Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
„Leírható-e a mag csodája,
a fa árnya, virága, gyümölcsének íze,
Ég és Föld találkozása, népek törzsének elágazása?
Bizonyára nem.
Ezért van szükség regére, táncra és varázsra."
Az idő béklyójába zárt emberi elme gyakorta esik a szilárd anyag, és a lineáris folyamatok csapdájába. Holott, a körülöttünk élő „valóvilág" minden rebbenése, a növényi mag csodája, a galaxisok, a bolygók ősi tánca arra figyelmeztet, miszerint nincs kezdet és nincs vég, csak ciklikusság. Végtelen átalakulás, az elhullás poraiból sarjadó virág, a „virágnak virága". A pillanat szárnyainak lihe suhanása, a csend vizeinek múló sóhajtása, és az acélváraink lomha korhadása sem más, mint az „önmagából önmagába gördülő kerék", az örök körforgás apró rezdülése. Nos, ebben a finom szálakkal átszőtt, folyton-folyvást lüktető organikus rendszerben keressük mi a helyünket, a fogódzót, a fix pontot, a bizonyosságot.
A modern, felgyorsult jelenünk, a globalizálódó, és mégis egyénekre hulló társadalmunk nem igazán jó pajtás ezen az úton. Ahol a parancsszó a növekedés, a haszon, a profit felhalmozása, ott elvésznek, elpusztíttatnak a tradíciók, az oltalmat nyújtó közösségek, a nemzetek, a családok. Elvágatnak az összetartó kötelékek, feltépetnek az isteni szövetek, és lelkünk legrejtettebb bugyraiba is betolakszik a gátlástalanság ördöge.
Századok alatt elherdáljuk évmilliók örökségét, s mint rákos daganatot építjük tovább korunk bálványát, az anyagba süllyedés új Bábelét.Persze, a korlátlan felhalmozás, a kritikus tömeg előbb, vagy utóbb robbanáshoz vezet. Ledőlnek égig érő tornyaink, s dolgavégezetlenül, éretlen gyümölcs módjára szakíttatik le a „világ".
Mindennek ellenére veszetten hadonászunk a szabadság fáklyáival, felperzselünk öregisteneket, lelkeket, mindent mi ósdi, mégis fázunk. Súlytalan porszemként lebegünk az idegen végtelenségbe, s fáradt kőként zuhan ránk a magány. Már gyűlölni is csak magunkat tudjuk. Talán, egy haszna van az egész tortúrának, hogy kétségbeesésünkben mélyebbre ásunk, még ódonabb rétegekben keressük töveinket, gyökereinket, magát az Istent, és az elmaszatolt igazságot.
Amennyiben Istenről, hitről beszélünk - a belénk plántált ismeretek alapján -, a primitív ősember félelmeiben határozzuk meg a vallás kialakulásának eredendő okát. Pedig, közel sem annyira szilárdak az élet eredetének, és az emberiség fejlődésének elfogadott doktrínái. Nincs szándékomban 600 ezeréves feliratokkal (jelekkel), 300 ezer, vagy több millió éves érmékkel, arany és alumínium tárgyakkal traktálni a nagyérdemű olvasóközönséget. Hiszen, a felvethető esetek egy része nyilvánvalóan vitatható lenne, míg a megtalálásuk idejében hitelt érdemlően publikált leletek többsége is, mára az „eltűnt", „agyonhallgatott", vagy „tiltott" kategóriába tartozik.
Természetesen, teljes egészében nem tagadhatjuk el a „fantasztikus" leletek létezését, elvégre a több száz közszájon forgó eset eleve valószínűsít bizonyos igazságtartalmat. Azon kívül, képzeljük magunkat egy tudományos körökben ismert, és anyagilag is elismert régész helyébe, aki a több millió éves rétegekben emberi csontokat talál.
„Megütötte a főnyereményt."- gondolhatnánk, mi laikusok.Mindeközben, szegénypára fejében a fintorgó kollégák, az elmaradozó egyetemi meghívások, az átütemezett trópusi nyaralások rémképei kavarognak. Bizony, így válhat az emberi lábszárcsontból egy „ez idáig ismeretlen majomfajta" maradványa, a mellette heverő pattintott nyílhegyekből pedig változatos törmelékkőzet.
Mindezek ellenében, ma is megtekinthetőek a folyóközi kultúrákat mintegy ezer évvel megelőző, írásjelekkel ellátott tatárlakai leletek, a több ezeréves, élethű dinoszauruszt ábrázolások, vagy a nemrégiben felfedezett, 12 ezer évesre datált „bosnyák" piramisok.
Azonkívül, nincs magyarázat a legmodernebb nanotechnológiát is megszégyenítő, Delhi melletti, 1600 éve felállított, korrózióálló acéloszlop előállítására, a 60 millió mázsányi tömegű Kheopsz piramis építési módjára, az egyiptomi templomok futballpályányi alapköveinek, vagy a Fekete Pagoda 2000 tonnás tetőlapjának beemelésére. Vagy mit tartsunk a Bagdadi Múzeumban kiállított ókori elemről? Elfuserált dísztárgy, ami véletlenül sikeredett működőképes, elektromosságot előállító berendezéssé? Aligha így történt.
Mindenesetre, az említett „érdekességek" közül egy is elegendő, hogy megkérdőjelezzük a kb. pár 100 ezer éve felbukkanó ember, és a 20-30 ezer évvel ezelőtt is csak kőbaltával hadonászó „unokáinak" elméletét. Egy szó, mint száz, nem zárhatjuk ki a közismert műveltségeket jócskán megelőző kultúrák létezését, azok pusztulását, az ismereteik egy részének későbbi korokba történő átmentését.
A leírtakat feltételezvén, többen kódolt üzeneteknek vélik az ókori szövegek, mondák (lásd: Ősi történetek, ősi kódok) jelentős részét. Mindezt elfogadván, nincs ami, visszatartson bennünket a nem ismert, vagy el nem ismert ősi civilizációk üzeneteinek, jeleinek felfedésében, az ősvallásunk titkainak felkutatásában. Mindenekelőtt - igaz, a teljesség igénye nélkül -, át kell tekintenünk világunk valós, vagy valósnak vélt sarokköveit.
Vegyük például a több könyvtárnyi irodalommal, népes kutatógárdával, tekintélyes támogatókkal rendelkező evolúciós elméletet. Mi tagadás, az iskolai szemléltető ábrákon meglehetősen meggyőzőnek és hitelesnek tűntek a darwini tanok. Mégis, mintha repedeznének az egykor öröknek és állandónak vélt építmény falai. Tény, ami tény - a nagy természetdúlásoknak köszönhetően napvilágra került sokmilliónyi fosszília ellenére -, a felvázolt folyamatok jelentős része mind a mai napig csak a rajzokon létezik. Ellenben százával jelentek meg mindennemű előzmény nélkül álló, teljesen kifejlett lények, sőt, bizonyos állatok, állatfajok millió évekkel ezelőtt is pontosan a mai állapotukban voltak fellelhetőek.
Problémák mutatkoznak a kezdeteknél is, egyes szakértők szerint az atomokból véletlenszerűen létrejövő fehérjemolekula esélye a 10, a 950-ediken. (A matematikában az ennél nagyságrendekkel nagyobb valószínűségek is gyakorlatilag nullának számítanak.) Avagy, kicsit profánabban fogalmazva, az élet véletlenszerű létrejöttének annyi az esélye, mint egy üres sivatagban a homokvihar által teremtett számítógéppanelnek.
Mindemellett furcsa képződményei vannak az élő szervezetnek (pl. az emberi szem), amik több száz „alkatrészből" állnak. Ezen összetevőkből már egynek a hiánya, vagy nem a megfelelő sorrendben történő kifejlődése az egész felépítmény értelmét, funkcióját veszélyeztetné. Csak játszunk el a „darwini" gondolattal, miszerint az egysejtűből kifejlődött lény „rájön", hogy fennmaradásához még szükségeltetik valamilyen képesség, majd szép lassan kifejleszti a hozzá szükséges több tucatnyi, különböző sejtet. De nem ám úgy hányaveti módon, szépen tervszerűen, egyiket a másik után. Majd, kb. 43 ezer év múltán az utolsó simításokat is elvégezvén, felkiált: „Jé, emberek, látok!"
Komolyra fordítván a szót, nem tisztünk eldönteni a vitát, mert bizonyára léteznek még érvek pro és kontra, csupán a „tudományos", az általánosan elfogadott dogmák, a tekintélyből, egzisztenciális elkötelezettségből épített birodalmak gyengeségeire, sebezhetőségére próbáltunk rávilágítani.
Nézzük mi a helyzet a teremtéspárti területeken, pontosabban a hozzánk közelebb álló zsidó, és keresztény hittanokban, elméletekben. Mindenekelőtt kezdjük a Bibliával, az Ószövetséggel, helyesebben a Biblia, mint isteni kinyilatkoztatás szó szerinti értelmezésének dilemmáival.
A teremtéstagadók - az írás terjedelméből adódóan - számtalan ponton találnak fogásokat, mutatnak ki ellentmondásokat. A lényegesebbek közé tartoznak a teremtés következetlenségei, miszerint az Isten az állatok után teremti meg a növényeket, vagy, hogy az élet, a teremtés időpontját alig több mint 5 ezer évnyi távolságra teszik. Már ez a két példa is mutatja, hogy Isten mindenhatóságát feltételezve sem értelmezhető szó szerint a Biblia.
Azt hiszem, pártállástól függetlenül, felnőtt emberekhez illően el kell ismernünk; a Bibliát emberek írták, akik nagy valószínűséggel az alapvető emberi gyarlóságoktól sem voltak mentesek. Többek között ide sorolandóak a kiválasztott nép, a nekik ígért földterület, a „kezükre adott" népek teóriái.
Persze, az már egy másik kérdés, hogy az ilyen, és hasonló elemektől mentesített vázat, a Biblia magját vajon milyen forrásból vették? Isteni kinyilatkozásból, netalán az egyiptomi Naphimnusz és a 104. zsoltár mintájára az ősi múltba vesző népek mondáiból, történeteiből merítették a szerzők? Akár így, akár úgy történt, csak hálásak lehetünk nekik, ennek a csodálatos könyvnek a létrehozásáért, az információk átmentéséért, továbbadásáért.
Íme az Ehknatonnak tulajdonított Naphimnusz, és a 104. zsoltár megfelelő részeinek összeillesztése:
A Naphimnusz Sötétségben hever a világ, mintha halott lenne; minden oroszlán előjön barlangjából... De ha feljő a Nap... lefekszenek odvaikba. És megy az ember dolgára, mezei szerszámaihoz, míg este lesz. A hajók dél és észak felé úsznak... A halak eléd ugrálnak, a Te sugaraid a tenger mélyére hatolnak. A világ a Te kezedben van, ahogyan megalkottad... Akkor élnek, ha Te feljössz, ha lenyugszol, meghalnak... Milyen sokfélék a Te műveid! Te alkottad tetszésed szerint a földet, az embert, minden állatot.
104. zsoltár Ha sötétséget támasztasz éjszaka lesz... az oroszlánok zsákmányért ordítanak... Ha felragyog a nap, visszahúzódnak. És tanyáikon heverésznek. Az ember munkába indul, és dolgozik estig. Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: Ott járnak a hajók... Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt... Ha elrejted orcádat, megrémülnek... Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
A fordítások változatosságát bekalkulálva is, meglehetősen meggyőzőek a hasonlóságok. Mindemellett, Egyiptomnak a Bibliára, a kereszténységre gyakorolt hatását nem célszerű kizárólag a zsidóság egyiptomi kapcsolataira redukálni, hiszen volt olyan időszak, amikor a kereszténység központja Egyiptomba helyeződött át.
Az Ószövetséggel ellentétben az Újszövetség gyakorlatilag kiterjeszti Isten gondoskodását, fennhatóságát az egész emberiségre. Magyarán a héber Jahvét „valódi" Istenné változtatja. Részben ennek okán, másrészt, a haragos, büntető, a „fogat fogért", illetve a szerető, a megbocsátó istenképek összeegyezhetetlenségére hivatkozván egyre inkább kétségbe vonják a két szentírás közös tőről való származtatását.
A kereszténységről tudnunk kell, hogy már a kezdeteknél sem volt egységes, homogén vallás. Több irányzata létezett, ilyenek voltak a gnosztikusok, vagy a nesztoriánusok. A különféle iskolák, mozgalmak eltérő álláspontjait tükrözendően több mint harminc evangélium létezett. A Bibliában szereplő négy evangéliumot ezen „dokumentumokból" jelölték ki az utókor számára. Tekintettel erre a sajátos ókori cenzúrára, a vallás európai bevezetésének körülményeire, valamint - az Ószövetséghez hasonlóan - az evangéliumírók emberi mivoltára, itt sem lehetünk bizonyosak a különféle érdekkörök semlegességét illetően.
(A keresztény hit terjesztése a jól bevált „római módszerrel" történt, avagy az „új" és a „régi" istenek, isteni személyek párhuzamba állításával, az ünnepek szinkronizálásával, majd a bevezetendő vallás hegemónná tételével.)
A jelenlegi, elterjedtebb keresztény irányzatok közül a katolikus az, ami a szempontjaikat illetően további vizsgálatok tárgyát képezheti, ugyanis, mint terjeszkedő, expanzív vallás több elemet átvett a kereszténység előtti hitvilágból, többek között a magyarősvallásból is.
Jó példa erre a perzsa gyökerekkel bíró Mithrász kultusz, ahol az istenség, mint az „ősfény", a nap képviselője kősziklából, barlangból (más változat szerint egy szűztől) születik a földre. Eszik a fának gyümölcséből, leveleivel takarja el mezítelenségét. Majd szabadon nyargal az önvalója egyik felét, a földi, az anyagi természetű ösztönöket, a „rossz" forrását megtestesítő ősbikán. A bikát uralma alá hajtva visszatér barlangjába, ahol megöli, feláldozza, a „bűn" jelképét. (Az áldozat végrehajtásakor Mithrász elfordított feje a kettős „természetét", és nem a helytelenül elterjedt „borzongását" hivatott szimbolizálni.)
"A haldokló áldozat testéből születtek mind a jótékony füvek és növények ... Gerincvelejéből csírázott ki a búza, amely kenyeret ád, véréből a szőlőtő, amely a misztériumok szent nedűjét adja." (Eliade II., 254.o.)
Végül, dolga végeztével, Mithra a mennybe emelkedik.
A történtek ábrázolásainál, a nap és a hold mellett számos asztrológiai elemet is találhatunk, mégis a fő funkciója a későbbi misztikus beavatási szertartások fokozatainak, lépcsőinek előrevetítése lehetett. A két vallás közötti hasonlóságok sorát gazdagítja még a test, az anyagi élet feláldozása, a kenyér és bor misztériuma, a „vérkeresztség" szokása, Mithra december 25-én (fény születése, téli napforduló) tartott születésnapja, a „szent" királyok glóriás ábrázolása, valamint a perzsanép kiválasztott mivolta.
A fentiekkel nem volt célunk a mélyebb elemzéseket igénylő Mithra „rajongók", kontra keresztények vitájába bekapcsolódni, csupán a vizsgálódásainkhoz nélkülözhetetlen tények ismertetése.
Ennek szellemében folytatván; nagy valószínűséggel a Földanya átváltozásának, a természet megújulásának valamikori örömünnepeinek emlékére tartjuk tavasszal a feltámadást, a Húsvétot. Továbbá, az ősi Anyaistennő magyarság általi tiszteletét sejtetik a Kis-, Nagy-, Gyümölcsoltó-, Gyertyaszentelő-, Sarlós-, Havas Boldogasszony elfogadott római katolikus ünnepei. Sőt mi több, bizonyára az sem írható a véletlen számlájára, hogy a csángók Szűz Máriája, Babba (babás) Mária holdsarlón állva várja a felkelő Nap megtermékenyítő sugarait.
A későbbiekben egy sajátos barangolásra hívom Önöket, ahol a magyarság és más népek mondáinak, nyelvének, hagyományainak vezérletével próbáljuk kifürkészni az istenek hűlő félben lévő lábnyomait.
Az útra nem szükségeltetnek előítéleteink, a belénk sulykolt korlátok, de mindenképpen tarisznyázandó az ősök feltétlen tisztelete és a szellem szabadsága.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!