Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Ősi hagyományaink- Ősi ünnepeink januártól- augusztusig
Az ünnep elterjesztésében a minden emberire érzékeny ferencesek jártak elől a XIII. századtól. 1389-et írtak, amikor tisztelete egyetemességet szerzett a világegyházban. Cs. Varga István szép könyvében (Szent művészet. Tanulmányok költészetünk szakrális vonulatából) írja: "...Sarlós Boldogasszony különleges helyet foglal el a Mária-ünnepek sorában. A megnevezés népi eredetű, az ősi magyar névadó hagyományhoz kapcsolódik (...) Sarlós Boldogasszony napja a búza beérésének, az aratásnak az ünnepe, amelynek patrónája: a Szűzanya.
A népi gondolkodás összekötötte a szakrális ünnepet a mezei munkáéval, és a Szűzanya áldását kérték a termésre, az aratók munkájára. Az ünnep »sarlós« jelzőjét az aratás egyik eszközéről kapta. Valójában a régi sarlós aratást idézi, amely alapvetően női munkának számított. Valaha az ember házi eszközei közül a sarló az aratás kultikus eszköze volt (...) Az emberi tevékenységnek hajdan metafizikája volt." Emlékezetes Illyés Gyula tanulmánya még a hetvenes évek elejéről, amelyben arról panaszkodik, hogy az emberi munkaeszközök elvesztik bizonyos szakrális értéküket, a nagyüzem, a terjedő technikai forradalom mindent homogenizál. Természetesen nem arról van szó, hogy ne lépjünk tovább, de a fejlődés egyúttal nem jelenthet metafizikai elsilányulást, legalábbis nem annyira, mint napjainkban.
M.S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél
(1506 - Magyar Nemzeti Galéria)
Így elmondhatjuk: ha Sarlós Boldogasszony sajátságos jelzőjével századokig ünnepre hívást jelentett, s a legszentebb munka megkezdését, ennek mára is megmarad az üzenete, és jóllehet gépek vágják a gabonát, s "kötik" a szalmát tömbökbe, azért még tudjuk, mennyit ér az aggódás aszálytalan hetekben, és az imádság, mely a termésért az aratás Urához emelkedik.
Még 1928-ban írta Sík Sándor azt a remekívű versét, amely - kétségtelenül - Mária-költészetünk egyedi darabja. Nem csupán a címe-tartalma (kevés vers született az "aratás Anyjáról"), hanem művészi kvalitásai miatt is, melyekről ugyancsak Cs. Varga ír avatott sorokat.
Érdemes a verset e kis meditáció középpontjába állítanunk:
Nyár és hajnal. Sarlósboldogasszony.
Most indul az aratók eleven koszorúja a táblán.
Arany húrját a domb mögött hangolja már
A nyár nagyasszony napja:
Már benne párállik a pirkadati szélben
A csurranó nyárdéli tűz,
De az orgonalombon még reszket a harmat,
S acél-ifjan csillannak a kaszák.
Már bontja barna falanxát
Az aratók komoly karéja.
Hajlongnak utánuk a marokszedő lányok,
Kendők vadvirág-bokrétája táncol.
Csend.
Egy fenkő csisszen a pengén.
Messziről egy kis csikó csengője csilingel.
Egy riadt pacsirta fúrja fölöttem
(Daloló nyílvessző) az égbe magát.
És testem-lelkem minden pórusán át
Érzem, hogy árad bennem ég felé
A föld felomló, mély dala.
Méltán jegyzi meg e versről az idézett irodalomtörténész: "Első látásra a természeti leírás gyöngyszemének is tekinthető, krisztológiai síkon értelmezve azonban a krisztusi áldozat, a megváltásért vállalt életáldozat művészi tükörképe is. Ebben az értelemben a hajnal előfutára Erzsébet, megtestesítője Keresztelő Szent János, amint a nappalé Mária és Jézus."
Élet és elmúlás két kérdése közé "szorítható" a költemény, s ha képi ellenpárját keressük az európai lírában, kétségtelenül a cseh szimbolista, Otokar Brezina Nyári napfordulójánál kell megállnunk. A sejtetett halál nála a kaszás, amely "láttatlanul jár, s acéljától a kalászok fénylenek". Az első sorok csökkentik a riadalmat: "Csodáld a rózsát, hogy örök tavasz derűje játszszék ajkadon."
A búza s a rózsa (virág!) akár a népköltészeti remeklésben, A virágok vetélkedésében nyeri el misztikus értelmezését (és Sík Sándor versgondolata mintha innen fakadna), a természet oltára, a napi kenyér hálaadása, a "föld felomló illata" akár Szent Ferenc Naphimnuszának kozmikus képe lehet. Jól olvassuk, ha az irodalmár nyilvános liturgiát emleget, "az ember is cselekvő". "Munkájával érdemli ki az odaadást, és lesz részese az emlékezet közösségi felelevenítésének."
Mi mindent kifejez ez a Mária-ünnep! Természetlátást, jelképek erdejében azt a hangulati motivációt, amely - M. S. mester nevezetes képét látva - az Énekek énekét asszociálja: "Ő jön szökellve a hegyeken, átszökellve a halmokat (...) mert már a tél elmúlt (...) Virágok nyílnak földünkön."
A néplélek érzékenységére vall, hogy hazánk északi vidékein Sarlós Boldogasszony napján virággal ékesített széket helyeztek a ház elé: ha erre jön Erzsébethez tartó útján az áldott állapotban lévő Istenanya, tudjon hol megpihenni. Néprajztudósok e napról azt írják, hogy kápolnákban, templomokban virágot "szenteltek", egyes helyeken kakukkfüvet, fodormentát, amit aztán a beteg párnája alá vagy az elhunyt koporsójába tettek.
Franz Anton Maulbertsch: Mária látogatása
(1792 - Pannonhalma, Bencés Főapátság képtára)
A gabona, a kenyér lelkiségtörténetéhez is tartozó július másodika ugyanakkor szövetségben van július huszonhatodikával, Szent Anna kultusz-napjával. Mindkettő a humanitas Christi (Krisztus embersége) eszmevilágából ered: fölidézi az Üdvözítőt, aki a testvérünk, ugyanakkor égi királyunk. S a kettő nem mond ellent egymásnak. Atyafisága révén Mária - már a lovagi korban, a gótikus jámborságban - édesanyánk, s ennek tudata máig sem halványult a keresztény emlékezetben.
Gyakorta idézett himnusz - Babits is bensőségesen emlegeti Amor sanctus című tanulmányában - Mária éneke, a Magnificat, amely jeles zeneszerzők, művészek ihletője mindmáig. Az 1978-ban meghalt Dienes Valéria, e vándor sorsú megtérő verse Mária és Erzsébet találkozásának napjára szinte már népénekünkké vált. A versíró naplósorait olvasva válik érthetővé himnuszának áradó, alázatos hangja. Halála előtt hat évvel a polihisztor hitvalló Valéria a megváltás szent örömével teljesen azonosulva maga is lelkendezve énekli:
Ami velem történt, nem volt soha még,
boldognak mond engem minden nemzedék,
nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
jóságában százszor szent az ő neve.
A következő sorokat is ő írta legmélyebb értésével a titokzatos "vállalkozásnak", amely a Szent Szűz életét egészen kitöltötte: Szállj le önmagadba! Szállj le eszmélésed gondolati hordalékai, fogalmaid épületei alá, aztán emelkedj csodavárad fölé, szálldogálj vágyaid fényfelhőiben (...) kémleld ki kisvilágod minden erőterét -, aztán tárd ki karjaidat, hunyd le a szemed, és találkozol vele, Aki teremtett té
Boldogasszony Boldogasszony a teremtett világ örök szomjúsága, a Mindenség öle, méhe, szerelmes szűzi Fényt-akarása. Nem Ő a víz és a föld, a fa és az erdő, rét és a virág, sem a Hold és az Esthajnalcsillag, de mindezek mutatják, mondják, hogy Ő, a �sillagszülő" asszony.
Minden ember eredendően lelkében hordja Őt. A kicsi gyermek, aki népünk hitében Isten tenyerén él, aki még szűz, belső késztetésből rajzával mesél jelenlétéről. Ő a gyermekrajzok Nap alatt álló tulipán-koronás királynő alakja: hajsátra az anyai oltalom jele, e rajzokon igen sokszor a földig ér, karja a teremtő és igazító Fény felé lendülve áttörni készül, vagy áttöri e sátrat. (Talán az sem véletlen, hogy a kereszténység Úrasszonya gyermeknek, leggyakrabban lánygyermeknek, a még szűznek jelenik meg - Lurdes, Fatima, Medjugoje... -, s a már �züzek", javarészt öreg nénik a Márialátók.)
Kereszténység előtti hitünkben az ural-altáji népek kettős �stennő" képéhez hasonlóan létezhetett a Nagyboldogasszony és annak szűz leánya a Kisasszony.
Kereszténnyé lett népünk lelkében a Teremtő akaratából a �ozmikus parancs" személyessé lett a fiktív Boldogasszony (Kisasszony) kép, új tartalmat kapott az ősi forma. Ideje érkezett, hogy a szűz méhébe fogadja és Fiú képében világra szülje a teremtő Atyát. (Éva, a Paradicsomban elcsábult ősanya, a romlott asszonyerő eredendő tartalmát kapta vissza Máriában. A romlás hatalma nem tűnt el ezzel a világból, de lehetősége adódott a Jónak.) A �ogány" népünk Emeséje dicső és szent uralkodóinak ősanyja, aki álmában héjaforma madártól (a Turultól) fogadott magot, a Krisztust szülő Máriát �lőlegezte" a magyarságnak.
(Figyelemre méltó, hogy Krisztus születése előtt évszázadokkal a születés földrajzi helyének �oldudvarában" megjelenik a szárnyas Nap, amely hettita és �ai' kalotaszegi változatában a kétfejű sast is magába foglalja és a virágot. A Nap a Teremtőt idézi meg, a sas az Ő világra áradó Fénye, a virág a Nap földi �edve", a teremtettről szól ékesen, s a Fiúban világra születő Istenről. Jézus régi imádságunkban: �ilág világa, virágnak virága". szárnyas Nappal együtt jelenik meg (punoknál, római műveltségben) és a Krisztus születését követő évszázadokban (Anatólia, Egyiptom) a gyermekrajzokkal analóg �ráns pózú" nőalak, az istenszülő asszony s a mi Boldogasszonyunk; a szárnyas Nap - a hármasság eleven temploma: Atyaisten lánya, Krisztus - Jézus anyja, Szentlélek mátkája.
Miképpen az ural-altáji népek ősi hitvilágában, nálunk is a szülésnél segédkezik mindenekelőtt a kettős istennő alakja. Nagyboldogasszony (Szent Anna a gyermek-áldást öreg korában is töretlen hittel sóvárgó, akinek a neve a héberben kegyelmet jelent), a �edd asszonya" segíti a meddő nőt, hogy magot fogadhasson, s Ő vigyáz az áldott állapotukra. Szüléskor lánya, Szülőboldogasszony (az istenszülő Mária), a �zombat asszonya" van jelen és Ő őrködik a �oldogasszonyágyát" fekvő anya és gyermeke mellett; két angyal a társa (az ural-altáji szülést vigyázó, anyát óvó Szűznek is segítői vannak.) Szülés után a harmadik nőalak, Szépasszony is megjelenik. Ő kint ólálkodik, s ha bent a tisztaszobában gondatlanul készítik el a boldogasszonyágyát, belopódzik és kicseréli a gyermeket idétlen sajátjával. A két Boldogasszony és a Szépasszony a Mindenségben munkálkodó egyetlen asszonyerő, Nagyboldogasszony, és Szülőboldogasszony a Rend (a lélek, a test, és a környezet rendje); Szépasszony, aki �ördöngős" banya lánya, s a bukott angyallal szeretkezik-a Rendetlenség.
Mindkettő a lélekben lakozó egytövű adottság; az ember döntése, rítusa vagy ennek hiánya miatt valósul a Rend, illetve a Rendetlenség. Az esztendő körének számos Boldogaszszonya is (Gyertyaszentelő-, Gyümölcsoltó-, Sarlós-, Nagyboldogasszony... - népünk hétnek mondja a hetes szám mágikus ereje miatt, bár számon tartott ünnepe ennél több) az egyetlen asszonyerő, aki a változások és átváltozások rendjében is, miképpen a születésnél, szükségképpen mindig más-más �rényét" mutatja meg.
Boldogasszonyunk egyetlenségét és szerepét analógiás képi nyelven gyönyörűen mondja el az ország minden részében, több változatban is ismert régi imádságunk:
�g szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust,
Világ megváltóját. "
Boldogasszonyban jelenik meg és benne munkálkodik a teremtő és igazító Fény (ő a csipkebokor); benne, vele tudnak ma is a régiséget becsülő öregjeink istenhez fordulni.
Ő �ompítja" a gyarlót égető Fényt (máriaüveg), esendőségünk értője Ő, a bűnök megbocsátásáért esdeklő. Vezeti öregjeinket szent fiához, benne, általa rendezett a lét. (Hívő katolikus népünk még ma is az Ő oltárához fordul legelőbb, s csak utána a főoltár felé, ahol a mostranciában mindig jelen van Krisztus.)
Öregjeink hitében a magyarság - a Teremtő rendeléséből, a Boldogasszony népe. Első szent királyunk neki ajánlotta föl a Koronát, és az országot. Mária jelenléte (�ennünkléte') hazánkban a legközvetlenebb és a legszemélyesebb, ahol is nem szentnek, hanem szűznek nevezik. Legfontosabb ünnepei nyugati legendájukban is magyar eredetűek (magyar közvetítéssel kerültek nyugatra). Ilyen egyebek között a Szeplőtlenség, az Immaculata december 8-i ünnepe. Ennek az ünnepnek képi beszéde a várakozás időszakában segítette a hajdan volt embert (még ma is néhány vidékünkön az öregeket), hogy böjtjével, rorátés imamalmával, rítusával a Szűzet varázsolja �zzóvá' lelkében, hogy a csillagnyi hites óhajtás � Szűzzé" változhasson - s eképpen a téli napfordulaton, karácsony éjfélén (minden esztendőben újra meg újra) benne születhessen világra Fény-Krisztus, az eleven Törvény.
Megjelent: Molnár V. József: Örökség c. kötetében. Örökség könyvműhely, Budapest, 2001.,90-91.old.
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Frissítés
