Gróf Wass albert- Hagyaték 
www.scribd.com/doc/17858992/Grof-Wass-Albert-Hagyatek



 

Részletek a könyvből

„Szép és szent mesterség az Úr hagyatékának hordozása, de nagy súlyt visel a vállán az, kit Isten kijelől erre...."

"... az Úr .... megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor visszatértek az Ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra. Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya.
A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

"...Isten megbocsájtja az emberek bűneit, mert szereti őket, de a hibákat, amiket elkövetnek, nem teheti meg nem történtekké, és ezeknek a hibáknak a következményeit viselni kell...."

„.. Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát!
Az Úristen népe és nemzete vagyunk!
Elhagyta-e az Úr valaha is azokat, akik őbenne bíztak, akik az ő törvényei szerint éltek, akik az ő parancsolatait követték?
Soha! Az Úr nem hagyta el az ő magyarjait!
A magyarok hagyták el az Urat!
Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok, magyarok, mert ahol nincs látomás,
ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt pusztul a nép."

"Tiszteld a te Uradat, Istenedet és rajta kívül más isteneid ne legyenek!
Minden bajodnak Ő az orvosa és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj. Minden erőd Tőle való és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
Tiszteld Őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
Szeress minden magyart, akárcsak önmagadat, és légy jóindulattal másokkal szemben is.
Légy becsületes, tisztességes és igaz, mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
Soha el ne feledd, egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr. Ameddig őt tükrözöd tettedben és gondolataidban, az Ő ereje lakozik benned. Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozgatni vele!”


"Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egy néhányan, de jó sokan, kik Magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen.
Jövendőt pedig, azt meg kell szolgálni.
Nem terem magától, mint a mezőn a virág.
Először is tudni kell az igazat.
Aztán meg gyakorolni az igazat, mert az Úr csak azokon segít, aki az ő útját járja, aki az ő erejének irányába halad.
Az Úr törvénye kimondja:
Szeresd te Magyar testvéredet, mint önmagad, s fegyvert ellene ne emelj, rosszat ellene ne cselekedj, se tettben, se szóban.
Amikor visszatértek az ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra.
Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben háboríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya."

"Nem sokaság, de lélek végez csoda dolgokat
Nem nyelv teszi az embert. Az ember lelke emeli rangra
a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba, a
használat erkölcsi mércéje szerint. Ne féljetek . A
magyar lélek él. Teremtő Istenünk működik benne és
általa. Ne csüggedjetek. Gondozzátok csak hűséggel a
mustármagvakat."

"A nemzet nem számokban él, de lélekben."

"Aki nem mer cselekedni, mert fél attól, hogy mi lesz,
az olyan ember nem bízik sem az Úristenben, sem
önmagában. S az ilyen számra nincs szabadság. A vékony
hitű ember számára vékonyan jut hely Isten világában."

"Isten valóságának ismeretéhez nem kell ám ész. Szív
kell csupán, meg lélek. Hogy is mondja az írás?
Ismerjétek meg az igaz valóságot s az igaz valóság
szabadokká tészen! Mitől szabadít meg? Hát a
tudatlanságból eredő bajoktól meg nyomorúságoktól."

"Mert az Úr nem a hegyek tetején ül s nem is
valamelyik bokorban bujkál, mint ahogy a könyv mondja,
hanem bennünk él és bennünk dolgozik. Isten a mi
életünk, és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól
hozzánk."

„ – A jó, ha útjára engeded, mindig legyőzi a rosszat
– Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded.
Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása…
Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok…

Micsoda titok? – fakadt fel a gyermekből a kíváncsiság.

Az öreg ránézett. Bozontos fehér szakállától látni se lehetett az arcát, de a szeme úgy izzott elő a nagy karimájú fekete kalap alól, mint lába előtt a parázs.

- Micsoda titok? Hát a teremtés titka!
Isten s ember titka, gyerek! Megvagyon írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa, s mégse érti. Pedig ott van a szeme előtt: teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött! Uralmat, érted? – mordult a gyerekre szinte haragosan

- Uralmat, s nem szolgaságot! Erről szólt Krisztus Urunk is, amikor azt mondotta volt, hogy: „ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: eridj odébb!
S bizony mondom, odébb mozdulna nyomban!
” Már pedig a mustármag a minden egyéb magvak közt is a legkisebb, érted? De még ennyi hit sincs senkiben manapság, ez a baj …

A gyerek csillogó szemei rávilágítottak.

- De magában van ugye, Öregapó?

Az öreg ránézett, s nézte hosszasan.

- Benned is van, gyerek – felelte csöndesen --, érzem és tudom, hogy ott van benned is az erő, amit Isten adott azoknak, kik ismerik a jók titkát. Emlékszel mit tanítottam neked a minap a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén?
A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadékaljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát. Mondtam volt azt is, és soha el ne feledd, olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg, Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami a világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől. De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét vagyunk mi is, akár csak az a törött üveg az út szélén, amit a sárba tapos a jószág.

Csönd volt néhány percig, csak a vékony eső percegett odakint. Sötét volt mögöttük a barlang. Az öregember ágat vetett a parázsra, s tűz ott a barlang szájában föllángolt újra.

-- Bizony erre teremtette volt az Isten az embert s nem egyébre - szólalt meg újra-, hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a földön.
Csakhogy az ember elméje elbutult akár a rozsdás balta éle, s lelke is megvakult, mint az ócska tükör mely nem tud fényt tükrözni többé.
Vergődik vakságban, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását.
Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit nem teremtett az nincs. Érted? Nincs.
Emberi elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az erdőt.
De amíg az ember maga, meg nem tapasztalja a rosszat, amit kitalált, addig hiába várja, hogy elmenjen, mert nem mehet el, ami nincs, igaz?
He? De mind ez sok tenéked gyerek, így egyszerre. Majd rendre, apránként megtanulsz mindent. Most elég, ha észben tartod, amit az üvegről mondtam. Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől…”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés