Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
„Csak lelkeddel tudod felfogni a magot. Mit sólyomszárnyon hordoznak csillámló, égi dallamok."
Célkitűzéseinkkel összhangban elkezdjük a jó okkal feltételezett, ez idáig ismeretlen civilizációk átmentett tanításainak felderítését az emberiség vallási szövegeiben, mondakincsében. Az induláshoz ideális terepnek, kínálkozik az ősi Egyiptom első nekirugaszkodásra tarka kavalkádnak tűnő, elvont istenképekkel, fétisizmussal, halott-, és állattisztelettel átszőtt hitvilága. Hely, idő, és egyéb lehetőségeink híján nincs módunk az egyiptomi vallás átfogó boncolgatására. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az említett fétisizmus, és állattisztelet, gyaníthatóan csak az átvett elméletek érthetőségét szolgálta. Azaz, a korábbi hit egyes elemeinek felhasználása, mintegy magyarázatként segítette a közemberek azonosulását az apródonként bevezetendő „új” vallás alapelveivel. Mégis, hogyan játszódhatott ez le a gyakorlatban?
Tételezzük fel, hogy a közvetített ismeretek egyik alaptézise a következő volt; „Isten maga a világegyetem.”
Nos, a többek között bikaistent is imádó, egyszerű ókori ember számára ez egy felfoghatatlan, és elfogadhatatlan tételt jelentett. Azonban, mindjárt értelmezhetővé, használhatóvá vált a „fénytől származó”, a csillagos égboltot foltjaiban megjelenítő, homlokán napkorongot tartó Hápi (Ápisz) bika segedelmével. Különben, hasonló módon keletkezhetett az oldalán holdat, szarvai közt felkelő napot, ezer ága-bogán csillagokat tartó szarvas, a mi csodaszarvasunk képzete is.
Igen, bármilyen fantasztikusnak is tűnik, „minden, mindennel összefügg”.
Tehát, az állatjelképek efféle megjelenései közel sem elsődleges jellegűek, sokkal inkább az elvont elméletek „közzétételéből” adódó másodlagos kellékek, jobban mondva bizonyos fokú hanyatlásról, „romlásáról” szólnak.
De hagyjuk a további „feltételezéseket”, térjünk át a lényegre, a teremtésmítoszokra.
Miszerint, a Mindenség Urának, Atumnak az ősóceánba esett magjából, spermájából (benben), vagy nyálából, köpetéből keletkezik az élet. Világos a képlet, az egyiptomiak nyilván ezen a módon írják körül a naturalisztikus ősi nász történéseit. – mondhatnánk megkönnyebbülten. Természetesen nem erről van szó, ez is a „magyarázatok” kategóriájába tartozik, hiszen más forrásokban Atum harmadik, vagy „vándorló” szemével, pontosabban annak könnyeivel „kelti életre” az embereket. Egyszóval, nem eshetünk abba a hibába, hogy csupán a könnyebb érthetősség kedvéért földi köntösbe csomagoljunk egy magasabb rendű világ történéseit. Netalán, Atumot, a teremtőistent egy „perverz”, ősz, öreg atyaistenként ábrázoljuk.
Bármennyire is tiltakozik a dimenziók kalodájába szorított elménk, el kell fogadnunk a kezdettelen-végtelen fogalmát, ilyenformán nem egy maszturbáló, önmagát létrehozó, hanem az „öröklétező” teremtő definícióját is. Igen, egy a mi anyagi világunkban közvetlenül nem érzékelhető „szuperintelligenciáról” van szó, „akinek” létezik egy a teremtésben résztvevő magja, szeme, gondolata, szava. Vagyis, természetének része egy sugárzó, mindent átható, termékenyítő princípium.
Melynek evilági vetületei közé tartozik a Nap, a fény, a szeretet, a „tiszta” tekintet, dallam, rím, a körforgás, az örök harmónia. Ez a „valami” az őshullám, a világunkat mozgásban tartó mélyizzás, a soha ki nem hunyó teremtőrezonancia forrása, maga a szentmag. Ennek a sajátos isteni természetnek köszönhető Su istenség és Tefnut istennő „születése”, az „égi” polaritás kialakulása. Su és Tefnut násza” pedig, az anyagi világra vetíti az „égi” viszonyokat, vagyis az „egy” létrejöttével megtörténik a „földi” polaritás megteremtése, Geb a Föld, és Nut az Ég szétválasztása. Mindennek szimbolikus alátámasztását, megértését hivatott elősegíteni a „Látóhatár Hegyei”, vagy „Ahet” (horizont) hieroglifa, ahol a szétválást két „ikerhegy” jeleníti meg. Köztük - nem kevésbé beszédesen – a szentmag, azaz a Nap és/vagy az „Élet Kulcsa”, az Ankh kapott helyet.
Továbbra is a jelképek világában maradva, nézzünk egy példát az egyiptomi szimbólumok erejéről. Iru-to az őskígyó, Atum egyik „helyettesítője”, megjelenési formája így szól a Piramis szövegek 1146. fejezetében:
„ Én vagyok az Ősi Áradás kiömlése, aki a vizekből bukott fel. Én vagyok a Megkülönböztetést hordozó kígyó a sok-sok gyűrűmmel, én vagyok az Írás az Égi Könyvből, ami elmondja mi lett, és befolyásolja, ami leendő. „
Eszerint, innen a korokat átívelő, „tudást hordozó kígyó” ősképe. Innen az Éden kígyója, a megkülönböztetés képességének „ajándékozója”. Aki nem más, mint Isten „egyik megjelenési formája”. (A fonál továbbfűzése csak az „erősebb idegzetűeknek” ajánlott.) No, mielőtt túlságosan magával ragadna minket a hév, térjünk vissza a szentmag által indukált ókori szövegekhez.
Az Ozirisz-Hórusz mondákban Ízisz, a Széth által szétszaggatott, hímtag nélküli (nemzőképtelen) Ozirisztól, egy „arany pénisz” (arany-mag!) közvetítésével kerül áldott állapotba. Ennek a sajátságos násznak, a szűznemzésnek gyümölcse lesz Hórusz, az isteni gyermek. A szentmag energiájából kiemelkedő, anyagi, de főként isteni természettel megáldott lény, találóbban „fénylény”.
És valóban, Hórusz eredeti neve Horpaheredzs, a „kiemelkedő gyermek”, valamint a Piramisszövegek 606. szerint;
„Megerősödtem, és hatalmasra nőttem, hogy különbözővé váljak a fénysugarak többi lakójától, akik velem együtt keltek életre, és lettem az Isteni Sólyom.”
Azaz, egy sólyom formában testet öltött fénylény. Persze, itt is csínján kell bánnunk a különféle szimbolikus megjelenítésekkel, könnyen lehet, hogy a sólyom, az előzőekben említett „istenkapcsolás”, illetve az isteni követ, a maghozó madár archaikus impulzusának következménye. Hiszen, ebben az esetben is meg kellett értetni a szentmag mindent átható, az alvilágot is bejáró tulajdonságát. S mi lett volna alkalmasabb erre a feladatra, mint egy madár?
Ezt igazolandóan, Hórusz, mint Atum képviselője leszáll az alvilágba, s szemével, annak erejével életre kelti Oziriszt. No halld meg atyámfia, újra a szem! Atum után Hórusz is a szemének mágikus kisugárzását használja, azzal támasztja fel az „anyagbasüllyedt”, halott Oziriszt. Hovatovább, később „apja” gyilkosával Széth-el (a káosz, a szét-szórtság képviselőjével) folytatott ádáz küzdelmében Hórusz a szemét, míg Széth a heréjét veszejti el.
Nem sok ez kissé a szem-mag párhuzamokból?
Mit akarnak üzenni ezzel a feledés homályába simult elődök?
Talán nem mást, mint az isteni erő „szemünkbe” helyezését, a kép-zeletünk, teremtő-kép-ességét.
Mindenesetre, az említett mag-szem megfeleltetést támogatja a két szó magyarnyelvben történő szinonim használata is. A szem és a mag kapcsolatát felületesen vizsgálva, könnyen a növényi magra szűkített alaki rokonságra gondolhatnánk. Csakhogy, a szemzés, a szemoltás, a szemérem, a szaporodás az emberi maghoz hasonlatosan nemi tartalommal is bírnak. Valamint, az igézés, a csábítás (elbájolás, elbűvölés), elsősorban szemmel követhető el. Továbbá a megtermékenyített tojásnak is „szeme van”. Ide csatlakozik még, „a szem a lélek tükre” mondásunk, mely az isteni-mag, fényében csak megerősíti elképzeléseinket. Nem beszélve a szem, a tekintett erejét kihangsúlyozó „szemmel verés” kifejezésünkről. Azaz, nem lehet véletlen műve a névazonosság, a helyenkénti azonos tartalom, illetőleg az elvontabb megfeleltetések lehetősége sem.
A korábbiakat összegezvén elmondhatjuk; az egyiptomi teremtésmítoszok a szentmag energiájának testet öltését, az anyag létrejöttét, míg Hórusz harcai, tettei az anyagba süllyedés, a „szétszóródás” megakadályozását, az élet, a körforgás fenntartását szemléltetik. Ezen históriák „továbbfejlesztett” változata a Főnixmadár legendája, amint 500 évenként - önmaga feláldozása árán - isteni energiával látja el az emberiséget. Majd a megújulás, a végtelen újjászületés elvének megfelelően hamvaiból új erőket nyerve feltámad. De nem szólnak másról Egyiptom rejtélyes szimbólumai, az ősi Ankh, a „füleskereszt”, valamint az összetevőiből felépített, „megfoghatóbb” változata a híres „Hórusz Szem”.
Mindkettő a szentmag, isteni szem stilizált megjelenítési formája. Avagy az életkulcsa, az isteni sugárzás. Így már érthető miért tartják a fáraók jobb kezükben az égi Ankh-ot, míg bal kézben a „uasz-t” (villásfarkú, stilizált Széth fejjel ellátott aranyozott fapálca), az anyagi erő megjelenítőjét. Ezzel fejezvén ki a király isteni (Hórusztól való) származását, az égtől kapott hatalmának földi gyakorlását.
Nem szóltunk még Egyiptom történelmének egy röpke, de annál érdekesebb fejezetéről, Ekhnaton fáraó uralkodásáról, az Amarna korról. Arról a 17 évről, aminek emlékét ugyan tűzzel, vassal próbálták irtani, mégis az egyik legjelentősebb hatást gyakorolta a későbbi korokra, az emberiség fejlődésére.
Miről is volt itt szó?
Ekhnaton, az „eretnekfáraó”, „minden előzmény nélkül” eltörli az állattiszteletet, a fétisizmust, a számtalan isten hatalmát, és bevezeti az egyistenhitet, illetve Aton, a Napkorong tiszteletét. Ekhnaton uralkodásának ötödik évében megválik az Amenhotep, „Ámon elégedett” nevétől, és az Ekhnaton, „Aki üdvös Atonnak” nevet veszi fel. A feltételezett (nincs rá érdemleges utalás) ellenállás következtében otthagyja Ámon szent városág Thébát, s egy teljesen új fővárost, Ahet-Aton-t („Aton fényhegye”) építi fel. Később beszünteti a régi istenek tiszteletét, még a nevüket is kitörölteti. Kivételt képez az Atonnal egylényegű Ré napisten, valamint az „igazság” jelentéssel bíró Maat istennő.
Aton nemzetek felettiségéből adódóan (tudniillik; szeretetét a napsugarakhoz hasonlóan kiterjeszti minden népre) nem indít hódító háborúkat, csak az ország területi épségét közvetlenül veszélyeztető esetekben avatkozik be. A szeretetre alapuló pacifizmusa a kor és környezet tükrében válik igazán izgalmassá.
Példának okáért álljon itt egy-két részlet Assurbanapli későbbi „dicshimnuszaiból”:
„Katonáit leszúrtam, 4x3600-at, akik életben maradtak közülük, megvakítottam…”
„Holttestüket oszlopokra akasztván, körülvettem velük a várost.”
„Égésüknek füstjével, mint valamely hatalmas viharral, a tágas ég boltozatát beborítottam.”
„Nyakukat, mint birkáét elvágtam.”
„Vérüket a széles földre csorgattam. „
„Heréiket levágván, mint az uborka termését érés idején …”
Szétdarabolt húsukat a kutyákkal etettem fel …
Úgy gondolom, jobban járunk, ha gyorsan visszatérünk Ekhnatonhoz. Uralkodásának alkonyáról, haláláról nem tudunk semmi bizonyosat. Többen a lázadó Ámon papság kezét látják a korai halálában, az Aton-kultusz bukásában.
Nosza, kezdjünk el kételkedni.
Először is – minden korábbi elmélkedésünket figyelmen kívül hagyva - Aton nem egy új isten, már több dinasztiával Ehknaton előtt, I. Amenemhat korában is nagy tisztelettel írnak róla. Azonkívül, a napisten „fénye” a kezdetektől átszövi az egész egyiptomi hitvilágot. Szinte minden főistent napként, vagy a nappal egyetemben ábrázoltak. Nem beszélve Ré Napistenről, akit még Ehknaton is a „trónusán hagy”. Tehát, Eknaton csupán a „mozgásukat beszüntető”, nem mozgó, nem élő (ál) isteneket távolítja el, s a napkorong képében már régen jelenlévő, aktív, az élet, a teremtés folyamatosságát biztosító, Egy Élő Isten tiszteletét hagyja meg.
Mondjuk; a napkorong képében megjelenített istenről van szó, hiszen Ekhnaton és a magas csillagászati ismeretekkel rendelkező beavatottak is tisztában voltak vele, hogy a Nap nem más, mint az Egy Élő Isten földi vetülete, annak tükröződése, amely természetesen gömb formában létezik. Mindennek igazolásaként olvassuk el a Naphimnusz néhány részletét:
„Ott vagy az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok”.
„Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben, Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját, és élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön, és két lábán sétál.”
„Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló.”
„Megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket, utakat és folyókat.”
„Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és erődet.”
(Egyiptomiból angolra fordította: Sir Alan Gardiner. Angolról magyarra az eredeti szöveg egybevetésével fordította: Meritaton Isetnofret)
Igen, már ebből is látható, hogy többről van itt szó, mint a napkorongról.
De lépjünk tovább, lényeges momentumnak tűnik, hogy már Ehknaton apja, III. Amenhotep is elkövet egypár szentségtörést. Jelesül, nem királyi vérből származó nőt választ feleségül, hanem az ismeretlen származású Tejét veszi el.
Példáját fia is követi, aki szintén az „ismeretlen származású” Nofertitit választja hitveséül. „Íme, a szerelem hatalma!”- mondják a szentimentalizmusra hajlamos Ekhnaton rajongók. Csakhogy, az egyszerű emberek, és az egész egyiptomi társadalom minden percét, minden lépését a hagyományok tisztelete, betartása határozta meg. Többek között ennek a mentalitásnak, és a már-már fanatizmusba torkoló nacionalizmusuknak köszönhették több évezredes fennmaradásukat. Hovatovább, a fáraók többnejűsége, ágyasainak tucatjai, saját lányaik feleségül vételének szokása eleve kizárja a szerelmi házasság puszta megemlítését is. Nem beszélve az istenek „vérvonalát” a hercegnők méhébe ültető uralkodói nász hitéről. (Félreérthetetlenül kimondva, az egyesülés alkalmával Isten a fáraó képében termékenyíti meg a nemesi származású hercegnőt.)
Egyszóval a szokatlan párválasztások, és az egész „vallásváltás” sem képzelhető el a nagy befolyású papság, a hadvezérek hallgatólagos cinkossága nélkül.
Avagy, „keresd a nőt”!
Honnan jött Nofertiti? Nem tudjuk, a nevéből is csak az derül ki, hogy „A gyönyörű nő megérkezett”.
És valóban – a ránk maradt mellszobor tanúsága szerint – gyönyörű volt.
Egy „idegen származású”, gyönyörű, titokzatos, és az egyiptomi királlyal egyenrangú nő. „No, ilyen csak a mesébe, vagy a Marson fordulhat elő.” – mondhatnánk, és van, aki mondja is. Konkrétan az eddig ismertetettekre, valamint a szokatlan, kissé nyúlt koponyaformájára alapozván „földönkívülinek” tartják. (Sokan idesorolják, a „haltestű” Ekhnatont is, bár közel sem a szépsége, sokkal inkább szokatlan alkata miatt.)
Mi se kerülgessük tovább a forrókását, s mondjuk el, mit gondolunk valójában.
Tejé, III. Amenhotep felesége, és Nofertiti egyaránt a korábbi, „elsüllyedt” civilizációk katasztrófáját túlélő emberek maroknyi csoportjához tartozott. Az uralkodóházba történő beházasításukkal, a beavatottak úgy gondolták, hogy megérett az idő az átadott tanok közkincsé tételére, a „barbár korokból” magyarázatként rárakódott sallangok leválasztására, az „Igaz Isten” szolgálatára. Ezzel előrevetítvén a hölgyek meghatározó szerepét a későbbi történésekben.
Az óvatos reformok, már III. Amenhotep idejében elkezdődtek (pl.: egyre gyakrabban fordul elő Aton neve, és Tije királyhoz illő ábrázolása), majd a „vegyes házasságból” származó fia és Nofertiti idejében teljesedtek ki. Az öreg király a cél elérése érdekében idő előtt átadja – a félig „idegen” származású - fiának a hatalmat, majd Thébába maradván a háttérből támogatja őt tervei megvalósításában. A közemberek lázadásától tartó, kivárásra berendezkedett papság javaslatára, a Szentmag helyett, annak földi vetületét, a „kézzelfoghatóbb” Napkorongot, Atont helyezik a központba. (Sajnos, Ámon papjainak igaza lett, nagy valószínűséggel az egyiptomi nép még nem volt eléggé felkészülve egy ilyen horderejű változásra, s lázadása vethetett véget ennek a csodálatos kísérletnek.)
A Szentmag és Aton azonosságának bizonyítéka a már említett „Horizont” hieroglifa mintájára történő Amarnai építkezések, az osztódást, az élet beindulását jelképező sziklahegyek, a hasonló templomkialakítások, a köztük felkelő Nap, illetve a Szentmag jelének, az Ankhnak lépten, nyomon történő megjelenítése.
Továbbá, nem üzen mást Nofertiti egy berlini múzeumban őrzött szobra sem.
Ugyanis, az egész alkotás az Ekhnaton alatt virágzó naturalisztikus stílusban készült, bőre természetes színekben pompázik, szája egészségesen pirosas-barna. Csak a szemeivel nincs rendben valami, jobbszeme kristályból készült, míg balszeme teljesen hiányzik. (Micsoda kontraszt!) Igen, a mag, a szem, az életet adó Atum szem, a Hórusz-szem, az Isteni Sólyom kivájt szeme, a királyok homlokán lévő, harmadik szemet jelképező kobra, s most pedig Nofertiti hiányos kristályszeme.
„Valamit látnotok kellene emberek!” – kiáltják felénk az istenek.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
