Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez.
„Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember tartozom vérség és lelki alkat szerint egy családhoz... s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön."
Wass Albert - a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége, nagy idők koronatanúja - Egységes magyarság írásában (Nyugat, 1940., 12. szám) csodálatosan fogalmazza meg az EGYség jelentését. „Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is. Ha csak magyar volnék s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a túlsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony. Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra.”
Milyen családtag az olyan aki betelepül kishazánkba, majd kitagadja a családból a szülőket… s ezt a szülő-kirekesztést, anya-megtagadást, árvaság-hitvallást a családban megmaradt utódok számára kötelezővé teszi?
Márpedig velünk pont ez történt 1000-ben.
907-ben a német birodalom ismét hatalmas támadást indított a Magyarok ellen, de magyar családunk tagjai visszaverték a német támadást és a magyar határt az Oberenns folyóig tolták vissza. Magyarország Európa legnagyobb katonai hatalma volt, ahogy ezt bizonyították a számos és túlnyomórészt sikeres hadjáratok, Spanyolországtól a Balkánig. Mivel a németek látták, hogy Magyarországot nem tudják katonailag legyőzni, más eszközökhöz folyamodtak azért, hogy a magyarságot leigázzák. A bajor Gizellát feleségül adták Vajkhoz. E frigy által új családtaggal bővültünk, mint pl: Szt. Wolfgang regensburgi püspök, IV. Henrik bajor herceg, III. Ottó császár stb. S a velük jött „nemes” urak oszlopos emberei lettek akkor még nagy Magyar hazánknak.
A családunk új tagjai rendkívül károsnak bizonyultak a magyarság számára, mert az idegen befolyás növekedésével Magyarország elvesztette nagyhatalmi helyzetét, egységét és függetlenségét.
„Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele. Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám… s ezt nem is akarom soha elfeledni.”
Minden nemzet létének legfontosabb alapja az őseredetig visszanyúló, a nemzeti történelem egészére kiterjedő és ahhoz minden külső hatásnál jobban ragaszkodó nemzeti öntudat. Úgy tűnik, nem mértük föl kellőképpen, milyen óriási tragédia számunkra múltunk kötelezően előírt megtagadása. Ezek az új családtagok (egyház) előírják, hogy mindent, ami a kereszténység felvétele előtt történt, meg kell tagadnunk, ismereteinkkel, írás-, számolás-tudásunkkal, egykori képzettségeinkkel együtt, születésünk időpontját az egyházhoz való kényszerítéstől kell számítanunk, meg kell tagadjuk egész előző életünket, gyermekkorunkat, szüleinket, sőt, egész múltunkat egyenesen az ördög művének kell kikiáltanunk, viszont istenítenünk kell gondolkozás, a legkisebb kritika nélkül mindent, amit a papok főnökei parancsolnak számunkra, azért a vallásért, amelyik pedig elgyengített, elszegényített, megcsonkított, és rabszolgasorsba vetett bennünket, szeretteinket, gyermekeinket, népünket.
„ Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. „
Amikor nagy magyar családunk új tagokkal bővült, pl: zsidó származású pénzváltókkal (bankárokkal) beindult a nagyon látványos tagozódás hazánkban. IX. Leo pápa alatt egy zsidó bankár volt a szentszék legfőbb pénzügyi tanácsadója, legnagyobb hitelezője. A pápa nógatására ez a rendkívül becsvágyó zsidó bankár kikeresztelkedett s a keresztségben a Benedictus Christianus nevet kapta. A fiát maga Leo pápa keresztelte, még pedig, önmagáról elnevezve, Leo névre.
A kitért zsidó bankár Leo fia számára ezzel megnyílt a hatalom útja. A leányait a legelőkelőbb rómaiakhoz adta férjhez, ő maga pedig -mint Gregorovius írja -"a renegát fanatizmusával és okos számításával" Hildebrandhoz és a reform pápákhoz csatlakozott.
A Meyer-féle lexikon történelmi adatai szerint a Habsburgok leszármazását a ház későbbi történetírói a 13. és 14. században a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a 12. században egy pápa is származott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok őseinek sorát egészen az ó-római Aniciusokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt.
Amióta a Habsburgok hatalomra kerültek Ausztriában, azóta folytatták magyarellenes törekvéseiket. Mátyás király felismerte ezt a veszélyt, és ezért foglalta vissza a keleti osztrák tartományokat, Morvaországot és Sziléziát. Azonban halála után gyenge idegen uralkodók kerültek hatalomra, és ezt a Habsburgok kihasználták: megakadályozták, hogy létrejöjjön egy szövetség a Magyarok és az Törökök között, és ezzel belekényszerítették Magyarországot az oszmán birodalom elleni háborúba. Ennek eredményeként Magyarországot szétdarabolták és 150 éven át a Habsburgok és a Törökök közötti háború pusztította. Amikor a Törököket kiűzték Magyarországról, az egész ország Habsburg megszállás alá került, ami több magyar felkelést váltott ki (1701-11, 1848-49). A Habsburgok Magyarországot meghódított gyarmatként kezelték, a Magyarokat elnyomták és kizsákmányolták, és több millió idegent telepítettek be (sváb, szláv és oláh népcsoportokat). A betelepített idegen nemzetiségeket a Habsburgok a Magyarok ellen uszították, az oszd meg és uralkodj elv szerint, és ezzel elvetették a nemzetiségi ellentéteket amelyek kirobbantották az első világháborút, és amelyek még mindig sújtják a térséget.
Magyarországnak és Ausztriának szembe kell nézniük a “Habsburg örökséggel”, amelynek következményeként Ausztria adós maradt Magyarországgal szemben: Magyarország hatalmas emberveszteségeket és károkat szenvedett a területén dúló 150 éves Habsburg-Török háború miatt, ezt követően Ausztria nagyrészt annak köszönhette európai nagyhatalmi szerepét, hogy megszerezte és több évszázadon át kihasználta Magyarország emberi és anyagi forrásait… a Habsburgok felelősek azért is, hogy Magyarország akarata ellenére belekerült az első Világháborúba, ami szintén rendkívül nagy emberi, anyagi, és területi veszteségeket okozott Magyar családunknak. Ehhez hozzáadhatjuk az Osztrákok által lerombolt magyarországi várak és erődítmények védőrendszerét, az osztrák inkvizíció által a túlnyomórészt református magyarságra erőszakolt katólicizmust, a hivatalos német nyelvhasználatra való kényszerítést, a német származású finnugorista nyelvészek által kitalált hivatalos őstörténetünket, a bécsi művészettörténeti múzeumban tartott nagyszentmiklósi aranykincset és az Attila-kardot és még sorolhatnánk.
II. Rákóczi Ferenc, az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának sarját – akinek ősei mind Magyarország felszabadulásáért küzdöttek… apja: I. Rákóczi Ferenc, mostohaapja: Thököly Imre, Anyja: Zrínyi Ilona - korán elszakították anyjától, jezsuiták nevelték katolikus hitre és udvar-hűségre. A szabadságharc elején Rákóczi jelentős lengyel és francia segítséget kapott. Az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg trónfosztást és a szövetséget Erdéllyel. Az országgyűlés hatalmas érdeme a közteherviselés elvének elismerése: a nemesek lemondtak adómentességükről. A több mint 7 évig tartó háború kimerítette az ország anyagi erejét, a kincstár képtelen volt fedezni a háborús költségeket. A közteherviselés nem valósult meg maradéktalanul, ráadásul az érdekegyesítés is felbomlott, mert a földesurak és a parasztok érdekei merőben különbözőek voltak. A jobbágyok szerettek volna felszabadulni, de a földesuraknak ez nem állt érdekében.
„ Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti… a politikai pártosodás, s az osztályellentétek.”
1711. április 30.-án megkötötték a szatmári békét. Ez lényegében az 1606-os bécsi szerződés pontjait elevenítette fel. Bécs amnesztiát hirdetett, garantálta az ország önállóságát, rendi jogainak tiszteletben tartását, cserébe hűségnyilatkozatot csikart ki. Ezután a majtényi síkon megtörtént a fegyverletétel.
Ferenc Ferdinánd a Habsburg Birodalom megmentéséért a következő intézkedéseket tette: „Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget kikerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy-Románia a Habsburg Birodalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja.”
A négyszáz éves Habsburg-uralom borzalmai és magyar-gyűlölete azt sugalmazzák, hogy SOHA TÖBBÉ HABSBURG ne tegye a lábát magyar földre! Napjainkban Habsburg Ottó az Európa Parlament feje.
A második világháború utolsó éveiben a szabadkőműves Roosevelt amerikai elnök mellett Habsburg Ottó közép-kelet-európai ügyekben tanácsadó volt (mondjuk ki: nemzeti és kommunista-ellenes hazafiakra kémkedett.) A főherceg, aki a pufajkás Horn-kormányzat eredményeit és vívmányait több mint megelégedéssel könyvelte el, György nevű fia e kormányzat utazó nagyköveteként képviseli a magyar családunkat. A Habsburg-ház Európa “élő szobra”, melynek össze kell dőlnie… Ős Ten azért teremtette őket uralkodóknak, hogy a királyok erkölcstelenségét megmutassa a világnak.
Kossuth is így nyilatkozott róluk: “Ez a dinasztia az egyedüli széles e világon, melynek családi érdekén kívül semmiféle léttoka nincs… és hatalmát csak a népek egymásközti viszálykodásának szítogatásával tartja fenn…”
„Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű
feladat.”
Ennek szellemében Koppány késői utódjának ősmagyar imájával zárom soraimat:
Nagyúr, Ott fönt, a szenteknek kegyes egyességében, alázatosan jelentem Neked:
még élünk néhányan magyarok! Palástod árnyékában nagyra nőttünk. Oly nagyra, hogy nem győztek
nyesni századok alatt Európád gondos kertészei.
Koronád súlyától addig nyögtünk, s vesződtünk, hogy ma már felnyögnénk a boldogságtól, ha újra érezhetnők cifra terhét födetlen maradt homlokunkon.
Templomaidat megvédtük minden ellen. Csak mi fogytunk el, a templom megmaradt.
Baj nincs
azért: üresedő helyünkre csőstül csődültek jó szomszédaink és úgy elfértek szent koronád alatt, hogy
kardjuk hegye se lógott ki alóla. Mind magyarul vesződött a magyarral, ahány lovag, pap, rangos idegen jobbod alatt csak elhelyezkedett lidércnyomásos századok alatt. Magyarabbak lettek a magyarnál, csörtetősebbek, rangosabbak s a szent alkotmányt testükkel fedezték, hogy le ne kopjon róla a penész.
De mi is megéltünk valahogy azért, igazságosztó balkezed alatt. Megkoptunk bár, de jó, szelíd
juhok lettünk a nagy, közös, komondoros akolban s pásztor nélkül elvesztünk volna rég. De pásztorunk, hála legyen Neked, akadt minden időben, ki vízre s legelőre elterelt, ha már nagyon göthösek voltunk s farkas ellen is szerződtetett kutyát. Nem győzünk hálálkodni eleget, hogy trónod és koronád pásztort is csalt magához, néha még sokat is kissé és örökségedet nem prédálta föl az idők szele és Magyarországodból az ország mind a mai napig megmaradt.
S mi is megéltünk valahogy, azért. Pedig Te odaföntről jól látod bizonyára: megtettünk mindent,
amit lehetett, hogy sikerüljön magunkat beleölni a szakadékba, kelet s nyugat között. Kelet felé sodort a vérünk, nyugathoz rángatott a koronád s áldó kezed így teljesedett be rajtunk: az nem nyelhetett el s ez föl nem szívhatott.
Ma már megértjük furcsa titkodat. Örökül hagytál egy súlyos koronát, hogy görbedjen alatta a
fejünk. S örökül adtál egy kardot is ajándékul. Ma mégis az egyetlen örökségünk, mi koronának s
kardnak árán számunkra megmaradt: a nyelv. És ez a legnagyobb örökség, mert mindenen keresztül
koronánál és kardnál tartósabban összekovácsolja azokat, akiket meleg és jószívű palástod kegyes
számítással magyarnak fogadott.
A leckét megtanulták jól buzgó jobbágyaid, akiken vessződ hozzá nevelt. Bajor földből, bajor
Gizellád jussán, most mérik ki a részüket, király.
A táltosok s az igricek kivesztek. Új imákat s új éneket tanultunk s ma biztosan jobban szeret az Isten. Kegyesen elfelejti mind neki már, hogy barbár hősök véréből vagyunk, kiket egykor reszketni kényszerültek. Hisz kobzosunk sincs s csontkürtjeink helyett ma zongorán vonyítjuk Európát.
Elfelejtettük a szertartásokat s fehér ménünk sincsen már sehol, hogy áldozzunk Hadúrnak. Ma
már ha parancsot is adnál rá: szegények vagyunk. Mindent megtettünk, amit csak kívántál s ma
rongyainkba roskadva imádkozó kézzel várjuk a szent és békés örökséget, amelyről álmodtál a korona
alatt.
Ó, most már jó fiaid lehetünk, Nagyúr! Alázatosak, görnyedtek, meghunyászkodók. Térden
csúszók, szerények, jól neveltek. Kik tépett csuhában s tisztességtudón könyörgünk jámbor alamizsnát a gazdagok megrakott asztaláról. Mint ama mezítlábas papjaid, akikkel átallottak szóba állni kardos, páncélos őseink.
Én Koppány véréből származom, király úr. Csatáztam ellened évszázadok alatt. Ládd, ma én is
megadom magam. Ketté tört kardomat a porba hányom. Győztél, király. Mától kezdve térdet hajtok ha kell, a világ minden hizlalt papja előtt, csak födelet kapjon érte ázott feje fölé s kezébe kenyeret fajtám, a magyar! De egyre kérlek mégis, porba alázott régi ellened. Én nem tudom, odafönt, ahol Te vagy, miként intézi népek dolgát az idegen Isten, ki mindenkinek egyformán Istene. Van-e ideje számunkra annyi bár, hogy fél szemét egy percre megpihentesse rajtunk. De ha igazán úgy van, ahogy papjaid mondták, hogy egyformán mér szegényt és gazdagot, úgy kérd meg őt, hogy jusson eszébe a Te fajtád is Uram, a magyar! S ha sok dolga közt nem tudná hirtelen, kik s mik vagyunk s tanácsot kérne tőled: míg jövendőnket a fülébe súgod, ne István legyél. Légy Vajk megint, egy percre, Gejzafia, mienk.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!