Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
A mostani sorozatunkban folytatjuk az áltatatok feltett kérdések megválaszolását, továbbra is egy-egy témakörbe csoportosítva ezeket. Minden kérdést megválaszolunk idővel, de ezek nem egy-egy embertől beérkező személyes kérdések, inkább a kérdések egyfajta sűrített esszenciái; minden kérdést úgy állítunk össze, hogy abban több kérdező több kérdése van jelen, és így idővel mindenki szembe fog találkozni a maga kérdésével, pont úgy, ahogy feltette nekünk. Nem ördöngösség ez, csupán játék az energiával, ezzel is szeretném nektek megmutatni, hogy a gondolat, az idea, az energia milyen mozgékony, hajlékony, mennyire átalakítható; mert igazából az nem tesz mást, mint a ti szándékaitoknak megfelelő mintázatot szolgálja.
Lássuk akkor a mai témát, ami a szabadsággal kapcsolatos kérdéseket gyűjti csokorba.
Adamus! Mindig azt mondod, legyünk szabadok, mindig azt mondod, hogy nem akarni kell, csak szabadon választani, s nekem erről az jutott az eszembe, hogy vannak olyan emberek, akik a szabadságot egy olyan módon értelmezik és élik meg, amivel maguknak és másoknak is árthatnak. Hol itt a határ, az én szabadságom, ha mások érdekeit sérti, nevezhető-e valóban szabadságnak?
Drágám, a szabadság fogalmát kell ehhez a kérdéshez először tisztáznunk, és ez a tisztázás már magában is hordozza a választ a kérdésedre. Mi tehát a szabadság? Én ezt úgy válaszolom meg, hogy a szabadság az nem más, mint hogy megválasztod, ki vagy. A szabadság tehát nem annak a meghatározása, megválasztása, hogy mit csinálsz, mert az nem szabadság, és mindjárt arra is kitérek, miért mondom ezt.
Az igazi szabadság az abból fakad, hogy te a magad szuverén választásából meghatározod, hogy ki vagy te. És ez persze nem azt jelenti, hogy azt választod, hogy te egy víziló vagy, vagy egy töltőtoll, hanem azt jelenti, hogy te, aki valamilyen módon behatárolod és meghatározod magad, mint létezőt, szabad vagy a tekintetben, hogy eldöntsd, ezen a meghatározott kereten belül kivé válj. A meghatározottság is egyfajta illúzió, de figyelembe veendő illúzió, különben odavész a játék íze, és a választás földi csodája. Mondok egy szemléletes példát, hogy akik most nem értik a szavaimat, azoknak is világosság gyúljék a kis buksijában:Barátaiddal elhatározzátok, hogy társasjátékot fogtok játszani. Ez egy olyan társasjáték, ahol van egy játékmező, mindenkinek van egy bábuja, és különböző akadályokon kell végigmenni a pályán, hogy aztán valaki győztesként érjen a célba. A játéknak van egy meghatározott szabálya, van egy szabálykönyve, amiben le van fektetve az a szabályrendszer, ami lehetővé teszi, hogy mind a hat játékos együtt játszhasson. Miért is kellenek ezek a szabályok, tehát? Azért, mert ha nem fektetnék le a játékosok ezeket a szabályokat előre, még a játék kezdete előtt, lehetetlen lenne maga az együtt játszás, hiszen ha az egyik játékos úgy játszik, hogy kockával dob, míg a másik meg találomra lépked, hát nem igazán tudnának egymással játszani. Mindenki választ magának egy figurát, amit a játék során már nem cserélget, mert az megint zavart okozna, hiszen ha mondjuk minden kör után össze-vissza csereberélnék a játékosok maguk között a bábuikat, akkor ez azt eredményezné, hogy nem tudnának azonosulni egyik színű bábuval sem, és így hamar elveszne a játék varázsa, oda lenne az izgalom.
Tehát egy közös egyetértésben elfogadott szabály szerint, egy bábut használva folyik a játék, mert ennek csak így van értelme. Tehát amikor én azt mondom, szabad választásod van, amikor én azt mondom neked, hogy ez nem jelent mást, mint meghatározni szabadon azt, aki te vagy, akkor ezzel azt mondom, hogy a földi élet társasjátékában, amire te is vállalkoztál, elfogadva a játékszabályokat; azt, hogy létezik az anyag, hogy egy adott testben fogod meghatározni a játék menete alatt önmagad, hogy az időt lineárisan szemléled, hogy a játéknak egyszer vége lesz, hogy többekkel játszol ebben a játékban, és azon a pályán mész végig, azon a mindenki által végigjátszott játékmezőn fogsz végighaladni, ami a születéstől a halálig tart - nos akkor te ezt vállaltad és elfogadtad még azelőtt, hogy egyáltalán kivettétek volna a dobozból a játéktáblát, és választottál volna magadnak egy zöld bábut. De az, hogy te ezen a játékon belül hogyan játszol, nos, kincsem, ez a te szabad választásod most; és ha ügyes vagy, és magadat ezen játékon belül sikerül a leghűbben meghatároznod, az bizony ki fog hatni a következő játékodra is, ami már lehet, hogy nem egy táblás játék lesz, hanem mondjuk egy kockapóker, ahol nincs szükséged sem játékmezőre, sem meghatározott színű bábura.
De ti azért választottátok most ezt a táblás játékot a bábukkal és a lineáris lépkedéssel, mert igazából ebben a játékban van módod magadat a legsokoldalúbban meghatározni, mert itt ér titeket annyi változatos hatás, ami ezt egyfelől lehetővé teszi, másrészt meg a lineáris lépkedés okán - amiatt, hogy neked bizony meg kell várnod míg sorra kerülsz, neked meg kell várnod, hogy mit lép a másik, hogy stratégiailag ki tudj találni valami neked kedvező lépést - nos ezáltal rengeteg információt, tapasztalást leszel képes önmagaddal kapcsolatban elraktározni és megélni. S amikor te jogosan felteszed azt a kérdést, hogy a szabadságnak hol a határa, hogyan lehetek úgy ebben a játékban szabad, hogy mások is megőrizhessék a maguk szabadságát, akkor erre én a példán keresztül azt válaszolom: hogy ha te - mint a zöld bábuval játszó játékos - ezen játékmezőn meghatározod magad, mondjuk oly módon, hogy te egyfajta támadó játékot játszol és minden játékos bábuját le kívánod ütni, akkor ez a te teljes szabad választásod eredménye; és abban biztos lehetsz - mert ez törvény, ugyanolyan törvény mint a gravitáció, még ha számotokra nem is annyira látható és nyilvánvaló, az alacsony perspektívátokból kifolyólag - tehát abban biztos lehetsz, hogy azon játékosok bábuját fogod nagy svunggal leröpíteni a pályáról, akik meg azt választották, hogy ők ebben a játékban áldozatok kívánnak lenni, meg akarják tapasztalni, milyen is mindig újra és újra a rajtvonalon állni, és kezdeni elölről a lépkedést. S hidd el, kedvesem, mindkét játékos idővel elunja a választott szerepét és a következő játékban választ egy másikat, akár a leütőből lesz leütött vagy fordítva, sőt az sem kizárt, hogy menet közben dönt úgy egy játékos, hogy stratégiát vált. Ám ti nem sima játékosok vagytok, nem ám! Ti ennek a társasjátéknak már a mestereivé váltatok, mert annyi számtalan játék van már mögöttetek, hogy kitanultátok minden szerepen keresztül ennek a játéknak minden fortélyát. S ti - pontosabban közületek jó sokan - azért ültetek le még egyet játszani, hogy megtapasztaljátok, milyen az, amikor minden szerepet megélve játszotok, most már csak pusztán a játék öröméért. Amikor bátran ütsz, de hagyod, hogy leüssenek, és a ismét ott állj a rajtvonalnál a hatos dobásra várva; milyen, amikor úgy játszol, hogy végre először valóban kacagva, felszabadultan csak a játék öröméért ülsz ott, s megmutasd a többieknek - akik talán annyira belefeledkeznek ebbe a játékba, hogy el is felejtik, hogy ők nem a kék bábu, és a táblán igazából nem lépkednek szép sorban, csak a bábuikkal tesznek úgy, mintha - szóval, hogy megmutasd nekik pont a sokféle módú játékod során, hogy hékás, barátom, nézz csak ide! Ez csak játék! Nézd, én most azt választottam, hogy leüssenek, de nevetek rajta, mert tudom, bármikor választhatom azt, hogy mindig hatost dobjak, és bizony pár dobás után megint én leszek az első!
És ha a többiek ezt látják, ők is elkezdenek majd szép lassan kikerülni a játék illúziójából, föléemelkednek, és önfeledten játszanak. És akkor nem lesz olyan, hogy az én szabadságom korlátozza a másik szabadságát, mert ennek ebben az esetben így semmi, de semmi értelme nincs. Hiszen ha mindannyian tudjuk, hogy a szabad akaratunkból játszunk, a szabad akartunkból választunk ilyen vagy olyan stratégiát, nos, akkor képtelenség lenne ilyen módon ezt a kérdést feltenni, mert akkor ez olyan lenne, mintha én most megkérdezném tőled, drágaságom, hogy hogyan vagy képes úgy mozgatni a bal karodat szabadon, hogy az nem korlátozza a jobb karod szabadságát? Buta kérdés, ugye, drágáim?
Adamus drága! Mi a különbség munka és kikapcsolódás között, mi a különbség az önmegvalósítás útjaiban, amikor ebbe sok energiát fektetek, és amikor ezt más módon teszem, mondjuk csak fekve az ágyon egy számomra kellemes zenét hallgatva? Ez egyénileg meghatározott, hogy ki milyen módon fejezi ki magát, vagy mindenkinek kellenek passzív és aktív tevékenységek is?
Hm, ez a kérdés kicsit egy olyan rétegből fakad, pontosabban annak a talajáról eredeztethető, ami különbséget tesz munka és szabadidő között. Ami különbséget tesz a kötelező feladat és az ebből való kikapcsolódás között. Ám ha a kérdést a ti szempontotokból vizsgálom, azoknak a szempontjából, akik meghatározván magukat, már minden cselekedetüket egyfajta önkifejezés szolgálatába állították szabadon, nos akkor azt mondhatom, hogy az önkifejezésnek számos módja létezik; és bizony az az energetikailag kiegyensúlyozott, az áramlás által meghatározott létezési forma, ami szabadon, de egyfajta kiegyensúlyozott ritmusban váltogatja ennek a módozatait. Megint mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen, egy számomra friss élménnyel megvilágítva a dolgot.
Megfigyeltem egy csodás élmény keretén belül, hogy hogyan tud pihenni egy nyaralás során az, aki áramlik, és hogyan az, aki nem tudja változatosan váltogatni a pihenés módozatait. Aki áramlik, az még egyetlen napon belül is rugalmasan váltogatja a tevékenységeit aszerint, hogy az energiát mi módon kívánja megmozgatni. Ez természetesen egy percig sem tudatos döntés eredménye, de egy kis olvasgatást követően úszik a tengerben, majd relaxál az árnyékban, hol figyel az emberekre, hol teljesen elcsendesedve csak önmagában van, és a napok közé is betervez egész napos kirándulást és egész napos pihenést. Ugyanolyan jelentőségteljes munka bejárni egy csodás város utcáit, mint másnap az így szerzett információkat és az élményeket elraktározni, leföldelni, ahogy én mondanám. Figyeld meg egy hetedet, és figyeld meg azon belül egy napodat! Mennyire változatos az, annak a módját tekintve, ahogy meghatározod és kifejezed magad? Mindig mindent ugyanúgy csinálsz? Kiszámítható vagy ilyen szempontból? Inkább a passzív önkifejezést választod az aktív helyett? Képtelen vagy kikapcsolni, „leereszteni” és „nem csinálni semmit”? Mennyire tudod azt, ami által meghatározod, megtapasztalod és kifejezed magad, szabadon és kreatívan variálni? Mennyire csak pár tevékenységi formába sűríted az életed, a számos kifejezésmód helyett? Mennyire vagy vállalkozó szellemű abban a tekintetben, hogy belevágj ismeretlen dolgokba, hogy kipróbáld magad egy számodra ismeretlen tevékenységformában? Ha mondjuk, te is pihensz a vízparton, milyen gyakran váltogatod a tevékenységeidet az aktív és a passzív között?
Amikor főzöl, mennyire vagy hajlandó a megszokottat, és a szokatlant váltogatni? Téli estéken mennyire válsz passzívvá, és mennyire vagy képes hirtelen egyfajta aktivitásban is megnyilvánulni? S a legfontosabb, ha megválaszoltad a kérdéseket, mennyire harmonikus ez a fajta hullámzás, mennyire hasonlít az áramláshoz? Mennyire harmonikus a gyors-lassú, a passzív-aktív, a megszokott-szokatlan váltogatása? Mindenki, aki a tengerparton nyaral, az napozik, fürdik, embereket néz, olvas, várost néz, majd pihen. No de hogy ezt milyen módon, milyen ritmusban, milyen változatosan teszi, s mindez harmonikus folyamattá áll-e össze, vagy valami zaklatottságot tükröz; nos, ez a lényeg, mert ha nincs harmónia, ha nincs áramlás, akkor ez két dolgot jelenthet: vagy külső tevékenységformákból próbáljátok még mindig felépíteni önmagatokat, vagy maga a belső tartalom nem elég harmonikus. Nos, mindkét esetben egyet lépni kell egy mélyebb pontra, s onnan meghatározni magatokat, és akkor ezek a tevékenységek elkezdenek hasonlatossá válni az áramláshoz, a monotónia, vagy éppen a zaklatott kapkodás helyett. Minden, még a napi tevékenységeid is azt tükrözik, annak a tünetei, hogy úgy mondjam, hogy mely pontból élsz, mi van belül, benned: harmónia, bőség és áramló életenergia, vagy káosz, összevisszaság, zaklatottság, amit a hazugságrétegek próbálnak valami módon egységbe fogni.
Azoknak, akik még olyan munkahelyen dolgoznak, ahol nem az önmegvalósítás a fő meghatározója a tevékenységüknek, lenne egy konkrét tanácsom, hogy ne váljon szét számukra a munka és a szabadidő a régi, buta és hazug módon: mindenképpen vigyenek a napi rutinfeladataik közé valami pici elemet, ami megbontja ezt a kötelesség mentén, legyen az bármi, csak ne legyen feladat jellege; legyen játékos és ritmusos a napi teendők menetében. Ha te egy irodában ülsz unalmas számsorok és feljegyzések között, egy belső órából vezérelve, időről-időre játssz el pár percig a számokkal, érdekes számsorokat alkotva, amit kis külön füzetbe vezess! Ha te tanár vagy és napi rendszerességgel tanítod a gyermekeket egyfajta tantárgyra, minden órába csempéssz bele valamit, ami számodra kikapcsoló; olvass fel nekik egy kedves odaillő részletet egy vicces könyvből, rajzolj a táblára szemléltető ábrát színes krétákkal, vagy vigyél be egy magnót és hallgassátok meg az adott kor szép nótáját! S amikor hazatérsz a munkából, ne placcsanj le a fotelbe, mint egy paca, hanem ott is próbálj az aktív és a passzív pihenési módozatok között egyfajta szabad áramlást teremteni a fenti mód inverzeként. Javítsd meg a beragadt kapcsolót, futtasd meg a kutyád, töröld le a port, vagy sikáld ki a kádat, s csak utána feküdj bele! Ha ezt megfogadod, garantálom, egyre jobban önmagad kifejezésévé válnak a cselekedeteid, és ez kicsit vissza is fog hatni, mert ha belső ritmusodra hagyatkozva végzed ezeket a tevékenységeket rugalmasan váltogatva, idővel csodálatos áramló harmóniába kerülsz a tevékenységeid által, és már kevés dolog fog untatni és fárasztani, mert szabaddá válsz, mert tudod, te választasz, hogy mit, és hogyan teszel meg!
A következőkben egy olyan témát járunk körbe, ami mindenkit érint, aki a Földön testben él: a betegségekkel, és az egészséges életmóddal kapcsolatos kérdéseiteket válaszolom meg.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
