www.arvisura.van.hu/keret.cgi

Néhány szó az Arvisurákról

A hun-magyar őseinknél és más rokon népeknél is az volt a szokás, hogy a legfontosabb eseményeket mindig lejegyezték, hogy az utókor számára az örök tanulságul megmaradjon. Ezeket az eseményeket mindig csak 10, 20, sőt 30 évvel később örökítették meg azért, hogy ekkorra ezek már teljesen tárgyilagosak és tényszerűek legyenek. Így már talán érthető, hogy ennek a gyűjteménynek miért éppen Arvisura, azaz igazszólás a neve.

Az Arvisurák.rovásírással kerültek lejegyzésre, általában agyag vagy fémlapokra, azokat a példányokat pedig, melyeket a távolabbi utókornak is meg kívántak őrizni, többnyire aranylapokra rótták. A rovást csakis erre speciálisan kiképzett rovósámánok végezhették.

A rovásokat tartalmazó lapokat mindig az un. Beavatott Központokban őrizték, melyek mindig jól elrejtett helyeken voltak, tehát beavatatlan személyek soha nem férhettek hozzá. Egykor ilyen szellemi központ volt többek között a mezopotámiai Nippur, az egyiptomi Karnak, Hetevarett, majd ezek veszélybe kerülését követően Ordosz, vagy a mai Tbiliszi környékén fekvő Magyarka. Később, Atilláék Kárpát-medencébe történő visszavándorlását követően egy ideig országunk területére, Buda földalatti világába menekítették az ordoszi szellemi központot, s itt őrizték egészen István király uralkodásáig. A kereszténység felvételével azonban idegen papok árasztották el országunkat, akik a pápa dekrétumaira nemcsak hogy megsemmisítettek szinte minden ősi magyar emléket és rovásírást, de sajnos a szellemi központ kincseinek megszerzésére is erősen fájt a foguk. Ezért István parancsot adott unokaöccseinek, András, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet Templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára a rokon manysikhoz. A manysik pedig eleget is tettek a feladatuknak, s nagyon hosszú évekig őrizték azokat. Azonban a sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évenként) az egyes rokon népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi központ őrzésének feladatát és a rovásírás jogát, így az akkori manysi sámán, Szalaváré Tura a II. Világháború idején egy partizán egységhez beállva, eljött Magyarországra, s megkereste az erre legalkalmasabb beavatottat, aki Paál Zoltán, ózdi vasgyári munkás lett.

Paál Zoltán is eleget tett feladatának, éveken keresztül írta az Arvisurákat. A kéziratok kiadásával többször és több helyen is próbálkozott, de ez csak halálát követően került nyomtatásra. (A Püski Kiadó jóvoltából az alternatív könyvesboltokban ma is kapni lehet).

Az ataiszi kulturális bölcső

Az Arvisurák történetei az egykori – azóta már víz alá került kontinensen – Ataiszon kezdődnek. Ez a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.

 Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8508-ban egy idegen „égi-szekér”, amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nő is utazott. Ő lett később a magyarok Nagyboldogasszonya. Leszállásukkor meghibásodott a járművük, s mivel nem tudták megjavítani, a csoport kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre.

Anyahitának a szintén kaltesi (azaz szíriuszi) származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak (hogy ez mit jelent, még szó lesz róla). Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Agaba, Piroska-Iréne, Magóg, Saka, Mitra, Uruk, Éva-Tünde, Úr, Él és Van.

Ez volt az a család, aki megszilárdította Ataiszon a fejedelmi hatalmat, megszervezte az ataiszi államot. Megtanították az embereket a földművelésre, a csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a törzsek közötti kereskedelemre, az ételek elkészítésének módjaira, a fémmegmunkálás módjára, s a különféle gyógymódokra. Anyahita három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak.

Anyahita kezdte el rovásírással leróni a szülőbolygójának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára. Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak, s így terjesztettek tovább. Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.

Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt. A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.

Az itt megtelepedett szíriusziak irányítása alatt, azok leszármazottjainak nemzettségeiből különböző törzsek alakultak itt ki, mégpedig a fekete- és fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). Az ezen törzsek egyes beavatottjai – akik a leginkább a szíriuszi gének örököseinek mondhatták magukat - idővel megalkottak egy külön csoportot, akik a MAG nép lettek.

Ataisz MAG népe

 Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Magyar nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek a legkisebb jólétért is képesek becsapni, sőt megölni másokat, ezért hogy magasabb szellemi szintre próbálja emelni őket, megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Ekkortól ennek a hitrendszernek a követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen bármely törzs tagjait befogadtak maguk közé, ha be tudtak közéjük illeszkedni, illetve ha bírtak azokkal a jellemzőkkel, mint a csoport többi tagja.

 „A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.”

Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, hanem egyfajta lélekminőséget és szellemi szintet, hiszen közös jellemzőjük volt az egyistenhit, a békességes megoldásokra való törekvés, ami a mai világunkban is nagy szó, nemhogy abban az időben.

Élt tehát egy MAG-magyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos „emelkedettebb” lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték. Ám ehhez hasonló struktúrát alkotott sok más nép is, mint pl. a kelta törzsek, hiszen a központi magot ott is a druidák képezték, akik a szakrális kapcsolatot biztosították az őket körülvevő és védő többi kelta törzs számára. De hasonló volt a felállás a méd törzsek és a máguspapok esetében is. Sőt a Magyar Törzsszövetség megalakulását követően szintén megmaradt egy ilyen struktúra, hiszen a különböző törzseink között ott volt a Nyék törzs, akik ezt a beavatott MAG csoportot alkották. Vegyük észre, hogy ez a modell egyfajta analógiát mutat az emberi lélekkel is. Hiszen a MAG teljesen megfeleltethető a lélek központi részével, a lélekelektronnal. És mindkét központi részre igaz, hogy ez jelenti az összekötő kapcsot a fraktális rendszeren keresztül az Atyához. A külső rész esetében pedig úgy a lélek, mint a hun törzsek esetében is igaz, hogy egyfajta védő funkciót látnak el, ugyanakkor az állandó mozgásuk révén tapasztalatokat szereznek, a törzsek a kalandozásaik, míg a lélek pedig a különböző inkarnációk során.

 
Ha ezt a rajzot 90 fokkal elforgatjuk, akkor pedig egy SZEM alakzatot kapunk. Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNY érzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokból Horus jobb szemére,  mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten mindentudásának és mindenhatóságának a szimbóluma.

Ráadásul a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető, s eszerint pedig ez azt jelenti, hogy a  MAGyarság valóban a FÉNY népe.

Érdekes, további összefüggést lehet találni pl. a hun-magyar-székely rovásírásban is. Ha jól megfigyeljük, ezen rovásjelek között van két olyan jel is, amely nagyon hasonlít a szemre. Ezek pedig az "F"  és az "LY"  betűk. Ha tudjuk, hogy, az "F" a Forrást jelöli, illetve, hogy az egyetlen "LY" betűvel kezdődő szavunk - nem véletlenül - a Lyuk, ami szintén a Forrás kiáradásának helyét jelöli, akkor talán még jobban érthetőek a fenti összefüggések.

A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben, amit a nép egyszerűen csak életnek nevez. Ugyanakkor emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű. Márpedig mit szokás tenni a maggal? El szokták vetni! Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belőlük. De ugyanígy Samasna-Pisti, másnéven Szemes Napisten, Hunor testvére Magor, vagy éppen Árpád neve is magában rejti a magot.

 Másrészt a magvetést kozmikus léptékkel nézve is lehet értelmezni. Gondolok itt a Föld benépesítésére egy-egy újabb teremtési korszak kezdetén. Ehhez tudni kell, hogy tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően. Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan tulajdonságrendszerrel bírnak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére. Ezt a bizonyos "elsődleges" gént hordozzák a zsidók is, s eredendően épp ezért nevezték őket „Isten kiválasztott népének”. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ugyanilyen elsődleges genetikai hordozók vagyunk mi, magyarok is. (A két nép gyakorlatilag kétféle pólust képvisel, ezért az egyensúly megtartása miatt nem is lehetne csak egy nép az elsődleges génhordozó.) Ezek a MAG-lelkek tehát azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan.

Ugyanerre utal egyébként az un. Magyar Biblia, vagy más néven a Káldeusok Bibliája, hiszen abban is azt olvashatjuk, hogy a Földre elsőként letelepülő népcsoport a kusok népe volt, Isten velük kötött szövetséget, mely szövetség szimbóluma az arany fokos volt. (S lám, a mai napig fokossal ballagnak a magyar diákok!) Ők voltak a „Tudás Fényének birtokosai”, S csak „később, mikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld többi csillagképének szülötteivel is. Az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának Én-Lil népe megtartójának örök lakóhelyül Én-Lil, így Hunország hegyét jelölte ki.” Lakóhelyük NI-HUN volt, mely szó egyik írásjeleit azonban rosszul olvasták el, s ebből lett a Dil-mun.

Egyébként több, más forrás is megemlíti, hogy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsőként Földre érkező nép. Pl. a zsidó származású Epiphaniosz azt írta, hogy „a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”. Hérodotosz szerint szintén „a magyar a világ legrégibb népe”.

 Egyébként minden MAG, MAH, MAK, MAJ, MA kezdetű szó a világ minden nyelvén a legszebbet, leghatalmasabbat, legcsodálatosabbat jelenti, amit az ősi magyar-MAG néptől vettek át. (Pl.: magna, magister, magistrate, magnifico, magnify, major, stb.)

 Érdekes módon a MAG nép vezetői valójában is magasak voltak. Akár Nimródot, Árpádot, Szent Lászlót, vagy a Pálos Rendet megalapító Boldog Özsébet vesszük példának, valamennyiükről azt jegyzik fel, hogy olyan magasak, hogy kiemelkednek a népük közül. De emlékezzünk arra is, amit Anyahitáék családja, valamint a többi szíriuszi eredetű emberről feljegyeztek a rovósámánok, hogy ők ugyan hozzánk hasonló biológiai felépítésű emberek, de bizony 1-2 fejjel magasabbak nálunk. Így teljesen logikus, hogy akik az ő génjeiket örökölték, szintén magasabbak lettek.

A MAG elvetése

De térjünk vissza egy kicsit Ataiszhoz. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, aminek következtében Ataisz süllyedésnek indult. Ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik el tudtak menekülni, azok az egyes - már korábban létrehozott - ataiszi gyarmatokra menekültek. Ezek voltak: Hikszosz-óm (Egyiptom), Anina-óm (Mezopotámia), Parszi-óm (India), Agaba-óm (Észak-Kína), Indijó-óm (Mexikó), Kuszkó-óm (Peru), Saka-óm (Fidzsi-szigetek), stb.

Ez a MAG nép tehát, aki Ataisz kulturális bölcsőjében nevelkedett fel, szétszóródott szerte a Föld különböző pontjain, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra. Ezen magas kultúrák aztán kezdtek elkorcsosulni, mert el kellett korcsosodniuk ahhoz, hogy a többi, náluk sokkal alacsonyabb szinten álló népeket feljebb emelhessék. Mert a vetőmagnak is el kell rohadnia ahhoz, hogy belőle új élet születhessen - (amint fent, úgy lent).

A történelem során többször és több helyen is történt ilyen „magvetés”, illetve ezek a magok aztán még tovább szóródtak. Hiszen a későbbi Itáliai-félszigetre kellett vándorolnia egy bizonyos Etúrnak és népének – azaz az etruszkoknak - ahhoz, hogy az ott élő primitív digo őslakosokat felemelve később kialakulhasson a nagy Római Birodalom. Ugyanígy az aháj és pelazg magnak kellett megtanítania, felemelnie, az elsüllyedt Atlantiszról odamenekült geri-beri „éhséghelléneket” ahhoz, hogy majdan megszülethessen a nagy görög kultúra. Még lehetne folytatni a sort, ám azt hiszem a lényeg megértéséhez ez is bőven elegendő.

MAG nép a Kárpát-medencében

Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül. A magyar MAG-nép aztán visszaköltözött a Kárpát-medencébe. Tették ezt egyrészt azért, mert nagyon jól tudták azt, hogy az utolsó jégkorszak előtt is ez volt a hazájuk. Másrészt nagyon fontos erőközpontok működtek, s működnek ma is ezen a helyen. S hogy ezeket ismét birtokba vehessék, visszatértek erre a szent helyre.

Egy ilyen MAG népnek a szülőföldje is kiemelt tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére. Ugyanis az itt élő növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon. Gondoljunk pl. a tönkölybúzára, ami az egyedüli növény volt Csernobil katasztrófája idején, ami nem fertőződött meg a sugárszennyezéstől. De az Arvisurák is megemlítenek egy bizonyos búzafajt, ami kiemelkedően jó minőségű volt, ez pedig az un.  „sikilla” búza. Sikiláról annyit érdemes tudni, hogy annak az Etúrnak a lánya volt, aki kalandozó csoportjával az Itália-félszigeten letelepedve megalapította a később róla elnevezett Etúriát, az etruszkok birodalmát. Sikila korának legerősebb szintű beavatottja volt. Később ideköltözött a Kárpát-medencébe, s itt élte le élete hátralévő éveit a gyermekei és unokái között. Egyik fia, Tisza birodalmában termesztettek egy különleges búzafajtát, mely vetőmagot Sikila még a szíriusziaktól kapott, s ezt a fajtát épp ezért róla nevezték el sikilla-búzának.

A növényekhez hasonlóan az itt élő állatfajok is a legegészségesebbek az emberi táplálkozást illetően, mint pl. a szürke-marha, a racka-juh vagy a mangalica, aminek zsírja köztudottan egészséges még a magas koleszterin-szintű emberek számára is. Talán érdemes még említést tenni egyes háziállatainkról is, hiszen a pulik, komondorok és kuvaszok a kutyák közül is kimagaslanak ügyességük, okosságuk révén, vagy akár a magyar lovak, melyek szintén kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek.

Természetesen őseink nem mind egyszerre érkeztek vissza a jégkorszak előtti otthonukba, hanem több csoportban. Hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki:

1.)    Kr.e. 4020-ban az egész 24 Hun Törzsszövetség lovasai közül érkezett vissza az első csoport, akik itt találták a jégkorszakot túlélő tarkós, medvés népeket, s a velük keveredve kialakult 6 törzs megalapította a Meleg Vizek Birodalmát. Utána minden 20 évben érkeztek kisebb vérfrissítő csoportok, főként esklók és széki-hunok.

2.)   Kr.e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett.

3.) Következő hullámban a Pannonok jöttek be Kr.e. 800-ban, Pannon vezér vezetésével. Ebben a csoportban a 24 hun törzs minden törzse képviseltette magát. Őket követték hamarosan a kabarok, akik Kassa és Uzsvár közötti területen telepedtek le. Ekkortól beszélünk a Pannon Birodalomról.

4.)  Őket követték 434-35-ben a széki- és kaza-hunok, Atilláék vezetésével. Ők is hamar összeolvadtak, eggyé váltak a már itt élő törzsekkel, megalkotva így a Nagy Hun Birodalmat. A hunok későbbi kivonulása is csak részleges volt, hiszen a kabarok, úzok (palócok) és széki-hunok törzsei visszamaradtak.

5.) Ötödik honfoglalóként érkeztek a Nagy Avar Égi Birodalom törzsei Baján fejedelem vezetésével 567 és 582 között, akikhez 575-ben az Alpár által vezetett Béla törzs is megérkezett, majd 570-670 között az uruki-mani keresztény tömegek.

6.)  Ötödiknek érkezett 895-96-ban a Tenisur vonaláról a Hun és Avar törzsek maradványaival együtt a Magyar Törzsszövetség 10 törzse. Ezen törzsek és vezetőik a következők voltak: Kéri (Huba), Keszi (Töhötöm), Kürt (Áldor), Gyarmat-Kaszu (Barkó), Megyer (Kond), Kunmagyari (Szeret), Ogúz-Gyarmat (Előd), Tarján (Ond), Nyék (Laád) és Jenő (Tas).

S ez még így sem teljes lista, hiszen gondoljunk pl. a jászokra, kunokra vagy később a hajdúkra, akiket majdan az 1600-as évek elején telepítenek be az ország keleti részébe, illetve Erdélybe. Arról vajon miért nem szólnak a történelem tankönyvek, hogy ezeket a hajdúkat honnan is telepítették ide? Nos, valójában ők a Szakszin, Magyarka térségéből elinduló, badzsirt-, szavárd- és kuma-magyarok, Kék-tó melléki avarok, valamint az Azovi és Krími kánság területéről elinduló maradék Béla és Gyula törzsek önkéntesei voltak. Mind magyarul beszéltek, magyar rovásírással írtak, s uruki-mani bibliát olvastak. (Mintegy 92.000 harcosról valamint azok családtagjairól van szó!) A tananyaggal ellentétben ők nem marhapásztorok voltak, hanem kiváló harcosok, bár tény, hogy nagy marhacsordákat és kondákat is hajtottak ide. Ezt azonban mint adományt hozták magukkal, hogy az ínséges időkben ezzel segítsenek a rokon magyarok élelmezési gondjain. Ezeket a seregeket egyébként Kun László és Mátyás király leszármazottai vezették. Nagyon fontos szerepük volt a történelmünkben, hiszen Bocskai aligha könyvelhetett volna el bárminemű sikert a segítségük nélkül.

A beavatott hierarchia

Ősi MAG-népünk, köztük a MAG-ÚR beavatottakkal tehát visszaköltöztek a Kárpát-medencébe. De kik is pontosan ezek a beavatottak? Napjainkban már sajnos erősen keverednek ezek a fogalmak: táltos, sámán, beavatott, mágus, s már nemigen tudjuk, hogy van-e különbség a jelentésükben, avagy ugyanazt a fogalmat takarják. Ennek egyik oka az, hogy a különböző törzsek más-más megnevezéseket használtak. Aki a hunoknál sámán volt, azt az avarok bátnak, míg a magyarok pedig táltosnak nevezték. Az Arvisurákból azonban egyértelműen kitűnik, hogy alapvetően kétféle minőségről van szó, hiszen külön említik a sámánokat, és külön a beavatottakat vagy másnéven mágusokat. Ez utóbbiak esetében az ember eleve olyan tulajdonságokkal születik le a Földre, hogy már rendelkezik kiemelkedő képességeivel. Hiszen ő eleve Isteni küldetéssel, s olyan nagy volumenű feladatok elvégzésére érkezik ide, hogy eme paraképességek nélkül azt végre sem tudná hajtani. Ők olyan nagylelkek, akik egyébként magasabb (5-6.) dimenziókból jönnek ide. És létezik egy másik minősége a beavatottságnak, amikor az illető ugyan alacsonyabb rezgésszinttel születik a Földre, ám életében olyan sokat tanul, illetve olyan dolgokat cselekszik, hogy ezáltal magasabb lélekszintre kerül (4-5. dimenzió). Életükben nekik is van legalább egy elragadtatásuk, tehát közvetlen kapcsolatuk, csatornájuk alakul ki Istennel. Ez a kétféle minőség a világ szinte minden kultúrájában és vallásában megjelenik. Ami az Arvisurákban beavatott és sámán, az a magyarok fogalmai szerint táltos és sámán, a kereszténységben szent és boldog, míg pl. a buddhizmusban buddha és bódhiszattva.

Az említett nevek tehát mind beavatottakat jelölnek, csak különböző szintű képességekkel. Azonban az őseink a beavatottságnak nem csak két szintjét különböztették meg, hanem annak 24, sőt 25 fokozatát, amit karátszámmal jelöltek. Egy un. sámánpróbán tudtak meggyőződni arról, hogy pontosan milyen fokozatú beavatott az illető. Eddigi legmagasabb – 25 karátos - fokozatú mágusaink voltak: Anyahita, Etana, Buddha, Jézus, míg a 24 karátosak közül ismertek: Nimród, Gilgames, Sikila, Romulus, Attila király, stb.. Mikor Tura átadta Paál Zoltánnak a rovásírás jogát, szintén elvégezte vele ezt a bizonyos szertartást, mely során kiderült, hogy Paál Zoltán bár „csak” egy egyszerű gyári munkás, ám mégis 21 karátos(!) beavatott volt. Baraca sámánnéven ezzel nyert jogot arra, hogy a Vízöntő Világhónap beszélője és a mintegy 1000 rovósámán egyike legyen. Ilyen „beszélő” sámán ugyanis csak minden világhónapban születik egy.

Ezek a beavatottak a 24 Hun Törzsszövetség keretein belül egy külön hierarchiai rendet képeztek, ami teljesen független volt a világi társadalmi rendszertől. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy esetenként ne lettek volna átfedések, ám mégis külön, és mások által kerültek megválasztásra. De lássuk, hogy milyen szintekre is tagozódott ez a beavatott rendszer.

A központi magot az öt legerősebb fokozatú beavatott képezte, függetlenül attól, hogy melyik törzsből származók voltak. Ezek mindegyikéhez is tartozott 5-5, a sorban a következő legerősebb szintű beavatott. Ez a 30 ember képezte az un. belső kört, az összes többi beavatott pedig a külső körbe tartozott. A belső öt ember kiválasztotta maguk közül a legerősebbet, s ő lett a beavatott fejedelem, aki a világ összes beavatottját szellemi szinten összefogta. Ilyen beavatott fejedelem volt a történelmileg ismert személyek közül Jézus, Hunor, Bagamér, Buda, Aladár (Buda fia), Álmos, Vászoly-Mihály (Géza fejedelem első házasságából származó fia), Levente (I. András és I. Béla öccse). Beavatott fejedelmet általában 20 évenként választottak. Ők mindig a legvédettebb helyen, azaz a Beavatott Központban tartózkodtak, ahol a belső kör tagjai 20 évenként találkoztak. Közben pedig állandó telepatikus kapcsolatban álltak egymással. Mikor új beavatott fejedelmet választottak, akkor az előző fejedelem bekerült az Öregek Tanácsába. Ez a rendszer még Ataiszból származik. A beavatott társadalomban egyébként soha nem volt faji vagy nemi megkülönböztetés. Mindig az a törzs volt a vezető törzs a 24 Hun Törzsszövetségen belül, amelyik a legtöbb és legerősebb beavatottat adta.

A központi magban pedig mindig volt egy olyan beavatott, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit külön figyelte és vezérelte. Hisz ez a szövetség épp abból a célból jött létre, hogy a beavatottak tudását a magyarok megőrizzék, s pl. emiatt nem volt szabad területi hódításokban, háborúkban részt vennünk. Ezért volt szükséges a kellő helyen és kellő időben egy önálló, független államot létrehoznunk.

Szintén keverheti a fogalmakat az a tény, hogy az egyes beavatottaknak más-más papi tisztségük is lehetett, s ezeknek szintén különböző elnevezése volt. Ezek a tisztségek azonban nem tükrözték a beavatottság erősségét, azaz ugyanazt a tisztséget más-más erősségű beavatottak is elláthatták. Ezek a tisztségek az alábbiak voltak:

Pateszi             - ifjúsági fősámán

Harsány           - kispap

Regős              - tanító pap

Bacsa              - ellátó pap

Bőd                 - bőség pap

Boksa (baksa) - tudós pap

Arbag              - gyógyító pap

Kács                - vándorló pap

Dalacs             - katona pap

Ulcsák             - nemzetiségi pap

Duru-sámán     - szövetségi pap

Jaku-sámán      - összekötő pap

Barus-sámán    - jövendőmondó pap

Magóc             - varázsló pap

Nazír               - istenidéző pap

Bán                  - őrségpap

Kende             - napisten pap

Tárkány           - kovács pap

Vajda              - kalandozó pap

Gyula               - szerződési pap

Horka (harka)  - bíró pap

Szécs-sámán    - aranyasszony pap

Igric                 - éneklő pap

Abakán            - őrségtanács pap

Rimalány          - gondozó papnő

A magas fokú beavatottakat, táltosokat egyébként TÁTosoknak is nevezték. A TÁT=TÁR, azaz nyit értelemben léleknyitást jelent Isten felé. Másrészt pedig Fehéreknek is nevezték őket, ezt pl. Mátyás király pálos rendi szerzeteseiről pontosan feljegyezték. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen erről rögtön eszünkbe kell jusson valami, méghozzá a Tat testvériség, illetve más néven a Nagy Fehér Testvériség! Róluk a következőket kell tudni:

Az egyiptomi mitológiából is ismert Toth (az Arvisurák tanúsága szerint egyébként ő is szíriuszi származású beavatott volt). Az ő fia volt Tat - aki maga is felemelkedett mester volt, - s aki egy szellemi iskolát alapított Egyiptomban. Ezt az iskolát nevezték a Tat Testvériségnek, amit más néven a Nagy Fehér Testvériségként ismerünk. Ők az ötödik beavatási szintet elért, vagy ennél magasabb szinten levő, az egész emberiséget vezető, irányító lények közössége. Közös jellemzőjük, hogy alsó testeiket (fizikai, asztrális, mentális) tökéletesen uralmuk alá hajtották, ennek következtében nem szükséges fizikai testben létezniük, hogy teljesen tudatos, aktív munkát végezhessenek. Akkor öltenek fizikai testet, amikor szükségét érzik, ám ekkor sem feltétlenül válnak közismert személyekké. A Nagy Fehér Testvériség tevékenysége az emberiség vezetése, irányítása, tanítása.

Beavatott és sámánképzések

Régebben minden 100 ember közül született egy-egy tehetséges beavatott, később azonban ez az arány egyre csökkent. Ezért őseink a gyermekeiket mindig képezték a Szíriuszról hozott tudományokban. Minden törzs köteles volt elküldeni a legtehetségesebb ifjúkat az éppen akkori beavatott központba sámán képzés céljából, amely egy 5 éves képzés volt. Itt rovásírást, orvoslást, lóápolást, kereskedelmi és gazdálkodási tanulmányokat, csillagászatot, a hitvilággal, hitélettel kapcsolatos ismereteket szereztek, de ezen felül gyakorlati képzésben is részük volt, elsősorban a lovaglás terén. A tanulmányok befejeztét követően rendezték meg a Nagy Süánt, ami egy 4 vagy 5 napos gyorsasági ügyességi verseny, s egyben szellemi műveltségi vetélkedő volt. (Az udmurtoknál hívták a győztest Pünkösdi királynak!)

Aki az első lett, az nyerte el a fősámáni méltóságot, illetve mellette másik fejedelem volt a fővezér. Hiszen mindig kettős vezetés volt a hun-magyar birodalomban, volt egy világi vezető, egy fővezér, valamint egy szellemi vezető, azaz fősámán is. Ez utóbbiak legtöbbször csak a háttérben működtek. A nép számára soha nem mutattak olyan látványt az irányításukban, hiszen nekik nem is annyira a néppel, mint inkább magával az Istennel volt dolguk. Ám ezek a funkciók társadalmi, s nem pedig beavatott tisztségek voltak. Ugyanakkor a magyaroknál az volt a jellemző, hogy a világi vezetők is beavatottak voltak, de általában nem ők voltak korukban a legerősebb fokozatúak. Ezek az elnevezések is törzsenként változóak lehettek. Szakrális uralkodó volt a hunoknál a fősámán, a magyaroknál a táltos, az avaroknál a bát, kende, kündü, kán a türk népeknél, a kagán a kazároknál, vagy a lukumó az etruszkoknál. Világi uralkodók voltak a hun fővezérek, a magyar fejedelmek, a kazár királyok, stb. Ez az uralkodói kettősség a Törzsszövetségen belül is jelen volt, hiszen, mint tudjuk a Megyer törzs volt a vezető, fővezér törzs, ugyanakkor a Nyék törzs volt a beavatott törzs, azaz a szellemi vezetők csoportja, s ennek tagjai szinte valamennyien beavatottak voltak.

A későbbi királyainkat is szakrális uralom jellemezte, ami azt jelenti, hogy a király világi vezető volt ugyan, ám egyben olyan erőket is birtokolt, amelyek képessé tették arra, hogy a megistenülést megvalósítsa, akár életében, akár halála pillanatában, akár az után. Ők tehát mágikus erőkkel rendelkeztek, ezáltal magasan az általuk uralt nép fölé tudtak emelkedni. Erre azért volt szükség, hogy megmutassák az alacsonyabb szellemi szinten élő társaiknak, hogy hogyan lehet megoldani a problémákat, s hogyan emelkedhetünk mi is magasabb szintre. A szakrális uralom kiváltsága azért adatott meg a magyarságnak, mert az egyes nemzeteknek is megvan a saját feladatuk, küldetésük, s ily módon a magyarságnak az is feladata, hogy egész nemzetként szentté váljon. Ezért is nagyon fontos, hogy megismerjük a valódi múltunkat, s úgy a hibákból, mint az erényekből tanulva ki tudjuk kövezni a jövőnket. Különösen ismernünk kell az egykori beavatottjaink életét, hisz elsősorban tőlük tudunk leckét venni.

A nőknél is folyt úgynevezett rimalány-képzés, ami 4 évig tartott, s ahová szintén a legjobbak juthattak be. Az ő vetélkedésük győzteséből került ki az aranyasszony. Az ő feladatuk is nagyon fontos volt, így például a vetés, aratás megszervezése, a betakarított javak igazságos elosztása a közösségen belül, a lakóépületek, s az egész település tisztántartatásának felügyelete, a gyermekek világrahozatalának megkönnyítése, a csecsemők és szülő asszonyok gondozása. A törzsszövetség minden időkben rendelkezett továbbá - szintén sámánképzőben végzett - rovósámánokkal, akik feladata a fontos történések kő-, vagy fémlapokra való lejegyzése volt.

A beavatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves sámánképzésen már átesett pateszik, papok és sámánok vehettek részt. Az ő képzésük a tanfejedelmek dolga volt, akiket szintén 20 évre választották meg.

A beavatottak jellemzői

Nézzük, milyen jellemzőkkel is bírtak ezek a beavatottak. Az általánosságban elmondható róluk, hogy ők nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem élték azt. Ők egy személyben voltak papok, orvosok és hősök. Bölcsességük is korán megmutatkozott. Közülük sokan nagyon szegények voltak, a környezetükben élők tartották el őket. Azért is rejtőztek ilyen álca mögé, hogy megtévesszék azokat az embereket, akik nem  voltak méltóak a titkok megismerésére. Tehát ők azok, akikben az örökkévaló Atyaisten Szelleme él. De nézzük részletesebben, hogy milyen tulajdonságokkal, képességekkel is voltak megáldva.

Csillagjelzés az égen

A magas fokú beavatottak, táltosok születését mindig előre jelezték, ismerték annak pontos idejét. Ugyanakkor érkeztüket egy fényes csillag is jelezte az égen. Ezt már nagyon jól ismerjük a Bibliából, Jézus születéséről.  A három királyok ezen jelzés nyomán indultak el a csecsemő Jézushoz, tiszteletüket tenni. Ahogy az Arvisura is megírja erről az eseményről:

„Csillagjósok örökölt tudománya szerint 25 karéjos beavatott születése várható. Egy bölcs a pártus birodalomban felvette a Boldizsár mágus nevet, majd Gáspár és Menyhért társaságában várták a fényes csillag jelét.”

Ám ez nem csak Jézus esetében történt így. Hasonló jelenséggel találkozhatunk az Arvisurákban már jóval Jézus előtt is pl. Etana esetében, aki Magyarka – az egykori egyik legfontosabb Beavatott Központunk - királya volt.

„Amikor Szagamoninak megszületett az imádságos kisfia, Etana egy fényes kis csillag futott át az égen, amely azt jelentette, hogy 25 karélyos beavatottsági fokú kisgyermek született. Szavárd magyarok, garaúzok és örmények tömegei jöttek megnézni a kisdedet és Magyarka népe Öthegyi búcsújárással ujjongott. Derzs beavatott ifjúsági fejedelem vezetésével egy biztosított kíséret megy Magyarkára, hogy üdvözölje a Világhónap 25 karélyos beavatottját.

A görögök regevilága is megemlékezik ezen személyről, azzal, hogy repülni is tudott. A születési időpont Kr. e. 3780-ra esik.”

De ne feledkezzünk meg pl. Szent Erzsébetről sem. Klindsor székelyföldi szász mágus ugyanúgy megjövendölte az ő születését is. Sőt előre megmondta a nevét és azt is, hogy a thüringiai őrgróf felesége lesz. Az ő érkeztét szintén csillag jelezte, csakúgy mint Etanáét vagy Jézusét.

Ám ha egy ilyen magas fokú beavatott születését egy csillag megjelenése kísér, akkor ennek a folyamatnak visszafelé is igaznak kell lennie, azaz, a halálukkor pedig annak a csillagnak le kell tűnnie. S valóban így jegyezték ezt föl az Arvisurákban pl. Atilla királyunkról.

„A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről, Vanisten birodalmából.”

Ilyen csillagjelenség a fentiektől eltérően más esetekben is meg tud nyilvánulni, pl. ha az illető figyelmeztetni akar valakit valamire. László királyunkat 1192-ben avatták szentté. A szertartás alatt a pápai legátus, mint mindig, most is azon volt, hogy hogyan lehetne elhúzni, elodázni a kihallgatás folyamatát. Ekkor hat óra tájban egy hihetetlenül erős fényű, vörös csillag jelent meg az égen a monostor felett, és két órahosszáig ott tündökölt. Szent László csillagának figyelmeztetésére aztán a legátus mégis meghozta pozitív döntését.

Szent Margit esetében szintén megjelenik egy csillag, ám az ő esetében is csak a távozását követően. Kb. egy fél évvel a halála után, mikor romlatlan teste már koporsóban volt, nagyon erős virágillat és füst kezdett áradni belőle. S az ő esetében ekkor jelent meg a fényes csillag az égen.

Foggal, 6 ujjal születettek

A táltosok már születésükkor megkülönböztető külső jegyeket viselhetnek magukon: gyakran hat ujjal vagy foggal születnek.

Az Arvisurában is több helyen, több beavatott születéséről följegyezték azt, hogy foggal született, így pl. amikor egy Szente nevű fejedelemasszony világra hozza a beavatott Óm-jelzéssel született kislányát, Sikilát, róla is lejegyzik, hogy foggal született. Sikila a korának legmagasabb, 24 karátos beavatottja volt, akit születésekor Kaltes asszonynak ajánlottak föl. Márpedig akárkit nem lehet ilyen magas szintű entitásnak felajánlani, csak azt, aki bír azokkal a bizonyos képességekkel, ami a kapcsolattartáshoz szükséges.

Ki ne ismerné a székely-magyar népmesék egyik hősnőjének, Tündér-Ilonának a nevét. Ő egyébként ugyanúgy Hunor leszármazottja volt, mint Atilla királyunk. „Szanka és Majsa házasságából született első gyermekként az Ilona nap hajnalán világra jött, foggal született leányka, aki a regék Tündér Ilonája lett. Ezért Égilánynak, Tündérkének nevezték. A foggal született kis Lóna később elnyerte a kitüntető Gyi­lyó győztes nevet. A déli fejedelmi udvaroknál, a bizánci császárságnál, s ezen keresztül a nyugati fejedelmi udvaroknál is a pápaság révén sokat tett azért, hogy a birodalom háborgatottsága megszűnjön. Idők multával békeszerető nagy királynő lett belő­le, kinek uralma alatt nyugalomban és bőségesen szaporodtak alattvalói”. Neki is mindenképp köszönettel tartozunk azért, hogy ma még élünk és nem őrlődtünk fel az egyes korok öldök­lő harcaiban.

A foggal születettek csodás képessége a nép emlékezetében ma is elevenen él, s több feljegyzés is született ezekről. Így pl. egy taktaszadai hiedelem monda szerint:

„Vittük az ebédet, mi ketten. Olyan hét-nyóc év körül vótam. A fiú is olyanba. Hét esztendős vót. Egyszer csak egy gyönyörű nagy fényesség ereszkedik a felhőbűl lefelé. Elinkbe. Tátott szájjal lestük azt a nagy fényességet. A fényesség odalép elénkbe, kérem, a Sanyi gyereknek megfogta a kezit. A gyerek letette az ételest az út közepire. Oszt akkor mán emelkedett felfelé. A gyerek felszállt kérem. Felszállt. Én úgy néztem a szememmel, majd kigyütt a helyibűl. Lestem én.... Oszt szaladgáltak a tudós asszonyhoz. A tudós asszony aszonta: - Csak imádkozzanak a jó Istennek maguk. A gyereknek nagyon jó helye van. Nagy fényességbe van, majd 21 éves korában haza fog gyönni... Foggal született gyerek volt. Az édesapja akkor mondta, foggal született gyerek.”     

Ez egy földönkívüli keze

Neki is hat ujja van, akár

sok táltosunknak, szentünknek.

Azon esetekre is ismerünk példákat, amikor a táltos hat ujjal született. Ilyen volt pl. Szent István is, számos ábrázoláson, - mint pl. a palást-ábrázolás - is így látható. S végül egy múlt századi példa: Ady Endre, aki köztudottan szintén hat ujjal született. Tudta is magáról, hogy Góg és Magóg fia. (Góg és Magóg a fehér és fekete hun törzsek szíriuszi származású vezetői voltak még Ataiszon!)

 

Tejen élés

A hagyomány szerint a táltosok tejen éltek 7 éves korukig, mert ez volt az élet vize, a halhatatlanság itala, az égi kapcsolat eszköze. Nagyon sok elbeszélés, történet szól arról, hogy a táltos csak tejet kér enni, esetleg tojást. A tej és a tojás is a kezdet, a tiszta teremtés ételei, hiszen az újszülöttek is csak tejet isznak kezdetben. És ők azok, akik ekkor még közvetlen kapcsolatban vannak Istennel. A tejet árasztó emlő=emel, azaz már maga a szó is magában rejti a felemelkedés lehetőségét. A tej szavunk pedig kapcsolatos a teli, teljes(ség) szavakkal, azaz kifejezi a teljességre, a tökéletességre való törekvést.

A tejivás olyannyira feltűnő és gyakori jelenség volt őseinknél, hogy sok külföldi utazó ezt meg is örökítette írásaiban. Így pl. Homérosz is megírta a szkítákról, hogy „tejivó jó kancafejők”. Nicolas Damascenus szerint pedig „a szkíták eledele csak kancatej, és ezért nehezen meghódíthatók”. Ez egy nagyon érdekes ok-okozati összefüggés, amin érdemes elgondolkodnunk. Mint látható a fehér kanca teje sokkal értékesebb volt, mint a tehéntej.

A tej fontossága más kultúrákban is megmutatkozik. Egyiptomban pl. az Ízisz istennő tejével táplált fáraó egy magasabb létformához, a megvilágosodáshoz, a bölcsességhez és halhatatlansághoz jutott el. Mohamedről is úgy szól a hagyomány, hogy midőn szárnyas lován a mennybe jutott, ott 3 teletöltött aranykelyhet tettek elé. Az egyikben víz, a másikban bor, a harmadikban pedig tej volt. Ő a tejet választotta, szerencséjére. Ugyanis a másik két esetben víz-, vagy tűzözön pusztította volna el a népét, ám így a helyes utat választotta.

Nálunk, magyaroknál, II. Rákóczi Ferencről is úgy tudták, hogy 7 évig szopott, s ennek köszönhette rendkívüli erejét. Azt hitték róla, hogy azért nem fogta a golyó (lepattant róla!), mert táltos volt.

A székely népmesékben Tündér Ilona is tejtóban fürdik meg. S ezzel nagyon érdekes összefüggést mutat az Arvisura, hiszen eszerint mikor Ilona-Gyilyó megszületett, valóban megfürdette a bába az újszülöttet a Fehér-tóban. Márpedig a tejtavat nevezték fehértónak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.