„BOLDOGASSZONY ANYÁNK...”

A Mária-kultusz költészetünkben

A Mária-kultusz bibliai, dogmatikai alapjairól

Stabat Mater – Ómagyar Mária-siralom

Jacopone da Todi latin és olasz Mária-énekei közül legismertebb a Stabat Mater kezdetű sequentia, amely a középkori egyházi líra csúcspontja. Az ókeresztény egyház himnuszaitól ívelő ezeréves keresztény költészet betetőzése, a lírai részvét költeménye. A passiótörténet fontos elemeit sűríti versbe a költő. Szerkezetét párhuzamos gondolatritmus határozza meg. A hármas tagoltságot a passió érzelemrajza, a lírai részvét és azonosulási vágy, valamint a záró könyörgés adja. A lírává oldott tragikus fájdalom élesen elüt a komor, sötét középkori passióktól.
A reneszánsz pieta-ábrázolással, például Michelangelo sugárzó szépségű pietájával rokoníthatjuk, amely a római Szent Péter bazilikában található. (A Stabat mater... a megzenésítések révén is népszerűvé vált: Pergolesit illeti a pálma, de megihlette Rossinit, Verdit és Dvorákot is. Jacopone da Todi megírta a Stabat mater speciosa-t is, a karácsonyi misztérium Máriájának örömét, de ez kevésbé költői, érződik rajta a spekulatív kiszámítottság, amelyet még Sík Sándor átköltése is csak enyhíteni tud.)

A honfoglaláskori magyar költészet elveszett, nemzeti költészetünk -- sok más népéhez hasonlóan -- egy csodálatos Mária-himnusszal kezdődik. A latin planctus több nemzeti nyelven, magyarul is siratóénekké vált. A Planctus szerzője Geoffroi de Breteuil (Godefridus de Santo Vittore), akinek művéhez hasonlót alkot magyar nyelven, minták nyomán, a kompilláció módszerével is egyénit hoz létre egy ismeretlen domonkos barát az Ómagyar Mária-siralomban.²¹

Martinkó András bizonyította, hogy az Ómagyar Mária-siralom című, Stabat mater jellegű himnuszunk közvetlenül 1300 előtt keletkezett. A Szűzanya fájdalmát szakrális síkon és minden édesanya fájdalmát evilági értelemben is kifejezi ez a gyöngédségtől és hódolattól áthatott költemény.Ez az egyszerre emberi és istenanyai fájdalmat kifejező gyönyörű költői parafrázis kapcsolatot tart a latin mintával, de annál tömörebb, költőibb és drámaibb. Rokonságot mutat a népi siratóénekekkel, a dramatizált passiójátékokkal. A hármas drámai kompozícióban a vallásos téma mélységesen földi, evilági érzéseket fejez ki. Mária háromszor jajdul föl: a fájdalmat tudatosítja, majd fiához fordul, végül önmaga élete árán is kegyelmet kér fia számára. A ritmus az érzés intenzitását követve hol gyorsul, hol lassul. A latin liturgikus líra formai hagyományait egyénítve asszimilálja középkori líránknak ez a remeke. A kötetlen szótagszámú, kétütemű sorokban megkapó természetességgel alkalmaz alliterációkat, méltán híressé vált, népdalokra, virágénekekre emlékeztetően szép figura-etimologikákat: „Világ világa, Virágnak virága...” A latin mintától szemléletben is eltér, magyar látásmódot követ: „flos florum” – „virágok virága” helyett az egyes számú alakot, a „virágnak virága...” formát használja. „Lírai költészetünk jellegzetes vonásai: a túlzás leegyszerűsítése, a zökkenés nélküli kemény tartás, a mesterséges díszítés helyett az érzéki valósággal való hatás mind megtalálható az első magyar versben”—állapítja meg róla Horváth János.²²

A nemzeti költészetünk nyitányában feltűnő szakrális anyakép irodalmunkban csodálatos vonulatot, költői képsort alkot Janus Pannoniuson, Petőfin, Adyn, Kosztolányin, József Attilán, Radnótin, Weöres Sándoron, Nagy Lászlón, Juhász Ferencen, Csoóri Sándoron át Kalász Lászlóig, Utassy Józsefig...

Mária a középkori pecsétek tanúsága szerint Szentmária. Szűz Máriáról szól a Königsbergi töredék. (Első részét Toldy Ferenc egy könyv támlájából fejtette ki.) A magyar költészet fejlődése szempontjából fontos szerepük volt a késő-középkori vallásos énekeknek, az anyanyelvű cantióknak, vagyis népénekeknek. A Mária-tisztelő szerzetes-költő kifejező eszközei közé tartozik a virág-szimbolika, amely aszakrális énekek és a profán virágénekek mélységes rokonságáról éskölcsönhatásáról tanúskodik:

Mária szép verág

és szízeknek gyöngye

a mennyei udvarnak

nagy szép fénössége

mert vagy Istennek anyja

angyaloknak asszonya

nagy méltóság néköd

kinél nagyobb nem lehet

Istennek utána

sem földön sem mennyön

Szeretetnek rósája

tégöd ékösíte

szent alázatosságnak

violája szépíte

tisztaságnak lilioma

igen tégöd tisztöle

és mindön jószágnak

jámborságnak szentségnek

édösségös illatja

tégöd mind elhata.

Az Ó kegyes szűz Mária (Peer-kódex) kezdetű ének már eredetinek tekinthető, amint az az elveszett cantio is, amelyből mindössze két nagyszerű sor maradt ránk: „Édes anya, bódog anya, Verág szülő, szíz Mária” (Winkler-kódex).

A középkor végén a katolikus egyház utat engedett a magyar nyelvű templomi éneklésnek, bár ennek igazi elterjedése és népszerűségének fontos tényezője a reformáció műve volt, katolikus ellenhatásként az anyanyelvű vallásos éneklés révén felvirágoztak a katolikus egyházi énekek is. Kisdi Benedek egri püspök nevéhez fűződik a Cantus catolici, régi és új, deák és magyar ájítatos énekek és litániák (H.n. 1651) című kiadvány, amelyet Szőllősi Benedek állított össze. Az első hivatalos, kottás egyházi énekeskönyv is, a Cantus Catholici, amelyben az énekek nagyjából az egyházi év rendjét követik. (Köztük mintegy 30 Mária-ének található, ezek jórészét Sík Sándor költötte át magyarra.) Ez a gyűjtemény magában foglalja a megelőző kiadványok énekeinek java részét. Ezek fontos részét képezik a katolikusok régi, részben még a középkorból származó és a szájhagyomány útján megőrzött énekei. Közéjük tartozik Vásárhelyi András népszerű Mária-himnusza, az Angyaloknak nagyságos asszonya, .amely litániaszerűen dicséri a Szűzanyát. (A szerző ferences szerzetes, az első név szerint ismert magyar költő, neve a versfőkben van elrejtve.) ²³ A Szűzanya Pázmány Péter fohászában aranyos násfa, jóság pálmája, nömös liliom. Pázmány O gloriosa! című Mária-énekét a latin himnuszból Rosty Kálmán fordította és a Szűz Mária Virágos Kertjében publikálta (1896. 12. sz.): „Ó dicsőséges, ó ékességes, / Mint a csillag, fényes! / Úrnőnk s Anyánk vagy, / Drága szép, erénye!” A szépen megkomponált himnusz a száműzöttség megszűntetéséért is fohászkodik: „Menny ékessége, nép dicsősége, / Vidd szivünket égbe: / Hogy a száműzött / Lelje nyugtát végre! // Fény a sötétben, édes reményem, / Oh tekints le rám fenn: / Adj hiveidnek / Örök éltet, -- Ámen!”

A Mária-tiszteletre szerzett énekek közül eredetiségével, epikus jellegével tűnik ki a Szent ének, ki dicséri Szűz Máriát és az ő szent Fiát, amely a Winkler-kódexben található, és Mária és Jézus történetét az Egyiptomba való menekülésig beszéli el.²⁴ A középkori vallásos áhítat nála bensőséges nemzeti érzéssel párosul, István király példáját követve²⁵ ajánlja Mária oltalmába a töröktől létében fenyegetett Magyarországot:

Halottaknak megszabadítója,

Törököknek megnyomorítója,

Kerályoknak jó tanácsadója,

Magyaroknak megoltalmazója.²⁶

A kor katolikus énekszerzői gyakran nagyszerű hűséggel és szépséggel tolmácsolták magyar nyelven a középkori himnuszköltészet remekeit. Ezek az átköltések a kései, gótikus középkor himnuszait új stílusban közvetítve erősítették a barokk szellemiséget, mint például a Stabat Mater dolorosa megindítóan szép, az eredetit híven követő átköltése: „Álla az keserves anya, / Keresztfánál siralmába, / Látván függni szent fiát...”

A török veszedelem idején a barokk kor a Keresztények Segítőjét hangsúlyozza a Mária-kultuszban. ²⁷ Tisztelik őt mint a Béke Királynőjét,az Irgalom Anyját, a Jó tanács Anyját, Hétfájdalmú Szüzetis. Zrínyi invokációja nemzeti, barokk eposzunkban a keresztény múzsához, a Szűzanyához szól, tőle kér és vár segítséget:

„Musa, te, ki nem rothadó zöld laurusból

Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,

Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,

Van kötve koronád holdbol és szép napbul;

Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,

Az ki örökkén volt, s imádod fiadat

Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat;

Szentséges királyné, hivom irgalmadat!”²⁸

János jelenéseinek egyik passzusa alapján (Jn 12,1) terjedt el a lábát félholdon – később bőségszarun – tartó Szűz Mária képe, akivel a Napbaöltözött Asszony tiszteletét azonosították, aki lábával eltapossa a bűnt, jelképesen magyar híveinek ellenségét – látható a szegedi és a csíksomlyói kegyhely Mária-képén is. A litánia mint imaforma ekkor élte virágkorát, nagyon megfelelt a barokknak, mert sok kifejező eszközt, felsorolást, díszítő formát képes magába foglalni.

Szent István felajánlását II. Ferdinánd a 17. század elején megismételte, a Napbaöltözött Asszony kegyeibe ajánlotta országát, tiszteletére pedig Bécsben emléktemplomot alapított. Bécs 1683-as ostroma, aztán hazánk felszabadítása a török iga alól a Segítő Szűzanya tiszteletét erősítette meg népünkben, amely Passauból elindulva az egész közép-európai térséget meghódította. A pápa elrendelte Mária nevének megünneplését világszerte. A török alól felszabaduló Péterváradon mecsetre épült a Havi Boldogasszony-kegyhely. (Névadása a májusi hóesésre utal.) A törökök fölötti diadal örömére rendelte el a pápa az egyházban a Rózsafüzéres (Olvasós) Boldogasszony egyetemes ünnepét.

A pócsi görögkatolikus templom Istenszülő ikonja (és a róla készült számos másolat is) kegyképpé vált. A rajta látható Noé bárkája az Egyház egységét jelképezi, a kiengesztelődés és megbékélés galambja csőrében zöld ágat visz. A kegyképet baldachinsátor koronázza, amelynek drapériáját angyalok vonják szét. Mindez jellegzetes barokk díszítmény, amely kegyképháttérként és oltárdíszítményként a heraldika címerpalást-motívumára vezethető vissza.

Ismeretes olyan barokk szentkép, amelyen a Patrona Hungariae egy Árpád-házi szent társaságában látható. A képen a felhőkoszorúból lenéző Patrona Hungariae glóriájának fénysugarai sátorként vonják be a hátteret, követve ezzel is a Raffaello Folignói Madonnája nyomán népszerűvé vált képtípust. A Magyarok Nagyasszonya a kolozsvári volt jezsuita templom bal oldali első kápolnájának oltárképén látható, ahol a gyermek Jézus fogja a Szent István kezében lévő országalma keresztjét. (Hasonló ábrázolás található a győri Szent Ignác templom, a mai bencés templom baloldali mellékoltárának magyar szentek oltárképén is.)

A Szent István felajánlja a koronát a Szűzanyának témakör a 18. században számos változatban bontakozott ki. A Szent Király devóciója közüggyé vált. Ezt jelzi a képeken megjelenő magyar hívők tömege – néha Buda látképe is, a magyarok örökös Nagyasszonyának terrénuma –, amely a Regnum Marianum gondolatát érzékelteti. (Az első ábrázolás, amelyen első királyunk a Mennyek Királynéjával együtt szerepel, az esztergomi Porta Speciosa 12. századi márvány-illusztrációjának timpanonja volt.) A Nagyboldogasszony, fölvéve a magyar koronázási jelvényeket, ékszereket, a Patrona Hungariae, vagyis a Magyarok Védasszonya teljes ikonográfiáját képviseli.

A magyar Mária-tisztelet történelmi hagyományai között jellegzetes fejlemény, hogy a török hódoltság idején a Napba öltözött, Félholdon taposó asszony nálunk törökellenes jelképpé vált (Jel 12,1). A Győrben 1623-ban letelepülő, rendházat, gimnáziumot alapító jezsuiták templomában a magyar szentek oltárán Patrona Hungariae feliratú pajzsok fogják fel a törökök nyilait, lándzsáit, kifejezve ezzel a katolikus megújulás honvédő szándékát, amelyre határozott utalásokat találunk a templom és rendház stukkóin is. A Boldogasszony liturgikus jelképei a rendházban lévő patika díszítésein éppúgy megtalálhatók, mint a lépcsőház újonnan feltárt csodálatos szépségű freskóin. Győrött már a 17. században létezett jámbor társulat Confraternitas Beatae Mariae de Victoria néven és már 1642-ben oltárt emeltek a társaság patrónájának az újonnan épült Szent Ignác templomban. Az oltárképen a Győztes Immaculata jobbjában pálmaágat tart a lepantói győztes csata (1571. X. 7.) hajói fölé. Mária a barokk korban rendre az oszmán hatalom feletti győzelem palladiumaként szerepelt a művészetekben.

Mária segítségének tulajdonították Budavár visszafoglalását is a töröktől. Budam Virginis Dabit Auxilium – Budának a Szűz ad segítséget -- vallották az ostromlók és várták a döntő győzelmet Nagyasszony és Kisasszony napja között, amely szeptember 2-án meg is született. Irodalmunk, különösen költészetünk Mária-kultusza a szabadságért küzdő, erkölcsi nemesedést akaró nemzeti érzületet, hősi lelkületet erősíti óriási hittel, bizalommal. Másfél évszázadon át sokszor felhangzott a mohácsi csatában elesett Vásárhelyi András éneke:

Rettenetes a mi baj-vívásunk.

Mert kegyetlen a mi ellenségünk,

Rettenetes végső kimúlásunk,

Hogyha Szent Szűz nem lesz segítségünk.

Bartolomeo Altomonte festette a soproni Szent Mihály templom oltárképét (1739), amelyen a „Magyarok Patrónája” Szent Mihályt küldi a török sereg ellen, a magyarok segítségére. A kép ugyanazt a barokk szellemet sugározza, amely a Cantus Catholici (1651) textusából árad:

„Ó Mária, nagy Úr Annya, és mennynek Királyné Asszonya.

Baj vívóknak biztatója, és ellenségünk rontója.

Zászlód alatt vitézkedünk, ne hagyd híveidet el-vesznünk.”

Ezért volt olyan népszerű nálunk is a „törökverő passaui Segítő Mária” (Maria-Hilf) kegyképe, a Keresztények segítsége, a minden veszedelemtől oltalmazó, köpenyes, illetve palástos Madonna. A török kiűzése után az országot sújtó pestist a pogány rabiga utolsó átkának tekintették, amely ellen a Szűzanya, az irgalmas szeretet megtestesítője védi meg híveit. (Az Immaculata, a Szeplőtelenül Fogantatott Mária főképpen Murillo képei nyomán vált kedveltté.) A döghalált okozó ősbűntől is mentes Immaculata, a Segítő Mária oltalmát kéri a könyörgés, hogy a Bibliában szereplő három dávidi rossztól, „az éhségtől, hadaktól és döghaláltól ments meg, Uram, minket!” (Eszterházy Páltól tudjuk, hogy a dögletes nyavalyát a magyarok Erdélyben és Várad környékén „Halál-szeplőnek” is nevezték.) A kuruc-labanc testvérharcok idején pedig a Boldogasszony pócsi, győri, nagyszombati, királyfalvi, szentantali kegyképe könnyezve, vérrel verejtékezve figyelmeztette, intette megbékélésre, vezeklésre a viszálykodókat... ³⁰

A barokk korban alakul ki a magyar történelmi Mária-kegyhelyek többsége. A mai Magyarországon lévő 64 kegyhelyből kilenc középkori, a többi pedig barokk eredetű. Több zarándokhely Mária-kép körül alakult. Szegeden a Fekete Mária, Györött és Máriapócson a Könnyező Mária kegyképe lett a búcsújárás kultusztárgya. Gyakoriak a Fájdalmas Szűz-kegyhelyek is.³¹

A Mária-kultusz teljesen átszövi és meghatározza abúcsújárás magyar hagyományát, a búcsús énekek tematikáját, körmenetek jellegét. A búcsús körmenetekben a menet élén máriás zászlók lobognak, a menetben pedig Mária-lányok szokták vinni a hordozható és öltöztethető Mária-szobrokat. (A Mária-szobroknak több helyen is egész ruhatáruk van. Régi szokás szerint a mennyasszony – házasságának boldogságát kérve – felajánlotta a Szűzanyának amenyasszonyi ruháját, vagy egy az abból készült szép ruhát. Újabban módosult ez a szokás, népművészeti ruhákkal kedveskednek a kegyszobornak, így történhetett, hogy például a kalocsaiak által nagyon kedvelt Somogy megyei Andocs Szűz Mária kegyszobrának több öltözet pompás kalocsai ruhája van.)

II. Rákóczi Ferenc imát írt elő katonái számára, valószínűleg ő a szerzője aRákóczi Ferenc buzgó éneke című kurucdalnak, amely figyelemre méltó Mária-tiszteletről tanúskodik:

„Ó, te angyaloknak ragyogó csillaga,

Édes Jézusomnak szerelmetes anyja,

Édes nemzetemnek ki vagy pátrónája,

Hívlak segítségül népem oltalmára.

Fogadásod szerint magyar népet ne hadd,

Minden ellenségtől, kérlek, hogy oltalmazd,

Ó, édes Szűzanyám, ellenségem rontsad,

Népem színe előtt futamását adjad.”

Szinte minden búcsújáró helyen az archeológiai rétegek mellett feltárhatók még nyelvi, „szellemi-lelki” rétegződések is. Csíksomlyó dombján a pogány kori magyaroknak valami nagy kultuszhelyük volt. Az első igehirdető nemzedék érdeme, hogy ezt a kultuszelőzményt nem irtották ki, hanem a kereszténység, a Mária-kultusz fényébe vonták. Úgy jártak el, ahogyan Nagy Szent Gergely javasolta: a pogány kultuszhelyeket nem kell lerombolni, hanem fel kell szentelni őket az Egyisten tiszteletére. Babba Mária jelentése: Szép Szűz Mária, amely szorosan kötődik az Úrjézushoz és az oltáriszentséghez. Érezhetően valamilyen istenség van elrejtve a Babba megnevezés mögött. A dél-erdélyi Kósteleken a hívek Babba Máriához úgy fohászkodnak, mint a Jóistenhez. Bizonyára Babba valamilyen ősi, pogány kori istenség volt, akinek megnevezését a keresztény elődök Máriához kötötték. Istenhez szóló imáikban őhozzá fohászkodnak. Különösen a gyermekek számára jelent Babba istenséget, aki a Mindenható mellett, vele azonos rangban létezik. A pogány kori mitológiához, a népi hiedelemvilághoz is kapcsolódik az a hagyomány, amely szerint a székelyek és a csángók Babba Máriához fohászkodnak a bölcsőtől a sírig, minden ügyükben. Babba Máriát a Holdban látják, a teliholdat is Babba Máriának nevezik, talán a pogány kori hold-kultusz nyomán. Az újholdat rendszerint imával és verssel köszöntötték. (Az egyiptomiak Ízisz, a görögök Szeléné, a rómaiak Luna istenasszony kultuszát művelték.)

Amikor a székely és csángó kisgyerek először mutat a Holdra és azt mondja, „Ott a Babba Mária”, ez a család számára nagy örömet, ünnepi pillanatot jelent. A székely gyermekek előbb ismerkedtek meg Babba Máriával, fogalmával, mint az Isten, Jóisten megnevezéssel. Máriát a kis Jézussal együtt is Babba Máriának mondják. Csíksomlyó a legnagyobb kultikus központja a magyar Mária-tiszteletnek. Ide megnyugodni, kiengesztelődni, erőt gyűjteni, imádkozni, énekelni, vagyis búcsút nyerni sereglenek Babba Mária székely- és csángó magyar hívei. Elődeink hajdan Csíksomlyón Babba ősi istennőt imádták, akinek kultuszhelyén ma az Istenanyát tiszteljük, akinek lába alatt a hold és feje felett a tizenkét csillagból álló koszorú található.

A századfordulón budapesti hittanárok egy csoportja, többnyire Prohászka tanítványai, akik a hagyományos, jezsuita szellemiségű Mária Kongregációt elavultnak érezték, új közösségi életet kezdett egy Damjanich utcai házban. Közösségüknek a Regnum Marianum, vagyis Mária Országa nevet adták. A máig meglévő lelkiségi mozgalom vezetőinek fő célja az ifjúság nevelése, lelkigyakorlatok, ifjúsági táborozások szervezése volt. Tevékenységük fő terepének a cserkészetet tartották, de azt igyekeztek „keresztény” szelleművé tenni. A Mária-tisztelet mindmáig meghatározza lelkiségüket. A közösség minden évben a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén tesz fogadalmat a Szűzanyának, megerősítve célkitűzésüket, hogy „tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel akar szolgálni Máriával Istennek, Jézus dicsőségére”.

A katolikus sajtó a századfordulón virágkorát élte, a Mária-kultuszt is erősítette (1902-től) a Zászlónk, amelyet kezdetben Izsóf Lajos, majd pedig Sík Sándor szerkesztett. Ekkor született a diákságra nagy hatású Schütz Antal és Sík Sándor által készített imakönyv. (Ekkor több igényes imakönyv is megjelent, mint például a felnőtteknek szánt Sík Sándor: Dicsőség, békesség, valamint a Prohászka-imakönyv is.)

A 18. században szinte minden tájegységnek támadt búcsújáró helye. Ezek rendre Mária-kegyhelyek, amelyekhez a hívek ezrei zarándokolnak, amelyekhez különösen a magyar parasztság ragaszkodik mindmáig. Élet- és nőszemléletét sokban meghatározta a Boldogasszony kultuszának hagyománya, amely nem a deklarált, hanem a megélt, vagyis szellemi-lelki Regnum Marianum bázisa. Évszázadok élni és megmaradni akarása, reménye éled újra bennünk, amikor bensőséges áhítattal felhangzik, Loncsics Bofifác bencés szerzetes szövegével ősi énekünk: „Úgy vagyon mi dolgunk, mintha Egyiptomban

Babilonnak tornyát építenénk hazánkban

akkor csak az segít ha így imádkozunk:

Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk

Magyarországról, Pannóniárul

Ne feledkezzél el árva magyarokrúl.”

A magyar költészetben orgonán zeng föl a Boldogasszony-témakör. Csupán néhány íróra, költőre és vonatkozó művére utalunk. Útrakészülés című művében a halálról írja Gárdonyi: „egy ajtó bezárul itt lenn a földön, / s egy ajtó kinyílik ott fenn az égben”. Képzeletben a túlvilágról visszatér majd, hogy egynéhány szál gyöngyvirágot szedjen, és felvigye azt a csillagos égbe, hogy megkeresse véle Jézus anyját, akinek képei itt a földön „oly búsak és olyan szenvedők! / Hadd lássam egyszer mosolyogni őt”. Az Esti harangszó lírai hőse az egri Gárdonyi-ház kertjéből nézi a lemenő napot, az alkonyatban „Csillag ragyog a Mátra tetején / A távolról harangszó száll felém”. A „legszebb violának”, „Isten közöttünk járó angyalának” nevezi Máriát. A hatstrófás vers refrénje imaszöveg: „Üdvözlégy Mária!”

Ady Endre a népeket, szegényeket vigasztaló pócsi Máriáról szóló szép versében hosszú sorokban mennek Máriához az emberek, a „poros, tarlott mezőkön” hozzák tőle a hitet. Ő a „Regina Vitae és maga az Élet”. „Egy őszies emlékes délutánon” a szívében találta meg őt, „a Halált-incselő Életből” érkezett költő: „Óh, Mária... / Áldassál, hogy ma találkoztam véled”.

A Madonna fakírja című versben Babits egy „béna, földön ülő”, „romló szemű költőről” szól, akinek tekintete nem éri el a „márvány / únt díszein túl ama boldog arcot”. Az égre is hiába tekint – „az ember szárnyas vércsét csinált magából” –, csak azt látja, hogy „eltűnik az angyalok kék ruhája”.

Juhász Gyula a Májusi áhitatban régi litániák hangulatát idézi. A „Hajnali csillag, szép Szűz Máriához” földi bűnök fiaként fohászkodik, és úgy érzi: „ma újra szép a nagy mennyország”. Ez az érzés teljesedik ki A híd című versben, Mária közvetítő, közbenjáró szeretete révén: „a végzeten túl / Rózsa virul, / És általa a végtelen tengeren / Vigyáz reánk az örök szerelem!”

Weöres Sándor Mária siralma című versében újjákölti, 20. századivá teszi az Ómagyar Mária-siralom téma-, gondolat- és érzelemvilágát: „Jaj nekem, én fiam, / égi virágszál, / igen elváltoztál, / messzire távoztál. / Iszonyú vasszegek / törik a csontodat, / facsarják izmodat... (...) Véred hullása / szívem szakadása.” Az anyai örömöt, a születés, a bölcső örömét is felidézi ellentétként a szenvedéstörténetben.Weöres Mária-énekeinek koronázó költeménye a Hetedik szimfónia, eredeti címén Mária mennybemenetele, 1952) bonyolult szerkezetű, ötrészes alkotás. Édesanyja emlékére írta, a gyász, a megrendültség mélypontján fogant. A ravatalon fekvő édesanya képétől indul, a teremtő nőiség dicsőítésén át jut el a képzelet a mennybemenetelig:

„Üdv néktek, imába-zárt kezek,

szentély boruló fal-ívei,

dobozban két sor gyertyaszál,

harmatba-merült tíz hattyuszárny,

viruló éj csukott virága.”

Weöres felidézi a Mária speciosa alakját, a karácsonyi misztériumot: „Láttuk őt gyermekével csillag fényen”, a pásztorok idilljében. A váltakozó kórusok énekéből az áhítat mélységével emelkednek ki az alábbi sorok: „Magasztalom őt, aki méhemben fogant / és felemelte holdsarlóm az égre / és csilagfüzért illesztett homlokomra / és az égi tej ösvényén viteti leplem / és édesség viharával fúvatja fátylam... / (...) Kezdettől apám, s én szültem őt...”

A kórus kéri a „Virágcsengők királynéját”, „ha megcsorbul harang-ércünk, / némítsd el hatalmaddal.” Válaszként hangzik el Mária vallomása:

„Az ítélet nem enyém; mérleg, a bárd

nem az én kezemben; ütni nem tanultam,

csak simogatni; éheztetni sem, csak etetni;

sebezni sem, csak sebesülni; hódítani sem, csak kérni.

A zengő csendben, a jeltelenben

álcák és nászruhák virulnak rajtam,

oroszlán és gida megosztja keblem.

(...)

Ki dicsőségben látsz pompázni engem,

gondold el: nem tőlem való...”

A vers záró részében „sugaras szem bűvöletében ... áll a halál, függ az idő”. Megtörténik a megdicsőülés, a mennybemenetel. A kóda a teremtő művészet csodáját rögzíti, kérő fohászt és tanulságot zár magába:

„Csillag-pályák asszonya, Mária, / oltalmazd Máriát, édesanyámat, / szememtől elszakadt útján / ne érje bánat. / Aki hallottad ezt a dalt, / egy szilánkját annak a dalnak, / melytől a világ szíve szakad meg: / aki hallottad ezt a dalt: / ocsúdj lomha szörnyeidből.”

A Boldogasszony-kultusz áthatja a magyarság történelmét, jellemzője lett szellemi-lelki fejlődésének, jellegadó ismérve lelki habitusának. Megtartó erőt jelent a kisebbségi létben élő magyarság számára is. Győry Dezső, a szlovákiai magyar irodalom jeles képviselője állapítja meg a Czine Mihálynak dedikált, Elipszis-pályán egy táborhely fölött című versének alcímében, hogy a Sarló-mozgalom a Palócföldön bontott szárnyat. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a mozgalom névadása kizárólagosan a sarló és kalapács jelképéhez kötődött – amint ezt idehaza és a szlovákiai magyartanításban is hirdették –, cáfolatként idézzük a vers utolsó sorait: „... álmunk egén megjelent szőkén, / hogy újarcú vágy-célt virrasszon, / búzakalász-koszorús hajjal / egy lány: / a sarlós boldogasszony”.

Forrás: http://www.arssacra.hu/ArsSacraII/ArsSacraII-C5.htm

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.