Ebben a mostani sorozatban a három isteni erényről fogunk elmélkedni. Ezek a hit, a remény és a szeretet. Ha teljességében próbáljuk szemlélni az erényeket, akkor rájöhetünk, hogy a keresztény ezoterikában hét erényről szólnak. A négy emberi erényről (igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség) már a 2000. novemberi számban írtunk. Ezek a lelki erősségek azok, melyek kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása. Ennek a legmegfelelőbb ideje advent négy hete, karácsony előtt. A három isteni erényhez azonban már "egy kicsit több kell". Itt már nem elég a saját erőfeszítés, hanem külső, felső segítség szükségeltetik. Az isteni erények mindig az angyali hierarchiák hathatós közbenjárására teljesednek ki. Az ehhez megfelelő idő a tizenkét szent éjszaka után, vízkeresztkor kezdődik, és húsvétig tart.
Az első kifejlesztendő erény a hit, meghatározása: "olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni." Sajnos a mai világunkban ennek az erénynek a gyakorlása, sőt egyáltalán a megléte nem kívánatos a materialista világnézet és a tudomány szemében, bár ugyanúgy része, mint bármely más hitrendszernek. Sokszor ha egy ember a hitére hagyatkozva, hivatkozva jelent ki valamit, az köznevetség tárgyává válik. Mostanra eljutottunk oda, hogy a "tudomány" és a hit - mint jelenség - ellentéte feloldhatatlannak látszik, és a hit lassan egy elmeorvosi kórkép neve lesz. A világi gondolkodásban - úgy látszik - nincs helye a hitnek. Paradox módon azonban mégiscsak jelen van egyfajta hit itt is, azonban ez a hit az alapesszenciájától van megfosztva azáltal, hogy csak abban az esetben "alkalmazzák", amikor már "meggyőződtek" valaminek a létéről A materialista szemlélet számára egy megfoghatatlan, láthatatlan, nem mérhető s így egy nem kívánatos valami a magasabb hit a ,,normális életben"... Persze ez így igaz, hisz rossz rendszerben próbáljuk vizsgálni. Mi szerepe is lenne a magasabb hitnek egy olyan világban, ahol az a ,,hit" uralkodik, hogy az anyag az isten és csak a kézzelfogható a valóságos? Azonban ez a gondolkodás - természeténél fogva - életidegen és roppant hiányos... Pedig a szellemtudomány szerint az igazi hit sohasem mondhat ellent a tudásnak. Szükségünk van a határok kiterjesztésére, és ennek megfelelően új fogalmak bevezetésére. Ezt a változást a szellemtudomány tanulmányozása hozhatja meg az életünkben. Ha ebben a kiterjesztett - és korántsem teljes - valóságban keressük a hit jelentőségét és szerepét, akkor könnyűszerrel rátalálhatunk. Azonban ennek gyakorlása és lelkünkbe égetése már nem ennyire könnyű.
Az anyagelvű ember azt mondja: "Majd hiszem, ha látom", azonban a szellemtudományi képzés, vagy bármely lelki-szellemi út során nem lehet ez a megfelelő hozzáállás. A hit valami pluszt kell, hogy adjon nekünk. El kell jutnunk oda, hogy higgyünk, és a hit által tudjuk azt, amit a földi eszközökkel sosem hihetnénk és tudhatnánk. Addig, amíg képtelenek vagyunk saját magunk meggyőződni az igazságról, addig kénytelenek vagyunk elhinni. Persze ehhez ki kell fejlesztenünk egy egészséges(!) szkepticizmust, és meg kell próbálni az arany középúton maradnunk, hiszen a vakhit legalább olyan káros a fejlődésünkre, mint a hitetlenség.
A hit hiánya félelmekhez, szorongásokhoz, aggodalmak kialakulásához vezet. Ezeken keresztül pedig minden esetben az ellenerők nyilvánulnak meg, hogy elsorvasszák fejlődésünk gyümölcseit.
Az okkult gyakorlatok során csak a hit erénye által vagyunk képesek átalakítani az asztráltestünket manasszá, vagy másnéven szellem-Énné. Ez segít hozzá ahhoz, hogy felkeltsük magunkban az imaginációs tudatállapotot, a szellemi látást. Az asztráltest átalakításánál kulcsszerepe van annak, hogy a védőangyalunkat becsatlakoztassuk a koronacsakránkba, hiszen a megtisztított asztralitás csak az ő segítségével kerülhet átalakításra, nemesítésre.
A szellemi úton sok tanítvány a tisztánlátás képességére áhítozik, és sűrűn kérdezgeti a mestert: "Mikor fogok már látni?" Azonban ez egy kicsit bonyolultabb folyamat. Kis logikai csavarral azt is mondhatnánk, hogy a hit kifejlesztésére és gyakorlására van szükség ahhoz, hogy lássunk, tehát bizonyosságot szerezzünk. Így ezután már "nincs szükségünk" a hitre, hiszen már mindenről meg tudunk győződni magunk, viszont az erények 100%-os kifejlesztése elengedhetetlenül fontos a szellemi munkálkodáshoz. Ezért nem kaphatja meg a látást addig az emberfia, amíg csaknem legyőzhetetlen és törhetetlen a hite, hiszen ki törődne már annak kifejlesztésével, ha már ki is kerülheti azt. Az ember gyarló, tudják ezt fönt, ígyhát marad a verítékes munka. Fontos az érzékletmentes gondolkodás kialakítása, és az emberi intellektus élettel való áthatása. Ez azonban csak a hit gyakorlásán keresztül történhet meg. Ebben nagy segítséget nyújt nekünk Michael, a Nap-arché. Mint a gondolatok tüzes fejedelme, segít a gondolatok átalakításában és a gondolkozási folyamat átszellemesítésében. Michael 1879-ben emelkedett arché szintre, és feladata a szellemi tanítások és impulzusok földre juttatása. Ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában helyet kapjon és domináljon a szellemi szemlélet.
A szellemi látás kialakulásának jele az, hogy a tanítvány átéli a damaszkuszi élményt. Ez Pá1 apostollal esett meg a Damaszkusz felé vezető úton, amikor megjelent előtte Krisztus éteri testben.
A tanítvány ma is egyfajta egységélményt élhet át az éteri Krisztussal, és megkapja a szellemi látás képességét. Először még csak az éteri világot érzékeli képekben (természetszellemek, étertest, saját cselekedetek karmatikus következményei), majd később az asztrális világot is.
A Bibliában is számtalan helyen említik meg a hit fontosságát.
Jézus Krisztus azt mondja a tanítványainak, hogy ha a hitük akkora lenne, mint egy mustármag, akkor hegyeket tudnának megmozgatni. Pedig ne felejtsük el, hogy mind a tizenkét tanítvány elérte az imaginációs tudatállapotot már, és mégis kevésnek bizonyult a hitük! Nem elég csak egyes cselekedetek vagy gondolatok átitatása hittel. Életünk minden egyes percét át kell, hogy hassa, és ezáltal tudunk felemelkedni az Atyához. Nem véletlen, hogy a Biblia a hitetleneket a Sátán gyermekeinek nevezi. Sok esetben a hit ad egyfajta védelmet és pajzsot, amely megóv az ellenerők minden szintjéről megnyilvánuló kísértések, támadások ellen. Jézus negyvennapos sivatagi elvonulásának példája is tisztán bizonyítja ezt.
A Szentírásban a hit ősképe az, amikor Jézus Krisztus a vízen jár.
Péter apostol is megcselekszi ugyanezt, azonban őt elhagyja a hite, ekkor süllyedni kezd a vízbe, és csak a Mester segítségével képes megmaradni a felszínen. A víz az asztrális világot jelképezve jól mutatja azt, hogy csak a hit erényének gyakorlása által emelkedhetünk felül vágyainkon, érzelmeinken, gyarló gondolatainkon.
Amint azonban hitünk meginog, rögtön visszacsúszhatunk, bár mindig tudhatjuk, ki nyújthat számunkra segítő kezet.
Érdemes felhívnunk a figyelmet a hit fontosságára az imádkozás kérdésében. Ima által teremthetjük meg a kapcsolatot köztünk és Isten között. Ima segítségével kérhetünk, könyöröghetünk, dicsérhetünk és magasztalhatunk. Azonban a valódi hit nélkül, gépiesen elmondott ima puszta mondóka marad, és nem jut el oda, ahova szántuk. A hit ad szárnyat neki, hogy felemelkedhessen és erőre kaphasson.

Aquinói Szent Tamás szerint a hit ereje négy "jót" idéz élő az emberiség életében:
1. A hit által a lélek Istenhez kötődik.
Ilyenkor hat az - a hit által képviselt - erő, amely az Isten megtapasztalásához vezet, és elmélyíti a föld és ég kapcsolatát.
2. A hit által veszi bennünk kezdetét az örök élet.
A hit a lélek halhatatlanságát segíti elő a megtisztítás, megtisztulás által, és előkészíti a lélek és a szellem eggyé válását.
3. A hit helyes útra vezet.
Eme erény segítségével fejlődnek ki azok a szellemi érzékszerveink, melyek megmutatják döntéscink következményeit. Megjelenik az azonnali döntéshozatal képessége.
4. Az ember a hit révén állhat ellen a kísértésnek.
Az asztráltest megtisztításával és megerősödésével növekszik az ÉN hatalma a lélek fölött. Ezzel együtt jobban felismerjük az ellenerők ránk irányuló hatásait, legyen az belső vagy külső hatás, és könnyebben kivédhetjük azokat!

A hit gyakorlásánál - mint minden másnál - fontos, hogy betartsuk a fokozatosság elvét, hiszen ez az erény hasonlatos egy erődhöz, mely erős alappal rendelkezik.
A kifejlesztésben Rudolf Steiner ötödik szívcsakragyakorlata az irányadó. A tanítvány száműzni tudatából azt a szót, hogy lehetetlen. Elhiszi, hogy bármi lehetséges, csak esetleg más rendszerben szükséges az adott kérdést vizsgálnia. Elvet mindenféle előítéletet, és elfogulatlanná válik, hiszen az torzítja az éleslátásunkat, és képtelenek leszünk a maguk tisztaságában és egyszerűségében szemlélni a dolgokat, úgy ahogy azok vannak. Először fizikai szinten csiszoljuk hitünket. Hihetetlennek látszó történések, szokatlan beszámolók stb. elfogadása tartozik ide. Később az éteri szinttel kapcsolatos dolgok elfogadását gyakoroljuk. Vízenjárás(!), lebegés (levitáció), feltámadás, dematerializáció, nem is tűnik olyan lehetetlennek, ugye? Végül pedig az asztrális szint kerülhet sorra. Szellemi látás, halálközeli élmények, szellemi lények létének elfogadása, gyógyítás kapcsolódik ide.
Mindezeket összevetve láthatjuk, hogy a hit kifejlesztése nem könnyű, de szükséges és elengedhetetlen feladat a ma emberének; a szellemi törzsfejlődés következő lépése. Annál is inkább, mivel a mostani, ötödik (germán-kelta) kultúrkorszak feladata az ötödik erény, a hit kifejlesztése. Tehát itt az idő a cselekvésre, adott a lehetőség és a segítség, csak el kell HINNI hogy képesek vagyunk rá...

forum.aceboard.net/155286-2299-2157-2-Mindennapi-Misztikum-Bolcsesseg-Ezoterika.htm