Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Trianon emlékére Gyújts egy szál gyertyát Gyertyaláng
A múlt fájó emlékét emeljük Fénybe,- Trianon.
Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatlan cél felé, - írta legkedvesebb íróm Wass Albert.
Az út hosszú, s ki tudja mennyi az a rész, melyet már megtettünk belőle. Egy évvel ezelőtti írásomat megismételve, ugyanúgy érzem a szívem mélyén, hogy itt van ideje,- hogy a múlt fájó emlékét végleg emeljük a Fénybe és egy ezáltal MAG-unkat egy magasabb minőségbe helyezzük.
Az igaz magyar szívében míg magyar lélek dalol, mindig marad a fájdalom Trianon gyászát illetően, de
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
Juhász Gyula: Trianon (részlet)
Ha egy eszmét, egy vállalást be akarunk teljesíteni, nem lehet széthúzás, nem lehet megosztás.
Nem hagyhatjuk, hogy a feladat nagyságát olyan hatásoknak tegyük ki, amelyek megosztottságot szülnek. Mindenki a saját maga lényével, megnyilvánulásával, erejével, tesz hozzá a közöshöz, és így egyszer csak az utak összeérnek, s elvezetnek feladatunk beteljesítéséhez. Egy évvel ezelőtt írtam ezt az írást, de a magyarság még mindig a múltat tisztítja és annak a méltóságát állítja helyre, ezzel lehetőséget advaegy Új Jövőt megteremtésére. Határon túl élő magyar testvéreink mindezt hogy élik, arra pedig legjobb példa az alábbi levélrészlet, amit egy határon túl élő kedves Olvasóm írt,- ami ugyan fájó emlékeket ébreszt, de mégis e sorok oly kedvesek szívemnek, mert valahol mélyen az ÖSSZETARTOZÁST hirdetik.
A reményt, hogy van közös jövő, és a hitet, mely soha el nem múló szeretetettel táplálja az EGYSÉGET.
Kirekesztett magyarok, de magyarok
Nagyszelmenc egy ungmegyei falucska, ami arról nevezetes, hogy mint színmagyar lakta települést szeltek ketté 46-ban a mai Szlovákia területén. Így választottak szét családokat évtizedekre egymástól úgy, hogy csak talán egyszer életükben láthatták egymást, ha sikerült a vízumot megkapniuk egy távolabbi járási székhelyen, majd aztán nagyobb kerülővel elindulni egy aránylag hosszú útnak. Majdhogy egy pár méterrel arrébb lakó testvéreit, vagy szüleit látogathassák meg. Egy pár éve már jobb itt a helyzet(közvetlen a faluban megépítették a határátkelőt), de számomra ez a kettézárt falucska még mindig a magyarsággal szembeni, úgymond Trianonhoz hasonló- nagyhatalmi bűnszövetségi politikai megnyilvánulás jelképe, bár kicsiben. Előttem mégis e falu lakosai nagyok.
Itt az egyesítés óhajának jelképe a székely kapu egyik fele Szlovákia területén a másik fele pedig az ukrán oldalon.
A községháza udvarán szintén egy székely kapu jelzi a magyarsághoz való tartozást, sőt rovásírással díszítve.
Kell még ettől nagyobb magyar falu? Lám, mi a sorsa? Ti ott Magyarországon róluk se feledkezzetek meg.
Bizonyára az Úr e falucska sorsának kialakulását is tanúbizonyságként engedte meg a világ szeme előtt, hogy még mire is képesek elvetemedni a világ harácsolói egy magyar falucska lakóival szemben. Ekképp járatják le magukat a világi hatalmasok.
Az idejük már lejárt. Remélem ide is áthat az Isten Szent keze.
Szelmenc bár nem a szülő falum, de már szívemben szelmenci lettem. www.remakjanos.net/default.html
Meggyőződésem, hogy még mindig a bennünk lévő Krisztusi fájdalommintát gyógyítjuk Nemzet szinten.
Úgy gondolom itt az ideje, hogy véglegesen Fénybe emeljük a múlt fájó emlékeit, amit az idő vasfoga lelkünkbe égetett. Csakis megbocsátás és feloldozás által engedhetjük el a múltunkhoz kapcsolódó fájdalommintát. A megértés és az átértékelés által, új tudatosság születik bennünk. Ennek tükrében már elindulhatunk a Fény egy magasabb lépcsőfokára lépve, hogy megteremtsük azt a valóságot,- amelyben szabadon élhetünk, amelyben már nem szabályoznak be minket. Amelyben boldogan élhettünk, szabadon gondolhatunk, büszkén vállalhatjuk magyarságunkat, MAG-unkat, azt az Isteni Önvalót, Akik MI MAG-unk VAGYUNK. Együtt, összefogva teremthetjük meg csak az Új Jövőt, az Új Hazát. Ehhez tennünk kell, ki kell állnunk azért, amit képviselünk, MAG-unkért, egymásért, a Hazáért, a Magyar Nemzet újjászületéséért, feltámadásáért!
Összefogás által vihetjük győzelemre azt az eszmét, ami bennünk él, mert legfőbb vágyunk, hogy újra szabadokká váljunk, és ne más mondja meg nekünk, hogy saját Hazánkban mit is csináljunk.
- Új Idők szele lengedez, s ébredeztek. Lassan felébredtek abból a kábultságból, amelyben eddig tudatosan tartottak benneteket.
Szárnyaszegett madárként pihentetek, s a múlt fájdalmaiban fetrengtetek.
Eljött az ideje, hogy a múltat szeretettel átforgassátok MaGatokba, és meglássátok mi az, amit tapasztalásként tarthattok meg.
Kérlek benneteket,- akárhogy is volt a múlt, a fájdalom mintáit újra és újra ne szakítsátok fel!
Szívetekben a gyógyulás útjára lépjetek, alkossatok SZÍV Nemzetet, - mely azt példázza, hogy elől jár a megbocsátásban.
Szeretném megköszönni Önöknek, hogy figyelmet szenteltek az írásomnak/írásaimnak.
Szívből kívánom, adjon az Isten számunkra egy szebb, élhetőbb, boldogabb jövőt.
”Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.”
Isten áldja Önöket! Szeretettel: Feketéné Lendvai Katalin
Veszprém. 2012. június 4.
Wass Albert: Magyar Miatyánk
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Tarts meg minket szeretetben, Áldott Szemed ne vegyed le rólunk, Akkor se, ha méltatlanul szólunk. Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk, Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk. Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk, Rég fizetett érte, magyar népünk.
Szenteltessék meg a Te neved, A bölcsőinktől a sírunkig Teveled Igaz magyar hitben megmaradjunk, Magyar voltunk mellett hitet valljunk, Ne foghasson rajtunk, mi idegen, Áruló közöttünk sohase legyen. Hű gyermekként kövessünk Téged, És örökké áldjuk Szent Nevedet.
Jöjjön el a Te országod, Legyen velünk atyai jóságod, Minden magyar szerte e világban, Térdre hulljon hálaadó imában! Add, hogy egymás kezét megtaláljuk, Kopogtató testvért ki ne zárjuk. Fülünk úgy figyeljen magyar szóra, Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.
Legyen meg a Te akaratod, Harangok hirdessék diadalod, Jóság lakjék magyar szíveinkben, Örömöd teljék gyermekeinkben. Add, közülünk egy is el ne vesszen, Minden útjuk Tehozzád vezessen. Magyar honban, idegen világban, Tartsd meg őket örök magyarságban.
Add meg a mindennapi kenyerünket. Lágy eső öntözze földjeinket, Éltető Nap arany napsugára Áldást hozzon a magyar hazára! Szőlőt roskadjon minden hegyhát, Virág nyíljék, merre csak szem lát. Legyen bőség halakban, vadakban, Gyermekáldás a magyar falvakban.
Bocsásd meg a bűneinket, Kínzó súlyuk régen gyötör minket, Szent Orcádat fordítsd felénk végre, Engeszteljen népünk szenvedése. Tisza táján nagy hontalanságban, Fényes Erdélyben és Vajdaságban. Simogasd meg fájdalmas orcánkat, Őrizd, védjed magyar hazánkat.
Ne hagyj minket a kísértésben, Zárj bennünket jóságos Szívedbe, Adjál nékünk édes békességet, Barátunknak minden nemzetséget. Add, hogy minden népek világában Gyarapodjunk javakban és számban. Magyarságban legyünk bátrak, hűek, Bajban sohse legyünk kishitűek.
Tied az ország, a hatalom, a dicsőség, Mindenható hatalmas istenség, Kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk, Lássad, milyen nagy szükségben vagyunk, Széttépett honunkban népünk zokog, Megkínzott arcunk könnyektől ragyog. Hallgasd meg bús, könyörgő imánkat, Óh, add vissza nagy magyar hazánkat! Ámen.
Bartis Ferenc
És mégis élünk!
Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk
Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk
Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk
Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk
Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... -
És mégis élünk!
Bartis Ferenc Utószó című versét
1956. november 1-jén, halottak napján szavalta el
Kolozsváron a Házsongárdi temetőben
Dsida, Brassai, Kriza sírjánál,
s e verséért a Román Katonai Törvényszék
a költőt hét évi nehéz börtönbüntetésre ítélte...
Andróczky Lászlóné Etelka: ADÓSUNK EURÓPA!
Volt egyszer egy ország,
ahol együtt élt a magyar,
a Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.
Az idők folyamán
ráéheztek mások,
széjjeldarabolták
Nagymagyarországot.
Ki akarta? - Ma élők
tehetünk mi róla?
Felelős mindezért
a vén Európa!
Széttépték országunk'
és sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban így lett.
Ki kérdez meg minket:
jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?
Trianont sínyli
hat ország magyarja,
köztük nem sok akad,
aki így akarja.
Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát
ősmagyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.
Ezeréves múltat
biztosított nekünk,
s mi erre a múltra
mindig büszkék leszünk.
De megjelent Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.
Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke,
ez a magyarságnak
mindenkorra lecke.
De mindegy ki hogy számol,
összead vagy szoroz,
ha magyar a magyar,
nem lesz abból orosz!
És így van ma Bánát,
Baranya és Bácska
hetven év óta lenn
Jugoszláviába'.
Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék,
Nagymagyarországot
ekképpen tépték szét.
És Szlovákiában még
elvárnák e néptől:
váljon meg örökre
a múlt emlékétől.
A szlovák a magyartól
- fájdalom - irígyli,
ha Felvidéket mond
őt még az is sérti.
Az erdélyieknek sem
fényes a sorsa,
értük is felelős
marad, - Európa!
Ők azok, kiket a sors
kevésbé kényeztet,
de annál gazdagabbak:
szeretnek, éreznek.
Ott vasvillákkal, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok.
Ebből kifolyólag
békétlenség zajlik,
de az igaz magyar,
nincs amiért hajlik!
Így nem csak minket sújt
a trianoni átok,
kik bennünket tipornak,
azokra is szállott.
Számukra sem hozhat
eszményi boldogságot,
míg más, üldözöttként
éli a világot.
Ausztriában sem
mindenkinek mindegy,
ha jól megy is sora
mégsem cserél szívet.
Van, ki nem feledi
honnan jön, hova tart,
nem hagyja kiölni
magából a magyart!
Nézem így sorjába'
mi maradt még hátra?
Sok-sok széjjelűzött
magyar a világba.
Fontosnak tartom, hogy
még Bácskáról meséljek,
mert születésemtől
e vidéken élek.
Ennek a porában
játszottam mint gyerek,
ez oltotta belém, hogy
mindig magyar legyek!
Ez tanított arra,
hogy ami nekünk sóhaj,
más nemzeteknek
az ne legyen óhaj.
Erről a síkságról
látni a végtelent,
ez tár fel számunkra
múltat, jövőt, jelent.
Itt van a Kárpátok lánca
a szívben bent;
ej, ha érezhetnék:
nekünk ez mit jelent...
A magyar nem kér mást,
nem a régi földet,
egy, amit nem ad fel,
hogy értsék végre őket!
Lássa be a világ
a békétlenség okát:
e nép azért harcol,
ne vegyék el jogát!
Ne legyen a magyar
mások keze-lába,
ne, ne alattvaló
a saját hazájába'.
Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta,
hisz' ő tekinthet vissza
a leggazdagabb múltra.
Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk,
de - ÉL AZ IGAZSÁG -
akárhogy titkoljuk.
Együvé tartozunk,
de büntetnek azóta...
e hét évtizedért
a vádlott Európa!
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Ima a Hazáért
Én Uram, Istenem, vigyázz reánk!
Ne hagyjad elveszni a hazát!
Sírva kér két szemünk,
Irgalmazz minekünk!
Emeld fel magadhoz Nemzetünk!
Szeretet fénye ég bennünk.
Míg élünk hiszünk és remélünk!
Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,
Oltalmazd népedet,
Az ősi Magyar Nemzetet!
Szűzanyánk szeplőtlen Mária,
Hozzád száll sok magyar sóhaja,
Kérd értünk fiadat,
Megváltó Urunkat,
Védje, s őrizze Országunkat!
Míg igaz magyar él a földön,
Nem hagyjuk, hogy a rossz legyőzzön!
Bármi volt, bármi lesz,
A magyar, magyar lesz,
Így éled újjá a Nemzet.
( Ismeretlen Szerző; Forrás az MVSZ "Hogyan történhetett?!" című CD-jéről )
ISTENEM OTT FENT
A MAGAS ÉGBEN…
Ima Magyarországért
Istenem ott fent a magas Égben,
Trónusodon ülsz nagy fényességben.
Szánj meg minket, a mi kis Hazánkat,
Fordítsd újra felénk az orcádat.
Szeretetet- Békességet kérünk,
Erre vágyik a mi magyar népünk.
Istenem ott fent a magas Égben,
Lakozol ott fénylő dicsőségben.
Szent Fiaddal Adjál Reményt nékünk,
Térdre hullva, imádkozva kérünk.
Csüggedőknek Hitet adjál újra,
Ne gondoljon soha háborúkra.
Istenem ott fent a magas Égben,
Higgyél újra e kis magyar népben.
A Hit mellett újítsd meg erőnket,
Tisztítsad meg Bűntől a lelkünket.
Dobbanjon meg szívünk együtt újra,
Kézen fogva Hozzád imádkozva.
Istenem ott fent a magas Égben,
Mondd meg Uram leszünk üdvösségben?
Bocsánatod elnyerjük a Bűnben,
Marad - e még Hitünk a jövőben?
Esedezve Uram arra kérünk,
Ne hagyd cserben kicsiny magyar népünk.
Az első világháborút lezáró ún. versailles-washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis-Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem a 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló trianoni békeszerződés alapján Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggő tömbben a határ mentén.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
