Nagy Lajos király, a Képes Krónika első lapjának miniatúráján (nagyítható)

Egyet nem szabad elfelejteni, Nagy Lajos az a király, aki bemegy Rómába. Atilla király nem ment be Rómába. Hunyadi Mátyás milyen célt tűzött ki maga elé? A Német-római császári koronát akarta megszerezni. Az egyetlen uralkodónk, aki diadallal vonul be Rómába, és felkínálják neki a római király címet, az Nagy Lajos volt. Mi történik ekkor? Ő mindezt nem fogadja el. És itt megint meg lehetne vonni a történelmi párhuzamokat Atilla király vagy Szent László között. Bemehetne Velencébe is, Velence a lábai előtt hever, és mindenki arra gondol, hogy Nagy Lajos be fog vonulni, és a földdel teszi egyenlővé a várost, és Lajos ekkor megkegyelmez, és minden fővezére ugyanígy gondolja. Itt jelenik meg ez az erő és hatalom, ami ténylegesen felülről érkezik és adatik neki.

Már élete vége felé jár, amikor Firenzéből követség érkezik hozzá. Budán nem találják, mert ekkor már visszavonult életét éli, és két régi kedves szokásának hódol, az egyik a csillagászat, a másik az imádkozás. A követeket átküldik a Margit-szigetre, ugyanis Lajos kedvelt időtöltése Szent Margit koporsója előtt imádkozás. Mennek a követek s keresik a királyt, de csak egy fekete palástos embert látnak elsuhanni, akiről azt gondolják, biztosan csak egy szerzetes. Pedig ő volt az álruhás Nagy Lajos király. A magyar királyoknál ez az átlényegülés szinte mindennapos gyakorlat volt, ha ott ő szerzetesként jelenik meg, akkor nincs szüksége testőrökre, mert magára borít egy fekete palástot, s a legedzettebb diplomata sem fedezi fel, hogy ő a király. Amikor pedig királyi pompában jelenik meg, mindenki lenyűgözve áll.
Nagy Lajos király a pálosokkal kitűnő kapcsolatban van. Rengeteg pálos kolostort alapít. A leghíresebb a Márianosztrai és a Máriavölgyi. Mindkét templom arról híres, hogy az ott élő papság maga után romló holttestet nem hagy. Ezek azok a templomok, ahol a pálos atyák romlatlan testtel várnak valaki érkezésére. Kire várnak romlatlan testtel ezek a pálos atyák? És hol vannak, hova tűntek el ezek a testek?

Végezzünk egy gyors számolást: budaszentlőrinci kolostor, 500 lakója van. Ki lehet számítani egy emberi élet hosszát, s ezt osszuk el kb. 200 évre. Nincs olyan hadi jelentés, ami arról számolna be, hogy a török ezeket a koporsókat megtalálta, ill. megszentségtelenítette volna. Egy-két szent sír feldúlásáról tudunk, de ezek egyedi esetek. Mire várakoznak ezek az atyák, megközelítőleg Özsébtől kezdve, Nagy Lajoson keresztül, Hunyadi Mátyásig? Mintha tényleg egy kakasszóra várnának. Ez félelmetes és hátborzongató, mert kiderül, hogy ezek a pálos atyák nem Mátyás érkezését várják, hanem valami mást. És amire várnak, még mindig nem érkezett el, és ahol ők várakoznak, az a hely még mindig megvan. Ez nem egy „lefutott mérkőzés", hogy azt lehessen mondani, itt bizony a pálos rend üdvtörténeti szerepe véget ér. Lehet hogy a mai pálos rendé véget ért, de az eredeti pálos rendé egész biztos, hogy nem.
Lajos királynak megvannak a kedvenc pálosai, és ezt azért kell hangsúlyozni, mert egy király súlyát és szerepét ott lehet lemérni IV. Bélától kezdve, hogy a hagyomány vagy a pálos rendtörténet odarendeli-e mellé a maga kedves pálosát. Zsigmondnak nincsenek kedves pálosai, Károly Róbert sem ismer olyat, hogy van egy kedves pálos barátja, akivel a világ dolgait megbeszéli. Pedig hogy miről lehet egy pálos atyával beszélni, azt Mátyás kapcsán láthatjuk.
Nagy Lajosnál ideje alatt érezni, hogy valami felforrósodik. Már életében szentként tisztelik a pálosok, pedig róluk tudni kell, hogy igen szerények, és a szent vagy boldog jelzőt nem könnyen adományozzák oda valakinek.

Nagy Lajos király életének utolsó esztendejében nagyon sok minden történik. Ő az, aki halála előtt Velencéből Remete Szent Pál holttestét Magyarországra hozatja és Budaszentlőrincen helyezteti el. Itt már valami érezhetően beindul, ő meghal és egy holttest szinte halála helyére, Magyarországra érkezik. És ez a test válik aztán a pálos liturgia főszereplőjévé.
Lajos király halála előtt végrendelkezik, és ez eléggé titokzatos. Ha körbetekintünk Európában és keressük azokat az uralkodói családokat, ahol a Turul nemzetség egy vércseppje még felfedezhető, akkor lehetne másokat is behívni, mert azért hívnak be királyokat, hogy Árpád vérét visszahozzák az országba, mert ebből egy csepp is elegendő, hogy újraéledjen. Luxemburgi Zsigmond vérében pedig egyetlenegy csepp van, lehet, hogy ő erről a cseppről nem is tud, de vajon honnan tudja Nagy Lajos, hogy őt kell behívni? Honnan tudja a magyar főpapság és főnemesség, hogy neki kell bizalmat szavazni, mert erről az ágról fog valami kisarjadni. Tudni kell, hogy Zsigmond családjában megjelennek az Árpád-házi leány ágazatból ősök. S kiderül, hogy ők szinte kivétel nélkül IV. Béla leányai. Itt válik érdekessé valami, mert ki alapítja királyi szinten a pálos rendet? IV. Béla. Ki az, aki azt mondja, hogy nincs semmi baj, mert a magyarság megváltása biztosítva van? Még ifjú korában szintén IV. Béla, s ebben egy hallatlan tudatosság jelenik meg. Nagy Lajos pedig szintén tudja ezt az összes magyar főpappal és nemessel együtt. Nehogy azt higgyük, hogy ezek nagyon nagy titkok, hogy ez misztikum, mert ettől király a király. Erre mondják a középkori források: „a király szíve olyan, mint a csillagos égbolt, aki abba beletekint, az tudja, hogy tényleg a teremtő közelébe érkezett el!". És itt lehet érzékelni azt is, hogy a nemzet rövid távú érdekét a hosszú távú érdek miatt nem fogjuk feláldozni. Ez elképzelhetetlen. S jön Luxemburgi Zsigmond, és mi benne az elképzelhetetlen? Előre megyünk az időben. Hunyadi Mátyás, amikor felépíti a budai és visegrádi palotát, szobrot állíttat apjának, testvérének, saját magának, és még valakinek: Luxemburgi Zsigmondnak. Pedig Mátyás, ha mint királyi elődjét tekinti Zsigmondot, akkor nem szobrot állít neki, hanem még az emlékét is kigyomlálja. Tehát ez a szoborállítás egy árulkodó jel.

Luxemburgi Zsigmond élete kalandos. Először is, ő Mária királynő férje. Mária áldott állapotba kerül, és lovaglás közben – ez megint érdekes, magyar királylány már szinte szülés előtt van, de még mindig lovagol, - egyedül van egy erdőben, vágtázik, felbukik, a szülés megindul, és mindketten meghalnak. Tehát Zsigmond özvegyen marad, járja az országot, daliás fiatalember, s jó sorsa valahová Erdélybe vezérli, ahol találkozik egy Erzsébet nevezetű gyönyörű szép leánnyal. Zsigmond magyar király, bizonyos dolgokhoz joga van, és a magyar hagyomány szerint szerelembe esik. Bármily különös, azt lehet mondani, hogy a magyarság ezért a szerelemért fogadta el őt uralkodójának, és azért az egy csepp vérért, amit ősei révén magában hordozott Árpád véréből.

Itt lehet érzékelni, hogy mi is az a fekete színű holló, ami a csőrében hoz valamit, és nagyon messziről érkezik. A magyar nyelvben a hollóra nehezen lehet ráfogni, hogy élő minőség. Ugyanis az első, hogyha elkezdjük pörgetni a szavakat, a hulla. Nyilván a holló nem hulla, de a halálon át menekít valamit a csőrében, ami a népmesékben az élet vize. Ez egy család számára jelentheti azt az egy csepp vért, ami ha jó helyre kerül, a nemzet egy válságos pillanatában növénykévé fog hajtani. Miért beszélnek Magyarországról mind a mai napig nemzetség- vagy családfáról. Ez egy teljesen általános, az egész emberiség kultúrkincsében fellelhető hagyomány. Pont ezért a növekedésért, mert visszametszhetünk egy fát, ki is vághatjuk, el is pusztíthatjuk, de ha maradt még belőle valami az újra ki tud hajtani, és sokszor ezek a magok hosszú időn keresztül lappanganak a föld alatt.

Ki az édesapja Hunyadi Jánosnak? És itt ne arra gondoljunk, amit velünk megtanítottak, hanem az a lényeg, hogy Hunyadi Mátyás erre mit mondott. Amikor feltették neki a kérdést, hogy kegyelmednek ki volt a nagyapja, azt válaszolta, hogy Zsigmond király.
Mert Luxemburgi Zsigmond szerelembe esik az Erzsébet nevezetű lánnyal, s a nász után Zsigmond lehúz az ujjáról egy gyűrűt. Ez a gyűrű kerül bele a Hunyadiak címerébe, ez a gyűrű pedig arra szolgál, mondja Zsigmond Erzsébetnek, ha eljön az idő és fiút szülsz, hozd fel Buda várába, és ez a gyűrű legyen a bizonyság arra vonatkozólag, hogy a gyermek, akit megszülsz, az én fiam. Történészeink nem tudnak elszámolni Hunyadi János gyors felemelkedésével. Hunyadi János még egyetlen cselekedetet nem hajt végre, nincsenek hőstettei, amikor már Zsigmond király mellett van, már a főnemesi udvarokban járja ki a minden magyar főnemes palánta számára kötelezően előírt oskolát. A híres Vajkot, akit Luxemburgi Zsigmond, mint Hunyadi János apját felemel, megajándékozza a Hunyadi birtokokkal, és innen kapják a nevüket, de van egy hatalmas nagy bökkenő. Vajknak van még egy fia, János, és hogy hívják Hunyadit, őt is Jánosnak. Vajon hogyan fordulhat elő, hogy egy családban két gyermeknek, akik élnek, ugyanazt a keresztnevet kapják? Egészen más dolog, ha meghal az első gyermek, születik egy másik, és aki meghalt, annak a nevét kapja a második. De itt él mindkettő, és mindkettőt Jánosnak nevezik. Vajk nem törődik Hunyadival, a másik Jánossal viszont igen. Hunyadi János nem azt a nevelést kapja, amit Vajk eredeti gyermeke, János. Miért ez a megkülönböztetés? Hogyan lehetséges az, hogyha körbenézek Magyarországon, számtalan nemesi család van, meg sem lehetne Hunyadi Jánost találni, és rögtön ott van Zsigmond király udvarában. János pedig rögtön, miután az apródi iskolát kijárja, fényesen bizonyítja, hogy nem akárki. S már neki megjelenik a nevében, a címerében a holló és ezzel elindul egy program. És abban a pillanatban kiderül, hogy neki nemcsak Luxemburgi Zsigmond a legfőbb segítője és támogatója, hanem pálos rend is.

Hunyadi János és a pálosok, mintha csak egymásra találnának, szinte végig együtt vannak. Hunyadi János, Zsigmonddal együtt eljut a bázeli zsinatba, Rómába, Prágába, mert a király mindenhová magával viszi. Mert ez Zsigmond egyetlen erénye, hogy nem metszette vissza ezt az ágat önmagában, – mert megtehette volna - ezért állít majd neki szobrot Budán és Visegrádon az unokája, Mátyás király.

A Hunyadiak származása tényleg rejtély, és Zrínyi Miklós is azt írja: „minden magyar forrás azt mondja, hogy Zsigmond volt az atyja Jánosnak". A magyar forrásokról pedig azt kell tudni, hogy nem ismerik a hazudozást, mert mindig nagyon pontosan ügyelnek arra, ki honnan jött, és kik a felmenői. De Hunyadi János olyan nagy tálentumokkal érkezik, hogy lenyűgöz mindenkit, és abban a pillanatban felragyog. Azt mondja Zrínyi, ha a régi időkben élt volna János, bizony az ő apjának Jupitert tették volna, mert ember ennyi jótettet végrehajtani nem tud. Ez az a hatalmas megújító erő, amit a holló a szent királyok véréből átment. Mert bármily különös, ez a holló IV. Béla vérét hozza magával. És kikerült Mátyás címeréből az Árpád-sáv? Nem, a családi címerben jelenik meg. Az ország címerében mindig benne van, de hogy a Hunyadi család címerében benne van, ez csak egyféleképpen lehetséges, ha egyetlenegy csepp árpádi vér elérkezik, s az kiterebélyesedve fává nő. Hogy Hunyadi János milyen tetteket hajt végre, ez mindenki előtt tudott. De mivel hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ő egy egyszerű katona és vitéz, ehhez képest vallásossága példaértékű, s ez azt jelenti, hogy ebből a vallásosságból még Kapisztrán Szent János is meríteni tud. Ugyanis leírják, hogy Kapisztrán Szent János Nyugat-Európából.

Jön, s elkezdi okítani Hunyadi Jánost. János pedig gyönyörűen felhívja a figyelmét arra, hogy a Mindenható Isten az egekben lakik, s ő azt a Mindenhatót ismeri és nem a teológusok véleményét. És ekkor vagyunk 1456 után, amikor megjelenik, és egész Európa egén látható egy hatalmas üstökös. Menetrend szerint érkezik. Mikor érkezett menetrend szerint ennek az üstökösnek az elődje? Nagy Lajos halálán van, és felbukkan egy üstökös, s mindenki tudja, hogy ez a király halálát jelenti. Ezt követően pedig Hunyadi János halála előtt jön az üstökös. Hunyadi a következőket mondja: „ez az üstökös sok minden jelent" – figyeljünk az észjárásra és a nagyságrendre, mert egy ilyen égi tünemény felbukkanásakor nagyon sok mindent el szoktak mondani, hogy mi mindent hoz magával, ezeket János is tudja, s a következőket mondja - „de legfőképpen az én halálomat jelenti"- ennyire van ő az égi pályához odakötve. Azért jön ez az üstökös, mert ez hozta Nagy Lajos halálát is. Ez a holló útja, és égi pályája. Ahogyan János a temetéséről végrendelkezik, az nem a római katolikus szertartás szerint történik. Bemegy egy templomba, természetesen körülötte a pálosokkal, lefekszik az oltár elé és 6 hatalmas gyertyát gyújtat meg. Kettőt lábhoz, kettőt fejhez, kettőt derékhoz helyeztet, s a következőket mondja: „mire a gyertyák leégnek, én már halott leszek!". Ilyen volt Hunyadi János, s az ő halála indítja el végképp a pályán a kisebb fiát, Mátyást.

Kik voltak Mátyás idején Magyarországon a híres pálosok? Először is, Mátyás még Bécsben van fogságban, s kiderül, hogy Budaszentlőrincen egy hatalmas mozgalom indul el, amit Báthory László irányít és vezet. Ő már életében egy legenda és csoda.
Tudjuk, hogy a pálosok indulásánál megjelent a barlang, tehát a Hármas-barlang mellett a forrásoknál építik fel az első templomot, aztán, mintha nem is léteznének barlangok, hosszú a csönd, majd kiderül, hogy mégis vannak barlangok, mert Báthory László a Budaszentlőrinci kolostor fölött található barlang mélyébe megy le néhány társával. De miért mennek le? Az Úr keresztjét veszik, mint fegyvert magukhoz, és lemennek a barlang mélyébe harcolni. Hogy mit jelent ez a vitézi küzdelem, ezen el, lehet gondolkodni, de egy biztos, Mátyás ez idő alatt fogságban van.

Feljönnek, és Báthory László a következőket mondja: „mostantól kezdve elérkeztünk abba a korszakba, hogyha valaki házasodni akar, úgy fog élni, hogy a házasságából nem fog gyermeket várni, amikor pedig házas, úgy gondolja, hogy özvegységben van. Aki épít, mostantól kezdve olyan, mintha nem akarna abban lakni, amit felépített, aki szőlőt művel, mostantól kezdve úgy műveli a szőlőjét, mintha nem akarna a szüret idején jelen lenni!" Ez nagyon költőinek tűnő program kihirdetése, de ugyanakkor egy nagyon kegyetlen pillanat is, mert azt jelenti, hogy innentől kezdve úgy fogunk élni, hogy minden napot az utolsónak kell tekintenünk. Úgy fogunk várakat, kastélyokat templomokat építeni, hogy tudjuk, nem mi fogunk majd benne lakni. S ebben a pillanatban jelenik meg Mátyás király, s ezt ő is pontosan tudja. Gondoljunk csak a visegrádi építkezésére, milyen nagyszerű az a király, aki Európában, és talán az egész világon a legcsodálatosabb palotát építi fel, s közben tudja, hogy még 50 évig sem fog állni, de mégis megteszi, és mégsem válik szomorkodóvá. Ez a pálos misztérium lényege.
Mátyásnak is megvan a kedvenc Pálos barátja, őt Gergelynek nevezik. Gergelyt kétszer is megválasztják rendfőnöknek. Hogy milyenek lehettek a pálosok, milyen lehetett Mátyás király, és milyen lehetett az az emberi légkör, ahogy ők éltek, itt két anekdotát közlök, amiből igazából látni, hogy milyen emelkedettek voltak. A pálosokat szentek közösségének nevezik, szent emberek, és hiba nincs, mert a legszigorúbb rendek között említik nevüket. Gergely rendfőnöksége alatt történt, hogy két szerzetes, két jó barát, a tilalmas böjti napokon mindig eltűnik, ugyanakkor a cellájukból isteni illatok áradnak ki. Gergely tudja, hogy ők lehetnek a közösségi morál megrontói, de ő is érzi az illatokat. A tilalmas napokon pedig húst enni nem szabad. Egyébként ettek a pálosok húst, de tudták mikor kell, tudták hogy mikor ad a húsból származó energia erőt, és mikor viszi el az erőt. Nem véletlenül volt napokra felosztva az esztendő. Tehát ez a két barát eltűnik egy jó kis fűszeres kappannal, amit elkezdenek majszolni. Tudni kell, hogy a rendfőnöknek hatalmas tekintélye volt. Gergely belép a titkos helyre utánuk és a következőket mondja: az Isten irgalmazzon nektek, hogy engem nem hívtatok meg! Leül és kér az ételből, és elkezdenek enni, aztán az első nagy ijedtségből derű lesz és a rendbontók megfogadják, hogy soha többet ilyet nem cselekednek. Ez pedagógia, és hatalmas nagy tanítói tudás, mert nem azzal hat rájuk, hogy szigorúan ledorongolja, megszégyeníti vagy megbünteti őket, hanem a saját bőrét is veszélyeztetve - mert ő is megszegi a szabályzatot - mutatja meg nekik a helyes utat.

A másik történet, hogy pestről két gyönyörű szép özvegyasszony érkezik a rendházhoz, és Gergely pontosan tudja, hogy melyik az a fiatal szerzetes, aki bizony szemének mohóságát, a szoknyára tekintvén nem tudja féken tartani. Odahívja magához, hogy legyen ő is ott megbeszélésükön, miközben ezeket a szépségeket fogadja, mert ez a két özvegyasszony jelentkezni akar a szerzetbe. Mondja a rendfőnök nekik, hogy nálunk nincs üres cella. (De a pálosoknál egyébként nincsenek asszonyok.) Ekkor szólal meg a pajzán szerzetes, hogy perjel úr, az én cellám mellett van egy üres szoba. Ilyenkor nem kell rosszra gondolni, csak pusztán arra, hogy ott vezekelnek a férfiak és mellettük ott sugárzik a női erő. Itt persze megint épületes tanítás következik a fiatal szerzetes részére, ami sajnos kimaradt a szövegből, amit sajnos nem jegyeztek le.

Ugyanezzel a legénnyel még egy játékot játszott Gergely mester. Megint leányok jönnek, megint gyönyörűek, megint őt hívja be tárgyalni, éppen azért, hogy legyen jelen, és nézze, hogy fejlődött-e már a legény valamit. Mikor elmegy a két lány, megbeszélik a dolgokat, és nem is neki mondja, csak úgy magában megjegyzi Gergely, hogy milyen gyönyörű volt ez a két asszony, és főleg a magasabb, egy hibája, hogy fél szemére nem lát. Erre mondja a kis legény, hogy generális úr, én jól megnéztem, és olyan gyönyörű tüzes tekintete volt.
S akkor megint jön a tanítás, s itt sajnos megint lemarad a csattanó, de lehet érezni, hogy mi az. Ezekben Gergely lelkivilágába és személyiségébe lehet valahogyan beletekinteni. Ha valaki ennyire fennkölt és humoros tud lenni, lehet érzékelni, hogy Hunyadi Mátyás miért szereti ennyire. És amikor Mátyás királynak valami baja van, mindig felmegy Budaszentlőrincre, és ott Gergellyel az egész éjszakát végigbeszélgetik és végigelmélkedik, és kiderül, hogy Gergely minden élethelyzetre tud valami vigasszal élni. Úgy is tekintik őt, mintha ő lenne a földre leszületett vigasztaló, aki mindenkit, minden időben meg tud vigasztani. De miről beszélhet egymással Gergely és Mátyás?

Itt van még egy történet, de ez már Mátyásra világít rá, és egy picit eltűnődhetünk, azon, hogy ezek a beszélgetések milyen szellemi magaslaton folytak. Galeottó jegyzi meg, hogy Mátyás király híre szétterjedt Európában, jönnek hozzá bölcsek, tudósok és mindenki Mátyás bölcsességén csügg, és mindenki be akarja mellette bizonyítani saját tudását és felvértezettségét. Ekkor az esztergomi érseket meglátogatja egy Dattó nevezetű itáliai főpap, aki egyben teológus is, s alig várja Mátyás Esztergomba érkezését, hogy találkozhasson és beszélhessen vele, hogy saját műveltségét fényesen felcsillantsa előtte. Meg is érkezik Mátyás király, Dattó már tűzben ég, már látja maga előtt, hogy főpapi ornátusban a vallásról, szent titkokról szónokol, és kioktatja a magyar királyt. Vacsora van, a nagy beszélgetések ideje, s az új vendéget is meghallgatják, aki elmondja magáról – és itt szerénységről szó sincs – hogy ő itáliai főpap, korának legnagyobb teológusa, és felajánlja, a király bármit kérdezhet tőle, szent titkokat, teológiai dolgokat, csak tegye, mert ő mindenre tud válaszolni.Mátyás király szépen felvezeti kérdését, bizony őt régóta foglalkoztatja egy probléma. Közben Galeottó zárójelben megjegyzi, hogy Mátyás király pontosan ismeri ezt az embertípust, akik soha nem szentelnek figyelmet az erkölcsre, és az evangéliumok magyarázatára, helyette fennkölt gondolatokat kergetnek, filozofálgatnak, és a szentháromságról értekeznek, tehát csupa olyan légvárról beszélnek, amit nem lehet tényekkel alátámasztani, mert nem jelenik meg emberi vetületben, és nem lehet cselekedetekre lebontani. Tehát Mátyás ezt pontosan tudja, de mégis kíváncsi a reakcióra, és azt mondja neki, látja, nagyon bölcs ember, de mivel ő egész életét hadjáratban éli le, ilyen nagyon komoly dolgokkal nem tud foglalkozni, mert nem nagyon jut rá ideje. De már régóta izgatja őt egy kérdés, hogy annak idején Jézus Krisztus saját egyházának fejévé miért azt a Pétert nevezte ki, aki Jézust elárulta, cserbenhagyta, sőt a lényeg, hogy esküvel megtagadta, hogy valaha is ismerte őt. Holott ott volt János, aki végig kitartott, akiben nem volt hiba, akit Krisztus szeretett, aki megőrizte szüzességét, tisztaságát, és soha semmilyen körülmények között nem hagyta cserben Krisztust. És itt lép be az erkölcs a kérdésbe. Mert ha valaki nem tudja, hogy az erkölcs mit jelent az emberi életben, a legfontosabb dolgokat el fogja maga mellett engedni. És Mátyás tovább folytatja, hogy ezzel Krisztus milyen példát akart mutatni az utódok felé, hiszen egy árulót jutalmazott, aki őt megtagadta, megcsalta, viszont aki méltán megérdemelné a jutalmat, János, minthogyha nem is tett volna semmit. Hosszútávon az emberiség ebből hogyan okuljon? Mert ebből az emberek csak arra következtethetnek, hogy bűnöket nyugodtan el lehet követni.

Dattó természetesen már a kérdést nem érti, de elkezd teológiai kérdésekbe bocsátkozni, és egy többórás beszédet tart, melyet a következőkkel fejez be: ez egy olyan teológiai titok, amit jobb, ha nem kutatunk, mert ez nem emberre vonatkozik, ezt Krisztustól sem merte soha senki megkérdezni. Itt lehet látni a kétféle kereszténység közötti különbséget. Ő Itáliából jön, a római pápa hazájából, és nem tudja, hogy Péter örökségét a pápai hatalmat miért a római pápák kapják, miért Péter alapozza meg a pápák hírnevét és hatalmát.

S ekkor Mátyás a következőképpen válaszol, bár mivel neki ott vannak a hadi események, s az állami élettel kapcsolatos gondok és nem ér rá elmélkedni, de azért nem ilyen egyszerű a dolog, mert erről sok mindent lehet tudni. Van egy Jeromos nevű egyházatya, aki a következőket írja – és Mátyás úgy idézi, mintha csak tegnap olvasta volna, lehet érezni, hogy játszik vitapartnerével. És ezek mindig erkölcsi tanításokat is jelentenek. Jeromos erről azt mondja: azért lett Péter és nem János az egyház feje, mert ezzel Krisztus a tanítványok között nem akart szakadást előidézni, mivel Péter volt az idősebb, János pedig minden forrás szerint ekkor még fiatalember volt. Tehát Jeromos szerint Krisztus egy meglett, idős embert nem akart a háttérbe szorítani azzal, hogy egy méltatlannak tűnő ifjút állít a római pápai székhelyre. Ezt Jeromos leírja, és ez azt jelenti, hogy ő sem tudja az igazi okát, de Mátyás szerint ebből el lehet indulni. S ezután elmondja, hogy ő milyen következtetésre jutott, és félelmetes a tanulság. Péter, a bűnös embert képviseli, akinek volt felesége, ismeri az emberi vágyakozás hevességét, ismeri az ölelés csapdáját, ismeri milyen, amikor az embert vágyak és kínok gyötrik, tehát ismeri az embert. Ezzel szemben János bűntelen, szűz volt, soha nem volt emberi vágyakozása, mindig tiszta tudott maradni. Itt lép be a kegyelem az üdvtörténetbe, ha János lett volna Rómában a pápai szék betöltője, akkor a bűnös embernek, mivel magából indult volna ki, nem adott volna kegyelmet, mert azt mondta volna, hogy ez nem emberi gyöngeség, amit helyre lehet hozni, hanem, emberi gonoszság, nem adott volna kegyelmet, és a legkegyetlenebb módon büntetett volna. Viszont Péter, aki ismeri az esendő embert, aki ismeri a bűnt, aki tudja, hogy a kegyelem ereje milyen hatalmas, ő az esendőknek megbocsátott. Ezzel Mátyás király egy fennkölt, emelkedett tudásról tett bizonyságot, mert ezt egy teológus így soha nem tudta volna kikövetkeztetni.

Ezen történet alapján képzeljük el, milyen magaslatokon beszélgethetett Mátyás király azzal a pálos generálissal, akivel már az alapokat nem kellett tisztázni. És végig megmaradnak egymás mellett és ténylegesen együtt szárnyalnak.

http://www.kitalaltkozepkor.hu/szantailajos_matyasesapalosok.html

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.