Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
A Magyar Szent Korona misztériuma és a Szentkorona-tan 1. rész
A lélek elfogadta a testet
Évszázadokon keresztül a Szentkorona-tan a magyar alkotmány, a magyar államiság megőrző ereje volt. Jelentősége, szerepe mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a nemzet nehéz helyzetbe került. A mai időszakban megint létkérdés lenne, hogy a Szent Korona és tana közjogilag is a helyére kerüljön és a jogfolytonossága helyreálljon. Ezekről az időszerű kérdésekről kérdeztük Kocsis Istvánt, akinek az elmúlt években több könyve is megjelent a Szent Korona tanáról.
- Röviden összefoglalná a Dobogó olvasóinak a Szentkorona-tan kialakulásának szükségességét!
- Egy interjúban nem lehet kifejteni, miképpen alakult ki a Szent Korona tana, de összefoglalom, amit legfontosabbnak tartok: A Szent Korona közjogi tana kialakulásának legfontosabb kérdése: Miképpen tudták felfogni a nagy magyar politikusok a késő-középkorban (ekkor válik kötelező erejűvé a Szent Korona tana, az alkotmányért folytatott hosszú közjogi küzdelem eredményeképpen), hogy a magyarság számára semmi sem fontosabb, mint annak elfogadtatása, hogy a magyar közjogban a király rangban és hatáskörben ne első, hanem második személy legyen, azaz annak elfogadtatása, hogy a királynak felettese legyen, a Szent Korona - jogi személyként, a magyar államhatalom alanyaként... Könnyű megérteni eleinket, ha azt is tudjuk, hogy az ő tudatukban e kérdés miképpen jelentkezett... Leglényegesebbnek azt tarthatjuk, hogy ők azért ragaszkodtak ahhoz, hogy a régi idők szakrális királyának a jogutódja a Szent Korona legyen, mert még értették, érezték, hogy mekkora a különbség a szakrális király és a minden szakrálistól mentes király között, s hogy minden bizonnyal semmi sem volt számukra elrettentőbb, mint az, hogy a késő-középkorban beköszöntő új kor királyai már nem elégszenek meg az országlakos Isten iránti hűségével, hisz nem tekintik, nem is tekinthetik magukat már Isten akarata közvetítőjének, Hídnak országuk és az Ég között, és ezért jobban ragaszkodnak a hatalomhoz, mint bármelyik szakrális király, s hatalmuk erősítése érdekében a hűségeseket szolgákkal helyettesítik be... Ámde a változásokkal együtt megjelenő nagy veszélyek felismerése csak erősítette a magyar nemzet méltó képviselői elhatározását, hogy az elrejtőzött, sehol már fel nem található szakrális király felségjogait (teljhatalmát) az egyetlen el nem rejtőzött, megtalálható, jelenvaló szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák át... Hogy ennek jelentőségét felfoghassuk, válaszolnunk kell a következő kérdésre is: Az a korai, szakrálisnak nevezhető társadalom, amelynek alapja a hűség és amelyben a Föld tulajdonképpen Isten tulajdona, és a hatalommal (sem a politikusi, sem a birtokosi hatalommal) gyakorlatilag nem is lehetett visszaélni, meddig tartott? Nem azonos időpontban ért véget a különböző földrészeken és egyazon földrész különböző országaiban sem... Azt mondhatjuk, hogy a hűség (a csak Istent megillető hűség) a szakrális királyságnak az alapja. Magyarországon a késő-középkor elejéig tartott volna, ha a Szent Korona tana nem menti át a következő évszázadokra... A tulajdonhoz való viszony a középkori társadalomban változik meg, mégpedig akkor, amikor a valódi hűség (az Istent megillető) hűbérúrnak (mint királynak, mint arisztokratának stb.) járó hűséggé silányul. A hűségesek egy része megmarad ugyan szabadnak, de szabadságát oklevél, illetve szerződés biztosítja, s a nemes ettől kezdve szinonimája ugyan a szabadnak, de már nem szinonimája a hűségesnek. Az átalakulás egyik szembetűnő velejárója, hogy a királyi udvarokba költözik be a legkártékonyabb félelem... Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hűséget, és maga köré vonzza a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. Leghitelesebben Dante írja meg az Isteni színjátékban, hogy mit él át az európai keresztény világ... Sok európai nemzet válaszol a nagy kihívásra, a magyar válasz talán a legméltóbb... A magyar válasz a Szent Korona tana... Miért legméltóbb? Azt kell tekintetbe vennünk, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális király jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmenti a szakrális királyság korának nagy eszményeit... A Szent Korona tanának ez a legnagyobb érdeme. Ennek ellenére azt állítják sokan mai közjogtörténészeink közül, hogy a magyar közjogfejlődés nem szerves, ráadásul megkésett. De mi történt valójában? A magyar társadalom méltóképpen megbecsülvén a szerves jogfejlődés eredményeit, a Szent Korona által ragaszkodni tudott a magasabb rendű hagyományhoz, amelynek lényege Isten akaratának komolyan vétele, a küldetéstudat komolyan vétele, a szakrális komolyan vétele. Hangsúlyoznunk kell még a következőket: A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeképpen alakul ki. E küzdelem legnyilvánvalóbb célja az alkotmányos királyság kialakulása feltételeinek a megteremtése.
- Szólna erről a történelmi küzdelemről?
- 1222-ben megszületik a magyar közjogfejlődés kezdeti szakaszának legfontosabb oklevele, az Aranybulla. Az Aranybulla kérdésköréből mi most annak a hangsúlyozását tartjuk legfontosabbnak, hogy a XXXI. cikkely nemcsak az ellenállási jogot mondja ki, hanem kifejez valami mást is, mégpedig azt, hogy a király és az állam, a király személye és az állam személyisége, azaz a király és a korona már nem azonosak: már elválasztandók egymástól. A II. Endre századában ugyan nem alakul még ki a Szentkorona-tan, de az Aranybulla évétől kezdve mintha már éppen az lett volna a közjogi küzdelmek elsődleges célja, hogy kialakulhasson... Az Aranybullától aztán - a közjogfejlődés korszakait bemutatván - el kell jutnunk ahhoz az időszakhoz, amelyben a Szent Korona válik a szakrális király jogutódjává. Mikor válik azzá? Az Anjou-korszak utáni királyválasztáskor (1387) az országgyűlés tagjai feltételeket szabnak a királynak, s ezt mintha már a Szent Korona közjogi tanának azon tétele alapján tennék, hogy a király személye és a közhatalom egymástól elválaszthatók. De mivel a közhatalomban már a rendek is részesülnek, kezdik felfogni, érteni, hogy a Szent Koronához nekik, a rendeknek éppen azért van közük, mert a Szent Korona jogalany, tulajdonképpen Ő a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Rövidesen pedig olyan különleges helyzet alakul ki, amelyben Magyarország főemberei a hatalmat a király nélkül, de a Szent Korona nevében gyakorolják. A királyt, Luxemburgi Zsigmondot mint esküszegőt a magyar rendek letartóztatják - és a Szent Korona már ekkor alanyává válik egy időre az államhatalomnak. S ha a Szent Korona az államhatalom egyedüli alanya, az országos tanács jogszerűnek tartja, hogy a kiállítandó okleveleken a Szent Korona pecsétje szerepeljen. Ugyanekkor az esztergomi érsek felveszi a Szent Korona kancellárjának címét. Az ország rendjeinek képviselői tehát a Szent Korona nevében kormányoznak. Amikor néhány hónap múlva Zsigmond király kiszabadul, akkor természetesen újra gyakorolhatja a királyi hatalmat. Zsigmond egyébként már egy korábbi adománylevelében elismeri, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese. Ez oklevél a világtörténelem talán legszebb oklevele, ezért elmondom, miről szól: Zsigmond magyar király megjutalmazza Péter comest, mert az a Szent Korona iránt tanúsított állhatatos hűsége által vezéreltetve, akkor kelt fel őellene, Zsigmond magyar király ellen, amikor ő magyar király létére szembefordult a Szent Koronával. Zsigmond ez oklevelében nem kevesebbet tesz, mint azt, hogy szembeállítja a Szent Korona iránti hűséget a törvénysértő királyhoz való hűséggel, s ezzel nemcsak elválasztja a Szent Koronát önmagától mint királytól, de hitet tesz amellett, hogy a Szent Korona az a főhatalom, amelynek a király csak azzal a feltétellel részese, ha nem fordul szembe Magyarország javával és méltóságával. Zsigmond ez adománylevelében így ismeri el, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese.
A Szentkorona-eszme hatékonysága, közjogfejlődést meghatározó ereje 1440-ben megerősödik. Annak ellenére erősödik meg, hogy a Szent Koronát ekkor csempészik külföldre. Mi is történt ekkor, 1440-ben? A magyar rendek királyt választanak, I. Ulászlót, és nem áll rendelkezésükre a Szent Korona, aki által a királyi jogokat átruházhatnák a királyra, az alkalmas királyra, ahogyan Ulászlót az 1440. évi országgyűlés határozatai alapján megfogalmazott ünnepélyes okiratban nevezik. Ez oklevél, melyben a rendek megmagyarázzák, miért kénytelenek Ulászlót a Szent István fejereklyetartójáról levett pótkoronával megkoronázni, árnyaltan, hitelesen fejezi ki azt a Szentkorona-eszmét, amely már közjogi tanná való válása utolsó előtti pillanatában van. Mit is fejtenek ki ebben a rendek? Amikor azt kell megmagyarázniuk, hogy a Szentkorona-eszme szellemében a Szent Koronával való koronázásról le kell mondaniuk, akkor a Szent Koronát mint legszeretettebb, legféltettebb, legerősebb, sőt misztériumának tulajdoníthatóan legféltebb felfoghatatlan és megnevezhetetlen valamit vagy valakit: mint Legnagyobbat és Mindenekfelettit a legmélyebb alázattal és tisztelettel meg is tagadják, mondván, hogy ha azt visszaszerezni nem lehet, minden hatás híján legyen és minden jelképisége, misztériuma és ereje erre az új koronára értessék.... És ezek után kifejtik azt a királyi jogkört is, amely már összhangban van a korabeli magyar koronaeszmével, azaz úgy fejtik ki, mintha az már egy érvényben lévő Szentkorona-tan része volna.
- A szakrális király, királyság kifejezést is sokan használják, de talán nem mindenki érti a tartalmát. Mi adja egy király szakralitását?
- A szakrális királyról, illetve a szakrális királyságról még nehezebb röviden szólni. Összefoglalásképpen: A szakrális fejedelem Híd a földi és az égi világ között. Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal. Méltóságát megalapozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkülözhetetlen, az beavatásának sikeressége. A beavatás az, ami megteremti a szakrális fejedelmet. A szakrális fejedelmet nem véletlenül nevezik kétszer vagy másodszor születettnek vagy olyannak, aki legyőzte a halált. Ahogy Pál apostol írja az egyik legismertebb szakrális fejedelemről, Melkizedek világkirályról: nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. (Zsid 7,16) Az igazság és a szeretet a szakrális király érzelemvilágában, gondolkozásában és magatartásában természetesen szétválaszthatatlanok, azaz harmonikus egységben vannak jelen. A gyűlöletet és az önzést nem ismeri, hisz már beavatása során legyőzte a gyűlölködés és az önzés minden fajtájának a kísértését. A szakrális királyt nem véletlenül nevezik igen gyakran igazságosnak (mint Mátyás királyt), igazságosztónak vagy az igazság védelmezőjének. Nem véletlen, hogy megjelenése környezetéből nem a félelem, hanem a nyugalom és a biztonság érzését váltja ki. Felfoghatóbbá válik ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy beavatása éveiben (évtizedeiben?) képessé vált szétválasztani a fényt az anyagtól önmagában, önmaga egyéni létében, azaz képessé vált létezésének középpontját földi létében áthelyezni Időtlen Énje középpontjába. Jegyezzük itt meg, hogy az anyag és a fény szétválasztásának képessége (amely a beavatás egyik központi kérdése) nem azonos az anyag és a fény megkülönböztetésének a képességével. Utóbbival az uralkodás mindennapjaiban él rendszeresen a szakrális király: akarva-akaratlan megkülönbözteti a fényt és az anyagot országának bármelyik tisztviselőjében, mindenkiben, akit szemügyre vesz. Így is fogalmazhatunk: Nyitva van az a harmadik szeme, amellyel a valódi fényt látja. És összefügg mindezzel, hogy birtokolja a gondolatolvasás különleges képességét. (Környezetében ezért nem érvényesülhetett a mai kor politikai életét oly alacsony színvonalra süllyesztő kontraszelekció.) Válaszoljunk még egy rendkívül fontos kérdésre: Milyen fontos, de ma már eléggé felfoghatatlan ismérvét érthetjük meg a szakrális király uralkodásának, ha méltóképpen figyelembe vesszük, hogy a szakrális király Isten kegyelméből uralkodik, Istennel egyetértésben, azaz Isten akaratának közvetítőjeként? Azt értjük meg elsősorban, hogy a szakrális király miért nem osztotta meg a törvényhozó hatalmat népével, s hogy miért nem oszthatta volna meg akkor sem, ha szándékában állt volna. Nyilvánvaló bizony ennek a magyarázata: nem a néppel együtt kellett törvényt alkotnia, hanem Istennel együtt, Isten akarata szerint. A valódi király nemcsak Isten akarata szerint uralkodik, de Isten védettjeként is. Sokan ezért nevezik Isten kiválasztottjának. És ezért tekintik (tekintették) legyőzhetetlennek, sőt halhatatlannak. Igen, abban is hittel hittek a régiek, hogy emberi kéz, emberi kézben levő fegyver a szakrális királyt nem tudja megsemmisíteni. Ha megsemmisíthető, akkor nem igazi.
- Találunk erre való utalást történelmi forrásainkban?
- Példát hozok fel: Szent István még valódi világkirályságra utal Intelmeiben... Az Intelmek tehát azt sugalmazza, hogy a magyar királynak méltónak kell lennie az egységes keresztény birodalom vezetésére. Nem rendkívüli egyébként, amit sugalmaz: a német vagy görög trón várományosainak ugyanezt sugalmazzák, és ennél mi sem természetesebb: a Szent István kora még egységes kereszténységben gondolkodik. A hangsúly a méltóvá váláson van: a magyar szakrális királyságnak méltóvá kell válnia, illetve méltónak kell maradnia: meg kell maradnia igazinak, nem juthat az álkirályságok sorsára, azokéra, amelyek szakrális mivoltukat nem tudták megőrizni, s ezért már nem igazi királyságok - már csak látszat-királyságok. A magyar királynak méltónak kell maradnia arra, hogy Isten akaratát megismerje és közvetítse az önként csatlakozó országok népeinek... A jövendőbeli Magyar Királyság az, amely felett az Ég kapuja nyitott marad, és így természetes központjává válik az ismert világnak, a keresztény világnak... De hogy senki se vádolhasson azzal, hogy rendkívüli (korával összeférhetetlen) eszményeket, gondolatokat tulajdonítok Szent Istvánnak, felhívom a figyelmet arra, hogy még Oswald Spengler is azt írja A nyugat alkonyában, hogy a kora-középkorban (Szent István századában is tehát) nem keresztény királyságokban képzelték el a keresztény jövendőt, hanem egyetlen keresztény királyságban, azaz világkirályságban. Spengler szerint a kereszténység térnyerésével kialakult a mágikus, a consensuson nyugvó nemzet, az új világnemzet eszménye. Az új világnemzet a Megváltó nemzete, és azonos a kereszténnyé váló emberiséggel. Erről beszél Szent István az Intelmeiben, s erről beszélünk mi is. Ennek az egyetlen keresztény nemzetnek csak egy igazi királya lehet. A legméltóbb. Erre inti István király utódait: legyenek legméltóbbak. Isten akaratának legméltóbb közvetítői: legbiztonságosabb Híd a földi és az égi világ között.
- Nem vitatkozom most a különféle félremagyarázásokkal, de hangsúlyozom, hogy Szent István korában a birodalmi eszmény e legegyszerűbb megfogalmazásában nem lehetett semmi félreérthető. Szent István felfogja és vállalja korának uralkodó gondolatát és vállalására ösztönzi utódját is. A birodalmi gondolatot vállalja: az egynyelvű ország gyönge és (esendő) kiszolgáltatott, a soknyelvű, sok országból álló birodalom erős... Mohács előtt senki nem magyarázhatta volna félre Szent István korának (magyar, de nemcsak magyar) birodalmi eszményét, viszont Mohács után, de főleg Trianon után történészeink és politikusaink egy részének kezdett felfoghatatlanná válni. Ily gondolkozásra ösztönözte őket a mohácsi, illetve trianoni pszichózis: Az mégsem lehet, hogy egy magyar király a keresztény világ világi fejévé akart válni, hisz egy magyar király nem német, nem görög, nem francia, nem angol és nem orosz... Hát hogy lehetett volna egy magyar király oly nagyravágyó, hogy a korabeli európai egységet, melyet akkor keresztény egységnek hívtak még, éppen az ő fősége alatt képzelhesse el? Hová vezethetnek a félremagyarázások? A keresztény országok egységes birodalma eszményének vállalásától szépen megfosztanák Szent Istvánt, hogy megajándékozhassák az ő királyi gondolkozását a soknemzetiségű ország, országocska eszményével... Hogy még hitelesnek is látsszék a Szent István gondolatvilágába hazudott új eszmény, szépen elfelejtetik a magyar nemzettel az első ezredforduló viszonyait, s az I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia korabeli viszonyokat vetítik vissza számára Szent István korába. S mi lehet ennek a vége? Szent István királlyal, aki - akár büszkék vagyunk nagy önbizalmára, akár restelljük - hitt benne, hogy ő vagy utódai a keresztény világot világkirályként kormányozhatják, hát vele, éppen ővele elfogadtatnák Kollonich Lipót betelepítési koncepcióját...
Fontos lenne minél többet tudnunk a szakrális királyról, hiszen a magyar közjogban a Szent Korona a szakrális király jogutódja.
- A Szent Koronához kapcsolódó misztérium rendszer, mennyiben határozza meg a jogi formulát, a Szentkorona-tant ?
- Állapítsuk meg először is, hogy a Szent Korona tana szerint a király Magyarországnak nem első, hanem rangban második személye, a Szent Korona után következő... De képtelenek lennénk megérteni, miképpen tekinthették eleink személyiségnek, élő személyiségnek a Szent Koronát, ha nem ismerkednénk meg a Szent Korona misztériumának legfontosabb kérdésköreivel. Induljunk ki abból, hogy a Szent Koronának természetesen nem volna misztériuma, ha nem volna valóban szent. Miért szent a Szent Korona? Mert a Szent Koronát Istentől kapta - meghatározott céllal, meghatározott üzenettel - a magyar nemzet. Ez az üzenet az Igazsággal van összefüggésben. Az Égi Élő Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten Önvédő megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb Erő, legszilárdabb Hatalom. (Büntető vagy védelmező hatalom: igazságérvényesítő, illetve szeretetoltalmazó.) A régi magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. Mi járult hozzá a Szent Korona misztériumának erősödéséhez az abban való mélységes hiten kívül, hogy a Szent Koronát Istentől kapta a magyar nemzet? Elsősorban a következők: A tény, hogy hatalmat átruházni csak a Szent Koronával történő koronázással lehetett. Annak bizonyossága, hogy Magyarországot Szent István a Szűz Mária, illetve a Nagyboldogasszony (a kettő együtt: a Magyarok Nagyasszonya) oltalmába ajánlotta. Az abban való hit, hogy a Szent Korona, mint személyiség nemcsak jóságos cselekedetekre képes, hanem a szigorú büntetéstől sem riad vissza. A Szent Koronáról szóló első jelentős írásmű szerzője, Révay Péter koronaőr (az 1608. és 1618. évi koronázások egyik szertartásmestere) például igen fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Salamon király a Szent Korona megsértésével miképpen hívta ki maga ellen a sorsot. Azt is elmeséli Révay Péter, hogy I. Ulászló király a távollevő Koronát engesztelő áldozatként esett el a várnai csatában. Mi az, ami még nehezebben érthető a mai ember számára? A Szent Korona nem csak annyi, hogy alanya a magyar államhatalomnak... Minden magyar erőfeszítés benne találja meg az értelmét: Őt erősíti, Őbenne marad meg. Benne van Szent István és Bethlen Gábor és Széchenyi István minden próbájának az értéke, de a mi próbánk értéke is: minden magyar vállalás értéke benne összegeződik... A Szent Korona az ég egy darabja... A Szent Koronára függesztvén szemünket tekinthetünk az örökkévalóságba... Azt hisszük, szentségében, misztériumában mindaz benne van, amit szentnek, misztikusnak, titoknak tekintett a magyar nemzet eszmélése óta... Tehát azt az egész titokzatos világot látnunk kell, ha meg akarjuk érteni a Szent Korona titkát, ami a magyar mitológiában benne van - a kezdetektől napjainkig.
Ha a misztériuma felől közelítjük meg, akkor bizony a Szent Korona a magyar nemzet szent titka. A magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka... E titkot próbáljuk megfejteni, amikor a Szent Korona misztériumával foglalkozunk. A Szent Korona misztériuma tanulmányozásának mélységes értelme van. Hiszen mi a Szent Korona e misztériumban? A Szent Korona Isten gondolata a magyar létről... Magyarságról, magyar küldetésről. Ami a legnyilvánvalóbb és egy évezrede köztudomású, az éppen a Szent Korona misztériumának központi kérdése: A Szent Korona Isten és a magyar nemzet viszonyát fejezi ki: a Szent Koronát Isten a magyar nemzetnek meghatározott céllal, meghatározott üzenettel küldte. (A magyar nemzet ezt évszázadokon át komolyan vette, és semmit sem vett olyan komolyan, mint ezt.) Figyelembe kell vennünk bizony mindezeket, ha meg akarjuk érteni, miért akarták annyira eleink, hogy a Szent Korona legyen a szakrális király jogutódja.
- Mindezek ismeretében talán már hozzáfoghatunk a Szent Korona tana vázlatos kifejtéséhez. A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát, mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, tagjainak (a király és a politikai nemzet) egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Igen, a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza. Mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetőségeit szűkíti (és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, birtoklásáról, hanem akkor is, ha pl. alkotmányozásról van szó), hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. A királyt esküje és hitlevele és a hatalommegosztást kimondó törvények kötelezik arra, hogy ne törjön abba a magasságba, ahol a Szent Korona, mint közjogi absztrakció áll. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének (itt nyilván nem a hatalommegosztás modern elvéről van szó, hanem arról, hogy a hatalomból miképpen részesedik a király és a nemzet), az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával. Értelemszerűen következik fentiekből, hogy a felségjogok összessége csak a Szent Koronát illeti. Hangsúlyozom a következőket: Amikor arról beszélünk, hogy Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet, a hangsúly nyilván a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztottságán van, hiszen ennek végérvényessé válása határozta meg a magyar közjogtörténetet. Ennek köszönhető, hogy a magyar királyság alkotmányos monarchia maradt az újkorban és a legújabb korban is. (A Habsburg-kor évszázadaiban rendkívüli a jelentősége ennek.) Egyébként a hatalomnak a király és a nemzet között való megosztására hivatkoznak legtöbbször a régebbi korok országgyűlésein... Nyilvánvaló, hogy miért... Erre hivatkozva tulajdonképpen azt tették nyilvánvalóvá, hogy Magyarország törvényesen csak alkotmányos monarchia lehet a Szent Korona tanának kialakulása óta. Ha a király és főhivatalnokai szembefordultak az alkotmányos monarchia szellemiségével, akkor az országgyűlés méltóképpen válaszolt: ha az alkotmánysértés nem számított súlyosnak, akkor sérelemként tárgyalták, ha viszont súlyos volt, akkor megállapították a jogfolytonosság megszakadásának tényét, majd helyreállították a jogfolytonosságot. A királynak fontos törvényjavaslatokat csak a sérelmek orvoslása és a jogfolytonosság helyreállítása után vitatták meg, s annak, hogy ettől a rendek nem tágítottak, rendkívül nagy volt a jelentősége. De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció (az államhatalom alanya), hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmi magyar államban: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség, 1848, illetve 1867 után származásra és nemzetiségre való tekintet nélkül az ország minden szavazó polgára. (És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül.) Ma tagjai mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.
- Egyik legfontosabb kérdés: A Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását?
- Emlékezzünk most arra, hogy a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő. Arra is fel kell hívnom itt a figyelmet, hogy a Szentkorona-tanban nemcsak a király és a politikai nemzet tekintettek a Szent Korona tagjainak, hanem a területek is: országok (a Magyar Királysághoz tartozók és a vazallusállamok), tartományok, városok. Ştefan moldvai vajda 1475-ben azért fogad ismét hűséget Mátyás királynak és a Szent Koronának, mert országa - és ő maga is - a Szent Korona tagja. Fogadalma megismétlésére azért volt szükség, mert az előzőt nem tartotta be. Mircea havaselvi vajdáról is nyilván azért írhatja II. Ulászló, hogy az kész azzal a mi országunkkal nekünk, gyermekeinknek és utódainknak, Magyarország királyainak és ennek a mi szent koronánknak elődjei módjára örökké szolgálni, mert Havaselve is a Szent Korona tagja az ő idejében. Nemcsak szépen vall Karácsony Sándor a Szentkorona-tanról a magyar észjárásról szóló könyvében, hanem ki is fejti - anélkül, hogy tisztázná magában, mit is fejt ki oly hitelesen - a Szentkorona-tagság közjogi fogalmát. Azt fejti ki természetesen, hogy a Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását... Még arról a korszakról ír, amikor a Szentkorona-tan valóban meghatározó tényező a magyar társadalomban, akár hivatkoznak rá, akár nem. Ő a mellérendelés elvéről vall, a mellérendelésnek arról az elvéről, amelyet a Szentkorona-tagság közjogi fogalma határozott meg. A Szent Korona egyesíti magában a nemzetet és a királyt, így a kettő együtt, szerves egységbe foglalva a Szent Korona egész teste. Az államhatalom egésze a Szent Korona egész testét illeti meg, vagyis együttesen a királyt és az egész politikai nemzetet. A Szent Korona tagjainak: a királynak (aki az organikus államszemléletben a fej) és a politikai magyar nemzetnek (az organikus államszemléletben a test többi része) a lehetőségeit következésképpen az határozza meg (nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha pl. alkotmányozásról van szó), hogy a Szentkorona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Azt jelenti, hogy a Szent Korona tana mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetőségeit szűkíti? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni. Több példát nem hozok fel, térjünk rá a Szentkorona-tan többi fontos kérdéseinek a bemutatására: A törvényhozó hatalmat az országgyűléssel, a végrehajtó hatalmat az autonóm vármegyével osztotta meg a király. A kormány mint a végrehajtó hatalom szerve 1848-ig a királynak tartozott felelősséggel (1848-tól, illetve 1867-től az országgyűlésnek is); a vármegye autonóm intézményeit viszont csak a megyei közgyűlés felügyelhette. A koronázás hitelesen szemlélteti a nemzetnek és a királynak a Szentkorona-tan által meghatározott viszonyát. A nemzet, mint a Szent Korona (a főhatalom alanya mint legmagasabb rangú jogi személy; így is mondhatnánk: legmagasabb közjogi méltóság) alaptényezője átruházza a királyra a Szent Koronában foglalt királyi felségjogokat, a hatalom egy részét, e hatalom gyakorlásának a jogát, azaz a koronázással avatja a királyt a Szent Korona másik főtényezőjévé. A király pedig a koronázáskor hitlevelet ad ki s esküt tesz arra, hogy mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalmat megosztja a nemzet képviselőivel, azaz nem zárja ki a Szent Koronából a nemzetet, nem fogja megkísérelni a főhatalom megszerzését, azt meghagyja annak, aki a közjogban fölöttese: a Szent Koronának. De, láthattuk, a Szentkorona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. És ez ma is fő kérdése a Szentkorona-tannak. A koronázás kérdése nyilván eszünkbe juttatja a királyválasztás kérdését. A Szentkorona-tannak köszönhető, hogy nem vált végzetessé, hogy a magyar nemzet évszázadokra lemondott a királyválasztási jogáról. (A Habsburg-korra gondolunk, természetesen.) Miképpen? A Szent Korona tana megkívánta, hogy a koronázás központi gondolata a hatalom átruházott volta legyen. A királyi hitlevél és a koronázási eskü az ebből levonható következtetéseket tartalmazza.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
