Magyar lélek Magyar sors

Ha engem, ki szerencsémre  -  jelenleg ugyan szerencsétlenségemre  -  magyar vagyok, megkérdeznek

 mitől aggódik leginkább a magyar, akkor hajlandó vagyok az egész nemzet nevében kikiáltani:

  semmitől sem oly rettenetes mértékben, mint egy elfajult, hűtlenné lett magyartól! 

(Széchenyi István)

Mit jelent manapság magyarnak lenni? Ki számít ma magyarnak? Az, aki Magyarországon született, akinek magyar állampolgársága van, aki magyar nemzeti színű kokárdát tűz a mellére, vagy aki – meglehet nem is országunk határain belül él – de igyekszik tenni valamit e nemzet fennmaradása, illetve fejlődése érdekében. Mint látható, több szemszögből is meg lehet közelíteni a kérdést, s ennek megfelelően a válasz is sokféle lehet. Számomra azonban – s ezt nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni – az igaz választ a magyarság mibenlétére az Arvisurák fogalmazzák meg:

„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)

Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, ám mégiscsak egy bizonyos fajta közösséget alkottak ezek az emberek, hiszen közös tulajdonságaik voltak: szorgalmasan dolgoztak, soha nem volt köztük viszály, másokkal szemben is békességre törekedtek, háborúkban nem vettek részt, és ami igencsak figyelemreméltó - lévén, hogy kb. Kr.e. 8000-et írunk ekkor – Egyisten hívő emberek voltak. Ilyen jelzőkkel pedig csakis olyan emberek illethetők, akik a lelki fejlettségi szintjüket tekintve elértek már egy bizonyos szintet. Élt tehát egy MAGyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos „emelkedettebb” lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér Hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték. Talán könnyebben megérthető ez az elmélet, egy kis rajzzal szemléltetve:

Ha ezt a rajzot 90 fokkal elforgatjuk, akkor pedig egy SZEM alakzatot kapunk. Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNY érzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. (Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokban Osiris hieroglifájára, ami szintén egy szem és egy trón összetett szimbóluma, vagy Isis és Osiris gyermeke, Horus jobb szemére,  mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten Mindentudásának, Mindenütt Jelenlevőségének és Mindenhatóságának a szimbóluma.)

Mindemellett az alakzat teljesen megfeleltethető egy tachion alakjával is. Eszerint ez a Teremtő MAGa, vagy a Teremtő SZEMe, szemének bogara, szent szkarabeusza, a FÉNY népe, azaz a MAGyarság. Hiszen a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető.

(Érdekes, további összefüggést lehet találni pl. a hun-magyar-székely rovásírásban is. Ha jól megfigyeljük, ezen rovásjelek között van két olyan jel is, amely nagyon hasonlít a szemre. Ezek pedig az "F"  és az "LY"   betűk. Ha tudjuk, hogy, az "F" a Forrást jelöli, illetve, hogy az egyetlen "LY" betűvel kezdődő szavunk - nem véletlenül - a Lyuk, ami szintén a Forrás kiáradásának helyét jelöli, akkor talán még jobban érthetőek a fenti összefüggések.

A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben. Egyébként minden MAG, MAH, MAK, MAJ, MA kezdetű szó a világ minden nyelvén a legszebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelenti, amit tőlünk, a MAG népétől, a magyaroktól vettek át.)  (Részletesebben lásd itt!)

Később, Ataisz süllyedését követően ez a MAG-nép szétszóródott szerte a Föld különböző pontjain, Ataisz gyarmatbirodalmaiba, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra. Ezen magas kultúrák aztán kezdtek elkorcsosulni, mert el kellett korcsosodniuk ahhoz, hogy a többi, náluk sokkal fejletlenebb népeket feljebb emelhessék. Mert a jó anya is le kell hajoljon előbb a gyermekéhez, ha fel szeretné őt emelni.

Nem tudom, hogy hol és hányszor történt ilyen „magvetés”, de biztos, hogy bizonyos rendszerességgel megtörténik. Pl. Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül. Ebből a beavatott csoportból aztán szintén történtek szétszóródások. Hiszen a későbbi Itáliai-félszigetre kellett vándorolnia egy bizonyos Etúrnak és népének – azaz az etruszkoknak - ahhoz, hogy az ott élő primitív digo őslakosokat felemelve később kialakulhasson a nagy Római Birodalom. Ugyanígy az aháj és pelazg magnak kellett megtanítania, felemelnie, az elsüllyedt Atlantiszról odamenekült geri-beri „éhséghelléneket” ahhoz, hogy majdan megszülethessen a nagy görög kultúra. Még lehetne folytatni a sort, ám azt hiszem a lényeg megértéséhez ez is bőven elegendő.

Azt kell tehát látnunk, hogy a leszülető MAG-lelkek azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár is vissza is zuhan. (Hogy jobban átlássuk az összefüggéseket, érdemes ehhez elolvasni G.H. Anon: Lelki evolúció című médiumi anyagából azokat a részeket, amelyek a magyarságra vonatkoznak. Eszerint tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően. Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan lelki fejlettségi szinten vannak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére. Ezt a bizonyos "elsődleges" gént hordozzuk mi, magyarok.) (Részeletesebben itt.)

Mit kell látnunk mindezek tükrében a mai állapotokat illetően?

Mára a bolygónkon élő lakosság száma már mintegy hatmilliárd, s ezek jelentős része lelki fejlődésük tekintetében a MAG-lelkek segítségére szorul. Ugyanakkor nagy mértékű negatív erők támadják most ezeket a segíteni szándékozó embereket, megakadályozva őket küldetésük végrehajtásában. Márpedig ha valaki a MAG-nép ellen támad, akkor az Isten ellen, s egyben az egész földi emberiség ellen követ el súlyos vétséget. Ez pedig aligha hagyható igen komoly büntetés nélkül. Azonban büntetni természetesen nem a mi dolgunk, az majd be fog épülni a bűnösök karmájába.

A mi dolgunk, hogy ne hagyjuk népünket megosztani, szétszórni, amit egyébként már hosszú évszázadok óta igyekeznek megtenni – eleddig sajnos elég sok sikerrel. Nem szabad tehát egymás különbözőségeire mutogatnunk, hanem meg kell találni a közös pontokat, egymással össze kell fognunk, igyekezni kell a másik megértésére, segíteni egymást és eleget tenni végre Jézus immár 2000 éve beteljesítésre váró szavainak, miszerint:

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.