Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
2009.10.24. Emberi értékek, a spirituális fejlődés szakaszai. (Írásaim)
Emberi értékek, a spirituális fejlődés szakaszai.
2009. október 24.
Az emberi életnek vannak bizonyos állomásai, amelyek különböző szakaszokra bonthatóak.
Csecsemőkorban ismerkedünk a világgal, felfedezzük magunkat, érzékszerveinket, - egy bizonyos tanulási folyamaton megyünk keresztül, amelyet az életben kamatoztatni tudunk.
Cseperedésünk eredményeképpen beilleszkedünk a körülöttünk lévő világba, és kialakítjuk személyiségünket.
Ennek a személyiségnek a kialakítása sok mindentől függ.
Többek közt a szülői háttértől, attól a környezettől amelyben nevelkedünk,- mindez jó avagy rossz irányba befolyásolhatja az életünket.
Elvihet minket eredendő önvalónktól, vagy éppen megerősít a teljességben.
Ahogy cseperedünk, létünk növekedésnek indul,- egyre inkább figyelünk, analizálunk, szelektálunk,- megpróbálunk egy olyan egyéniséget kialakítani, amely majdnem mindenki számára elfogadhatóvá válik.
Ebben az időszakban a megfelelési kényszer még nagyon erős bennünk.
Különböző felvett szokásokkal ruházzuk fel magunkat, részünkké alakítjuk,- egy átmenetet képezünk az eredendő önvaló és a mai világban megélt személyiségünk között.
Önmagunk védelme érdekében különböző módszereket alakítunk ki, amit hellyel közel alkalmazunk is. Hamar beletanulunk ebbe a módszerbe, hamar részünkké válik,- néhol korrigálunk.
Gyermekkorunk egy állandó keresésben telik el.
Érdeklődve szemléljük a világot, és a benne szereplő embereket.
Egy-két embert etalonként állítunk elénk, és megpróbáljuk őt utánozni.
Ez egészen elmehet odáig, hogy a szóhasználatát, mozdulatvilágát, reakcióit magunkévá alakítjuk.
Az emberek többsége végigmegy ezen a folyamaton.
Bizonyos szabályok, keretek, viselkedési kódexek közé állítja be magát, szorítja be lényét, és annak megfelelően éli az életét.
Az évek múlnak, és még mindig nem találtuk meg önmagunkat, az igazi önvalónkat.
Meg akarunk felelni bizonyos viselkedési moráloknak, képzelt eszmék részeseivé alakulunk át, és aszerint éljük életünket.
A SORS ha kegyes velünk, előbb-utóbb rádöbbent minket arra, hogy téveszmében élünk. Rádöbbent arra, hogy nem ismerjük magunkat, azt sem tudjuk valójában kik vagyunk, és mi végre jöttünk ide erre a világra.
Mi az az eszme, hivatás, hitvallás, amit meg kellene valósítanunk és a magunkénak tudnunk. Ezeknek a tényeknek a felismerése általában döbbenettel hat reánk.
Elindulunk egy változási folyamaton, átértékelés részeivé válunk.
Újra felfedezzük magunkat, de most már más szempontból nézünk meg, vizsgálunk meg bizonyos dolgokat. A külvilágot már nem az első helyre tesszük, megpróbáljuk felfedezni az Igaz Lényünket,- egy útkeresés indul el életünkben.
Erre az időszakra, amikor ez bekövetkezik, többnyire középkorúak vagyunk,- már társat választottunk, párkapcsolatban, házasságban élünk.
Elindul bennünk egy belső keresési folyamat, amely által más értékrendek kerülnek az első helyre.
Kevés olyan SORS adta lehetőség adatik meg számunkra, hogy mindkét fél egyszerre „ébredjen fel” és induljon el ezen a folyamaton.
Kevés az esélye annak, hogy egyszerre döbbenjenek rá arra a tényre, hogy az önmagukról kialakított kép nem fedi a teljes valóságot,- éppen ezért egy átváltozási folyamaton együtt menjenek keresztül.
Teljesen érthető ilyenkor, hogy a velünk együtt élő partner szóvá teszi észrevételeit, és igazából nem érti mi zajlik bennünk.
Nem tudja, hogy az az ember akit ismer, kivé változik, mi motiválja cselekedeteit, mi mozgatja élete fonalát.
Döbbenten, megszeppenve áll az események láncolata előtt, és nem tudja, hogy őneki ebben mi lett a szerepe, hol az ő helye.
Különféleképpen reagál a történésekre,- a kétségbeeséstől a dühig minden megnyilvánulás előtörhet belőle.
Ha az ő szemszögéből nézzük a dolgot, teljesen érthetővé válik számunkra, hogy egy kétségbeesett folyamat részesévé vált, amelyben nem tudja, hogy a megváltozott szerepben ő most milyen helyet foglal el. Minden, ami eddig biztos pontként volt jelen életében most bizonytalanná válik körülötte.
A szeretet társ mássá válik, egy olyan tulajdonsága feslik fel a mélyen elnyomott részekből, amelyet eddig ő még nem ismert.
Természetes, hogy ilyenkor ösztönös védekezésbe megy át, és nem tud azonosulni azzal a teóriával, azzal az életszemlélettel amit párja képvisel. Sőt egyre távolabbra húzódik tőle, és a legrosszabb esetben egy távolodási reakció lép életbe, és ez rányomja bélyegét a kettőjük szoros kapcsolatára.
A másik fél, aki az átváltozási, felismerési folyamaton megy keresztül, döbbenten konstatálja ezt a reakciót, és nem érti, hogy a párja miért nem
tudja megérteni őt,- hisz számára teljesen természetes az a tény, hogy egy új világot fedezett fel magában, feleszmélt és egy keresési folyamat alakult vette kezdetét.
Nehéz ebben az esetben a két különböző szemléletmódot közös nevezőre alakítani.
Sok esetben nagyon fontos a türelem és a tolerancia. Fontos, hogy megértők legyünk és próbáljuk beleképzelni magunkat társunk helyzetébe.
Ha végképp nem megy közös nevezőre hoznunk a dolgokat, és azt érezzük,- hogy megértőbb társra vágyunk, olyanra, akivel együtt kiteljesedhetünk, aki megérti újdonsült átalakult lényünk, segít az útkeresésben, társunkká válik lélekben, és egy célokat keresünk,- akkor az a helyes, ha előbb-utóbb ezt őszintén feltárjuk.
Addig, amíg a párunknak nem okozunk mélyebb sebeket.
Ez a folyamat senki számára sem lesz könnyű, és általában a külvilág sem könnyíti meg a kialakult helyzetet, mert az is kasztokra bomlik.
Lesz olyan ember aki az útkeresőt képviseli, védelmezi, neki ad igazat, és lesz olyan is aki teljességgel ellene hat.
- Mit tehetünk ilyenkor?
Mélyen magunkba nézünk. Mi az amit elbír a lelkünk, mi az amit megtagad, és már nem képes tovább élni abban a morálban, abban a kialakult helyzetben.
Ez a fenti időszak akár hosszúra is nyúlhat, éveink mehetnek rá...
Ez mindig attól függ, mennyire merjük felvállalni magunkat, milyen mélységig vagyunk képesek változtatni élethelyzetünkön.
Így vagy úgy de előbb-utóbb lépnünk kell.
Együtt vagy külön, ez sajnos nem minden esetben rajtunk múlik.
Adódhatnak olyan helyzetek, amikor már minden tőlünk telhetőt megpróbáltunk annak érdekében, hogy párunkkal együtt haladjunk tovább,- elképzeléseink, kitűzött célunk felé, azonos értékeket, értékrendet képviseljünk. Azonos legyen az életszemlélet, a tervezett jövő amelybe lépünk.
Ennek ellenére a közös út sajnos nem minden esetben alakul elképzeléseink szerint.
Életünkben vannak olyan személyek, és ők lehetnek számunkra a legkedvesebbek, akikkel csak bizonyos ideig, bizonyos folyamat, élethelyzet megéléséig volt közös dolgunk, s innentől fogva a SORS AKARATA által útjaink különválnak, és újabb tapasztalatokkal, megélésekkel gazdagodnak.
Ha társunk nem kíván részt venni a mi értékrendjeink szerint kialakított életünkben,- akkor egy hosszú, nehéz távolodási folyamat veszi kezdetét, ami általában elválással végződik. Az lenne a legjobb ebben az esetben, ha még szeretetben, tiszteletben történne meg mindez.
Tiszteletben tartanánk a másik tudatosságát, megváltozott életszemléletét,- vagy éppenséggel azt, hogy ő nem akar változni, velünk együtt fejlődni,- ez az ő akarata, az ő döntése,- és utjaink szépen, csendben, szeretetben különválnának.
Azonban van még egy dolog, amiről nem tettünk említést, - a gyermekekről, akik belőlünk fakadnak.
Ők először csendes szemlélői, aztán szenvedői ennek az egész folyamatnak.
Nem értik mi az ami történik körülöttük, a biztos meleg családi fészek mivé változott.
Célravezető, ha minden esetben éreztetjük velük a szeretetünket, azt, hogy az irántuk érzett szeretet soha nem fog megváltozni, átalakulni, mássá válni, akármi is történik velünk.
A Családban kialakul egy rendeződési folyamat, és így vagy úgy, ha meghoztuk a döntést, - egy új életszakasz indul életünkben.
Ebben az új életszakaszban meg kell találni valódi énünket.
Újra meg kell találnunk személyiségünket, egyénisséggé változtatni, és úgy beilleszteni a társadalomba.
Sok idő mire egy teljes énkép feltárul előttünk, és hosszú útkeresés, amelyben megjárjuk életünk mélyebb bugyrait, - mélységeket, fájdalmakat, küszködéseket, és rádöbbenünk, hogy jól avagy „rosszul” cselekedtünk.
Nem csak a jó cselekedetek által haladunk előre, a rossz megélése is része életünknek, amelyből tanulunk, amiből többé válunk, - hiszen amikor a „rosszat” megtapasztaltuk, felismertünk, akkor igyekszünk azt az utat már elkerülni, és ugyanabba a mederbe nem belépni.
Az útkereső ember élete nem éppen könnyű, folyamatos tanulás a része.
Tanul a hibáiból, cselekedetei által halad előre, megélt tapasztalatai által bölcsebb lesz. Megélt bölcsességével tud másoknak utat mutatni, ha kell irányt adni. Lelke fejlődik, Szellemével összekapcsolódik, és nagy felismerésekre tesz szert. Az élet mélységeit már másképp látja, lépésről lépésre átértékel dolgokat. Nem a körülötte lévő világot hibáztatja élete boldogulásáért, hanem mindezt átértékelve alakít ki egy olyan bölcs életszemléletet, amely által önmagát középre helyezi,- megnézi mi motiválja, mi viszi előre, és mi az a cselekedet, az az élethelyzet amellyel ő maga mások segítőjévé válhat.
Ahogy telnek múlnak az évek, dolgait átértékeli és más szemszögből nézi.
Egyre közelebb kerül az értelemhez, mint az érzelemhez.
Egyre inkább megérti szülei viselkedését, (viselkedési hibáit), és azt, hogy bizonyos helyzetekre miként reagáltak.
Egy bölcs szemlélődő életmódot alakít ki, egyre többet foglalkozik ISTENNEL.
Lassan az öregkor kezdetébe lép be…
Átlát a fátylon, és fátylon túl felfedezi azt a csodát amelyet eddig csak elképzelt,- de most már tudja, hogy részese lehet,- mert az ÉLET egy misztérium, és mi abban a szereplők vagyunk.
Eljátszzuk saját szerepeinket, aztán megyünk tovább, hogy egy másikat alkossunk. Átlépünk egy újabb valóságba, egy újabb testbe, és ez a körforgás mindaddig szüntelen, amíg mi magunk is a TELJESSÉG, az EGÉSZ részeivé nem válunk.
Ekkor HAZA ÉRKEZTÜNK, OTTHON VAGYUNK, megérkeztünk, a TELJESSÉG RÉSZEIVÉ VÁLTUNK, EGGYÉ alakulunk és EGYSÉGET alkotunk.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
