Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
A szív-csakra hat asztrális szirmához hozzárendelhetőek bizonyos kifejleszthető tulajdonságok. Ezek a következők: gondolatkontroll, akaratkontroll, érzelemkontroll, pozitivitás, hit-bizalom, állhatatosság.
A gondolatok ellenőrzése "Elhatározta, hogy összeszedve magát elmélyed egy szabadon választott gondolatban, és azt szilárdan megtartja, hogy ezáltal a tiszta gondolati képesség erői acélozzák meg." A gondolkodás, gondolatvilág ellenőrzésével a lélek uralmat szerez saját gondolatvezetése felett, az "átsuhanó" gondolatok helyett pontos, világos, rendszerezett gondolkodás, a koncentráció elsajátítása a gyakorlat célja. Az embernek benső világa teljes csendjében kell a kívülről rárohanó gondolatokat az értelem irányába, a logika rendszere felé szeretettel terelnie.
Egy gondolatot teljes belső szabadságából lelke középpontjába állít a gyakorló, aztán megkísérel távol-tartani minden érzést és gondolatot, ami kívülről tolakodna oda. A központi gondolattal csak azt kössük össze, amiről azt akarjuk, hogy oda tartozzon! A gyakorlás során elérjük azt, hogy foglalkozásunk, a hagyományok, a társadalmi viszonyok, a napszak bizonyos tevékenységei, vagyis a külső körülmények nem befolyásolják a gondolatok menetét. A gyakorlási időben lelkünkből szabadon ki kell ürítenünk a szokásos, mindennapi gondolatmenetet. Kezdetben ehhez egy tárgy adhat segítséget, amelyről felépített, előre meghatározott módon gondolkodunk. Az adott időszakban önmagunkon erőt véve, naponta legalább öt percig gondolatainkat egy egyszerű tárgyra koncentráljuk, kizárva az oda nem illő gondolatokat. Fontos olyanon gondolkodni, amit jól ismer az ember, így elérhető a tárgyilagosság. Lehetőleg ne szellemi fogalmakkal kezdjünk! Edződjünk meg a tevékenységben, és megfigyelve, belsővé alakítva a folyamatot, később emelkedhetünk az elvont fogalmakról való gondolkodáshoz. Nem a gondolkodás tárgya a fontos, hanem saját erővel tárgyilagosan gondolkozni. Először a konkrét, áttekinthető fizikai folyamatokon kell megtanulnunk a tárgyilagosságot, hogy aztán gondolkodásunk tárgyilagos legyen akkor is, ha nem a fizikai világ tényeivel foglalkozunk. Ha ezen gyakorlatot örömmel végezzük és "irányított gondolatfüzérünket" szeretettel gyűjtjük az adott tárgy köré, akkor lelkünkben más módon, megújulva, élénken, élettel telítve marad meg a tárgy képe. A gyakorlat megvalósítása Egy egyszerű, emberi kéz által készített tárgyat (például ceruza, gombostű) kiválasztani, arról minden létező tudást megszerezni, esetleg lejegyezni. Segítséget nyújthatnak ebben a szakkönyvek, enciklopédiák. Ismerkedjünk meg átfogóan a gyártási folyamattal kezdetektől egészen a végső termékig. Maradjunk mindig tárgyilagosak, egyszerűsítsük lényegre törően gondolatainkat. Tartsunk be egy bizonyos sorrendet, lépcsőfokonként felépítve a gyakorlat menetét, és képszerűen képzeljük el, mint egy filmet. Kerüljük el, hogy szétszórtan, véletlenszerűen, fegyelmezetlenül, szándékosan szubjektíven, "ravaszul", "okosan", gondolkodjunk; esetleges képzettársítások által eltérüljünk. Aktív erőnkből építsük fel a gondolatsort, ne adjuk át passzívan magunkat az érkező gondolatoknak. A gondolkodás egyenes útjáról ne térjünk le, ne ábrándozzunk! Egy élően felépített gondolatot úgy gyakoroljunk be, hogy a tudati folyamat belső szükségszerűséggé, idővel mindennapi életgyakorlattá váljon. E hét lépésen keresztül eljuthatunk a konkrét fizikai tárgytól a tárgy fogalmáig, annak ősképéig, amely magába foglalja a tárgy összes eddigi és jövőbeni fajtáját. A folyamatot fordítva is megélhetjük az ősképtől a konkrét tárgyig haladva. A tárgy ősképe -> a tárgy családfája -> feltalálás szükségessége, oka és jövőbeni célja -> a fogalom létrehozása a feltaláló által -> tervezés, forma, minőség -> gyártás, eladás -> a konkrét tárgy észlelése Ez a megvalósítási mód a dolgok szellemi lényekből, az ősképekből való származására utal. Őskép -> leszállás a családfán keresztül -> a keletkezés motivációja, "fogantatás" -> létrehozás -> "embrionális fok" -> születés és növekedés -> érés, tökéletessé válás A gyakorlatot ajánlatos kora reggel vagy délelőtt végezni, mert éberré tesz és energiával, "felegyenesítő erővel" tölt el. Amennyiben fordított sorrendben végezzük a gyakorlatot, úgy ritmikus gondolati hullám keletkezik az étertestben. A gyakorlat értelmét nem a kivitelezés tökéletessége adja, hanem a rendszeresség. Amikor már olyan jól tudjuk a gondolatsort, hogy unalmassá válik, mintegy automatikusan, magától történik, akkor válthatunk más tárgyra. Továbblépési lehetőség, amikor figyelmünket nem a gyakorlat tárgyára, hanem az étertest hullámzásaira, a gondolkodási mozgásokra, a tiszta gondolati tevékenységre irányítjuk. Átélni a "belső erőt", valóságosan észlelni e gondolkodáshoz tartozó éteri áramlást, mely szilárdságot és biztonságérzetet ad. A ritmikusan áradó, vízhez hasonló folyékony életfényerő homlokunktól a fejtetőn keresztül a koponya hátsó részén át a hátunk közepéig, szívünkbe levezetve áramlik. Így megerősödik gondolkodási képességünk, egyfajta rend jön létre a fizikai létben, a napi életvitelben, harmonikus rendszer valósul meg a belső akarat révén.
A gondolati megközelítés vázlata, lépcsőfokai:
Fizikai szint (külső) - a tárgy megismerése érzékszerveinkkel (alak, nagyság, felület, szín, súly, szilárdság, hőmérséklet, hangzás, íz, illat, az alkotórészek anyagai) Milyen formaelemekből, anyagokból, alkotórészekből áll a tárgy?
Éteri szint (külső) - az időbeli folyamatok és élettevékenységek megismerése Hogyan készítették elő és állították össze az alkotórészeket? Mi a tárgy további sorsa a megalkotás után (időrendben)?
Asztrális szint (külső) - tervezés, érzések (funkció, gazdasági megfontolások, minőség, célszerűség, esztétikum, praktikum) Miért és milyen célból tervezték ilyenre a tárgyat (design)? Mit érzek vele szemben? Én-szint - az alkotás körülményei és az alkotó Ki találta fel a tárgyat, mikor és hol?
Asztrális szint (belső) - a találmány szükségszerűsége, célja és jelentősége a mindennapi élet, az emberiség számára Mit ad az emberiségnek?
Éteri szint (belső) - a tárgy fejlődésének története (korokon, kultúrákon keresztül) Mit segített elő ez a fejlődési folyamat a világban?
Fizikai szint (belső) - a tárgy fogalmának meghatározása Melyek a tárgy különböző típusai (forma, anyag, méret, felhasználás, felépítés, működés szerint)? "Örök létesülés a gondolkodásban" A mai korban felmerül a kérdés, hogy a gondolkodásunk lépést tud-e tartani a világ gyorsuló változásaival. Amint a gyakorlat közben tapasztalhatjuk, azonképpen a környezetünkből is ránk zúdulnak a figyelmünket elterelő ingerek (reklámok, telekommunikáció). Valóságos üzenetként a "ne kérdezz!", "ne értsd meg!", "ne légy tudatos!" eszméjét hordozzák.
Ez a kor viszonyainak kihívása az emberi gondolkodás ellen!
A szellemtudomány minden pillanatban segítséget nyújthat az átalakuláshoz, és lehetővé teszi, hogy biztonsággal, szilárdan álljuk meg a helyünket az életben. Az önállóságért a gondolkodásban is meg kell harcolni! Figyeljük meg, hogy kinek a logikai menetéhez, megismerési eljárásaihoz igazodunk (mester, szülői sémák stb.)! Ezeket szabadon, egyéni formába öntve alakítsuk ki. Valódi megismerés a lények, a világegyetem iránti odaadás útján egyéni gondolatokban valósulhat meg. Szükségünk van arra, hogy kehellyé téve magunkat, befogadhassuk kinyilatkoztatásaikat. Ennek formája egyéni módon nyilatkozhat meg általunk, ha szeretetteljes, nyitott szívvel fordulunk önmagunk és a dolgok lényege felé. E szellemi odaadás, önzésmentes kiüresedés képessé teszi lelkünket, hogy befogadjuk a világlényeget, valósággal teli üzenetét. Ily módon a fogalmak megtelnek élettel. Nem elég a szellemtudományi kifejezésekkel dobálózni! Arról beszélhetünk hitelesen, amivel felvettük a kapcsolatot, amit átengedtünk lényünkön. Kérdéssel, érdeklődéssel fordulj a mindenség, az Élet felé! Ez az éberség a befogadókészség. A pillanatokban rejlő teljesség fogadása is lehetségessé válik a szellemi felismerés, megismerés által. Ha nem befolyásoljuk elvárásainkkal, gondolatkorlátokkal a felénk áradó világ-csodát, akkor meghagyjuk szabadságukat, megéljünk szabadságunkat. Feltárul a valóság: a dolgok mögött lévő lények érzékelhetővé válnak. Az amit akaratunkból ajándékként hozzátehetünk e világfolyamathoz: a befogadás egyedi módja, saját megismerési megélésünk. Hagyjuk, hogy a szív-erők és a gondolkodás (intellektus) összefonódjanak bennünk, és a tudati lélek erői által szívgondolatok szülessenek. Hagyjuk, hogy a pillanatnyi felismerések felismerési pillanatokként állandósuljanak életünkben. Törekedjünk arra, hogy e találkozás a szív és az ész között megszülethessen, és misztériumajándékait megvalósítás során beépítsük a világba. "A matéria, amelyben általunk nyilatkozik meg a szellem, A szellem, amelyet mi viszünk a matériába, Ôk alakítják ki azt az élettel áthatott létet,
Amely az emberiséget a valóság haladásához segítheti..."
Rudolf Steiner
Az akarat ellenőrzése
"Ahogy a gondolkodás hullámai kiszabadultak, elkezdte az akaratát is kiszabadítani, amely túl sokáig volt ugyanabba az igába fogva... "
Ch. Morgenstern
Az előző gyakorlatra építve a következő lépés az lehet, hogy a tanítvány cselekedeteiben is ugyanolyan következetes legyen, mint gondolataiban. Célunk a cselekedetek ellenőrzése, hiszen minden tettünk hatással van a mindenségre (a karma a sorssá vált tett összessége!) "Ha a tanítvány valamit cselekedett, akkor a következő cselekedetét aszerint viszi véghez, ahogy az az elsőből következik. " A tudati lélek korában kiemelt feladatunk gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért felelősséget vállalni, irányításukban, végrehajtásukban éberen jelen lenni. A Szellem a gondolkodásban ébren van, az érzelmekben álmodik, az akaratban alszik. E meditáció célja éppen a magasabb Én-erőkkel az akaratvilág tudatos ellenőrzését gyakorolni. A gyakorlat a nap előre meghatározott órájában, egy saját, belső szabadsággal kiválasztott tett végrehajtásából áll. Az ember lassan eljut oda, hogy úgy tudja "megparancsolni" magának a cselekvés idejét és módját, hogy az pontosan, időben sikerül is. Próbáljunk egy olyan cselekvést kigondolni, amit korábban mindennapi életünk során nem hajtottunk volna végre. A gondolatkontroll során is a belső elhatározás szilárdságát igyekeztünk megtartani, a külső világ befolyásaitól (tevékenységek, napszak, évszak, korszak) függetlenül. Ez az önállóságból fakadó függetlenség a belső erőből kialakított, vállalt szabadság. Ha nem a külső élet kényszerít bennünket a végrehajtásra, akkor a szabadság áthatja akaratvilágunkat. Mindennapi életünk során szembesülünk tetteink következményeivel (feltéve, ha felvállaljuk azokat!), s ekkor - jó esetben - feltesszük a kérdést: Mi indított tettre? Vajon szokásrendszerünk automatizálódott sémái hajtottak-e cselekvésre, vagy szabad döntésünk eredményeképpen valósultak meg tetteink? Ezt a kiválasztott, nem hétköznapi, de kezdetben lehetőleg jelentéktelen tettet hajtsuk végre, és tegyük napi kötelességünkké (például adott időpontban fél lábra állunk). Bizonyos idő után aztán csatlakoztassunk ehhez egy másik hasonló tettet, majd egy harmadikat és így tovább. Tűzzük ki egy (vagy több) cselekedet végrehajtási módját és pontos időpontját. Hajtsuk végre az előirányzott időben, és vizsgáljuk meg, hogy ez hogyan sikerült. Betartottuk-e percre pontosan az időt? Csak a gyakorlat végrehajtása után nézzük meg az órát! Ha nem sikerült, rögtön határozzunk meg egy új időpontot a gyakorlat pótlására. Háromnál többször viszont már nem érdemes próbálkozni. Fontos, hogy a kiválasztott tevékenység lehetőleg bárhol véghezvihető legyen, ezért egyszerű dolgot válasszunk (például kisujjainkkal érintsük meg szívünket). Kerüljük a szokásos, rutinszerű cselekvést (például fogmosás), illetve lehetőleg azokat is, amelyeket amúgy mindenféleképpen elvégeznénk a nap folyamán (például postaláda kiürítése, takarítás stb.). Ne válasszuk mindig ugyanazt a tettet, az időpontot pedig ne kössük a mindennapi rutinhoz (például ébredés, étkezések, munkaidő vége). Ez a gyakorlat megerősíti az akaratot, és segít legyőzni az elégedetlenséget és a nyugtalanságot.
A stabilitást, megelégedést csak önmagunkban lelhetjük meg, ennek csak saját lehetőségeink szabnak feltételeket.
Arra törekedjünk, amit el is érhetünk! (Az önismeret szükséges velejárója a szellemi úton való haladásnak!)
A gyakorlat megvalósítása
1. Mindig hordjunk magunknál egy órát!
2. Az elhatározás: reggel meghatározom magamnak a cselekvéseket és a hozzájuk rendelt időpontokat.
3. A parancs: "10:12-kor felállok és mélyet lélegzem!" stb.
4. Naponta három-öt gyakorlat elegendő (kezdetben az elmulasztott tettek pótlására az ismétlések szükségesek, hagyjunk rájuk időt!).
5. Esetleges sikertelenségek előfordulhatnak; figyeljük meg, mi befolyásolja, mi okozza ezeket. Mulasztás esetén rögtön a helyszínen határozzunk meg egy új időpontot az ismétlésre.
6. Az első időkben segítségül szolgálhat az utasítások írásbeli lejegyzése. "A cselekedetkontroll úgy kezdődik, hogy az ember hozzáfog valamit rendszeresen megtenni, amire a mindennapi életben addig nem jutott volna ideje."
Célunk az idő múlását uralni, oly módon, hogy az órát (belső óránkat) az újonnan kialakított időérzékünkkel percre pontosan be tudjuk állítani. Ezáltal aktív, alkotó cselekvőkké, az időfolyamatok részeseivé válunk, s nem folynak ki kezeink közül pergő homokszemekként a pillanatok.
Az elhatározott feladatok pontos kivitelezése persze nem sikerülhet egyformán minden helyzetben és pillanatban.
Figyeljük meg, melyek azok a körülmények, amelyek akadályt jelentenek, vagy a könnyebb kivitelezést segítik. Ezek lehetnek: - fizikai szinten: fizikai vagy szellemi munkát végzünk; szabadban vagy zárt helyiségben vagyunk stb. - éteri szinten: a cselekvést aktív vagy nyugalmasabb napszakban, munkahelyen vagy szabadidőnkben hajtjuk végre; egészségesek vagy betegek vagyunk stb. - asztrális szinten: milyen a pillanatnyi lelkiállapotunk; erős koncentrációt igényel-e a helyzet (például értekezleten, írás vagy játék közben végezzük a gyakorlatot) stb. Megfelelő végrehajtás esetén a kialakuló éteri áramlást zúgó vízáradatszerű érzésként ragadhatjuk meg, amely a fejtől a homlokon keresztül a szívhez, s onnan a felsőtest egészébe áramlik, TETT-re-KÉSZ-szé formálva minket. A folyamat hatásaként kiszabadíthatjuk magunkat a külső idő malmából, s időt teremthetünk. Megtanulunk uralkodni saját akarati impulzusainkon, és kezünkbe vesszük éter-testünk (időtestünk) testünk tevékenységét. Akarati tevékenységeink új alapokra helyeződnek, tetteinket nem ragadja el az idő árama. "A XXI. század embere aktív, cselekvő, tevékeny és egy helyben rohan!" Ehhez képest az időben két végletes hatás tud érvényesülni: az események siettetése a dolgok idő előtti megvalósulását eredményezi; ennek ellentéte pedig a túlzott lassúság, a folyamatok kibontakozásának visszahúzása. Az ahrimáni hatás a jövő dolgaiba vezet - azzal foglalkozva nem válunk a jelen pillanat éber részeseivé. A luciferi befolyás viszont a múlt történéseivel köti le a figyelmünket, így akadályozva meg minket abban, hogy a "most"-ba lépjünk. A "rossz" tulajdonképpen nem más, mint a nem megfelelő térben és időben megvalósuló "jó". Amikor jelen vagyunk, térben és időben a középpontban - ahol a múlt és a jövő eggyé válik -, átélhetjük a végtelenség érzését. Ekkor az idő megáll, kitárul, kitágul. Feladatunk tehát, hogy Lucifer és Ahrimán hatását kiegyenlítve megvalósítsuk a két pólus közepét - az időben megtapasztaljuk a végtelenséget, a térben pedig az időtlenséget! A múltban átélt tapasztalatok, helyzetek jelenvalósága befolyásolhatja a "most" pillanatának átélését; visszahúzó erejükkel korlátozhatják választásunkat (hozzájuk menekülünk megoldásért emberi játszmáinkban, ösztönös reagálásainkkal).
Ha cselekedeteink irányításába "belealszunk", ha csak "kívülállóként" vagyunk jelen, a dolgok nem bennünk és általunk, hanem maguktól történnek, azaz csak átfolynak rajtunk. Választható azonban ehelyett egy másik út is, amely kreatív, egyéni tanulási-tapasztalási lehetőségként éli meg a pillanatnyi helyzetet, s a folyamat adta fejlesztő aspektusokat veszi figyelembe mint építő ajándékokat. Ekkor találkozik bennünk a múlt és a jövő a jelen pillanatában! Ezt jelképezi a végtelen jele, a fektetett nyolcas középső kereszteződése is - ez a JEL-en-LÉT keresztje! Az ember alárendeltetett az előrehaladó (kronologikus) időnek; a görögök ezt "kronosz"-nak nevezték. Van azonban egy másik, nem mérhető, "fontos" idő is: ez a "kairosz", ami összekapcsolódik Krisztus lényével, belső Krisztus-lényünkkel. Ez nincs alávetve a fizikai idő törvényeinek, s így megáll az idő! Így fordítható át tehát a "pontos" idő "fontos" idővé. Amióta Krisztus lénye belépett a világidő történéseibe, a tér-idő hálójába (a karácsony úgy is olvasható, hogy "Krisztus A RÁCSON"!), őt követve mi is győzedelmeskedhetünk a kronosz zsarnoksága felett, és fellelhetjük saját sorsunk kairoszát, a "helyes" időpontot. Így teremthetünk időt az igazán fontos dolgokra, s ekkor elmondhatjuk magunkról: "Van időm, mert akarom!" Tulajdonképpen az élet minden egyes pillanata szabadon választható éberséggyakorlat, ami még az ember járásában is megnyilvánul. Figyeljük meg egyszer, hogy hová helyezzük magunkat, előre vagy hátra dőlünk-e menet közben? Lábfejeink összezárulnak-e a felénk közelítő jövő előtt, vagy folyton szétnyílnak, elébe futva az eseményeknek? Emberi találkozásainkban is ennek az éber jelenlétnek kellene vezetnie minket, hogy mindenkihez, minden pillanatban mint lény a lényhez tudjunk odafordulni! (Erre a sűrű nagyvárosi életforma, a tömegközlekedés stb. egyébként is minduntalan remek alkalmat kínál, csak észre kell vennünk a találkozásokban rejlő üzeneteket!) Ráadásul a tudatos találkozási pillanat nemcsak egyének, hanem közösségek, csoportok szintjén is megszülethet. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése érdekében végezhetünk egyfajta kollektív cselekedetkontrollt is (például időkeretek betartása az összejöveteleken, pontosság stb.), így belső erőinket rögtön egy magasabb cél szolgálatába tudjuk állítani. Végül, megfelelő éberséget kifejlesztve a pillanat iránt, a természetnek, az elementáris világ lényeinek a jelenvalóságát is átélhetjük! "Idők fordulóján a világ szellemi fénye belépett a földi létbe..." - mondta Rudolf Steiner. Mit értett vajon "idők fordulóján"?
A kérdést egyéni és kollektív szinten is feltehetjük; eszerint a válasz is többrétű lesz. Egyrészt a múlt által hordozott objektív karmát Krisztus megváltó jelenléte szabad jövőválasztó erővel hatotta át!
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
