Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Áhimé Naplója
Kajtor Béla János,- Istenek nyomában… II.
A mag
Az isteni szem emlékeinek felidézése után, térjünk rá annak „világi” formájára, a magra, amelyből csak a későbbiek folyamán lett növényi-, emberi mag, tojás, vagy az „isteni dolgok” nyilvánvaló tükröződése, a Nap.
Bár írásunk egészére érvényes, mégis ennél a témánál a legaktuálisabb a kutatási terület leszűkítése, az archaikusabb források vizsgálata. Hiszen történetünk minden említett szereplőjének - a teljesség igényével történő - elemzése több kötetnyi terjedelmet igényelne.
Egyszóval az isteni mag különböző formái minden kultúrában, vallásban megtalálhatóak, legyen az a Nap, a világtojás, növényi mag, vagy egyszerűen a sperma. Itt jegyezném meg, mennyire kifejezőbb, a valóságot jobban megközelítő az „íz” szavunk, ami a „jó és a rossz” megkülönböztetésének képességét, a világ finom tagolódását, rezgő hullámzó mozgást, a szemből áradó delejt, a tüzet, a vért, és az időt jeleníti meg.
De nézzük, hogyan emlékeznek mások erre az ősi tapasztalatra.
Egyiptomban a teremtést a világóceánba esett, Atum magjának egy cseppjétől (ben) eredeztetik. A piramisok, az obeliszkek csúcsa a benbenet, azaz „ragyogva ragyogó”. Ennek okán aranyozták be a Kheposz gúla, vagy a napváros, Junu oszlopainak tetejét. Amiket időszakonként (több száz év) újra, és újra meglátogat a keletről érkező bennu, a Phoenix madár, aki „begyrében” hozza a megújulást, a feltöltődést az anyagba zárt isteni magnak, az egész világnak.
Igen, úgy gondolom ez mindennek az alapja; a túlról érkező, IZ-, Igehozó madár megtermékenyíti AMA-t, EMES-t, az atomi lét béklyóiban tengődő Földanyát, majd összefonódva járják véget nem érő násztáncukat, TEN, a világtengely körül.
Az egy másik kérdés, hogy az átadott tudás hanyatlásával, miként lesz a Phoenix madár Nappá, illetőleg a napisten, Ré által kikeltett teremtményé, továbbá az isteni mag, Ahura Mazda „gondolatává”, a védák Hiranjagarbhája (aranymag) tojássá, Brahma Hamszávatárrá, „hattyúistenné”, vagy a zsidók zerá kodese (szent mag) Izraellé.
A különböző transzformációk közül ki kell emelnünk a mag, Nappal történő megfeleltetését, hiszen se szeri, se száma a Napot atyaként, a föld megtermékenyítőjeként tisztelő mondáknak, himnuszoknak, napisteneknek, a szárnyas, vagy futó napkorong ábrázolásoknak, napkereszteknek. Az uralkodók előszeretettel használták saját szimbólumként a Napot, sőt – emlékezvén az isteni magra – mint isteni őst szerepeltetik feljegyzéseikben. De egész népek is hittek a Naptól való származásukban, többek között ilyenek voltak az inkák, és a hunok. (A hun megfelel a gun ótörök szónak, ami napot jelent.)
De, vajon mi magyarok, hogyan állunk a nap-, vagy magkultusszal?
Természetesen nálunk is megtalálható a Nap, vagy a tűz tisztelete, de sokkal meghatározóbbnak tűnik a „szellemszikra”, az isteni mag emléke. Elvégre benne van az Isten szavunkban, továbbá a magtól kapta nevét a „maghozó” mad-ár, sőt mi több, mi magunk is, mint „mag-ár”, azaz a magból áradó, eredő. Nincs ebben semmi fantasztikus, mivel „totemállatunk”, a „túlrul” jövő Turul madár, amihez hasonlatosat, vagy a tőle eredőt „mag-ár”-nak, madárnak és magarnak, madarnak, madzsarnak, medzsernek, megyernek, magyarnak illik nevezni.
Mivel az „íz” az eredetre, rokonságra, vérre is utal, lásd „ízig-vérig”, egészen más értelmet nyer a vérszerződés, és a „Mától kezdve mind magyarok vagytok” kijelentés is. Igen, a Szent Magot tartalmazó vér befogadójában életre kélt az isteni fény, a tűz, az ige. Tehát magtól eredőkké, származókká, magyarokká váltak.
Azaz bennünk van az ősi mag, csak vigyázzunk kell rá, hogy „ne távolodjunk el a fénytől, ne süllyedjünk bele a mindent magának követelő, agyag és szalma testünkbe.”
Az ős
Az előző fejezetben egy nagyon lényeges összefüggésre bukkantunk, nevezetesen; a szentmagtól való származás inspirációja következtében gyakori jelenséggé vált az uralkodók, népek Naptól történő származtatása. (Amint azt már korábban említettük, a Nap az isteni mag egyik legkézzelfoghatóbb világi tükröződése.)
Ennek okán vissza kell térnünk az Isten szavunk értelmezéséhez, az „is” összetevő elemzéséhez. Elméletünk meghatározó tézise, az „is”, „iz”, mint „íz”, szótő, és a szentmag egyértelmű megfeleltetése. Igaz, ennek látszólag ellentmond, több tiszteletreméltó kutató, Isten szavunk Ős-Ten-ként történő meghatározása.
Igen, a különbség nyilvánvalónak tűnik, amennyiben az ősök vallásos tiszteletére, netán szellemvallásra gondolunk, de mindjárt érzékelhető az összhang, ha a „magra”, az „iz”-re - hasonlóan az ókori népekhez, királyokhoz -, mint valóságos ősünkre tekintünk.
Úgy gondolom eljött az ideje, hogy a magyarnyelven kívül, a másik archaikus örökségünket, a rovásírást kérjük fel segítségül. Azt az „ABC”-t, amely tökéletesen kiszolgálta nyelvünket, azt is mondhatnánk a magyarnyelv 40-45 hangjára lett kitalálva. Amelyben, az „egy hang, egy betű” elve mellett, létezik egypár több betűt, pontosabban egy-egy fogalmat magába foglaló úgynevezett bogárjel, mint például az „us”, „ős” tartalommal bíró szimbólum. Természetesen ez a jel nem más (Mi is lehetne más?), mint egy stilizált mag, vagy szem, és bizonyára az sem okoz meglepetést senkinek, hogy teljességgel megfelel a korai „Síva-szem” ábrázolásoknak. Úgy is fogalmazhatnánk, megtaláltuk a „magtól” való származásunk, annak emlékezetének a bizonyítékát. Mivel a rovásírásunknál a mássalhangzók meghatározóak (sok esetben a magánhangzókat ki sem írták), nyilvánvaló a magánhangzók felcserélésének lehetősége, avagy minden további nélkül ejthető az „us”, „is”-ként. Példának okáért, több dokumentumban találkozhatunk a kisasszony helyett, „kusasszony” formával.
Továbbá, az „us” jel egyéb nyomai feltalálhatóak a vámfalui „istenszeme”, és a veleméri „isten valamicsodája” hieroglifákban, valamint az énlakai „egyusten” ligatúrában is, amely egy rovásjeleket magában foglaló, gyönyörű népi motívum.
Igen, „isten szeme”, „isten valamicsodája” a mi ősünk, tőle eredünk, avagy a megfoghatatlan istenmagtól, a Szentlélektől, a szellemszikrától.
De fordítsunk kicsit több figyelmet az énlakai „egyusten” mejelenítésére, melynek olvasata, az „egyisten”-en kívül, az Északi-sarkon elképzelt, megszemélyesített világoszlop. Na jó, mondhatnánk; oszlop, Isten…, de vajon hová tűnt a népi emlékezetből az Anya, Ama, Eme?
Kérem szépen, nem tűnt el, ott van! Méghozzá az ábra alján lévő hegyszimbólumban, ami nem jelentheti (több mássalhangzós révén) a sarkot, még kevésbé, az északi sarkot, mellesleg egy az egyben megfelel a sumér írásokban gyakran alkalmazott „hegy” jelnek. De hol is lehetne máshol IS-ten egyenese, az egész Világfát „tartó” TEN-gelye, ha nem a világ közepén elhelyezkedő, EM-elkedő hegy, az ősanya tetején? Mindent összevetve a ligatúra értelme nem lehet más, mint a Világfa, Isten, Iz-Ten-Em egysége, a „három a magyar igazság”.
A fa
Amint az bizonyára feltűnt a kedves olvasóknak, kutatásaink folyamán minden szál, minden nyom a Világfához vezet. Ami, vagy aki összeköti az alvilágot az égi világgal, törzsénél helyezkedik el az idő rabigájába zárt földi világ. „A nagy fa mindegyik ága egy-egy, külön birodalom.” „A világfa legfelső rétegében, a Nap birodalmában minden aranyból van, a fű, fa, virág, a fán is aranyalma terem.” Ágain laknak az indián ég, Oxlanhuntikú, gyökerein az alvilág, Bolontikú istenei. Ő Yaxce, a mennyei fa. Rajta helyezkednek el a holtaknak, és a még meg nem születetteknek lelkei. Rá akasztotta fel magát a maya földisten, miáltal elnyerte a paradicsomi létet. Ő az Életfa, a szentkereszt, a mayák beszélő keresztje a „Fent, mint lent” tanát magába foglaló örök harmónia. Az isteni nász gyümölcse, az érzékelhető és érzéken túli világ összessége, maga az egy, élő Isten.
Vizsgálódásaink során sokszor foglalkoztunk az ún. folyami kultúrákkal, az egyiptomi, sumér birodalmakkal, amely országok vallásaiban, nem igazán tűnik meghatározónak az életfa, világfa-kultusz. Ellenben központi szerepet töltenek be a piramisok, zikkuratok, obeliszkek, amelyek építésének célja – a számtalan elmélet ellenére - mind a mai napig ismeretlen. Az egyiptomi Kheopsz piramist többen nevezték az ország mérlegének, a világköldökének, sőt voltak, akik a világmindenséget találták meg benne. Szinte lehetetlen lenne a számtalan matematikai, csillagászati összefüggés, teória áttekintése, de úgy gondolom egy jellemző adat, nem lehet a véletlen műve. Mégpedig a piramis magassága, ami pontosan egymilliárdnyi része a Nap és a Föld távolságának. Mivel a piramisok, obeliszkek csúcsain a szent mag, (benbenet), avagy annak földi megtestesülése, a Nap helyezkedik el, nem lehetnek kétségeink a piramisok, és a Világfa szoros kapcsolatáról. Különös tekintettel az énlakai „egyusten” ligatúrára, a „világmindenségre”, melynek felső részén szintén ott van az isteni mag, az alján pedig a földanya jellegzetes hegyszimbóluma.
További példák, az Egyiptomom kívüli, hasonló emlékek, például a babiloni zikkurat, ami egy hét lépcsős „piramis”, csúcsán Isten lakásával. A zikkurat alja fekete (alvilág), a közepe piros (a földi élet, a vér jelképe), a felső része kék (az ég, az égiek jelképe) színekben pompázott.
Herodotosz szerint: „Az utolsó toronyban nagy szentély van, benne párnákkal megvetett, hatalmas kerevet, meg egy arany asztal áll. Istenszobor azonban nincs benne. Éjjel senki sem léphet be a szentélybe, csak egy-egy asszony, akit az isten kiválasztott magának…”
Azon kívül, az „indián” piramisok felső részében is szentélyek vannak, melyek csúcsait a Nappal hozzák kapcsolatba („napkötözés”!).
De mit jelenthet a piramis megnevezése? Állítólag az egyiptomiak nem mondták ki – esetleg nem is tudták - a nevét, vagy egyszerűen „m(e)r”, azaz meredő, emelkedő kifejezésekkel illették. Amíg a görög piramis megnevezés a per-em-usz-ból, vagyis a per (fel), em (emelkedő), usz (jelentése ismeretlen) összetételekből származik.
Igen, „Phanta Rhei”, mondja az ókori bölcs, avagy minden folyik, minden mindennel összefügg, még akkor is, ha nem akarunk tudomást venni róla.
Istenvárta „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, s az Isten vala az Ige.”
Mondja az írás. Persze, hogy mi is volt kezdetben, azt nem igazán tudjuk, nem is tudhatjuk. Hiszen hogyan érthetné meg az idő rabigájába fogott, ok-okozati béklyók közt botladozó elménk a kezdettelen-végtelen fogalmát, a beteljesedést, mint a hozzá vezető ösvény kitaposóját, majd a beteljesedést, mint ösvényt az újabb cél felé? Hogyan is foghatnánk fel, a főcélt, önmaga apró rebbenéseként?
Így hát, önteltségünkben saját képmásunkra teremtettünk isteneket.
Tehát maradjunk annyiban, hogy a „kezdetben” a mai ember, az értelemmel felruházott lény hajnala. Amikor még elemi erővel sugárzott szemünkből az isteni szikra gyújtotta fény. Akkor még részesei voltunk Isten dolgainak, megéltük a hármasság egységét, a szellemszikra formálta anyag csodáit, a teremtést, és a nagy körtánc ritmusára dobbant a szívünk, perdült a lábunk.
De „eltávolodtunk a fénytől, és egyre inkább belesüllyedtünk az önző, mindent magának követelő agyag és szalma testekbe”.
Nem tudom, mennyiben jelenthet vigasztalást, hogy az egész történet nem először, és nem is utoljára játszódott, játszódik le. Ugyanis, időnként eljön a Turul-, a Főnixmadár, a Megváltó, és újra elhozza az isteni magot, a megújulást a katasztrófába sodródott embernek.
Igen eljön a Megváltó, s önmagát osztja-, áldozza fel értünk emberekért az Életfán, a Szentkereszten. Egyébként nem szólnak másról az utolsóvacsora szimbólumai sem.
Tehát a Világfa, a maya, a sumér, az egyiptomi piramisok nem mások, mint „istenvárták”. Ahol jelen van az isteni mag, s időről időre felragyogva, éltető forrásává válik az egyre inkább fényét vesztett emberiségnek. Megváltván őket az elhatalmasodó „alvilág” fogságából, emlékeztetvén az embert, betöltendő híd szerepére, az életfán elfoglalt helyére, isteni mivoltára.
Milyen célt szolgáltak a piramisok? Fogalmaztuk meg a kérdést korábban.
Amint tudjuk, a temetkezési hely, sírbolt meghatározás nem bizonyított, és nem is lenne ésszerű. Sokkal inkább valószínűbb, hogy a fentebb említett „istenvárták”, a szentmaggal, a szellemszikrával, a fénylélekkel való feltöltődés helyei voltak. Amelyek titkos kamráiba, a megfelelő felkészítés, beavatás után betérhettek a kiválasztottak, majd az isteni fényből részesülve, megújulva, istenemberként tértek vissza népeikhez. Ugyanazon módon, mint a táltosok, akik a szentrévülésük útján jutottak be a Világfa birodalmaiba.
Egy szó, mint száz a piramisok, zikkuratok a Világfa (a mindenség) megtestesülései, földi képmásai.
Befejezésként álljon itt Hermesz Triszmegisztosz (az Isten és ember közötti követ) smaragdtábláján talált felirat:
„Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Így vihető végbe az Egyetlen csodálatos műve.” A magyarok Istene, IZ-TEN-EM legyen veletek!
Befejezésképpen a következő, gyönyörű, bibliai idézettel búcsúzom: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, s az Isten vala az Ige.” A magyarok Istene, Iz-Ten legyen veletek!
Kajtor Béla János
* A mai nyelvünkbennem használatoskifejezések értelmezésénél, Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára c. művet (1872) hívtam segítségül.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
