Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
MAG nép- Magyarság I
MAG nép- Magyarság I : Fent és lent.... (Az emberiség rákos. Súlyos beteg és nem nyúl gyógyszerért.)
Fent és lent.... (Az emberiség rákos. Súlyos beteg és nem nyúl gyógyszerért.)
lFent és lent…
„Ami lent van, az mint ami fent van
és ami fent van, az mint ami lent van,
hogy beteljesítse az egy csodáját.”
(Hermész Triszmegisztosz)
Az emberiség rákos. Súlyos beteg és nem nyúl gyógyszerért. Vár és szenved, mert nem tudja milyen közel a segítség!
A rákos sejtek köszönik, jól vannak! Virulnak, burjánzanak, egymást robbantgatják hatszázas Mercédeszeikben. Még nem fogták fel, hogy a testtel együtt ők is elpusztulnak. Én-tudatuk és ön-tudatuk határtalan sötétjén még nem világít át a test-tudat. Nem értik meg, hogy ők a teljes egészet szolgálják, nem a Mindenség van őértük. Hiányzik belőlük a közös cél tudata, ők akik nem adnak csak kapnak. Az ő vállukat nem nyomja a test fenntartásának súlya, ezért – látszólag - életképesebbek az EGÉSZséges sejteknél.
De az életfolyam az egészséges sejtekből fakad. Az ő génjeik öröklődnek, az ő szellemiségüket, tudásukat és tapasztalatukat hordozzák az utódok. Ők viszik tovább az életet és a fényt. A gyermekeiket Trabantok hátsó ülésén hurcoló milliók.
Amikor nagy a baj, az Ember fia mindig megkérdezi: hogy történhetett ez? Hogyan válhatott ilyenné a világ? Hogyan felejthette el és tagadhatta meg az emberiség Teremtőjét és Önmagát? Hát lássuk a kórképet: a korképet!
A rák a harmónia elvesztése, a sejttudat és a testtudat egészséges arányának megbillenése bármely irányban. Ha a sejt csak magával foglalkozik, nem táplálja a testet, céltalanná válik, burjánzani kezd. Ha a sejt csak a testtel foglalkozik, nem fejleszti önmagát, statikussá válik, és az Univerzum törvényei alapján ami megáll, az elpusztul. Az élet törvénye a harmónia érvényesülésének törvénye.
A belső ember (az egyén) és a külső ember (a család, a környezet, a társadalom...) viszonya alapvetően különbözik a nyugati és a keleti világképben. A nyugati civilizáció csak a belső emberrel foglalkozik, a külső ember érdekeit és értékeit alárendeli a belső ember vélt vagy valós érdekeinek. A nyugati ember aktív, de az aktivitásának már rég nincs valódi célja. Az egyénnek semmi más dolga nincs, mint hogy fogyasszon, és elhiggye: a Henkel minőség jobb, mint a hagyományos. A nyugati civilizáció addig kergette az életminőség javításának délibábját, míg elvesztette az életcélját. Minden gombnyomásra működik, de az emberek kezdenek belefáradni a gombok nyomogatásába.
A nyugati társadalmakban a kulcsszó a fogyasztás. Ne éljenek együtt a generációk, lehetőleg a családok se, hiszen minden egyes külön háztartás külön televíziót, videót, mosóport és fogyasztást jelent. Különben is, minél jobban atomizálódik a társadalom, annál jobban kézben tartható az egyén és a Fogyasztás. Ha sikerül szétverni a családokat, a faluközösségeket, és a nemzeti kultúrákat, minden korlát és nehézség nélkül manipulálhatók a tömegek, létrehozható a korlátlan diktatórikus hatalom, melyet úgy hívunk: demokrácia.
A keleti civilizációban a belső embernek nincs jelentősége, a külső ember vélt vagy valós érdekeiért bármikor feláldozzák az egyént. Elismert, sőt megkövetelt viselkedésmód a családi vérbosszú, a szélsőséges iszlám szervezetek ezrével küldik tagjaikat halálba Isten, a Haza, vagy egyéb szent dolgok nevében. A pekingi diáklázadás leverésénél is megmutatkozott, hogy pár száz, vagy pár ezer ember meggyilkolása bármikor indokolható a közösség érdekeivel. A keleti ember passzív, mindenben a sors akaratát látja, nem vállalja a belső embert. A belső ember háttérbe szorítása, az egyén teremtő erejének, kreativitásának elnyomása mindig a fejlődés lelassulását, a társadalom megmerevedését vonja maga után. Jó példa erre a kommunista rendszerek stagnálása és lemaradása a nyugattal szemben, vagy az a „fejlődés” amelyet a sokezer éves keleti társadalmak a nyugati kultúrák megjelenése és szárba szökkenése óta véghez vittek.
Van olyan kórtünet, melyek mindkét kultúrkörre egyaránt jellemző: az atomizáció és globalizáció ellentmondásos kettőse.
Az atomizáció során a belső ember kiszakad a külső emberből, és mélybe zuhan. Elszakad családjától, nemzetétől, a természettől... Eltépi a köldökzsinórt, eltolja magától a külső ember gondoskodó szeretetét. Nem tud miből töltekezni, megújulni, tovább fejlődni. A gyermekek apa nélkül nőnek fel, a nagyapák nem foghatják unokáik kezét, a generációk nem adhatják át életük tapasztalatát, megszakad a természet rendje. Lehet, hogy a keleti jógi a padló felett lebeg, és tudata a mennyek kapuját ostromolja, de közben falujában éhen halnak a gyermekek, és ő ezt nem vállalja.
Ahogy lent, úgy fent. Ahogy a fizikai síkon minden egyszerűbb összetevők egymásra épülő rendszeréből áll (a kvarkok, atomokat alkotnak, az atomok molekulákká egyesülnek, a molekulák sejtekké szerveződnek...), ugyanúgy a szellemi síkon is. Az egyének családokat alkotnak, a családok faluközösségekké szerveződnek, a faluközösséget nemzetekké kovácsolódnak. Ha egy élő szervezettől elveszem azt a mintát, amely alapján az atomok élővé szerveződnek (vagyis az Életet), csak egy kupac molekula marad. Ez a szellemi síkon is igaz: ha a belső embert megfosztom a rá vonatkozó viselkedésmintáktól (vagyis a külső embertől) az ember állati sornál is lejjebb süllyed.
A globalizáció során a belső ember kitölti a külső embert, átveszi annak szerepét. Beleavatkozik a természet rendjébe, a társadalmi folyamatokba, klónoz, Istennek képzeli magát. Bevált, egyszerű folyamatokat „modernizál”, vagyis bonyolult, áttekinthetetlen sokszor saját maga számára is kezelhetetlen rendszereket hoz létre. „Globalizálja” a tüzet a vízzel, a kereszténységet a zsidósággal, a sóst az édessel, utána köpköd, és nem érti: Ő csak jót akart!
Minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább hajlamos az instabilitásra, a kaotikus viselkedésre, az összeomlásra. A természet, az állatvilág evolúciója, az emberiség fejlődésének szerves szakasza kikerülte ezeket a csapdákat, hiszen az instabil természeti formák, az alkalmazkodni nem tudó állatfajok, az életképtelen kultúrák elbuktak, semmivé foszlottak.
Házainkat régen a faluszéli erdőből hozott tüzelővel fűtöttük, ma több ezer kilométerről, egy vékony, sebezhető vezetéken át kapjuk a földgázt, a villanyt... Régen a konyhakertben megtermett minden, ami nem, azt közeli piacokon beszerezhették az emberek. Ma ingatag világtőzsde osztja újra a megtermelt javakat, amelynek manipulálásával nemcsak nemzeteket, hanem egész régiókat lehet kisemmizni és padlóra küldeni. A mai világ óriási ellátó rendszereket épített ki (elektromos-, vasúti-, közúti-, pénzügyi-, egészségügyi-, stb. hálózatok) melyek már csak méretüknél és bonyolultságuknál fogva is rendkívül sérülékenyek.
Hasonló a helyzet a társadalmi téren is. Egy családban, vagy egy faluközösségben még mindenki tudta, hogy ki a csaló vagy szélhámos, és a közösség átnevelte, vagy kivetette őt magából. Egy családban az apa nem titkolta el jövedelmét, hiszen ő volt a családfenntartó. A falun élő milliomos nem kuncsorgott szociális segélyért, mert lesült volna a bőr a képéről. De mi történik ma Budapesten vagy New Yorkban, ahol az ember egy a kétmillió, vagy tízmillió senkiből? Ma amikor a túlbonyolított jogrendszer a bűnözőt védi a társadalommal szemben, amikor a deviáns viselkedés megtűrtből lassan kötelezővé válik, amikor pár ezer forintos tartozásért az ember feje felől elperelik a házát, miközben mások milliárdokat sikkasztanak...
Íme az Ember és az Emberiség négy fő betegsége. És íme a következménye: a földi pokol. Pedig egyetlen vallás egyetlen szent írásában sem szerepel, hogy a szenvedésre születtünk, hogy nem lehetünk boldogok. Egyetlen ember, egyetlen család, egyetlen nép sem született kárhozatra. A Földet mi tettük és tesszük pokollá, ezért csak mi gyógyíthatjuk meg!
Föld Anyánk mély álmából ébredezik. Rosszat álmodott. Álmában gyönyörű testén sötét foltok jelentek meg, a foltok fogakat és karmokat növesztettek és csak tépték, marták... Felült, segítséget remélve a szívéhez kapott. Beleborzongott a Kárpátok koszorúja.
* * *
„És ami volt a jó időben
Az lesz a puszta tér
A régi dal megszólal ismét...
A gólya visszatér ”(Tompa Mihály)
A teremtett világ, és benne az ember hármas tagozódású: a fizikai, a lelki és szellemi sík mint a fák gyökere, törzse és koronája, csak együtt válhatnak „égigérő fává”. A három rész egysége és harmóniája kell ahhoz, hogy EGÉSZségesen működjön. A szerves kultúrák gyógyítói még tudták ezt, ezért a testi tünetek kezelésén kívül a betegség lelki és szellemi okait próbálták megszüntetni.
Az emberiség gyógyításához sem elegendő csupán a fizikai tünetek kezelése. Hiába szüntetjük meg az éhezést, szedjük össze az általunk szétszórt mérhetetlen szemetet, hiába tisztítjuk meg folyóinkat, tengereinket, a levegőt... „Amit reggel raknak, estére leomlik, amit este raknak, reggelre leomlik”. Ha nem szüntetjük meg a betegség lelki és szellemi kiváltó okait, azzal csak szőnyeg alá seperjük a szemetet! Mi hát a megoldás? Mi a gyógymód?
Táplálni önmagunkat, és táplálni az Egészet. A belső embert büszkén vállalva éltetni a külső embert. Senki sem áldozhat fel téged, de Neked megadatott, hogy feláldozd magadat! Mert az élet véges, a becsület örök!
Atomokra esett szét a világ? Újra kell építeni! Mint minden rendes házat, az alapoktól. Hozd rendbe önmagadat! Teremtsd meg családodat! Építsd újra nemzetedet! Addig ne akard megváltani a világot, mert jaj annak a világnak, melyet az ember mai képmására teremt!
Minden terméshez mag kell, neked is megadatott: ők gyermekeid. Nem tetszik a világ, melyben élni kényszerülsz? Foglalkozz velük egy órát naponta! Nincs pénzed kiváltani magad idétlen játékokkal? Foglalkozz velük két órát naponta! Nem járhatnak magyar szellemiségű iskolába, egyetemre? Foglalkozz velük három órát naponta! Netán nem tetszenek gyermekeid? Foglalkozz velük egy napot naponta!
Túl „globálisra” sikerült a világ? Ne félj! A gátakat elmossa az ár. A vezetékeket széttépi a vihar. A világtőzsde összeomlik. Az városok lakhatatlanná válnak. Az óriáspolip karjai lassan elengednek. A sebeket begyógyítja az idő. Készülj, mert csak Te maradsz, a Természet és Teremtőd. A jegenyefák nem nőnek az égig!
* * *
„A sötétség kora jött el.
Keresd meg a maradék fényeket
és gyűjtsd össze őket!
Világíts a világnak, hogy visszataláljon Teremtőjéhez!”
(Pap Gábor: Hazatalálás)
Valakinek, valakiknek újra középre kell állni. Egyensúlyba hozni a Keletet a Nyugattal. Felnőni, de nem az égig. Nyakunkba hordjuk a feladatot, csak vállalni nem merjük. Pedig érezzük: ez a Mi keresztünk! Bennünk izzik Kelet, bennünk izzad Nyugat! Mi már voltunk Fent, és vagyunk Lent! Nekünk kell a keresztet tovább vinni, mert mi vagyunk középen!
Persze mondhatja az Ember fia, hogy én nem ilyen lovat akartam. Hogy köszönöm, de elvagyok, mint a befőtt. Hogy csak egy életem van, és különben is lejárt a munkaidőm.
A magyarság - küldetés. El lehet sunnyogni, vagy fel lehet vállalni, ez a szabad akarat.
A döntéshez azonban egy dolgot tudni kell: ez az ország nem kompország. A magyarság léte nem vagonkérdés. Ezt a népet semmilyen földi hatalom nem tudja kiirtani vagy elpusztítani. Mert a kereszt közepét csak a kereszttel együtt lehet eldobni!
Föld Anyánk újra álmodik. Lázas, de már nem beteg. A fogak letörtek, és karmok kicsorbultak, az vész elmúlt.
A Kárpátok él, és a Föld is: Értetek!
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!