Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Nem vagyunk egyedül. Földünk nem kizárólagos hordozója az életnek és az intelligenciának. Léteznek a miénknél fejlettebb civilizációk, melyek nem a létért való küzdelem, a szenvedély, a munka és az anyagi gyarapodás mentén formálják kultúrájukat s alakítják. Fejlődési törekvéseik lényege a magasabbrendű tudatosság megvalósításában, a durva fizikai, testi önazonosítás meghaladásában van. Évezredek óta segítenek, inspirálnak minket, bölcsességükkel beoltva emberi civilizációnkat. Máig föllelhető nyomokat hagytak például az egyiptomi kultúra tárgyi és szellemi hagyatékában. Most elérkezett az idő, hogy az emberiség annyi gyötrelmes évezred után ismét előrébb, fejebb léphessen s ennek érdekében átadják nekünk megfontolandó, életünket szokatlan, mégis hiteles szempontból megvilágító üzeneteiket.
Hathorok
A Forrás, a Teremtő kettőségektől mentes, se nem férfi, se nem nő.
Ez a Végső Forrás hozott mozgásba több rezgéstartományt, amelyek különböző világokban és különböző dimenziókban nyilvánultak meg.
Ezek a rezgéstartományok még mindig rezegnek, mert ha nem tennék tovább az Egy akarata szerint, minden megszűnne létezni.
Ezért Isten kegyéből létezik minden.
Ezeken a rezgéstartományokon belül sok különböző tudat jött létre.
Ezek a tudatok más-más szinteken állnak, és az Egy kegyelméből szabad akarattal rendelkeznek. Ezekben a birodalmakban sok különféle létformában élnek lények, amelyek szabad akaratuk szerint képesek cselekedni. Újra csak az idézett "amint fenn, úgy lenn" tükrözi vissza az Egy teremtő folyamatát. Ebben a folyamatban minden tudatosan éber lény képes az Egyhez hasonlatosan teremteni.
Semmit sem lehet tenni Isten hatalma nélkül, mert Ő teremti meg és tartja fenn az összes birodalmat. Ugyanakkor mindenki szabad akarata szerint megtehet bizonyos típusú cselekedeteket azon a szinten amit elér, ahová belépett. Végső soron Isten hajt végre mindent. Minden birodalmon belül, ahol a lényeknek választási lehetőségük van, megtapasztalják teremtésük eredményét, legyen az jó vagy rossz. Az egyénnek szüksége van erre.
Ez történik a Föld birodalmában. Az embereknek lehetőségük van teremtésük gyümölcseit a gondolatok, érzések együttesén és életerejükön keresztül, amely a prána testtel van összefüggésben. Ebben a félelmetesen nagy teremtésben végtelen számú kisebb teremtő van, aki világokat, sőt univerzumokat hoz létre. Ezek a kisebb hatalmú Istenek szintén szabad akarattal és választással rendelkeznek. És az így folytatódik vég nélkül mindörökké. Minden öntudattal rendelkező lény teremtő is egyben.
A tudat, ahogy a kifejlődés felé halad a finom birodalmakban és a háromdimenziós Földön, a prána testen keresztül keringő pránikus energiává vagy életerővé válik.
(Forrás: Tom Kenyon - Virginia Essene: A Hathorok üzenetei a Föld számára.)
Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza".
Az egyiptomi mitológiában az ég istennője.
Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik.
Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendara város volt (jelzője: "Dendara Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.
A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének.
ÍZISZ
Nevének jelentése " aki békét kínál ". Bölcs és tudós volt a Kr. e. III. évezredben uralkodó Dzsószer fáraó udvarában. Kiváló építész és csillagász volt. Ő tervezte az első piramisokat. A korábbi fáraókat egyszerűen föld alatti sírkamrába temették. Imhotep szakkarai lépcsős piramisa volt a világ első monumentális kőépítménye. A legenda szerint egy hét évig tartó éhínség úgy ért véget, hogy Imhotep tanácsára áldozatot mutattak be Hnumnál, aki a Nílus áradását szabályozó istenség volt. A már életében is csodált Imhotepet halála után istenként kezdték tisztelni. Egyesek szerint egyenesen Ptah isten fia volt. Az írnokok védelmezőjeként általában borotvált fejjel, papi öltözékben ábrázolták. Ő védelmezte az orvosokat is. Csodálatos gyógyításokat tulajdonítottak neki.
ÍZISZ
Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz (Nehebhut) és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának.
Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik.
A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt (ld. Ízisz és Nehebhut könyörgései). Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér.
A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre.
A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett.
A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították.
A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
HERU-UR
Hórusz (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma. Egyiptom sok vidékén régen elterjedt a sólyomistenek kultusza, akik különféle, de rendszerint az éggel és a nappal kapcsolatos nevet viseltek. Kezdetben Hóruszt, mint a vadászat ragadozó istenét tisztelték, aki karmait belevájja a zsákmányba. A dinasztikus időszakban végbemegy a különféle sólyomistenségek egyesülésekét egymással szoros kapcsolatban álló Hórusz-hiposztázissá: Ízisz fia Hórusszá (egyiptomi Hór-sza-Iszet) és behdeti Hórusszá. Utóbbi Hathor férje és Hórusz-Szemataui apja. Általában mint a sötétség erőivel harcoló világosságisten szerepel. Szemei a Hold és a Nap. Ízisz-fia Hórusz tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy síkra száll apjáért, Oziriszért. Mindketten az uralkodói hatalmat pártfogolták. A fáraók Hórusz szolgái, hatalmának örökösei Egyiptomban. Hórusz a szárnyaival védi az uralkodót (Kheprén fáraó szobrán a tarkó mögött álló sólyom a szárnyaival betakarja kétoldalt a fejet). Hórusz neve a fáraó öttagú címének elmaradhatatlan része lett.
A mítosz szerint behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön a mindeféle szörnyet megtestesírő Széthtel. A mítosz a Hórusz tiszteletére végzett misztérium szövegében maradt ránk a felső-egyiptomi Edfu város (egyiptomi Behdet) templomának a falán, ugyanis idekerült át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz). A templom szöveget kísérő reliefjein behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban, kezében tartva a szigonyt, mellyel ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban Hórusz nemcsak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is, egy istenséggé, Ré-Harahtivá egyesülve vele (a Hórahuti, Harahti jelentése : "mindkét horizont Hórusza" vagy a "fény birodalomából való Hórusz"). Behdeti Hórusz alakja összefonódik Ízisz-fia Hórusz alakjával, aki ugyancsak részt vesz a Széth és a többi szörny elleni harcban. A fenti mítosznak a templom másik falára vésett változatában behdeti Hórusz ténylegesen is ott áll Ízisz-fia Hórusz mellett, aki vele együtt harcol a Széth alakjában megtestesült Nap-ellenségekkel. Feltételezhető, hogy a behdeti Hórusznak és Ízisz-fia Hórusznak az ellenségekkel vívott harcai iiletve harcainak epizódjai az i. e. IV és III. Évezred határán Egyiptom egyesítéséért folytatott küzdelmet tükrözték. Dél győzelmét Hórusz győzelmének, Hóruszt pedig az ország urának képzelték. A másik hiposztázis, Hórusz-Szemataui mindkét földnek (Alsó- és Felső-Egyiptom) az egyesítője.
Az Ízisz-fia Hóruszról szóló mítosz szerint Ízisz a halott Ozirisztől esett teherbe, akit fivére Széth álnokul meggyilkolt. Ízisz elvonult a Nílus deltájának ingoványába, s ott szülte meg és nevelte fel a gyermekét. Amikor Hórusz férfivá lett, az istenek bírósága a Széthtel folytatott vitájában őt ismerte el Ozirisz egyetlen örökösének. Széthtel vívott párviadalában Hórusz először vereséget szenved és Széth kivájja a szemét, de aztán hosszú harc árán Hórusz legyőzi Széthtet és megfosztja férfiasságától. Az alávetettség jeléül Széth fejére teszi Ozirisz saruját. Kivájt szemét pedig megeteti Ozírisszel, mire életre kel. A feltámadt Ozirisz átadja egyiptomi trónját Hórusznak (ami összefonódik a behdeti Hóruszról alkotott képzetekkel), ő maga pedig az alvilág uralkodója lesz.
Hórusz kevésbé jelentős hiposztázisai: Hór-ahuti, a Rével kapcsolatban álló reggeli Nap, valamint a (XVIII.dinasztia korától, az i. e. 16-14. századtól) a nyugati és keleti horizontok istene. Harahti ("Hórusz a horizonton") napistenség, Ré-Harahtihoz hasonló. Ór-ur ("idősb Hór"), akit Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz fivérének mond (abból következtetvem hogy az "ur" szónak "erős", "nagy" jelentése is volt, "nagy Hórnak" tisztelhették.
Amon is azonosult Hórusszal (Amon-Ré-Harahti) és több különféle sólyomisten is (a Széthtel vívott harc résztvevői: Nemti, Szopdu, Henti-Heti és mások). Hóruszt Núbiában is tisztelték. Hérodotosz Apollónhoz hasonlítja.
OSIRIS
Ozirisz az egyiptomi Uszir, Wsir görögösített alakja. A természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Plutarkhosz szerint a földisten (Geb) és az égistennő (Nut) idősebb fia. Testvérei: Ízisz, Nepthüsz (Nehebhut), Széth. Ízisztől született fia Hórusz. Ő volt a legősibb időkben uralkodó istenek sorjában a negyedik. Dédapja Ré, nagyapja Su és apja Geb hatalmát örökölte. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről. Megatnította őket a gabonafélék (árpa, tönkölybúza) termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Öccse Széth, a sivatag gonosz istene, át akarta venni a hatalmát, ezért elhatározta, hogy megöli Oziriszt. Ozirisz győzelmes ázsiai hadjáratáról haztérve lakomát rendezett. 72 cinkostársával Széth is megjelent a lakomán, amelyre egy díszes ládát (nyilván szarkofág) vitetett, modnván annak ajándékozza, akinek a máretáhez illik. Amikor a próbánál Oziriszra került a sor, belefeküdt a pontosan az ő méretére szabott ládába, az összesküvők rácsapták a fedelét, ólommal leforrasztották és beledobták a Nílusba. A víz parta sodorta ládát, amely fennakadt a hangabokrok gyökereiben.Ízisz, Ozirisz hűséges hitvese megtalálta férje holttestét, csodás módin kiváltotta belőle megmaradt életerejét és a halott Ozirisz fiút nemzett neki. Ezután Ízisz eltemette Oziriszt, majd elvonult a Nílus-delta mocsarai közé, ahol megszülte és felnevelte fiát, Hóruszt.
Amikor Hórusz felnőtt, harcba indult Széth ellen. Először vereséget szenvedett, sőt egyik szemét - Varázsszemét - is elvesztette, de aztán hozzá pártolt a szerencse. Legyőzte Széthet, visszavette tőle kivájt szemét és lenyelette halott apjával. Ozirisz életre kelt, de nem akart a földön maradni, földi trónját átadta Hórusznak, ő maga pedig átköltözött az alvilágba, ahol uralkodott és ítélkezett. Egy másik mítoszváltozat szerint Széth nem ládába zárta Oziriszt, hanem 14 részre darabolta a testét és szétszórta Egyiptom egész területén. Ízisz összeszedte és összeillesztette a testrészeket, amjd eltemette a holttestet. A 14 testrészről szóló mítoszváltozat valószínüleg azért keletkezett, mert magyarázat kellett arra, hogy miért is van Egyiptom több városában is Ozirisz-sírkamra. Az isten testének tehát csak egy-egy része nyugodott mindegyikben. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az az elbeszélés, mely szerint Ízisz összeszedte Ozirisz phalloszán kívül (ezt egy hal lenyelte) minden testrészét és eltemette Abüdoszban. Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című értékezésében mind a két változatot leírja: Széth kétszer végez Ozírisszal. Némely változat szerint nem Hórusz, hanem Ízisz egyedül vagy nővére Nepthüsz segítségével kelti életre Oziriszt. Ozirisz eltemetését hol Ízisznek, hol Anubisznak tulajdonítják.
A nemzetségi szervezet korában, amikor Ozirisz kultusza keltkezett, a természet termőerőit megszemélyesítő istenként tisztelték őt. A természettel való kapcsolata megmardat Egyiptom egész trötéente folyamán. Általában a fák között ülve vagy szőlőindákkal átszőve ábrázolták alakját. A testét mindig zöldre festették. Azt tartották, hogy a növényekhez hasonlóan mindig évben meghal, majd új életre kel, mindig, még holtában is - megmaradt benne az életerő. A síremlékek ábrázolátain Ozirisz fát növeszt vagy az Ozirisz-múmiából kalászok nőnek, amelyeket egy pap locsol. Néha a sírokra rámára kifeszített vásznat helyeztek, azon kiformálták Ozirisz alakját és tönkölybúzamagot vagy árpamagot vetettek bele: ha Ozirisz földtestén kizöldül a növény - új életre kel a halott. Ozirisz eleinte csak az elhunyt uralkodókkal azonosult. A Piramiszövegekben a fáraók haláluk után Oziriszhoz hasonultak, Ozirisz a nevük jelzője lett. A Középbirodalom korától kezdve minden meghalt egyiptomi ember azonosult Ozírisszal (vagyis azt tartották, hogy az elhunyt, Oziriszhoz hasonlóan, halála után életre kel és minden későbbi halotti szövegben Ozirisz áll az elhunyt neve előtt). Mint a holtak istene a túlvilág legfőbb bírói tisztét is betöltötte. A hiedelem szerint előtte jelenik meg a zelhunyt, amikor ráteszik szívét a mérlegre, amelynek másik serpenyőjében Maat istennő szobrocskája az ellensúly. Ha az elhunyt igaznak bizonyult, a "paradicsomi-mezőkre" (Jaru-föld) került, évezte az örök életet.
Kezdetben Ozirisz alighanem csak helyi isten volt Dzseduban, a Nílus-delta keleti részében. Amikor azonosult a város másik istenével, annak jelképeivel (jogarral és korbáccsal) mutatták, ezek később minden ábrázolásban megjelentek. Miután az uralkodói kultuszban elfoglalta ezt a közponzi helyet, különösen Abüdoszban, a fáraók temetkezési helyén tisztelték, ahol felváltotta Anubiszt, a holtak istenét, aki úti- és segítőtársa lett. Mint a földisten Geb fiát, aki halála után lement a föld alá, a föld mélyének isteneként is tisztelték: az ő vállain nyugszik a világmindenség és karjának verítékéből ered a Nílus. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel (Ré-Ozirisz), és napkoronggal a fején ábrázolták. A hellenisztikus korban kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával ls az isten új összetett alakja, amely a Szarapisz nevet kapta (Ozirisz-Ápisz), az orszég határain túl is széles körben ismertté vált. Ozirisz kultusza az Egyiptom meghódította Kúsban (az ókori Núbiában) és más országokban is elterjedt. A görög-római korban kultusza (más görög és keleti, a ermészet elhalását és újjáéledését szimbolizáló isteneknek: Attisz, Adónisz, Tamnúz - kultuszához hasonlóan) széles körben elterjedt Nyugat-Ázsiában, Európában és a Fekete-tenger északi részén is.
RA
Ré az egyiptomi mitológiájában napisten. Kultuszközpontja Héliupolisz
(az óegyiptomi Junu). Mint sok más napisten, sólyom alakjában testesült meg (néha Nagy Kandúr). Általában sólyomfejű embernek ábrázolták, napkoronggal a fején. Jelvénye a Benben obeliszk (Benunak is ez a jelvénye, az V.dinasztia korában épített RÉ-templom négyoldalú obeliszkformát kapott). Sok szöveg a déli Napnak említi (ellentétben Atummal, aki az esti nap és Heperrel, a reggeli Nappal). A piramisszövegekben Ré úgy szerepel, mint az elhunyt uralkodó istene. Később a halottkultuszban kiszorította őt Ozirisz, de továbbra os fontos szerepet játszott a túlvilágon: tagja volt a túlvilági bíróságnak, meleget és fényt adott a holtaknak, akik nappal kijárnak a sírjukból, hogy lássuk őt. Amikor az Óbirodalom (i.e.26-25 sz.) Héliupoliszból származó V. dinasztiája lépett trónra, Ré a panteon főistene lett és kultusza elterjedt egyiptomban, majd Núbiában is.
Kiszorította a jóval ősibb héliupoliszi demiurgoszt, Atumot és azonosulva vele (Ré-Atum), a nagy isten kilencségnek (Ennáda) az élére került. A világ és az emberek teremtőjeként (az emberek a könnyéből keletkeztek), az istenek és a fáraók atyjaként tisztelték, ami a fáraók titulusában is látszik: "Szah-Ré" vagyis "Ré fia". Ré azonosult Hórusszal (Ré-Harahti), amonnal (Amon-Ré, aki az Újbirodalom időszakában is főisten maradt), Ptahhal, Ozírisszel, Hnummal, Heperrel. Sok más istenség kapcsolatba állt Rével.
Thot holdistent azért teremti meg, hogy legyen éjszakai helyettese.
Thot Ré szíveként is szerepel. Ré Bája (lelke) Ápisz és Benu "közvetítője annak, aki elmondja igazságot Atumnak. Re leánya Szelket, aki segít ellenségeit legyőzni. Ré szemeként tisztelték Szahmetet, Tefnutot és Hathort. Védelmezője Utó, a tűzokádó kígyó.
A mítosz szerint Ré nappal az égi Níluson hajózik Mandzset bárkán és megvilágítja a földet. Este átszáll a Meszektet bárkába, leereszkedik az alvilágba, ahol tizenkét kapun halad át. Megküzd a sötétség erőivel és reggel újra megjelenik a horizonton. Más mítoszok szerint Nut minden este felfalja Rét, majd reggel újjászüi vagy Ré abból a lótuszvirágból keletkezik ismételten, amely az Ősvízből (Nun) kemelkedő Ősdombon áll. A Piramiszövegek Rét "aranyborjúnak" is említik, akit az Égi Tehén szült. Ismerünk olyan mítoszt is, amely szerint Ré tüzes szigetből keletkezett, amely erőt adott neki ahhoz, hogy megsemmisítse a káoszt és a sötétséget, megteremtse az igazságon alapuló rendet a világban. Az igazságot leánya, Maat testesíti meg, aki a bárka orrában áll. Ré a fáraokhoz hasonlóan kormányozza a világot. A bárkájából figyeli, mi történik a földön. Elbírálja a panaszokat. Hu, a Szó istene és Szia, a bölcsességistenő által továbbítja rendelkezéseit. Thot pedig, a legmagasabb méltóság viselője. Leírja a parancsait, lezárja a leveleket. Mítoszciklusok beszélik el Ré harcát a sötétség erőivel (ld. Apóphisz). Több Réről szóló mítosz foglalkozik az évszakok váltakozásáról alkotott képzetekkel.
Érdekesség még, hogy Ízisz megmaratta egy kígyóval és kiszedte belőle a titkos nevét és így vált nagy hatalmú istennővé. Az ókori görögök Héliosszal azonosították
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg. 
Súgó
Frissítés
