Érdekes dolog az élet. Mindenki azt hiszi tudja mi vár rá és az út közben kell rádöbbennie, hogy milyen keveset is tud valójában.
Nekem nincs túl sok élettapasztalatom hiszen csak 16 éves vagyok, de sokat gondolkodtam már az élet dolgain.
Sok ember nem hisz a csodákban, nem veszi észre maga körül a sok gyönyörű szinte mesébe illő dolgot. De gondoljunk bele honnan erednek a mesék a tündérekről, az angyalokról honnan maradtak fent a rémtörténetek a vámpírokról és a démonokról?
Valaminek történnie kellet ezt nem lehet csak úgy kitalálni kellett valami ami alapján ezt kidolgozták. Ott vannak az ufók  vagy ha jobban tetszik a földönkívüliek szerintem ez se pattanhatott ki senkinek a fejéből ok nélkül. Annyi megmagyarázhatatlan, de egyszerűen fantasztikus dolog van és képesek vagyunk elmenni mellettük .
Miért? Lehet, hogy azért mert félünk?
Félünk az ismeretlentől, a jó mögött álló veszélytől igen mindennek két oldala van de ha nem ugrunk fejest valamibe honnan tudjuk hogy mi a jó? A látszat néha csalhat a pompás dolgok  lehet hogy valójában szörnyűek.  Ha nem próbáljuk ki nem tudhatjuk biztosan. 
Képesek vagyunk úgy leélni az életünket, hogy közben nem változtatunk semmit minden egyes nap ugyan az a forgatókönyv és úgy teszünk, mintha élveznénk az életet.
De ha jobban körülnéznénk, ha kimozdulnánk olyan kincsekre bukkannánk amiről más csak álmodozik miközben olvassa a regényeket.
A sok mesés táj, a madarak csiripelése az erdőben csodálatos dolog.
Igen ezt a könyvek is leírhatják, de gondoljunk bele milyen érzés ezt átélni, a saját szemünkkel látni, a fülünkkel hallani!
Szerintem ez pompás dolog, és mégis vagyunk annyira buták mi emberek, hogy irigyeljük a másiktól a jót, a szépet amit megélt és mindez azért mert nem vagyunk hajlandók kimozdulni. Pedig mi is átélhetnénk mindent.
A mesékkel, a könyvekkel a sok idézettel sőt még a dalszövegekkel is próbálnak minket arra tanítani, hogy az élet gyönyörű és élvezni kell. Mi megnézzük a filmeket, elolvassuk a könyveket, az idézeteket, meghallgatjuk a zenéket és jobb esetbe el is gondolkodunk rajta, hogy mennyire igazuk van és fáj a szívünk, hogy mennyi mindenről lemaradunk az életben. És másnap teszünk érte valamit? megmozdulunk, hogy ne a szobába legyünk? nem, nem teszünk semmi mást csak vágyakozunk a jobb után. Én nem értem az életet, nem értem az embereket a sok csodás lehetőséget elszalasztva maradunk a megszokott életünknél.
Szerintem ki kell próbálni az új dolgokat, a veszélyes dolgokat hogy legyen mit mesélni a gyerekeknek, unokáknak.
A szülők próbálnak megóvni minket mindentől, de ezt se tudják megtenni életünk végéig. Bármi történhet akár hazafelé tartva is de ha mégse, ha nem történik semmi akkor sem tart örökké a gondtalan élet.
Mi van akkor ha a szülők már nem lesznek többé?
Utána mit kezdünk magunkkal? 
Hiszen semmit sem tudunk az életről mert a szülők mindig egy lépéssel előttünk jártak.
De sajnos ezt nem tudjuk nekik elmagyarázni tudom hisz én is átélem nap mint nap ezt a dolgot és mikor elmondom, hogy mi a véleményem csak azt a választ kapom, hogy „legalább addig óvlak amíg megtehetem” és én próbálom elmondani, hogy a most kimaradt pofonok az élettől 10 év múlva sokkal nagyobbak lesznek ugyan ebbe a helyzetbe mert az élet nem felejt. Visszakapunk mindent és ő tanít meg élni. a Szülők mindig mondják, hogy ne kövessük el az ő hibáikat „mert az okos ember más hibáiból tanul”.
De ha nekünk más a vége?
Hiszen mégse vagyunk a saját szüleink és nem pontosan ugyan azt tesszük amit ők. Lehet, hogy jól jönnénk ki a dologból ami a szülőknek nem sikerült, de nem még a lehetőséget se kapjuk meg.
Azt is szokták mondani, hogy „majd ha nagy leszel megköszönöd amit érted tettünk” ez lehet, hogy így van lehet, hogy majd belátjuk az igazukat és megköszönjük, hogy nem adták fel még akkor sem ha ez miatt megromlott a kapcsolat megköszönjük, hogy kitartottak a tervük mellett mert tudták, hogy ez a jó. Az élet majd eldönti mit akar,  fent már minden meg van írva ez ellen nem tehetünk semmit.
A sorsot nem lehet elkerülni bármennyire is szeretnénk sajnos ez az élet rendje. Szóval szerintem ne szomorkodjunk hanem éljük az életet, vágjunk bele mindenbe, próbáljunk ki mindent mert az itt szerzett tapasztalat, emlék mind megmarad.
És addig úgyse nyugszanak odafönt míg be nem teljesítjük a feladatunkat, ha kell több százszor visszaküldenek minket. Mert a tanulás a tapasztalat a legfontosabb dolog az életben.
Én hiszem, hogy odafent egy sokkal szebb és békésebb világ van, ahol mindenki szereti a másikat. De az oda vezető út még hosszú és amíg a Földön vagyunk tegyük kellemesebbé életünket.
De egyet ne felejtsünk el odafent mindenről el kell számolnunk, és minden lépésünket figyelik jók és rosszak. Elég egy kis hiba és máris kész a tragédia. Igaz sok jó van körülöttünk de a gonosz kihasználja a legkisebb lehetőséget is. Ez élteti, hogy másokkal kiszúrjon. És egy idézettel fejezném be amit egy filmből vettem „ egyszer egy bölcs ember azt mondta nekem, hogy nem az a lényeg mi az utad célja hanem maga az út.” szerintem igaza van. Nem attól leszel valaki, hogy mi a foglalkozásod hanem az, hogy hogyan kerültél oda, mit tettél érte.

Írta: Henn Petra

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés