Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Ide - a cím mellé - teszem annak a kultikus szobrocskának a képét, melyet TORDOS-on ástak ki, és - a szakértők szerint - a 7000 év előtti vallásos hiedelem "anyaistennőjét" ábrázolja.
A hozzánk érő ősi hagyományok összesítésével adtam nevet neki, "napbaöltözöttnek" azért is nevezem, mert primitívségében ezt is kifejezi, hiszen fejét a napsugárra emlékeztető, vonalas koszorú ékesíti, éppen úgy, miként a középkori "szentek" egyszerű, de kifejező képein is látjuk. Aztán majd, a szövegmegfejtés is bizonyítani fogja elnevezésünk helyességét.
Életet adó képessége is kifejezésre jut itt a természet emberének ártatlan, primitív közlése útján, és itt gondoljunk arra is, hogy 1500 évvel későbbi és ma "sumernek" nevezett képírásban a "női nem" írásjele is ugyanez, vagyis a belső vonallal ellátott háromszög - a vulva.
Ez az "istenanya" van említve a tatárlakai táblácskák egyikén, az amuletten, és erre kell hivatkoznom jelen fejezetem megkezdésekor is.
Ugyanis sokan kísérleteztek a rajta lévő írás megfejtésével, de eredménytelenül. Éppen ezért ma is "rejtélynek" nevezik a táblácskákat is és a rajtuk lévő írást is.
Kezdjük meg együtt a betekintést tehát abba, amit így neveznek:A TARTAR-TÁBLÁK REJTÉLYE
A szakirodalom "Tartana-Tábláknak" nevezi a fent bemutatott három táblácskát, amit 1961-ben talált Vlassa, kolozsvári régész, az erdélyi Alsó-Tatár lakán, melynek mostani rumén neve: Tartaria. E három táblácska létezését azért nevezik "rejtély"- nek, mert megjelenésűik igen nagy riadalmat keltett a tudományos körökben. A "riadalomnak" oka kettős volt. Ugyanis:
A jugoszláviai Duna-szakasz mentén, Lepenszki Vimél átmeneti kőkori településekre bukkantak, melyet a Kr. e. VII-VIII. évezredben már letelepült, állattenyésztő és kapás földmívelést folytató közösségek hagyatékának kellett elismerni. A kiásott tárgyleletek, házmaradványok, cseréptálak, faragott és csiszolt kőeszközök, kőszobrok, vagyis a zárt lakótelepekbe tömörült, telepes kultúra leletei azt bizonyították, hogy az eddigi feltevéseket el kell vetni, mert ez a "telepes kultúra" - az eddigi hipotézisekkel ellentétben - nem Közel-Keletről érkezett Közép- Európába, hanem az itteni posztglaciális korszak közösségeinek a terméke. Miután Lepenszki Vimél is kiástak írásos táblácskákat, nehéz volt a közel-keleti elsőbbséget fenntartani. Lepenszki Vir ugyanis csak ékes kiegészítője volt a múlt század utolsó negyedében Erdély TORDA (Tordos) vidékén feltárt hasonló településeknek, melyek TORMA Zsófiatízezren felüli leletanyagával a mai napig sem lett tudományosan kiértékelve és kronologizálva.
Aztán a véletlen játéka volt, hogy a kolozsvári Történeti és Régészeü Intézet munkatársa, N. VLASSA, a közeli TARTARIA (Alsó-Tatárlaka) mellett rétegtanulmányokat végzett 1961-ben.
A nem is feltáró célzatú ásatás váratlan eredménnyel járt: két méter mélységben új kőkori település nyomaira bukkantak. Egy hamuval teli gödör alján, kupacba gyűjtve 26 agyagszobrocskát, egy tengeri kagylóból készült karperecet és három, vésettél, írásjelekkel ellátott agyagtáblácskát találtak. A közelben egy felnőtt ember csontvázának különálló és megperzselődött darabjai hevertek. "A gödör nyilvánvalóan vallási célt szolgált"... írja a Scientific American 1968. májusi számában M. F. S. Hood angol régész (Knossos kiásója), és azt is megállapítja (hogy miből, azt nem mondja), hogy "itt a kannibalizmus valamilyen formájával összekapcsolt emberáldozatról van szó". Miután "szakvéleményét" így zárja: "nem engedhetjük meg, hogy az emberiség legrégibb írása a barbár balkáni vidék terméke legyen" - pártatlanságról és igazságos kiértékelésről részéről szó sem lehet. De cáfolja véleményét a 26 agyagszobrocska, melynek mindegyike kultikus vonatkozású, mert "anyaistennőt" ábrázolnak.
A C-14 mérések ugyanis a tatárlakai táblácskákat a Köröskultúra időszakába - Kr. e. 5000-5500 körüli - sorolták, és így legalább 1500 évvel megelőzik a legrégibb mezopotámiai, sumír írásbeliség termékeit. Persze ez teljesen felborítja az eddig tanított elméleteket.
Az elégetett ember (aki az amulettet a nyakán viselte) szerves maradványainak rádicarbon (C-14) mérését dr. Hans E. SUESS, a San Diego-i egyetem professzora végezte. Annak ellenőrzése és megerősítése megtalálható dr. Gimbutasnak a könyvében és dr. Renfrew tanulmányában. (Lásd: "Előszó"6 alatt.)
A magyar régészeket nem nagyon érdekelte ez a kiértékelés, hiszen az átvétel és ezzel való foglalkozás felborított volna minden "finnugor" elméletet, az a valóság, hogy a tatárlakai amulette Kr. e. 5200 évből való, és a rajta lévő "írás" így 1500 évvel megelőzi a legrégibb sumer képírást, azt is bizonyítja, hogy: "az emberiség történelme a Kárpát-medencében kezdődik".
Ugyanis a szaktudomány megállapítása az, hogy:"történelem az írásbeliséggel veszi kezdetét, és az írásbeliség előtti időszakot nevezzük »pre-históriának«, azaz őstörténelemnek".
Megdöbbenéssel kellett tudomásul vennem 1995-ben, hogy az általam legkiválóbbnak tartott, otthoni "magyar" szakember - a történelemtudományok doktora - az én kezemből ismerte meg dr. SUESS adatait, mert - miként mondotta - a legjobb szándéka és igyekezete ellenére sem tudott ehhez hozzájutni a MTA útján.
A tájékozatlan érdeklődők, olyanok, akik sohasem foglalkoztak a sumer írásbeliséggel, mégis nekiestek a megfejtésnek (dr. Harmattá és dr. Erdélyi). Szakszerűtlen megállapításaik közlését nem tartom érdemesnek.
Igen meglepett azonban az, hogy a jól ismert rovásírás-szakértőnk- Forrai Sándor- 1994-ben kiadott könyvének fedőlapján az amulett itt bemutatott képe díszeleg. ("Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig". [Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994.])
Annak ellenére, hogy a szerző, könyvének címe szerint "írással" akar foglalkozni, meglepetés volt nekem az, hogy mint "írásszakértő", kizárólag csak "régészeti" véleményeket közöl az amulettről, pedig a rajta lévő írást maga is "képírásos leletnek" minősíti. De Forrai módszerét, amellyel a tatárlakai táblácskák "írásához" nyúl, nem tartom sem eredményesnek, sem helyesnek.
Már azért is, mert ha a négy részre osztott amulettkorong írásjeleit "képírásnak" minősítjük (amint azt most is – ismételten - bizonyítom), akkor talán nem szakszerű azokban, mint "piktografikus fogalomjegyekben" - azok szétbontásával - csupán hangértékű rovásjeleket keresni. És nem is lehet mert ha képírás, akkor NEM rovásírás, és ha rovásnak minősítjük, akkor NEM képírás. Minden írásnak megvan a saját szabálya. A leolvasás előtt tehát az írás "mineműségét" kell megállapítani. Például ez a protosumír "képírású fogalomjegy": Q. a legrégibb sumír képírásban is megtalálható ugyanígy írva, és a "SZEM" jelölője. Kiejtése: "IGI", vagy "Sí". (L. 449. jele.) Kérdezem, hogy: milyen írásfejlődési indokolással bontható fel rovásírásunk "N" és "D" hangjaira...? De ugyanígy megkérdőjelezhető a többi "szétbontás", amit Forrai nagyszerű könyvének 24. oldalán találunk. Kérem olvasóimtól azon megállapításom elfogadását, hogy:
kárpát-medencei történelmünk feltárásában a tatárlakai amulett felbecsülhetetlen értéket képez, mert "írásban" tudósít a 7000 évvel előttünk élt elődeink világáról. Az írás megfejtése pedig perdöntő eredményeket adhat.
Értékét - vagyis azt a körülményt, hogy ennek az előttünk 7000 évvel Tatárlakán (tehát a Tordos-Kőrös kultúrkör időszakában) élő társadalomnak megvoltak-e azok a feltételei ahhoz, hogy már "fogalomkifejező képírással" rendelkezhetett – valóban a régészet mutathatja ki és döntheti el. Az írásmegfejtési módszer alkalmazásában tehát a műveltségi foknak a megállapítása az első lépés.
A "Tordos-Kőrös" műveltség foka és minősége a régészeti szakkörökben közismert valóság, és ennek ismeretében e kultúrköri írás megfejtésének mellőzése - egy írásszakértő részéről - nekem érthetetlen.
Ugyanis az UNESCO szerkesztői bizottságának közreműködésével 1963-ban kiadott és a nagyvilág minden egyetemén tankönyvként bevezetett, tehát a nemzetközileg elfogadott "hivatalos álláspontot" közlő szakmunka (History of Mankind: Pre-history and the Beginnigs of Civilization, by Jacketta Hawkes and Sir Leonard Wolley) 218. oldalán közölt táblázata az erdélyi •Kőrös kultúrkör" kezdetét Kr. e. 5500 évben mutatja. (Tehát a mezopotámiai Teli Halaf és Al-Ubaid kultúrák között, és így régebbi az Al-Ubaid-inál.) A szövegmagyarázat összefonja ezt azún. Dunai-kultúrkörökkel, és kiemeli, hogy:
"hiedelmükben az Isten-anyát (Mothergodess) tisztelték". Különös megbecsüléssel említik (a 251. oldalon) az "OLT" folyó melléki lakosságot, akik "az Erősd nevű nagy városukról ismeretesek". Bemutatják (290. old.) az itt közölt házformájukat is, melyeket "cserépkályhákkal fűtöttek, és szobáiknak plafongerendáit művészi fafaragásokkal díszítették". Tatárlaka TORDOS körzetében van. A Tordos-kultúrkör pedig a Körös-Erősd népességhez sorol. (Innen megy hatása dél felé
Ezekből az adatokból megállapítható, hogy Erősd-Tordos- Tatárlak térség népeségének magas szintű műveltsége nemcsak egy anyagi kultúra által jut kifejezésre, hanem szellemi fejlettségük is eljuthatott - mint ahogy el is jutott – az írásbeliségig. A Felső Világhoz igyekező hiedelemviláguk pedig tárgyi leletekkel bizonyítható.
Most azt kérdezheti az olvasó, hogy miért adom ezt a régészeti tudósítást bevezető felvilágosításként...?
Feleletem: "azért, mert a tatárlakai amulett mellett – mint Forrai is írja könyvében - 26 agyagszobrocskát és 2 kőfigurát" találtak. Itt helyesbítek és hivatkozom N. Vlassa írására, aki nem agyagszobrocskát, hanem "Istenanyát ábrázoló 26 agyagfigurát" említ.
A nyakon viselt "amulett" és az "Istenanya" ábrázolások azt bizonyítják, hogy Tordosnak megvolt az oltalmazó Istennője, akinek képét bemutatom a címhez illesztve (átvettem: Vladimir DUMITRESCU: "Arta Prehistorica in Románia". [Editura Maridiana, Bucaresti 1974. 174. o.l), és aTatárlak-tordosi Istenanya szobrocskák különböző formáit is, azokat, melyeket Vlassa Tordoson és Tatárlakán talált. De hogy teljes legyen a látvány, a "2 kőszobrocskát", mely nem kő, hanem alabástrom, és egy tordosi "reliefet" is, a "két szemmel".
Mindezek a tárgyi leletek a maguk kifejező formájában azt bizonyítják, hogy készítőiknek hiedelemvilága az "Istenanya" (Anyaisten) tiszteletén alapszik. Ez a hiedelem pedig magába foglalja az életadás misztériumának magasztos gondolatát és az isteni hatalomig felérő anyaságnak a gondviselésében való bizodalmát is. Itt tehát a primitív civilizációt messze maga mögött hagyó "kultúrát" kell felismernünk, amelyben az írástudás nemcsak lehetőség, hanem kultúrfejló'dési következmény, hiszen pl. a házépítés sem primitív, méretekkel dolgoznak az építők, az előbb készített tervek szerint.
Ezek voltak megállapításaim és elgondolásaim az említett Tordos- Kó'rös-tatárlaki társadalom értékének keresésében és lemérésében. Az írásmegfejtés módszerének megválasztásában igazolva láttam az eddig elmondottakat MALLOWAN professzor kutatási eredményeiben, amelyeket közöl M. E. L. MALLOWAN:
"Early Mesopotamia and Irán" (Thame and Hudson, London 1965.) c. könyvében. Ugyanis Mallowan SUBARTU- nak földjén, ős-Szabíriában, a Teli Halaf melletti, mai Teli Brakban kiásta a "Vigyázó Két Szem" Istenanyának a templomát, ahol az oltáron lévő "Két Szem"-et ábrázoló szobor figyelmeztetett az ő gondoskodó lényére. Bemutatom itt, átvéve könyvének 46. oldaláról.
Mallowan megállapítja, hogy ez a "Két Szem"-hez tartozó hiedelem az ún. Jemdet Nasr kultúrkör népének a terméke, de jn Uruk, UR, Mari és Lagas városokban is megtalálható ez a kultusz mert a "Két Szem" idolokat ott is kiásták.
Bemutatom ezeket is, és miután ezt a részégeti anyagot így megismertem, utána fogtam a tatárlaki amulett megfejtéséhez.
Ismerem jól a sumír gázfejlődés periódusait és annak szakaszaiban használt kép(fogalom)-szó(gyök)- szótag és a már klasszikusnak nevezhető ékírásokat. Rögtön láttam itt, a tatárlakai amuletten, a korongnak "négy" részre való osztásával meghatározható bal alsó negyedében a "Vigyázó Két Szem"- et jelentő írásjeleket. Ugyanis ezek majdnem ugyanilyen formában találhatók meg a Djemet Nasr és Uruk néven ismert sumír kultúrkörök képírásaiban.
Ez a három fogalomjegy már jelezte nekem azt, hogy itt valóban azzal az Istenanyával kapcsolatos szöveg van írva, aki "Vigyázó Két Szemével" őrködik az emberek felett. A sumír ékiratos szövegekből tudjuk ugyanis azt, hogy minden sumír településnek (városnak) megvolt a Felső Világban az isteni erejű védelmezője, aki – legtöbb esetben - maga az "Istenanya" volt, különböző néven. Pl.: URUKban - INNANA v. INNIN, ISIN-ben - GÚLA és SIR-BUR-LA-KIé (LAGA- g e ) - GATUM-DUG stb. Es itt fel kell hívnom az olvasó figyelmét arra a fontos "képjelre", mely a sumír Szűz ANYA-INNANA első, írásbeli meghatározása. Itt láthatjuk, hogy szintén a "Két Szem" van valami sugárkévéhez hasonló, horizontális síkú rajzban kifejezve úgy, mintha két földi oszlopon támaszkodna. Ez a képjel tehát a misztika törvényei szerinti égi és földi kapcsolatot ábrázol.
Már sokszor közöltem ennek az amulettnek a megfejtését, de látom, hogy ismétlésekbe kell bocsátkoznom, hogy tudáskincsünknek ez a - szinte kimondhatatlan értékű - valósága, az igazságát kereső Magyar Nép tudomására jusson. Ugyanis a megfejtéssel bizonyításra jut az a valóság, hogy:
ez a tatárlakai amulette az emberiség első értelmes és nyelvtani szabályokat is tartalmazó írásemléke.
Így a történelem a Kárpát-medencében kezdődik, ezzel az írásbeliséggel.
Végezzük együtt a megfejtést:
Kezdjük a korong bal felső negyedével, ahol két írásjel van. Olvasatuk: "DÚR" és "DIS".
DÚR (L. 436. sz. jele) jelentése "lakóhely, település, fundamentum", és igei használatban: "lakni, települni".
DIS (L. 480.) Eredeti jelentését a sumír szótárak szerkesztői a sémita akkád nyelvből igyekeztek értelmezni, ahol a kiejtése nem DIS, hanem ISTEN... és a számrend "első" számát jelenti. (A sumír nyelv használja az "egyetlen" fogalmának kifejezésére az ESTEN kiejtési formát is, de a Lábat szótár ezt már nem közli, csak Deimelnél találjuk meg.)
Nyugodtan mondhatjuk tehát a régi magyar nyelvünkből ránk maradt értelmét így: DICS, amiből értelmezhető a DICS-ő és minden fejlesztménye (dicsőség, dicséret stb.). Egyben fel kell fedeznünk e szónál azt a nyelvünkbeli különlegességet is, hogy minden, ami DICS, az egyben - a megjelölt vonatkozásában - egyetlen is.
Érdekes itt megjegyezni azt, hogy a "DÚR" létraszerű képjel egyik szára felfelé, a másik pedig a földfelé mutat, szinte kifejezve - valóban képszerűén - az égi és földi összetartozást, vagy itt - az égre-földre vonatkozó szöveg-tartalmat.
De a korongon lévő összes írásnak kulcsjele az a nagy kereszt, ami azt "négy" részre osztja. Ugyanis csak másodlagos hivatása lehet a négy részre való osztás. Az egész írásra kiterjedő hatását a nagysága jelzi, mely arra mutat, hogy mind a négy "negyedre", vagyis az egész szövegre vonatkozik. UGYANIS EZ A NAGY KERESZT IS "írásjel", fogalomjegy (L. 74.), és kiejtése: "MÁS" vagy "PÁR". Jelentése: "védelmező", könyörületes, vagyis "MÁS", mint a közönséges vagy közönyös. A "keresztet" is jelenti, és az ide írt ékiratos formában vT" olvasva-Dingir "MÁS", Nimrud alvilági hatalmát, a növényzetet életben tartó erejét fejezi ki "dingir NIN-UR-TA, vagy NIB-ÚR-TA (eltávozott Párduc Úr)" néven. Ha pedig a "dingir" meghatározó után kétszer írjuk a keresztet, ezzel megkapjuk az alvilág fejedelmének, NERGAL-nak nevét ékiratos formában, így: dingir "MÁS-MÁS". Ez nekünk azért fontos, mert a KUTI-GUTI-Kutainak nevezett szkíta népeink NERGAL-tól kérték csatába indulásuk előtt a haláltmegvető bátorságot és erőt.
Ezt a nimrudi vonatkozást csak tanításként említettem.
Hogy az első sumír képírás igen közel áll ehhez a jó 1000 évvel régebbi erdélyi, tatárlakai íráshoz, azt helyesen indokolja MALLOWAN a megnevezett könyvében, amikor az URUK-i "Blau táblák" írásához hasonlítja. Bemutatom itt az egyik "Blau táblát", ahol a legalsó sorban ugyanúgy van írva a "DÚR", mint az amuletten. (Olvasatom: URUK-DÚR-NU.)
DÚR-DIS tehát értelmezhető "egyetlen település", "dicső lakhely" stb. kifejezésekkel, és azután a következő "kereszt" jelének hozzáolvasásával így:
DUR-DS PÁR-ja, vagy DÚR-DIS-MAS-a. És itt a PÁR vagy MÁS feltétlen az "égi párt" jelenti, aki nem lehet "démon", hanem a földi tartozékánál jobb, tehát oltalmazó, patrónus, védőszellem, oltalmat adó isteni erő.
Csakis így logikus a kereszten nyugvó lyuk helyzete, mely - minden kétséget kizáróan - arra szolgált, hogy valaki nyakába akasztva hordja a táblácskát, mint amulettet. Miért ne tételezzük fel elődeinkről ugyanazt, mint amit ma mi is teszünk...? Hányan hordják nyakukban "védőszentjüket", vagy Szűz Mária sokféle változatát...?
A DÚR képjelnek a Lábat szótár megnevezett helyén van TUR hangértéke is. Ezek szerint igazolt a TURDIS kiejtés. Ha pedig alkalmazzuk a sumír nyelv hangzóilleszkedésitörvényét (amelynek létezését minden sumerológus elismeri), akkor máris így olvashatjuk e két képjelet: TUR-DOS. Ez pedig annyit jelent, hogy a mai TOR-DOS neve már "hétezer éves".
Az ilyenféle megfejtések mindig érdekesek és izgalmasak, mert - mint itt észleljük - ennek a táblácskának - mint amulettnek (vagyis varázserővel bíró tárgynak) - mondanivalója feltétlenül olyan lesz, mely "védelemért, oltalomért" cseng.
A képjelek nagy részénél azonban szinte változás nélküli azonosságot állapíthatunk meg. Továbbá azt is szem előtt kell tartsam a "megfejtésnél", hogy ezek mind ún. "fogalomjegyek", melyek főnevet, melléknevet vagy igei cselekvést fejezhetnek ki, és a jelek értelmi összefüggéséből adódik a "birtokviszony", vagy az egyéb nyelvtani vonatkozás.
E módszertani alapismeretek után kezdjünk hozzá együtt a további leolvasáshoz. Következő feladatunk a kereszt "jobb felső" negyedében írt jelek mondanivalójának megismerése. Itt az első jel éppen olyan, mint a "bal felső" negyedben a második - már ismert - jel, csak kisebb alakban van írva. Jelentése ugyanaz: dics.
A következő jel olyan, mint egy gereblye. Utána következik egy kis köröcske, majd az utolsó hasonlít a mai "e" betűhöz, A szótárhivatkozások számait a táblázat tünteti fel, valamint e jelek mezopotámiai fejlesztett formáit is. Itt tehát a leolvasással foglalkozunk kizárólag.
A "gereblyeszerű" jel olvasata: SAL-ÁS... jelentése: "bűbájos asszony", aki a "varázserők" birtokában van. A "köröcske" olvasata: SÁR... és "tökéletességet" vagy "teljességet" fejez ki.
A mi "C" betűnkhöz hasonló utolsó jel pedig BUZUR... azaz "titok". Összeolvasva tehát így hangzik ez a jelegyüttes:
DIS-SAL-ÁS-SÁR-BUZUR, és mai nyelvünkön úgy értelmezhetjük, hogy:
MINDEN TITOK DICSŐ NAGYASSZONYA, vagy a TITOK TELJESSÉGÉNEK EGYETLEN BŰBÁJOS ASSZONYA.
A két felső negyed olvasatából tehát megtudjuk, hogy az amulett fohásza egy megszemélyesített isteni varázserő asszonyához szól, aki TUR-DOS-t onnan oltalmazza.
Mindazoknak, akik a megfejtéssel próbálkoztak, ez a "gereblye formájú" jel okozta a legnagyobb nehézséget. Ugyanis a sumír-akkád szótárakban és szószedetekben nem található meg. Tehát mindenki szétbontotta és a szétbontással akart valami értelmet találni most már a két jelnek. De a szabály az, hogy minden "fogalomjegy" úgy közli mondanivalóját, amint írva van. Szétbontani nem lehet. Én is sokat keresgéltem ezt a jelet mindenütt. Labatnál, Gaddnál, Falkensteinnél is, míg végre megtaláltam P. Anton DEIMEL S. J. legrégibb jel-összesítésében, mely valószínűleg a Sumerische Lexicon előtti, és "TRANSCRIPTIONES MÓDI" cím alatt közli az összes régi 196 képjelet és azoknak "első" ékiratos átírását, formáját. Ebben a gyűjteményben a 329. jel mutatja az itteni jobb felső negyed 2. fogalomjegyét, mint mondtam "SAL-ÁS" kiejtéssel. Jelentése: "bűvölő (bűbájos)" asszony. Itt találjuk meg az első nyelvtani törvényszerűséget, az itt alkalmazott "rag nélküli birtokviszony" jelenlétében, ami a sumír-mahgar-magyar nyelv sajátossága. A "birtokos" és "birtoknak" egymás mellé helyezése feleslegessé teszi a ragokat. Tehát nem úgy írjuk, hogy "minden titok(nak-az) asszonya", hanem a birtokos eset ragjai elmaradnak, és még jelző-szó is illeszthető a "birtok" elé. (A képjelek szótári számát külön táblázatban közlöm, ahol az "L" betű: René Lábat: "Manuel d'Épigraphie Akkadienne" [P. Geuthner S. A. Paris 1952.] szótárának rövidítése, a jelek számaival.)
Így érkeztünk el a bal alsó negyedhez, amelynek írásjeleit sumírnak ismertem fel már az első pillanatban. Itt három jelet találunk, és az itteni első jelről már kimutattam, hogy a "SZEM" jelölője.
A második "MIN" (L. 471.). Jelentése nemcsak "kettő", hanem kiemelt (azaz "fordított" formában, mint itt van) "a kettő", miként Labatnál is megtaláljuk így írva: "les deux" (lásd: a hivatkozott L. 471. jelnél). A harmadik is közismert - "PA" (L. 295.). Jelentése: "fő, főnök, tiszt", és az akkádok (Lábat szerint) megkettőzve, így: "PA-PA" nevezték a katonai "generálist", akit "SA-PÍR-U"- nak neveztek. De a sumírban "PA" mindig a magasabbrendűt jelenti, mint pl. "PA-TE-SI"; AN-PA = "ég közepe".
Ilyen indokolással olvastam a három fogalomjegyet együtt "VIGYÁZÓ KÉT SZEM"-nek, a már elmondott és itt bemutatott régészeti tárgyi leletek által ösztönözve. Nyelvtani szempontból vizsgálva az eddig leolvasott szövegeket, azt kell megállapítani, hogy a felső jobb negyed szövege e "három" jel olvasatával szintén birtokviszonyt mutat. Tehát a kettőt együtt így kell helyesen olvasni és értelmezni:
"Minden titok dicső nagyasszonya-NAK A Vigyázó Két Sze-me"... és a következő leolvasandó jel NEM a jobb alsó negyedben van, hanem az a korongot négy részre osztó nagy keresztnek ide érő ága, a "PÁR", az "oltalmazó" Istenanyára való írásbeli hivatkozás. - Tehát a "Vigyázó Két Szem" u t án azt kell olvasni "óvjon", "védelmezzen", "oltalmazzon", és csak ezután mehetünk tovább az alsó jobb negyed jeleihez.
Ismételten hangsúlyoznom kell azt a valóságot, hogy ez a tatárlakai amulettnek az írása, és rajta a "Vigyázó Két Szem" kifejezés jó 1000 évvel öregebb, mint a sumír-szabír földön megépített "Vigyázó Két Szemű" Istenanya templomai és a bennük talált szobrai. így az írásnak a régészeti anyaggal való összekapcsolása azt a logikus következtetést eredményezi, hogy:
1. A kárpát-medencei és a Tigris-Eufrates (Mezopotámia) mellékén települt népeknek azonos nyelve és azonos hiedelme volt.
2. A Mezopotámiát elöntő vízözön (kb. Kr. e. 4000) után a Kárpát-medencéből is áttelepült nagy mennyiségű népesség Mezopotámiába, a vízözön által elpusztított nagy mennyiségű népnek pótlására, a maradék feltöltésére, és ezek vitték magukkal kultúrájukat és hiedelmüket is.
Azt pedig, hogy miképpen nevezte önmagát ez az ősnép - megmondja nekünk az amulett jobb alsó negyedének írása.
De talán szövegezzük azt, amit eddig leolvastunk. íme:
"TOR-DOS OLTALMAZÓJA - MINDEN TITOK DICSŐ NAGYASSZONYÁNAK VIGYÁZÓ KÉT SZEME ÓVJON...", és folytassuk a jobb alsó negyed megfejtésével:
Itt az első jel "SA" (L. 353.) Ez a jel a Jemdet Nasr-nak nevezett mezopotámiai kultúrkör írásain ugyanígy található meg. Jelentése: "arc" és "ügyelni", "valamire tekinteni".
A következő két jel talán egybetartozó, mert a felső: *Jf* a "felkelő Nap" jele és kiejtése: "PÍR". (A "lenyugvó Nap" fordítva van:/T\, így írva, és kiejtése: "SZIK"... (al)-SZIK...?) -A "PÍR" fogalom napjainkig nyelvünk sajátossága. Ugyanis, ha az ősi mahgar (sumír) nyelven azt mondón: "PÍR-KA-AN"... mindenki megérti ma is. Pedig "sumírul" mondom, ahol "PÍR" = pír, "KA" = száj és "AN" = ég, menny. Értelmezve: "PÍR az ÉG SZÁJA"... vagyis "pirkan" az égen a hajnal. De menjünk tovább:
A "PÍR" alatti oszlop az "ős-atya", "eredetet adó ős", az "APA" legrégibb írásformája. Kiejtése: "AB". - "PÍR-AB" tehát "NAP-ATYA". De az előtte lévő "SA" hozzáadásával "SA-PÍRAB" = "SAPÍR (szabír) ATYA".
"SA-PÍR" "fényarcút, fénylátót" (Istenre nézőt) jelent, és itt van a mi ősi népnevünk, már 7000 évvel előttünk írásban, tehát írott bizonyítékkal igazolva.
De ez a "SA" jel nagyon fontos a mi ősi NIMRUD-i hagyományunkban. Ugyanis a Tahiri Üngürüsz" azt írja, hogy "Nimrud birodalma »ADZSEM« volt, és innen jöttek fiai a Csodaszarvast űzve arra a földre, ahol velük azonos nyelvet beszélt a nép, vagyis a Kárpát-medencébe".
"ADZSEM" arabosított formája az "ANSAN" névnek, mely annak a területnek volt a neve, melyet a sémi-akkádok "ELAM"-nak neveztek. Az ékiratokon így van írva: "AN-SAAN" = ELAM. (DSL. 13./100 jele.) Jelentése: "ég-arcúak mennyországa". Tehát NIMRUD büszke népe is "égarcú", "fénylátókból" állt, éppen úgy, mint a "SA-PÍR" szabírok voltak, hiszen egyazonos nép volt ez. Nyugodtan tudatosíthatjuk tehát azt, hogy:
"a mi őseink fénylátó, naparcú, égarcú Istenes igazhitűek voltak, akár Szabinából, akár Adzsem-ANSAN-ból tértek HAZA a Kárpát-medencébe."
De fejezzük be az amulett olvasatát. Az "óvjon" után tehát ez a szöveg következik:
"SA-PÍR ATYÁNK", vagy "FÉNY-ATYÁNK TEKINTETÉBEN" vagy talán így: "NAP-ATYÁNK ORCÁJA ELŐTT".
De így is mondhatjuk: "Napatyánk Fényében", és ki az, aki itt a "Fényben" van? A "Napbaöltözött Boldogasszony", hiszen az amulett imádságának "alanya" az ő "vigyázó két szeme".
Véletlen nem lehet tehát, hogy a csíksomlyóiak, akik megőrizték az Istenanyára vonatkozó BABA-MÁRIA kifejezést is, valahová igen mélyre tudtak lenyúlni a lelkek hagyománykincsébe, és onnan eredően mentették át a "Napbaöltözött Boldogasszony" kifejezést. így mondhatjuk most itt, hogy a "napbaöltözött" Istenanyát
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
