahol is a rendszer hét égre tagozódik), illetve a teremtéstanban (a hatos forrású téridő-rendszer az őt magában rejtő teremtő tachionnal együtt szintén a hetes számot adja).
S hogy milyen fontos szerepe lehet a hetes számnak? A pilisi pálosoknál Boldog Özséb 6 társával együtt megy a Koronázó barlangba, mert a 7-es csakrarendszer működtetéséhez 7 ember szükséges. Nem véletlen, hogy Özsébék olyan hihetetlenül nagy erőket voltak képesek megmozgatni. Mikor a törökök megtámadták a visegrádi várat, a pálos szerzetesek mentek oda megvédeni. Már eleve az is érdekes kérdést vet fel, hogy egy szerzetes hol és hogyan tanul meg harcolni, fegyvert forgatni, ám ami még meglepőbb, hogy ez a támadó sereg mintegy 150 ezernyi törököt jelentett, míg a pálosok mindössze vagy 500-an voltak!
De megemlíthetjük István fiát, Imre herceget is példaként, akit 7 éves koráig anyja nevelte, újabb hét éven át Szent Gellért, ezt követően pedig az apja. Hasonlóan jól megfigyelhető a hétévenkénti váltás Szent Erzsébet esetében is, aki hét évesen ment Thüringiába, mert az ottani őrgróf, Hermann feleségének ígérték. Hermann azonban korán meghalt, ezért annak öccséhez, Lajoshoz ment feleségül, méghozzá 14 évesen.
Legtöbb magas szintű beavatottunk (Jézus, II. Géza, Kun László, stb.) 10-12 éves korára már ereje teljében, s bölcsessége magas fokán van, mert ekkorra már megkapta az első beavatását.
A beavatás közben rejteztek, többnyire 3 napon át, s addig tetszhalálszerű állapotban voltak RÉvülés közben tehát kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Ez a Nappal való szoros kapcsolatukra is utal egyben, hisz maga a Révülés szó is magában foglalja a NAPistent, azaz RÉt. A manysi nyelvben a RÉ hőséget, forróságot jelent, s a Nap valóban igen forró. Aki tehát a térfenntartó Napszeránnal (azaz a Nappal) van kapcsolatban, bizony a forrósághoz, hőséghez is közel kerül, ebből származik aztán a HŐS szavunk.
Forrasztás
A hagyomány szerint a tudós csak úgy válik táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják, s ő képes magát összeforrasztani. Több olyan táltos ábrázolás is van, amelyeken jól látszanak bizonyos forrasztások nyomai. Ez azt jelenti, hogy őket egyszer feldarabolták, de már összeforrasztották magukat, vagy éppen a mesebeli táltos lova. Itt nem arra kell gondolni, hogy ez egy gonosz cselekedet volt, sőt éppen ellenkezőleg! Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy ezzel éppen egy nagyon is pozitív dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez, s ily módon léphet magasabb fokozatra.
Számos népmesénkből visszaköszön az a jelenet, amikor a főhőst a gonosz szétvágja, feldarabolja, s majdan vagy a kedvese, vagy a táltos lova összeszedi a darabjait, egymáshoz illesztgeti azokat, majd bekenve az élet vizével, ismét életre kelti azt. De ami fontos, hogy ettől többnyire még sokkal szebbé, s még sokkal erősebbé válik. Ez hasonló az egyiptomi Ozirisz történetéhez. Mint utdjuk, Ozirisz, Ízisz és Széth a három testvér közül Ozirisz örökli a trónt, s feleségével Ízisszel együtt uralkodnak. Ozirisz uralkodása során a nép boldogan él, ám ezt Széth megirígyli, Oziriszt elfogatja, egy ládába zárja, s a Nílusba dobja. Mikor Ízisz megtalálja, utána 14 darabra vágja a testét. De hogy ennek ellenére mégis csak létezik Ozirisz, példa rá, hogy mégis megnemzi a fiát Hóruszt, aki aztán majd trónra lép. De nemcsak őt, hanem a kínai Pan Ku-t, vagy az óind Purushát, a skandináv Ymir-t is, vagy Orpheuszt, illetve Dionüsszoszt is.
A magyar történelemből jól ismerjük Koppány kivégzésének esetét. A németek annyira féltek az ő hatalmas erejétől, hogy még a négyfelé vágott testének darabjait sem merték egymás közelében hagyni, hiszen tudták róla, hogy képes összeforrasztani magát. Ezért hát testének darabjait Győrbe, Veszprémbe, Székesfehérvárra és Gyulafehérvárra vitték. Ha a térképen összekötjük a két-két várost, akkor egy szabályos kereszt alakot kapunk. A németek ezzel próbálták jelképesen is a kereszt hatalma alá rendelni őt. Ám nem az ő esete volt az egyetlen ilyen példa. Dózsa György testét a kivégzése után szintén feldarabolták, méghozzá 65 darabra, s azokat 65 különböző településre vitték, tehát érzékelhetjük, hogy mennyire tartottak tőle, még a halálát követően is! Testvérét Dózsa Gergelyt szintén kivégezték, az ő holttestét is négyfelé vágták, s Esztergomba, Kalocsára, Egerbe és Budára vitték a maradványait. Ennek a folyamatnak analógiájára néha a hazánkkal is megtörténik, hogy feldarabolják – lásd Trianon után. Ám ha ez a nemzet képes lesz bevégezni a küldetését és nemzetként táltossá, szentté tud válni, akkor a sámánokhoz hasonlóan a nemzet is össze tudja majd forrasztani magát.
Koponyalékelések
Ha már szó esett a csontok összeforrasztásáról, tegyünk még egy rövid említést ennek egy speciális esetére, a koponyahegekről, valamint a lékelésekről. A jelképes trepanálások során a koponyán vésetek, karcolatok vannak, melyek úgy keletkeztek, hogy a fejbőrt felvágva különböző jeleket, szimbólumokat véstek a csontra. A jelek pedig egy meghatározott alakzatban, pl. kör alakban állnak. A lékeléseknél pedig nemcsak egy vallási szertartással állunk szemben, hanem azt is látnunk kell, hogy ez egyben egy orvosi bravúr is a javából. Ennek a műveletnek köztudottan két nagy központja volt, az egyik Peru, a másik pedig a Kárpát-medence. Érdekes módon a trepanálás István uralkodását követően sem szűnik meg, még jó 100 évig szokásban van. Ennek során egy szabályos léket vágtak a fejtetőn a koponyából, azon a részen, ahol az gyerekkorban még lágy. Az eljárásnak oka tehát ennek a gyermeki állapotnak a visszahozása, amikor még az ember közvetlen kapcsolatban van Istennel. Jézus is felhívta erre a figyelmet, hisz a gyerekek kapcsán mondta azt, hogy „ha ilyenné nem teszitek magatokat, nem mehettek be a mennyeknek országába.”
Parajelenségek
A táltosok közismerten különleges képességekkel rendelkeznek, mint amilyen például a telepátia. Miután Anyahita (Nagyboldogasszony) és társai a Földön ragadtak, ettől kezdve folyamatosan telepatikus kapcsolatot tartott a szülőbolygóján élő beavatottakkal. Később a lánya, Éva (Kisboldogasszony)– lévén, hogy szintén magasfokú, 24 karátos beavatott volt – szintén ezt tette.
Már említettük Sikila nevét, aki a Havaruti Nagyszalán volt a fő kapcsolattartó a 12 fős szíriuszi küldöttség és a földi beavatottak között. Ezt elsősorban erős telepatikus képességének köszönhette. Azoknak a beavatottaknak, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a birodalmi nagygyűlésen, Sikila telepatikusan azonnal leközvetített minden eseményt és döntést, s ilyen módon ők sem maradtak ki semmiféle információból.
II. András királyunknak a második házasságából született egy kislánya, akit Csobánkának, majdan a keresztény névadás szerint Jolántának hívtak. Ő volt a korának egyik legerősebb beavatottja. I. Jakab aragóniai királyhoz adták férjhez. Ennek a frigynek az elsődleges célja az volt, hogy Csobánka nyitott szemmel járván a nyugati körök minden fontos szándékáról, és lépéséről telepatikusan tájékoztassa a magyar királyi kancellária beavatottjait. Ez általában jellemző volt az Árpádházból külföldre került nőkre, hogy túl az országok közti béke helyreállításán, azért adták őket nőül külföldi királyi házakba, hogy egyben hírszerzőkként is működjenek. Ilyen szerepe volt pl. I. László királyunk lányának, Piroskának is, vagy később Ungika aranyasszonynak is a mongol házassága révén. Rengeteg információt küldtek el a hazai beavatottaknak telepatikus úton!
Másik csodás képességük volt, hogy a puszta kezük érintésével gyógyítani tudtak, sőt halottakat is képesek voltak feltámasztani. Nem csak Jézus rendelkezett ilyen képességekkel, hanem hasonló módon bírt ezzel pl. Szent László, Szent Erzsébet, vagy Szent Margit is. Sőt, még halálukat követően azok is meggyógyultak, akik a koporsójukhoz járultak.
A kézrátéttel gyógyítás régről hozott emléke egyébként benne él a magyar nyelvben is, hiszen ma is azt mondjuk, hogy az orvos kezeli a beteget, kezelést kap a beteg. Mégsem képesek elismerni, hogy ez egyáltalán lehetséges.
A mágusok többnyire képesek bizonyos materializálásokra. Mint ahogyan Jézus a vizet borrá változtatta, a kenyérrel és hallal pedig un. bőségteremtést végzett, azaz bármennyit is kivettek a kosárból, mindig ugyanannyi megmaradt. Ezt számos más történelmi személy is megtette. Szent László pl. az egyik csata közben egy pusztába jutott a seregével, ahol éhínség sújtotta őket. László imádságára szarvasok és bivalyok egész csordája jelent meg a táborban. Máskor pedig, amikor a tatárokat üldözték éppen, azok pénzt szórtak eléjük. László imájára a pénzérmék mind kővé változtak, nehogy a serege megálljon azokat felszedegetni.
Szent Erzsébet nevéhez pedig a híres rózsacsoda fűződik. Egy alkalommal a kosarában épp élelmet vitt a szegényeknek, s összetalálkozott a sógorával, aki számon kérte tőle, hogy hová siet. Mikor pedig belenézett a kosarába, nem látott mást benne, csak rózsákat. Tehát ő is materializálni tudott. Más alkalommal – míg férje távol volt, - egy leprás embert fogadott a házába, s a Lajos ágyába fektetve ápolta. Mikor Lajos hazatért az udvari emberek azonnal rohantak elé Erzsébet megbotránkoztató dolgát elpanaszolni, azonban mikor bement a szobájába, nem a leprást látta ott, hanem magát a megfeszített Jézust.
Jézus vízen járása csodás bizonysága annak, hogy milyen mesteri szinten tudott bánni az elementálok erejével. Hiszen a Víz szellemeit hívta, akik fenntartották őt. Hasonló jelenség történt Szent László királyunkkal is. Imádkozás közben többször is látták levitálni, azaz a föld felett lebegett. Egy éjszaka, mikor szokása szerint belépett a váradi templomba, hogy imádkozzon, kamarása kint várakozott. Elunva a hosszas várakozást felkelt és benézett. Azt látta, hogy Szent László megdicsőült testtel csodálatosan ragyogva lebeg a légben.
Mind a materializálás, mind a levitálás kapcsolódik azon képességükhöz, hogy parancsolni képesek az egyes természeti elemek szellemeinek. A négy elementál – a Levegő (Szilfek), a Tűz (Szalamanderek), a Víz (Nimfák) és a Föld szellemei (Gnómok).
Szent László is az elementáloknak parancsolt, amikor vizet fakasztott a sziklából, hogy a serege szomját olthassa. Tordán, és még jónéhány egyéb helyen hasadék támadt mögöttük az imája folytán, hegyeket mozgatott meg ezen képességével. Ugyanilyen csodatételekre volt képes Atilla királyunk vagy pl. Szent Margit is.
Mint ahogyan Jézus is előre megjósolta a halála idejét, s hogy az pontosan hogyan fog bekövetkezni, úgy azt a magasabb fokú beavatottak mind nagyon jól ismerték. Szent Margit már két évesen megjósolja apja győzelmét, mikor az a csehekkel harcol. Saját halálát is előre jelezte, sőt még azt is megmondta, hogy teste nem fog bűzt árasztani, sem elbomlani.
A beavatottak gyakran voltak látomások, jelenések tanúi. Maninak már 12 éves korában látomása volt, megjelent előtte egy angyal, aki arra biztatta, hogy többféle tannal is ismerkedjen meg. El is utazott Indiába, ahol tanulmányozta a buddhizmus tanait. 24 éves korában ismét megjelent előtte az angyal, aki közölte vele, hogy az Úr őt apostolának választotta. Épp ezek miatt nevezte aztán magát a „szent lélek apostolának”, illetve „Jézus apostolának”. Mint tudjuk ő volt a manicheista vallás megalapítója. Álmos és családja is manicheista vallású volt. A manicheizmus maga az őskereszténység, az ős-magyar vallás továbbvivője.
I. Géza a királlyá koronázását követően Lászlóval együtt felkeresték egyik győzelmük helyét. Hirtelen egy szarvas tűnt fel előttük, szarvai tele égő gyertyákkal, s az erdő felé iramodott. A vitézek rányilaztak, mire az a Dunába szökkent. László azt mondta, hogy „Bizony nem szarvas volt az, hanem Isten angyala, agancsain a gyertyák fényes tollak”. Gyakorlatilag ezzel a testvérpárral ugyanaz a csodaszarvas jelenet történik meg, ami annak idején Hunorral és Magyarral, ami azt jelenti, hogy ettől fogva László válik ezen erők birtokosává. Amikor Salamon ellen kénytelen volt hadat viselni, vitézi ruhában egyedül lovagolt a pozsonyi vár alá. Salamon elindult, hogy megvívjon az ismeretlen vitézzel, merthogy nem ismerte fel unokatestvérét, de riadtan fordult vissza, mert úgy látta, hogy Lászlót az angyalok tüzes karddal védelmezték.
Szent Margitot apácatársai többször is látták elragadtatott állapotában. Imádkozása közben a szemtanúk szerint hol az egész teste világított, bevilágítva az egész szobát, hol pedig tűzlángok csapkodtak a feje körül, miközben hangosan beszélgetett egy égi hanggal.
Égbe ragadtatás
Amikor egy magas fokú beavatott véghezvitte a rászabott feladatát, megesett, hogy nem közönséges halállal tért vissza a felsőbb szférákba, hanem úgymond az „égiek elragadták”. Az Arvisura az alábbiakat írja erről a jelenségről:
„Akiből az Égi lakók vére kiütközött: 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23 és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24 karátos vagy karélyos beavatotottakról az Égieknek tudomásuk volt és haláluk után ezeket az Égbe ragadták.”
Az égbe ragadásról elsőként talán Illés próféta juthat az eszünkbe, hisz - mint az a Bibliából már ismert – ő is "tüzes szekéren" emelkedett az egekbe. De hogy ismét a rovósámánjaink feljegyzéseire utaljak, ott is olvashatunk ilyen példát, mégpedig Gilgamesre vonatkozóan:
„Gilgames ifjú királyt halála után, Kaltes-Asszony szekerén az Égbe ragadták, pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Ugyanis kétharmadrészben volt Isteni, Égi eredetű és csak egyharmadrészben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott, de hősiessége és helytállása 24 karélyos beavatottá változtatta.”
Kr. e. 798-ban indult el egy főként székihun lovasokból álló rokonlátogató csoport, akik egy része Arnó-Valetri birodalmába lovagolt. Két lovas telepedett itt le, az egyiket Barna-Farkasnak, a másikat Kék-Farkasnak nevezték. Vejuli Lukomónak volt két csúnya leánya, akik a két Farkas testvérhez feleségül mentek. Barna-Farkasnak iker fia született Kr.e. 775-ben, akiket Rimus és Rómus névre kereszteltek. Mindketten beavatottak voltak. Felesége meghalt és a két árvát egy törött lábú farkas szoptatta, amit egy vadászaton ejtettek el. Ezeknek az anyafarkas nevelte gyermekeknek hamar híre ment a Rasna-szövetségben. Az akkor igen gyakori gyermekharcokban Rómus lett az első, akit a latinok Romulusnak hívtak, testvérét pedig a latin gyermekek csak Rémusnak nevezték. A görögök ellen győztes sereg Romulust az uruki hagyományok szerint királlyá koronázta, az uruki Gilgames koronával. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. Ezzel megvetették a Római Birodalom alapjait. Kortonából elhozták azon rovást, mely szerint Romulus és Rémus Nimród családjának Gilgames-ágából származik. Érdekes módon az Arvisurában egy szóval nem említik azt, hogy Rimus halálát a testvére okozta volna, vagy hogy egyáltalán bármiféle konfliktus alakult volna ki közöttük. Együtt munkálkodtak, Remus a helyettese volt fivérének. Sokkal inkább az a gyanúm, hogy halálát a latinok okozhatták, s talán úgy tüntették azt fel, mintha a testvére ölte volna meg. De mivel ők magas fokú beavatottak voltak, ezért ez eleve nem is feltételezhető róluk. Ezt bizonyítja az is, hogy mikor Romulus beavatottsága révén úgy fejezte be életét, mint Etana király, azaz az Égiek magukkal ragadták. Kr. e. 716-tól 690-ig uralkodott.
Titus Lívius történetíró Róma története című művében így ír Romulus égbe történő elragadtatásáról:
"Egyszer Romulus király szemlét tartott csapatai fölött a Mars mezőn. Éppen szekerén állt, és egyszercsak váratlanul felemelte a kezét. Katonái azt hitték, hogy szólni kíván, de hirtelen rettentő tűzvihar támadt, és a szekér dübörögve emelkedett a legmagasabb felhők fölé. Vitézei amíg tudták, szemmel követték őt, de azután a király egy felhőbe került és nem volt többé látható. Proculus Julius szenátor magyarázta el a döbbent katonáknak, hogy Romulus Qurinius néven az istenek közé emelkedett. Attól a naptól fogva, Romulust senki nem látta többé a Földön."
Ők tehát gyakorlatilag nem haltak meg, hanem teljes fizikai testükkel emelkedtek fel a magasabb szférákba. Ám akik fizikai halált haltak is, lélekben még sokáig itt maradhattak.
Lelkük tovább él
„A názáreti Jézus 25 karéjos beavatott Isten-fia volt. Ezért a keresztény beavatottakkal még 25 évig tudott gondolatot cserélni. Az akkor ismert világ összes beavatottjával megértették egymást. Ezen első eset Pünkösd napján történt.” – írják a rovósámánok Jézusról.
Az Arvisurák Atilla király kapcsán is érdekes utalást tesznek a reinkarnációra vonatkozóan, hisz leírják, hogy Csatári aranyasszony háborgó lelkét örökölte.
„Atilla vándorlelkét az Égiek 24 évig tartották vándorlásban. Bejárta Szöged töményvezérrel együtt a külső és belső őrségeket, ahol minden sámán tudta: amikor a rokontörzsek részéről Atilla nyugvóhelyét az első támadás éri, a hármas koporsót Etilvárra kell majd menekíteni. Atilla vándorló lelke bejárta mind a 108 nemzetség Jász-síksági, és a 12 Bugát vidéki széki-hun törzs szállásait. Mint minden nagy Lélek, a 24. évben a dicsőséges, tündöklő képét elvesztette, de a dörgő hangja megmaradt. 469-ben Pusztaszer őrségében Atilla dörgő lelke riasztotta Babajt és a gótokat legyőzték. Sajnos, Babaj a csata után elvérzett, de Atilla háborgó lelke a bosszúálló csapatokat tovább vezette és a déli Bolgárország nándorlakta szűk völgy vidékén a gyilkos gót vezért megölték.”
Ugyanígy tovább tudott kapcsolatot tartani halála után Árpád vezér első felesége, Abacil is a többi beavatottal:
„A beavatottak a lelkükkel még haláluk után is vándorolnak és a népüket harcukban támogatják Ezért vannak 3-24 és 25 karéjos lelkek, akik haláluk után beavatott erejükkel hatni tudnak népük többi beavatottjára. Abacilről tudták, hogy 11 karéjos beavatott, ezért kislányával közel 11 éves koráig tudott gondolatot közölni. Nyolcadik gyermekeként megszületett a kis Zseliz, aki anyjához hasonlóan Óm-jelű beavatott volt. Úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére, mert tudták, hogy ezen a leánykán áll vagy bukik a Magyar Törzsszövetség újabb honfoglalásának sikere.”
1345 farsangján a székelyek és a magyarok Laczfy András vezetésével a tatárok ellen vívtak. I. László király feje ekkor együtt harcolt a híveivel, ugyanis a fejereklyéje egyszerűen eltűnt a templomból, s csak harmadnap talált rá a sekrestyés, ám az izzadt volt és csatakos. Egy tatár fogoly elbeszélése is alátámasztotta ezt, hisz elmondása szerint a székelyeket egy hatalmas termetű vitéz, magas lovon, a fején aranykoronával, a kezében pedig harci szekercével vezette a csatában. Feje fölött pedig szépséges koronás asszony lebegett, aki nem volt más, mint a magyarok Boldogasszonya.
Romlatlan testek
Mindazok, akik lelkükkel hosszú éveken keresztül még tovább irányították a népüket, valószínűleg csak ideiglenesen léptek ki a fizikai testükből is, azaz van tetemük a Földön, ám az romlatlan állapotban nyugszik.
Akinek a halálát követően nem bomlik fel a teste, azt jelenti, hogy mesteri szinten képes bánni az egyes elementálokkal, azaz a természeti elemek szellemeivel. A négy elementál – a Levegő (Szilfek), a Tűz (Szalamanderek), a Víz (Nimfák) és a Föld (Gnómok) - ugyanis felelős a halál beálltát követően a test felbomlásáért. A Levegő, amikor a légzés leáll, a Tűz, amikor a test lehűl, a Víz, amikor a test kiszárad, és végül a Föld, amitől aztán a test elporlad. Egyes beavatottak, akik parancsolni tudtak ezeknek az elementáloknak, ezt a folyamatot teljesen le is tudták állítani, vagy éppen fordítva: képesek voltak mindezt néhány mp alatt véghezvinni, úgy hogy az eredmény a teljesen nyomtalan elbomlás lett. Sok szent távozott így el a Földről észrevétlenül. Talán a legismertebb ilyen eseteket a Pilis között élő egykori pálos rendi szerzetesek képviselték. De azt már kevesen tudják, hogy nem csak a Pilisben vannak pálos rendi szerzeteseknek romlatlan testei, hanem pl. Pápán és Vácon is.
Paulus Osirius egy hispániai pap volt, és egyben korának egyik legműveltebb embere, Szent Ágoston tanítványa volt. Később az észteknél járt, akikről az alábbiakat jegyezte fel:
„Van náluk egy törzs, akik hideget tudnak csinálni. S ezért van, hogy a halottak sokáig ki vannak terítve, nem indulnak oszlásnak, mivelhogy hideget hoznak rájuk. Azt is képesek megcsinálni, hogy ha bevisznek egy teli hordó vizet, vagy sört, az is befagy, még ha nyár van, akkor is.”
Mongólia Altájon kurgánokban nagyon sok olyan tetemet találtak, amelyek nem indultak oszlásnak. Ilyen pl. a paziriki kurgánok leletanyaga is. Ezek a testek nem mumifikálódtak, tehát nem arról van szó, hogy bebalzsamozták őket, mint pl. az egyiptomiak, hanem teljes épségben megvannak. Egyesek a speciális időjárási viszonyokkal próbálják magyarázni ennek az okát, azonban még soha senki nem tudta ezt rekonstruálni. Ezek az emberek europidok, antropológialilag belső-ázsiaiak, és amint azt a többi leletanyagból tudni lehet, több királyi személy van közöttük.
Bizonyos látó emberek elbeszélése szerint Atilla király sem halt meg, olyan állapotban él, amelyből elvileg bármikor fel tud kelni, de erre ténylegesen majd csak akkor kerül sor, ha eljön az ideje. Gyakorlatilag bármikor testet tud ölteni.
A Képes Krónika – annak ellenére, hogy elég ellenséges hangvétellel beszél Aba Sámuelről - mégis megemlíti, hogy mikor néhány évvel a temetése után felnyitották a sírját, „szemfedőjét és ruházatát épségben, sebhelyeit begyógyulva találták”. Hiába nem szerették, ez akkora csoda, hogy csak nem tudták elhallgatni.
Mikor II. András meghalt nem Fehérváron temették el, hanem koporsóját Magyarország déli részére, egy Egres nevezetű helyre szállították (Csanádvár-Nagyvárad). A krónika szerint András holtteste itt látható, amint boldogan nyugszik, ez pedig azt jelenti, hogy romlatlanul nyugszik. Olyan erők jelentek meg a királyban, amit az ország más földrajzi pontjára is elszállítottak azért, hogy ebből a hatalmas energiából mások is részesüljenek. Ezért nem Fehérváron temették el.
A Képes krónikában rendre visszatérő kifejezést használnak II. Gézára, miszerint teste Albában nyugszik. Ezt többnyire úgy fordítják, hogy Fehérváron nyugszik, holott az alba pusztán fehéret jelent, azaz teste fehérben, azaz fényben nyugszik. Aludva nyugszik, merthogy az ő teste is romlatlan állapotban van.
Lourdes-i Szent Bernadette – szintén romlatlan testtel nyugszik
Szent Margit már életében megmondta előre, hogy teste nem fog majd rossz szagot árasztani, azaz romlatlan marad. 1270-ben halt meg, arca napokig fénylett. Finom virágillat áradt belőle. Később hármas koporsóba tették (fa-vörösmárvány-vas), akárcsak Atillát, vagy Tutenhament. Fél évvel később még nagyobb illat és füst szállt fel a koporsóból. II. József, a kalapos uralkodó összetörette a koporsóját, amit a törökök elöl Pozsonyba menekítettek. Úgy gondolta, hogy ezzel az egész magyarság lelkét, nyelvét és sorsát meg tudja törni, el tudja pusztítani.
A trónviszályok során IV. Istvánt megölték az ideig-óráig őt pártfogoló bizánci katonák és kidobták a várból a várfalán keresztül a földre. Senki nem nyúlt hozzá, és még egy hónap múlva is ugyanúgy feküdt ott, teljesen épen, nem indult oszlásnak.
II. Lajos az Arvisura tanúsága szerint nem azért fulladt bele a Csele-patakba, mert a nehéz páncélja lehúzta, hanem mert bizonyos jóakarói – Zápolya emberei – előtte teljesen cselekvésképtelenné tették, s eszméletlen volt, mikor a vízbe dobták. Az ő tetemét is kb. egy hónappal később találták meg, mint ahogyan a mohácsi csatában elvesztette életét. Egy mocsaras területen volt, s egyesek szerint a mocsár miatt nem indult oszlásnak a tetem, de ez nagy badarság, mert attól éppen hogy hamarabb kellene rothadásnak indulnia.
Amikor Mindszenthy József bíboros koporsóját hazahozták és belenéztek, az ő esetében si megdöbbenve látták, hogy romlatlanul fekszik benne. Jelenleg Esztergomban van, el is rejtették a kíváncsi szemek elől.
| |