Amikor az �llatok m�r mind megtanult�k a maguk mesters�g�t, �s a man�knak nem volt t�bb dolguk ezzel, �j foglalkoz�s ut�n kellett n�zzenek. N�h�nyan f�szekrak�sra kezdt�k tan�tani a madarakat, m�sok h�l�sz�v�sre a p�kokat. Voltak, akik a pillang�kat �s a szitak�t�ket oktatt�k, �s voltak, akik a cserebogaraknak, katicabogaraknak viselt�k gondj�t. 
A leger�sebbik man�, akinek hossz�, feh�r szak�lla f�ldig �rt m�r, �s v�n volt ahhoz, hogy f�ra m�sszon, vagy egy�b neh�z munk�t v�gezzen, nekifogott gomb�t �ltetni. �ppen olyan id�t-t�lt�tt v�n man�hoz ill� foglalkoz�s volt ez. J�rta eg�sz nap az erd�t, lassan, �regesen, �s itt-ott el�ltetett egy-egy gomb�t. Feh�ret, barn�t, pirosat: amilyen �ppen az esz�be jutott. 
J�f�le gomb�k voltak mind, amiket az �reg man� �ltetett, �s legkedvesebb mulats�ga az volt, ha megleshette egy fa m�g�l, amikor valami r�zsegy�jt� �regasszony vagy gyerek meglelte ezeket a gomb�kat a bokrok alatt vagy a f�k t�v�ben, �s boldog �r�mmel vitte haza, hogy vacsor�t f�zz�n bel�l�k. Megel�gedetten d�rzs�lgette ilyenkor kezeit a kis �reg man�, hogy l�m csak, milyen hasznos mesters�get v�lasztott mag�nak. Szeg�nyemberek gondvisel�je lett. 
Egy sz�p napon, ahogy �ppen hazafel� ballagott a gomba�ltet�sb�l, egy tereb�lyes, nagy b�kkfa alatt megpillantott egy idegen gomb�t. Sz�p, piros kalapos, cifra gomba volt. Eml�kezett, hogy reggel arra j�rva k�t varg�ny�t �ltetett oda. Azok ott is voltak a hely�k�n. De hogyan ker�lt k�z�j�k ez a sz�p, piros gomba? 
Vakarta a fej�t a kis �reg man�, de nem eml�kezett sehogyan sem, hogy � ilyesmit �ltetett volna. M�g csak nem is l�tott soha �let�ben ehhez hasonl� sz�p, piros gomb�t. Vakarta a fej�t, simogatta hossz�, feh�r szak�ll�t, t�n�d�tt, gondolkodott. H�romszor is k�r�lj�rta az idegen gomb�t. De csak nem tudott r�j�nni, hogy honnan ker�lhet oda. 
Cs�v�lta a fej�t �s hazament. 
Mikor estefel� �jra arra s�t�lt, a gomb�k nem voltak ott. Sem a k�t varg�nya, sem a sz�p, piros, idegen gomba. 
- Ki lelte meg a gomb�kat? - k�rdezte a hark�lyt, aki �ppen ott dolgozott a b�kkf�n. 
- Az erd�sz kisl�nya - felelte a hark�ly -, nagyon meg�rvendett �m a sz�p, piros gomb�nak! �gy kacagott, hogy m�g Visszhang is alig gy�z�tt versenyt kacagni vele. Igaz�n �gyes vagy, hogy olyan sz�p gomb�kat tudsz csin�lni! 
A kis v�n man� nem sz�lt semmit, �s ahogy ment tov�bb az erd�n, lassank�nt maga is kezdte elhinni, hogy valamik�ppen m�gis csak � �ltette oda azt a sz�p, piros gomb�t. Mind�ssze megfeledkezett r�la, mert hiszen �reg m�r. 
Hanem azt�n m�snap reggelre t�madt �m nagy felfordul�s! 
Alig virradt meg, j�tt a szarka r�m�lt cserreg�ssel az erd�szh�z fel�l. Ah�ny sz�l tolla volt, annyifel� borzol�dott. 
-Haldoklik a kisl�ny! Haldoklik a kisl�ny! - rik�csolta v�gig az erd�n. 
Megmozdult erre ijedt�ben az eg�sz erd�. Ah�ny man� volt, mind �sszefutott. Ah�ny t�nd�r, mind kiugr�lt a vir�gokb�l. M�g Visszhang is otthagyta a szikl�t, �s m�g a patak is elhallgatott ijedt�ben. Szerett�k mind nagyon az erd�szek kisl�ny�t. 
Nosza, rohantak a man�k gy�gy�t� gy�kerek ut�n. Szedt�k a t�nd�rek az ezerj�f�vet, balzsamvir�got. Szaladtak vele az erd�szh�zhoz. 
Ott fek�dt a kisl�ny, hal�los s�padtan, az �gyon. S�rt az �desanyja, s�rt az �desapja. Hi�ba volt minden orvoss�g, hi�ba volt a szomsz�dok sok okos tan�csa: nem tudt�k, mi baja lehetett, nem tudtak seg�teni rajta. 
J�ttek a man�k a j�f�le gy�kerekkel: nem haszn�lt semmit. J�ttek a t�nd�rk�k ezerj�f�vel, balzsamvir�ggal. �jf�li harmatot is hoztak gy�ngyvir�gcsuporban: nem gy�gyult meg a kisl�ny ezekt�l sem. Csak mind betegebb lett szeg�nyke, mind betegebb. 
S�rtak a t�nd�rk�k, s�rtak a man�k valamennyien, �s nem tudt�k, mit kezdjenek. Odagy�ltek az erd� madarai mind, az erd� �llatai mind, lehajtott�k a fej�ket �s b�sultak nagyon. Szerett�k a kisl�nyt, mert j� kisl�ny volt, de nem tudtak seg�teni rajta. Csak �lltak az �gya k�r�l nagy szomor�s�ggal �s n�zt�k, ahogy egyre s�padtabb lett, egyre gy�ng�bb lett szeg�nyke. 
Egyszerre csak befurakodott k�z�j�k az okos kis gy�k, �s azt mondta: 
- Engedjetek oda, hadd n�zzem meg, mi baja van! Odaengedt�k, hogyne engedt�k volna. Az okos kis gy�k pedig n�zte, 
vizsg�lta a beteg le�nyk�t, azt�n csak zsupsz! Beugrott a sz�j�ba hirtelen, beb�jt a tork�ba, �s elt�nt. 
Kimeredt szemmel lest�k az �llatok meg a madarak mind, de m�g a t�nd�rek is, a man�k is �s az erd�szek is, szeg�nyek, hogy mi lesz ebb�l? 
H�t az lett, hogy kis id� m�lt�val csak m�szott kifel� nagy k�nl�dva a kis gy�k a le�nyka gyomr�b�l, �s r�ngatott kifel� onnan egy nagy, piros gomb�t! Akkora nagy volt a gomba, hogy a kicsi gy�k alig tudta vonszolni kifel�. 
Nagy nehezen kikecmergett vele m�gis. S h�t abban a szempillant�sban elkezdett mosolyogni a kisl�ny! Kipirosodott az arca, megny�ltak a szemei, fel�lt az �gyon �s kacagni kezdett! Meggy�gyult, szempillant�s alatt. 
Lett nagy �rvendez�s az erd�szh�zban! S�rtak �r�m�kben az erd�szek, �lelgett�k, cs�kolgatt�k az okos kis gy�kot, m�zzel, cukorral vend�gelt�k meg az �llatokat, madarakat. T�ncoltak a t�nd�rk�k, bukfenceztek a man�k. Olyan nagy vid�ms�g kerekedett egyszeribe az erd�n, hogy m�g a mogorva, v�n Cs�nd b�csi is ledobta mag�r�l a k�d-k�p�nyeget, �s t�ncra perd�lt a mohos, v�n szikl�k alatt. 
Na, de azt�n, hogy belef�radtak az �rvendez�sbe, vizsg�lni kezdt�k a nagy, piros gomb�t. S egyszerre csak megsz�lalt a hark�ly az erd�szek h�z�nak tetej�n. 
- Oh�! Ezt a gomb�t l�ttam �n m�r! Ott volt a nagy b�kkfa alatt! M�g meg is dics�rtem miatta a gombacsin�l� man�t! 
R� is gy�ltek a gombacsin�l�ra valamennyien. 
- H�t te ilyeneket �ltetsz? H�t te m�rges gomb�kat csin�lsz? H�t te vagy az oka, hogy majdnem meghalt a kisl�ny? H�t te �gy, h�t te �gy! 
Hi�ba szabadkozott szeg�ny feje, hogy � bizony maga is csod�lkozott, mikor ezt a sz�p, �j gomb�t megl�tta a t�bbi k�z�tt, bizony csak elcs�pt�k a nyak�t, megk�t�zt�k kez�t-l�b�t vadsz�l� ind�j�val, �s vitt�k f�l az Angyalok Tiszt�s�ra, hogy t�rv�nyt �ljenek f�l�tte. 
Hi�ba s�rt szeg�ny v�n gombacsin�l�, hogy nem � a hib�s, hi�ba k�ny�rg�tt. �ssze�lt nyomban a t�rv�nysz�k, hogy kimondja az �t�letet. A baglyot tett�k meg eln�knek. Fel is kuporodott nagy szigor�an egy sz�raz f�ra, �s onnan huhogott al� a f�lelemt�l vacog� man�ra. 
- Ki engedte meg neked, haszontalan v�n gombacsin�l�, hogy m�rges gomb�t �ltess el az erd�n? Amit�l betegek lesznek a gyerekek? 
- Nem �n �ltettem, higgy�tek el, hogy nem �n �ltettem - sir�nkozott szeg�ny gombacsin�l�. - Mind�ssze k�t varg�ny�t �ltettem oda kora reggel! S amikor visszat�rtem, ez a piros is ott volt k�z�tt�k! Higgy�tek el, hogy nem �n �ltettem! 
- H�t ki? - borzol�dott f�l a bagoly. - �n nem �ltettem, annyi bizonyos. Nem is �rtek hozz�. 
- �n sem! �n sem! - cs�rogta valamennyi mad�r. 
- �n sem! - kiab�lta valamennyi �llat. 
- K�z�l�nk sem lehetett senki - r�zt�k fej�ket a t�nd�rek. 
- K�z�l�nk sem - bizonygatt�k a man�k -, egyed�l Gombacsin�l� tud gomb�t csin�lni! 
- Meg kell k�rdezni a b�kkf�t - d�nt�tte el a k�rd�st a bagoly. Sz�rnyra is kapott a s�lyom azon nyomban, �s szempillant�s alatt ott 
volt a nagy b�kkf�n�l. 
- Ki �ltette al�d a piros gomb�t? 
- A piros gomb�t? - gondolkozott a v�n b�kkfa. - �n bizony nem tudom. Alighanem aludtam m�g, mikor odatett�k. Mire f�l�bredtem, ott volt mind a h�rom. K�t barna, egy piros. Bizonyosan a gomba�ltet� �ltette ide �ket, ki m�s? 
Egyetlen fa sem tudott t�bbet. A m�kusok sem. M�g a lappanty� sem, pedig az �jszaka j�r �s kora hajnalban. 
- Csak te lehett�l, semmireval� v�n gombacsin�l� - d�nt�tte el v�g�l is a bagoly -, m�lt� m�don meg kell b�ntess�nk miatta. 
Ekkor �rkezett oda a szell�. Sok dolga volt, az�rt k�sett. 
- V�rjatok - mondta -, ne �t�lkezzetek m�g. Megk�rdem a k�d�t, h�tha az tud valamit. 
El is suhant nyomban a legs�t�tebb sziklakatlan fel�. Ott lelte a k�d�t, egy nyirkos od�ban. Rosszkedv� volt, mint mindig. 
- Mi k�z�m hozz� - morogta -, ha l�ttam, l�ttam, s ha nem l�ttam, nem l�ttam. T�lem ugyan meg nem tudj�tok. 
- Ide figyelj - bosszankodott f�l a szell� -, ha meg nem mondod, hogy ki �ltette oda azt a m�rges gomb�t, �r�k ellens�gek lesz�nk! 
- Mit b�nom �n - morogta a k�d -, t�r�d�m is veled... 
A szell� se volt rest, belekapaszkodott a k�d ruh�j�ba, �s megr�ngatta j�l. Sokat azonban nem �rthatott neki, mert az mogorv�n beljebb h�z�dott a barlangba, eg�szen be a legm�ly�re, ahol a v�n s�nta boszork�ny lakozott, �s a szell� oda m�r nem mehetett ut�na. 
- Majd kij�ssz! - fenyegette meg. 
Mikor megtudta a bagoly, hogy a k�d megtagadta a v�laszt, gondolkodni kezdett. Gondolkoztak a t�nd�rek is, a man�k is, az �llatok is, madarak is. Gondolkozott a szell�, a visszhang, a patak �s a cs�nd. Mindenki gondolkozott. Mert, hogy igazs�gtalan �t�letet hozni nem szabad, azt tudt�k j�l, valamennyien. 
Ekkor megsz�lalt az Erd� Angyala, aki mindeddig mozdulatlanul �llt a tiszt�s sz�l�n egy nagy fa alatt, �s figyelte, hogy mire mennek az erd� n�pei, magukban. 
- Eressz�tek el a v�n gombacsin�l�t - mondta cs�ndesen -, nem � a v�tkes. �n tudom, hogy ki �ltette oda a piros gomb�t. A k�d is tudja. El�g sz�gyen, hogy ti nem tudj�tok. Ez�rt megparancsolom mindny�jatoknak, hogy keress�tek a b�n�st mindaddig, am�g magatokt�l r� nem akadtok. Te pedig, �reg gombacsin�l�, ezent�l jobban �gyelj. S ha l�tod, hogy idegen gomba ker�lt a tieid k�z�, azonnal sz�lj a f�knak �s a madaraknak, a szell�nek �s t�nd�reknek �s mindenkinek, akivel csak tal�lkozol. Ti pedig gondoskodjatok arr�l, hogy ne ny�ljon senki az ilyen gomb�hoz. 
�gy besz�lt az Erd� Angyala, �s azzal intett, hogy elmehetnek. M�r esteledett is az erd�n �s mindenki a maga dolga ut�n kellett n�zzen. A t�nd�rek be kellett csukj�k a vir�gok kelyh�t, hogy az �jszaka h�v�se meg ne �rtson nekik. A man�k fel kellett hordj�k a csillagokat az �gre, mindegyiket a maga hely�re. A bagoly le kellett rep�lj�n a faluba, hogy megsz�molja az egereket, a patak pedig �lomba kellett mes�lje a f�kat. 
Hogy pedig ez nem kital�lt mese, amit itt elmondtam neked, hanem sz�ntiszta val�s�g, azt onnan tudhatod, hogy ma sincsen m�g v�ge a piros gomba t�rt�net�nek. 
Mert l�m, a nagy szak�ll� v�n gombacsin�l� az�ta is �ltetgeti szorgalmasan a maga gomb�it az erd�n. �t mag�t ugyan nem l�thatod, mert az �jszaka s�t�tj�ben dolgozik t�bbnyire, de a gomb�kat, azokat meglelheted magad is az erd�n, f�k t�v�ben, bokrok alatt, kicsi tiszt�sok sz�l�n. Haza is viheted ezeket a gomb�kat, meg is f�zheted. De csak azokat, amiket val�ban a j� �reg man� �ltetett. 
J�l vigy�zz azonban, mert vannak m�sf�le gomb�k is. Pirosak, feh�rek, s�rg�k, mindenf�le sz�n�ek. Ezeket a v�n s�nta boszork�ny �lteti. Err�l azonban csak az Erd� Angyala tud, meg a k�d, m�s senki. Mert a v�n gonosz akkor �lteti ezeket, amikor a k�d is ott van minden�tt, �s elrejti szem el�l a gonosz mesterked�st. 
�n onnan tudom, hogy egy s�nta csiga s�gta volt meg nekem, aki v�letlen�l ott volt egy t�lgyfalapi alatt, amikor a boszork�ny egy m�rges gomb�t �ltetett a j� gomb�k k�z�, �s szem�vel l�tta. Ez a csiga �ppen �tban volt a man�khoz, hogy elmondja nekik, amit l�tott, de s�nta l�v�n, csak nagyon lassan tudott j�rni, �s �tk�zben egy f�lszem� s�ndiszn� v�letlen�l eltaposta szeg�nyt, �gy azt�n m�g ma sem tudj�k a man�k, meg az erd� t�bbi lak�i, hogy ki �lteti azokat a m�rges gomb�kat. 
M�g csak te tudod egyed�l, az�ltal, hogy most elmondtam neked. 
Szeg�ny �reg gombacsin�l� n�ha igen nagy gondban van. Folytonosan �jra meg �jra kell sz�ml�lja a gomb�it, hogy �szrevehesse, ha idegen gomba ker�l k�z�j�k. Ilyenkor nagyon megr�m�l, mert esz�be jut az erd�szek kisl�ny�nak esete, �s azonnal sz�l a f�knak, t�nd�reknek �s madaraknak, hogy vigy�zzanak, mert itt �s itt �jra m�rges gomba ker�lt a j�k k�z�! 
�k azt�n igyekeznek is, amennyire t�l�k telik. Amikor egy gyerek hozz� akar ny�lni egy ilyen gomb�hoz, a vir�gokban azonnal sikoltozni kezdenek a t�nd�rk�k. (Felt�ve, ha van a k�zelben vir�g.) A f�k levele remegni kezd, �k enn�l t�bbet nem tehetnek. De ha van a k�zelben egy mad�r, b�rmif�le mad�r, �s megtudja, amikor egy gombaszed� gyerek hozz�ny�l egy m�rges gomb�hoz, az ilyen mad�r ijedten rebben f�l az �gr�l, �s jajvesz�kelni kezd a maga nyelv�n. Mert a madarak nagyon szeretik a gyerekeket, �s f�ltik �ket az ilyen gomb�kt�l. 
Ez�rt h�t, ha gomb�t szedni kim�gy az erd�re, figyelj �m nagyon a f�kra, a vir�gokra �s a madarakra. �k j�t akarnak neked. �s ha sokat vagy vel�k, egy id� m�lva meg�rted, amit mondanak. 
K�rlek, ne feledkezz meg az okos kis gy�kr�l sem, aki az erd�szl�nyka gyomr�b�l kih�zta a piros gomb�t. Ne b�ntsd soha, ha �sszetal�lkozol vele. Neked is lehet m�g sz�ks�ged re�. 
Hogy pedig mindez val� igaz, amit itt elmondottam, azt abb�l is l�thatod, hogy a szell� a mai napig sem b�k�lt ki a k�ddel. Valah�nyszor r�tal�l, mindig megkergeti. A k�d�t nem is szereti senki az erd�n. Mert a k�d tudja, hogy ki �lteti a m�rges gomb�kat, de nem mondja meg. � ugyanis sz�vets�get k�t�tt a v�n s�nta boszork�nnyal. 
Szeg�ny v�n gombacsin�l�nak ma m�r a gondt�l k�takkor�ra n�tt a szak�lla. Eg�szen bele�regedett a keser�s�gbe. B�rhova rejti is a gomb�t, mindig tal�l m�snap k�z�tt�k olyant, amit nem � �ltetett. �s hi�ba k�rdi a f�kat, a madarakat, az �llatokat: senki se tudja, ki �ltette oda azokat a gomb�kat. 
De te most m�r tudod, ugye? 
�s amikor majd feln�sz, �s azt l�tod, hogy az emberi �let j� gomb�i k�z�tt is sok a m�rges �s veszedelmes gomba, akkor jusson eszedbe ez a mese. Jusson eszedbe, �s ne l�gy soha azok k�z�tt, akik a gombacsin�l�kat �rtatlanul �t�lik el, boszork�nyok �ltal gy�rtott gomb�k miatt. Mert aki igazs�gtalanul �t�l, az a k�dnek �s a boszork�nyoknak a sz�vets�gese.  
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s