A cs�nya kir�lykisasszonyr�l �s az er�s kir�lyfir�l... Az els� fejezet arr�l sz�l, hogy mit �lmodott egy t�nd�r kicsi fi� �s mit mondott az �desanyj�nak �s hogy azut�n mi t�rt�nt. Egyszer volt, hol nem volt, nem is nagyon r�gen volt, de hogy mikor volt, azt nem mondom meg, nem is nagyon messze, m�g az �perenci�s-tengeren is innen, de hogy hol �s merre, azt nem mondom meg, volt egyszer egy gy�ny�r� sz�p kert. Abban a kertben lakott egy t�nd�r kicsi fi� az �desanyj�val, de sem a t�nd�r kicsi fi�nak a nev�t nem mondom meg, sem az �desanyj��t. El�g az hozz�, hogy ez a t�nd�r kicsi fi� egyszer egy sz�p p�nk�sdvas�rnap reggel nagy-nagy kacag�ssal �bredt. A r�zsalevelek, amikb�l a t�nd�r kicsi fi� �gya volt vetve, v�gan zizegtek alatta �s az �g olyan k�ken mosolygott, ahogyan m�g � is csak p�nk�sdvas�rnap reggel tud mosolyogni �s a feh�r b�r�nyfelh�kre kerek k�p� kis angyalk�k k�ny�k�ltek ki, nagy huncutul nevetg�lve. A t�nd�r kicsi fi� pedig az�rt �bredt olyan nagy-nagy kacag�ssal, mert valami olyan nagyon sz�pet �lmodott, hogy azt emberi sz�val el sem lehet mondani. Hogy mi volt az az �lom, arra a t�nd�r kicsi fi� m�r nem eml�kezett, csak annyit tudott, hogy valami olyan nagyon gy�ny�r� volt, hogy olyat m�g a t�nd�rgyerekek is csak minden sz�z esztend�ben egyszer szoktak �lmodni. El�g az hozz�, hogy a t�nd�r kicsi fi� olyan nagyon boldog volt, ahogy f�l�bredt, hogy a nagy-nagy boldogs�g nem f�rt el a sz�v�ben. Az�rt f�lugrott hamar �s odaszaladt az �desanyj�hoz. Az �desanyja egy nagy-nagy gesztenyefa t�v�ben �lt �s a csudahossz� gy�ny�r�sz�p aranyhaj�t f�s�lte, mert �ppen a templomba k�sz�lt p�nk�sdi mis�re. A t�nd�r kicsi fi� odaszaladt �s �t�lelte az �desanyj�nak a nyak�t, �s az arc�t az �desanyj�nak a kebl�hez szor�totta �s �gy kacagott el�bb j� darabig. Azt�n elmondta az �desanyj�nak, hogy � milyen gy�ny�r� sz�pet �lmodott �s hogy � milyen nagyon boldog �s hogy nagyon szeretn�, hogyha valaki m�snak is adhatna az � nagy boldogs�g�b�l. Az �desanyja azt felelte a t�nd�r kicsi fi�nak, hogy � is nagyon �r�l annak, amit az � t�nd�r kicsi fia mond, �s megengedte neki, hogy elmenjen az emberek k�z� �s boldogg� tegyen egy kisfi�t meg egy kisle�nyt, akik �ppen ezen a reggelen sz�lettek. A t�nd�r kicsi fi� boldogan tapsolt a t�nd�r kicsi k�t tenyer�vel �s hamar elindult az emberek k�z�. De el�bb elhat�rozta, hogy azt a k�t ember-kisgyereket fogja boldogg� tenni, akikre a legboldogtalanabb �let v�r. Csakhogy mikor ezt elhat�rozta, nagyon elkomolyodott, mert h�t hogy tudhassa � azt, hogy melyik az a k�t ember-kisgyerek, akikre a legnagyobb boldogtalans�g v�r? De nem sok�ig kellett gondolkoznia, mert a t�nd�r kicsi okos esz�vel hamarosan �tl�tta, hogy neki is az volna a legnagyobb boldogtalans�g, ha nem volna �desanyja. H�t t�st�nt elhat�rozta, hogy olyan k�t ember-kisgyereket fog boldogg� tenni, akiknek nincsen �desanyjuk. Meg is mondta ezt az �desanyj�nak �s az azt mondta, hogy nagyon okosan gondolta ezt �s mindj�rt mutatott is neki k�t ember-h�zat. Az egyikben �ppen most sz�letett egy ember-kisfi�, a m�sikban �ppen akkor sz�letett egy ember-kisle�ny. �s mind a kett�nek az �desanyja �ppen akkor haldoklott nagy keservesen. A kisfi� a fekete kir�ly kisfia volt, a kisle�ny meg a feh�r kir�ly kisl�nya volt. A t�nd�r kicsi fi� t�st�nt el is indult hozz�juk. A m�sodik fejezet arr�l sz�l, hogy mit besz�lt a t�nd�r kicsi fi� a fekete kir�lyn�val. A fekete kir�ly feles�ge az �gy�n fek�dt, h�feh�r p�rn�k k�z�tt �s az arca ebben az �r�ban olyan feh�r volt, mint a p�rn�k, mert ez az �ra a hal�l �r�ja volt �s a kir�lyn� j�l tudta ezt. A homlok�r�l apr� gy�ngyszemek m�dj�ra pergett a ver�t�k, �s a k�t keze mozdulatlanul �sszekulcsolva hevert a takar�n, mintha hideg �s �tl�tsz� feh�r m�rv�nyb�l lettek volna. De a k�t k�rbunkulus szeme sz�ntelen�l csillogott �s sz�ntelen�l egy helyre n�zett. Azon a helyen �llott a dajka �s karjaiban tartotta a most sz�letett kisfi�t, �gy, hogy az arca a kir�lyn� fel� volt ford�tva. A szeg�ny kir�lyn� szem�ben pedig olyan k�nnyek csillogtak, amik �r�met is csillogtak, meg szomor�s�got is, de m�gis ink�bb szomor�s�got. Mert a kir�lyn� �r�lt is a kisfi�nak, meg szomor� is volt, hogy �ppen most meg kell halnia, amikor �r�lhetne neki; de m�gis ink�bb szomor� volt, ha r�n�zett a kisfi�ra. Mert a kicsi kir�lyfi olyan v�zn�cska, gyenge kis j�sz�g volt, hogy bizony megsajn�lta, aki r�n�zett. Icike-picike v�konyka kis csontjai szinte z�r�gtek az ember szeme alatt, sov�nyka l�bacsk�in, �szt�v�r karocsk�in volt is holmi hitv�nyka gyereki h�s, meg nem is. Bizony hogy mintha csak h�lni j�rt volna a l�lek szeg�nyk�be. Az �desapja, a fekete kir�ly nem is tudott r�n�zni. F�lreford�totta a fej�t �s kiment a szob�b�l. A szeg�ny kir�lyn� csak n�zte, n�zte az � v�r�b�l val� id�tlen kis j�sz�got �s azt mondta mag�ban, hogy a j� Isten nagyon kem�nyen megverte �t �s hogy � nagyon boldogtalan. �ppen, amikor ezt mondta, akkor �rt oda az �gya mell� a t�nd�r kicsi fi�. Az ablakon �t r�ppent be a szob�ba, amint a t�nd�rek szoktak �s l�thatatlanul, amint a t�nd�rek szoktak, oda�lt az �gy sz�l�re. T�nd�r l�t�re j�l meg�rtette, amit a kir�lyn� mag�ban mondott �s nagyon megsajn�lta a szeg�ny kir�lyn�t, �s akkor azt cselekedte, hogy megfogta szeg�nynek a kez�t �s megsimogatta a homlok�t �s megcs�kolta az arc�t �s akkor m�r a kir�lyn� l�tta �t, de m�s senki sem l�thatta, mert a t�nd�rek ezt �gy szokt�k. �s a t�nd�r kicsi fi� elkezdte vigasztalni a kir�lyn�t �s megmondta neki, hogy ne legyen szomor�, mert aki meghal, annak j� �s hogy az�rt se legyen szomor�, hogy mi lesz a kicsi fi�val, mert ime, � �ppen csak az�rt j�tt, hogy boldogg� tegye a szeg�ny ember kisfi�t, hogy ha m�r nem lesz �desanyja, h�t legal�bb m�s boldogs�ga legyen. �s k�zben mindig simogatta a szeg�ny kir�lyn� kez�t �s arc�t �s �gy tett vele, mint ahogyan � vele szokott az � t�nd�r �desanyja, �s a szeg�ny kir�lyn� egy kicsit meg is vigasztal�dott. �s egy nagyot s�hajtott. A t�nd�r kicsi fi� megk�rdezte, hogy mi�rt s�hajt �s mi f�j neki. A szeg�ny kir�lyn� pedig megmondta, hogy mindennel meg volna b�k�lve �s m�r megnyugodott a j� Isten akarat�n �s m�r nem is k�v�nna meg nem halni, csak az az egy f�j neki legjobban, hogy ilyen hitv�nyka, gyenge �rv�t kell itthagynia, ezen a mostoha vil�gon. Ha legal�bb er�s, der�k gyermek volna, akkor m�g � meg tudna vigasztal�dni, de most, hogy ilyen nyomorultacska szeg�ny, h�t nagyon keserves neki elszenvednie a hal�lt, mert l�m az Isten nem k�ny�r�l meg rajta. A t�nd�r kicsi fi� nagyon k�rte a kir�lyn�t, hogy egy cseppet se b�suljon ezen, mert l�m � �ppen az�rt van itt, hogy seg�tsen az � sz�ks�g�n �s teljes�tse az �hajt�s�t. Hiszen az � t�nd�r �desanyja megengedte neki, hogy boldogg� tehesse a kir�ly-kisfi�t, �s � meg�g�ri a kir�lyn�nak, hogy az � fia a leger�sebb ember lesz az eg�sz vil�gon. Effel�l legyen nyugodt a kir�lyn�, mert a t�nd�rek teljes�teni szokt�k, amit meg�g�rnek, �s l�ssa be, hogy a j� Isten megk�ny�r�lt rajta. �s mikor a t�nd�r kicsi fi� ezt mondta, akkor a szeg�ny kir�lyn� arc�ra r�melegedett egy �dess�ges sz�p mosolyg�s �s a keze megszor�totta a t�nd�r kicsi fi� kez�t �s a szeme megcs�kolta a kicsi fi�t �s egy csendes boldogs�gosat s�hajtott �s meghalt. A t�nd�r kicsi fi� pedig megcs�kolta a halott kir�lyn�t �s sz�p csendesen kih�zta a kez�b�l a kez�t �s l�thatatlanul, amint a t�nd�rek szoktak, elt�vozott. A harmadik fejezet arr�l sz�l, hogy hogyan j�rt a t�nd�r kicsi fi� a feh�r kir�lyn�n�l. Mikor a t�nd�r kicsi fi� oda�rt a feh�r kir�ly v�r�hoz, a feh�r kir�ly feles�ge ott fek�dt a hal�los �gy�n �s az arca fekete �rny�kos volt a szomor�s�gt�l. Az � szomor�s�g�nak pedig az � im�nt sz�letett kis le�nyk�ja volt az oka. Az ablakon le volt eresztve a f�gg�ny, mert a kir�lyn� nem akarta, hogy vil�gos legyen, mert nem akarta l�tni az � kisle�nyk�j�t. Az �gy mellett ott �lt a kir�ly �s az �l�ben tartotta a most sz�letett kicsi le�nyk�t �s k�r�l�tte ott �llottak a t�bbi kir�lygyerekek, h�rom fi� �s h�rom le�ny �s olyan sug�rz� sz�pek voltak mindvalamennyien, hogy a napra lehetett n�zni, de �r�juk nem. A s�t�t szob�ban szinte vil�g�tott az arcuk, mint a j�s�gos pitymallati napvil�g. �s �gy hasonl�tottak egym�shoz, mint csillag a csillaghoz. Csak a most sz�letett kicsi le�nyka nem hasonl�tott a testv�reire. Szeg�ny �rtatlan j�sz�gocska r�t volt, olyan r�t, amilyen sz�pek a b�tyjai, n�njei: A szeme olyan volt, mint a v�z, a haja, ahol ugyan volt, mint a sz�raz k�c, a k�t karocsk�ja, mint k�t v�zna p�lcika, a k�t kicsi l�ba k�t v�kony sarl�cska �s az eg�sz testecsk�je sz�rke volt, mint a kih�lt hamu. Ez�rt nem tudott r�n�zni a kir�lyn� �s ez�rt em�sztette mag�t a hal�los �gy�n. �s ha az �desanyja nem tudott r�n�zni, h�t m�sok m�g �gy se tudtak. Dajk�t nem lehetett kapni hozz�, a csel�dek elford�tott�k az arcukat, ha bej�ttek a szob�ba, a testv�rei beh�nyt�k a szem�ket, ha a k�zel�be �rtek. Csak az �reg kir�ly nem irt�zott t�le. � ringatta a b�lcs�ben, � dajk�lta, �polta a kisl�ny�t, �gy elbec�zte, �gy elcs�kolgatta, mintha nem is lett volna a vil�g r�tja. Most is az � �l�ben aludt a szeg�ny kicsi j�sz�g. A kir�ly pedig az egyik kez�vel mag�hoz szor�totta az alv� kisl�nyt, a m�sikkal meg a feles�ge kez�t szorongatta �s nagyon szerette mind a kett�j�ket, pedig nagyon f�jt neki, hogy a feles�ge m�g a hal�los �gy�n is f�lreford�tja a fej�t �s nem akarja l�tni a kisle�ny�t. Nagyon f�jt a szeg�ny kir�lynak ez a dolog �s amint ott �lt a feles�ge kez�t fogva �s a kicsi l�ny�t ringatva, azt gondolta mag�ban: - Istenem, Istenem, b�rcsak sz�p volna ez az �n kicsi le�nyk�m! B�rcsak olyan sz�p volna, mint a t�bbi testv�rei. Vagy m�g szebb volna �n�luk is. B�rcsak szebb volna minden haland� embern�l! A kir�lyn� pedig ezalatt azt gondolta mag�ban: - H�rom fiam volt �s h�rom le�nyom �s olyan sz�pek voltak mind valamennyien, mint a sz�p nap �s minden ember megcsod�lta �ket. �s most ez a legutols� �me min� r�t �s megkeser�ti a hal�lomat. � b�rcsak erre is b�szke lehetn�k. � b�rcsak ez lenne a legszebb valamennyi�k k�zt! B�rcsak szebb lenne minden embern�l! Akkor sz�vesen haln�k meg. �ppen ebben a pillanatban r�ppent be a leeresztett ablakf�gg�ny�n �t l�thatatlanul a t�nd�r kicsi fi�. A t�nd�rek szok�sa szerint egyszerre tudott mindent �s meg�rtette azt is, amit a kir�ly �s a kir�lyn� egyszerre gondoltak. �s akkor egyszerre megmutatta mag�t a kir�lynak �s a kir�lyn�nak is (tehette, mert a t�nd�r �desanyja megengedte neki ezen a napon) �s ezt mondta nekik: - Legyen �gy, amint k�v�nt�tok. A ti kicsi le�nyotok a legszebb lesz minden haland�k k�z�tt. Nyugodjatok meg �s legyetek boldogok. �s mikor ezt mondta, akkor a kir�ly egyszerre nagy-nagy �r�met �rzett a sz�v�ben �s lehajtotta a fej�t �s megcs�kolta a kis alv� r�t le�nyka arc�t. �s azt�n odahajolt az �gyra �s meg akarta cs�kolni a feles�ge arc�t is. De a kir�lyn� abban a pillanatban m�r meg volt halva �s az arc�n olyan boldogs�g ragyogott, amilyen emberek arc�n nem szokott, amilyen csak az olyanok arc�n ragyog, akik p�nk�sd napj�n �s nagyon boldogan halnak meg. A t�nd�r kicsi fi� pedig �rvendezve sz�llott vissza az �desanyj�hoz �s elmes�lte neki hogy miket cselekedett az emberek k�z�tt. A negyedik fejezet arr�l sz�l, hogy mi lett a fekete kir�ly fi�b�l. Telt-m�lt az id� �s a fekete kir�ly fia is n�tt, n�vekedett er�s�d�tt lassan-lassan. No, ha er�s�d�tt, h�t nagyon csendesen er�s�dhetett, a t�nd�r j�s�ga nehezen akart fogni rajta, mert j� darabig nem l�tszott rajta semmi af�le. Mikor m�s gyerek m�r ide-oda kapkodott a kis karj�val mindenf�le csillog� holmi ut�n, � m�g csak �lt a dajk�ja karj�n �s n�zett maga el� nagy okosan, de meg nem mozdult volna egy vil�g�rt: mintha meg se tudn� emelni a karj�t. Mikor m�s ember fia m�r szaladg�lt erre is, arra is, szob�ban, udvaron, � m�g csak �lldog�lt a falhoz lapulva, vagy egy sz�knek a l�b�ba fog�dzkodva, rogyadozva, mintha nem b�rn� el a l�ba. Hej, sir�nkozott is sokat rajta a fekete kir�ly. No, ha sir�nkozott, nem hi�ba sir�nkozott, mert ahogy az id� m�lt, tellett, iparkodott, lassan-lassan m�giscsak er�s�d�tt az�rt a kicsi kir�lyfi is. �s pedig menn�l jobban haladt az id�, ann�l szapor�bban izmosodott, kerekedett, v�llasodott a kir�lyfi. K�l�n�s egy �ld�s a t�nd�r �ld�sa! M�ma elkezdett tapsikolni a kis kez�vel; holnap k�r�ltopogott a szob�ban, holnaput�n m�r az udvaron futkozott naphosszat. Egy nap a csirk�kkel futott versenyt, m�sik nap m�r a h�z�rz� �reg kuty�val birk�zott, harmadnapon meg m�r az �kr�ket h�zta ig�ba az ist�ll�b�l. N�zett is a kir�ly apja nagyokat erre; a csod�latos esetre. H�t m�g az udvari n�pek! Mert a t�nd�r kicsi fi�t senki fia nem l�tta, az �g�ret�t senki ember nem hallotta, csak a kir�lyn�, az pedig az �risten mennyorsz�g�ban boldogkodott imm�r �s senkinek meg nem mondta, amit csak � tudott. Csoda volt h�t mindenki szem�ben, mikor olyan hirtelen er�re kapni l�tt�k a kicsi kir�lyfit. H�t m�g ahogy n�tt a kir�lyfi �s er�sebb kezdett lenni imm�ron minden korabeli pajt�s�n�l! Mikor iskol�ba ker�lt, az volt a legels� dolga, hogy birokra ugrott a padbeli szomsz�dj�val �s mindj�rt a legels� nap f�ldh�z verte sorba' mind valamennyi fi�t az eg�sz iskol�ban. No volt is sz�rny�k�d�s! Tetszett a kir�lyfinak nagyon, hogy � olyan er�s, hogy minden gyerek f�l t�le, hogy b�mulja mindenki, mint valami csodat�nem�nyt �s kezdett m�r b�szk�lkedni is az erej�vel. Most m�r tartott is r�, hogy � a leger�sebb. Akarta is, hogy csod�lj�k az erej��rt. Egy nap kapta mag�t, sorba kihordta f�lkez�vel az iskolapadokat az udvarra. Volt is nevet�s, �r�m, vih�ncol�s a gyerekek k�zt. M�skor meg, se sz�, se besz�d, leemelte a sark�b�l az iskolaajt�t �s lefektette sz�pen a k�t mell� a f�ldre. A tan�t�, mikor j�tt be leck�re, el nem tudta gondolni, hov� lehetett az iskola ajtaja. Mert a kir�lyfi, meg a gyerekek olyan csendesek voltak, olyan peckesen �ltek a padban, hogy m�g. A vil�g�rt el nem �rult�k volna, hogy �k tudnak valamit. Szerett�k a kir�lyfit mind, �r�ltek az erej�nek, nagyokat mulattak az ereje-mutat�s huncuts�gain. Egy sz�p reggel szek�r �llt az iskolaudvaron. A rektor sz�n�j�t hozt�k be vele a r�tr�l, de a sz�n�t m�r behordt�k a sz�nbe, csak az �res szek�r �csorgott az udvaron. A gyerekek meg�r�ltek neki nagyon, k�r�lugr�lt�k, f�lm�szk�ltak az oldal�n, �gy j�tszottak nagy v�gan. J�n a mester a h�zb�l, h�t mit l�t sz�rny�s�ges megr�k�ny�d�s�re? A szek�ren h�rom gyerek; egy a bakon, mintha kocsis volna, pattogtat nagyokat, mintha ostor volna a kez�ben, a m�sik az �l�s alatt fekszik, mint egy lisztes zs�k, a harmadik �ppen m�szik f�l h�tulr�l. A kir�lyfi meg kapja mag�t, nagyot rikkant, azt�n beugrik a kocsi al�, neki a v�ll�t �s �gy f�lemelinti a kocsit, gyerekest�l, mindenest�l a h�t�ra, mint annak a rendje. H�j, a szeg�ny rektor de megijedt! Hogy baja tal�l lenni a kir�lyfinak �s akkor �t vonja sz�mon a kir�ly! H�t nem el�g az � baja �gy is! Elfutotta a mestert a pulykam�reg. El� a n�dp�lc�t. - Meg�llj, bitang n�p! Csak megkapjalak! - �s szaladt a kocsi fel�. No megszeppentek a gyerekek. Lesz most nemulass! A kir�lyfi nem l�tta a mestert, mert h�ttal volt hozz�, csak valami ki�lt�st hallott �s azt tudta, hogy a gyerekek egyszerre elhallgattak. Letette sz�pen a kocsit �s megfordult. H�t j�n �m a mester felemelt n�dp�lc�val, egyenesen neki. Mit tegyen most? � bizony kapta mag�t, egyet gondolt, nekiszaladt a mesternek, a fej�t a l�ba k�z�, �gy f�lkapta a nyak�ba a mestert, hogy az m�g a n�dp�lc�t is elejtette nagy meglepet�s�ben. �gy vitte be az iskol�ba, ott letette sz�pen a mestersz�kbe, azt�n sz�pen, illedelmesen megk�vette a huncuts�g��rt. A mester meg mit tehetett egyebet, kir�lyfi volt, nem merte b�ntani, sz�pen megbocs�tott neki. Ett�l fogva �gy n�ztek a kir�lyfira a gyerekek, mint valami mesebeli h�sre. De az eg�sz v�ros tudta m�r, hogy milyen er�s. Nem is h�tt�k m�s n�ven, csak Nagyerej� kir�lyfinak. Az �t�dik fejezet arr�l sz�l, hogy hogyan j�rt a kir�lyfi az �reg sz�mad�val. �gy n�tt, �gy n�vekedett a kir�lyfi egyre, lassan m�r leg�nykorba is jutott, m�r a bajusza is serkedt. �s h�t m�r ekkor olyan b�szke volt az erej�re, hogy mindenkin�l er�sebb akart lenni. Olyan ember akart lenni, hogy mindent meg tudjon tenni, amit akar. Mikor kij�rta az iskol�t, az apja mesters�gre akarta adni, hanem � ink�bb a juh�szok k�z� k�v�nkozott. Mert azt gondolta mag�ban, hogy �gyis kir�ly lesz, h�t mit haszn�l neki, ha meg is tud fejelni egy csizm�t, vagy meg is tud zsindelyezni egy h�zat. A ny�j mellett m�gis kint �l az ember az Isten szabad ege alatt, sok mindent l�t, hall, aminek k�s�bb haszn�t veheti; meg a juh�szok k�zt tudvalev�leg sok okos v�n ember van, azokt�l sok olyat tanulhat, amit j� tudni egy kir�ly embernek. Az �desapja nem akarta elrontani a kedv�t, h�t �gy a kir�lyfi a juh�szok k�z� ker�lt b�resnek. Er�s�d�tt is, okosodott is ott sz�pen. A juh�szok nagyon megbecs�lt�k a nagy ereje miatt, csud�lt�k is, irigyelt�k is �rte nagyon, mondogatta is hol egyik, hol m�sik, hogy mit nem adna �rte, ha � olyan er�s lehetne. Csak egy �reg sz�mad� volt a ny�jn�l, a leg�regebb mindny�juk k�zt, lehetett t�n sz�zesztend�s is, h�t ez az egy nem sz�lt soha egy b�mul�, vagy dics�r� sz�t se a kir�lyfinak. Csak �lt az �reg a sub�j�ban, ha ilyesmir�l volt sz� �s hallgatott. Pedig a kir�lyfi ezt az �reget szerette legjobbra �s azt szerette volna, ha � dics�rte volna meg az erej�t. Mindenf�le nagyerej� dolgokat olyankor cselekedett f�k�ppen, mikor az �reg is l�tta, hogy h�tha mond neki vagy egy j� sz�t, h�tha megcsod�lja egyszer � is. Hanem az �reg csak hallgatott egyre. Egy �jszaka farkas j�rt a ny�j k�zt. A k�zeli erd�b�l kilop�dzott �s elvitt k�t b�r�nyt. M�snap �jjel a kir�lyfi lesbe �llt �s v�rta a farkast. �jf�lt�jban j�tt is. A kir�lyfi l�tta j�nni, nem is v�rta meg, hanem elibe szaladt. A farkas megfordult, elszaladt. A kir�lyfi ut�na. J�in� farkas volt, gy�zte a versenyfut�st. A kir�lyfi se engedett. Kergette a farkast, hajnalig, k�rbe az erd�ben. Pitymallatra megint ki�rtek az erd�b�l, ki a legel�re. A juh�szok mind l�tt�k a farkast el�l, a kir�lyfit a sark�ban. V�gre elf�radt a farkas, l�tta, hogy itt nincs mit tenni, szembefordult a kir�lyfinak �s r�ugrott nagy v�res csattog� foggal. A kir�lyfi megv�rta az ugr�st, elibe ny�jtotta a karj�t, megkapta a farkast a tork�n�l �s megfojtotta puszta k�zzel. Azzal odavitte a t�bbiekhez �s odahaj�totta elib�k a d�g�t. A juh�szok nem gy�ztek �lm�lkodni, nem gy�zt�k dics�rni a kir�lyfi nagy erej�t. Csak az �reg sz�mad� hallgatott. A kir�lyfi nem �llhatta tov�bb, megk�rdezte az �reget. - H�t kend, b�tya, nem sz�l egy sz�t se? Kend t�n azt hiszi, nem kell valami nagy er� megfojtani a farkast? Az �reg r�ntott egyet a sub�j�n, k�hentett egyet. - �h�m - mondta. - Ahhoz h�t kell. De tudok �n valamit, amihez m�g nagyobb er� kellene. A kir�lyfi g�nyosan nevetett, �gy k�rdezte meg, hogy ugyan mi lehet az. Az �reg azt mondta csendesen: - H�t megfojtani a farkast, ahhoz csak nagy er� kell. Hanem visszaadni neki az �let�t, ha m�r meg van fojtva, az m�g nagyobb er� volna. A kir�lyfi erre nem sz�lt semmit. Haragos volt nagyon, de nem sz�lt. Haragj�ban otthagyta az �reget, meg a t�bbieket, elment, egyed�l vissza az erd�be. Ott akarta megv�rni, ameddig lecsillapodik a haragja. Amint megy nagy d�h�sen az erd� sz�l�n, egyszer csak elbotlik egy ki�ll� gy�k�rbe. Nagy, er�s t�lgyf�nak volt a gy�kere, lehetett a t�lgyfa olyan vastag, hogy egy ember a k�t karj�val �tal nem �rte volna. Megm�rgeskedett a kir�lyfi, hogy m�g ez a lelketlen fa is �t harag�tja, neki�llt a f�nak �s kir�ntotta egy szak�t�sra, t�vest�l, gy�kerest�l. Visszan�z a juh�szok fel�, hogy ugyan l�tj�k-e, mit cselekedett, h�t ott �ll az �reg sz�mad�, sz�lr�l �s nagyon n�zi �tet. �s a kir�lyfi eg�szen biztosan tudta, hogy mit gondol mag�ban az �reg. Azt gondolja mag�ban, hogy a f�t kiszak�tani, ahhoz kell er�, de ha egyszer ki van t�pve, h�t akkor visszadugni, �gy, hogy megint meg�ledjen, az m�g nagyobb er� volna. �s ahogy ezt elgondolta, egyszerre elp�rolgott a haragja �s �tl�tta, hogy igazat besz�l az �reg, �s hogy �, ha er�s is, de nem olyan nagyon er�s az�rt, mint amilyen szeretne lenni, mert l�m, ezt, amihez nagyobb er� kellene, nem tudja megcselekedni. H�t ilyen nagy h�ja van az erej�nek. M�r pedig � azt akarja, hogy ne legyen h�ja az � erej�nek. Hogy mindent meg tudjon cselekedni, amit akar. Azt kellene h�t megtudni valahogyan, hogy hogyan tehetne szert olyan nagy er�re! �s h�t biztos dolog, hogy kell lenni olyan okos embernek is, aki ezt meg tudja mondani. L�m az �reg sz�mad� igen okos egy �regember. Azt m�r meg tudta mondani neki, hogy az � erej�nek h�ja van! De h�t az �reg se lehet a legokosabb ember a vil�gon, kell m�g lenni n�l�n�l is okosabbnak, aki azt is meg tudja mondani, hogyan lehet olyan er�re jutni, hogy ne legyen h�ja. H�t ezt az embert kell �neki megkeresnie, ha addig �l is! Azzal a kir�lyfi egyet gondolt, vissza se ment t�bbet se a juh�szokhoz, se az �desapj�hoz, hanem elindult t�st�nt vil�gg�, hogy olyan nagy er�re tehessen szert, amelyiknek nincsen h�ja. A hatodik fejezet arr�l sz�l, hogy mi lett a feh�r kir�ly le�ny�b�l. Telt-m�lt az id�, n�vekedett, er�s�d�tt a feh�r kir�ly le�nyk�ja is. Hanem azt meg kell adni, hogy az id� sietett jobban. N�tt, n�tt hiszen a kicsi kir�lykisasszony, de csak nem akart megl�tszani rajta. Eleinte csak akkora volt, mint az �kl�m, lassan-lassan megn�tt akkor�ra, mint egy kicsike kis cica, ut�bb azt�n, hogy m�ltak az �vek, olyan nagyra kerekedett, mint egy gyenge kis b�r�ny. No de, ha lett is nagyobb, mint �kl�mnyi kor�ban, szebb az�rt csak nem lett. Szeg�ny apja, szeg�ny �reg kir�ly, ha r�n�zett, k�nnybe borult a k�t szeme. M�s hiszen nem is nagyon n�zett r�. A b�tyjai, meg a n�njei j�rtak a dolguk ut�n, az �regebbek konyh�n, udvaron, f�ldeken hol foglalatoskodtak, a kisebbek iskol�ba j�rtak, kisebb gondjuk is nagyobb volt, minthogy a kicsi h�gocsk�jukkal gondoltak volna. De hiszen jobban is szerette a kicsi kir�lykisasszony, ha r� se n�ztek, mert l�m, ha �szrevett�k, nem volt k�sz�net benne. A nagyok, ha elmentek mellette, h�tbav�gt�k az �kl�kkel, a kicsik a nyelv�ket �lt�tt�k r�: ,,Te varangyos b�ka! Te vil�gcs�fja! Te id�tlen!'' - m�st nem hallott naphosszat. Ha �gy b�ntak vele a testv�rei, mit v�rhatott az idegenekt�l? Csel�dek, szobale�nyok, mindenf�le udvari fr�jok tettek-vettek k�r�l�tte, ha mit musz�j volt, de csak �gy �mmel-�mmal, azt is ameddig a kir�ly szeme rajtuk. Alig h�zta ki a l�b�t a kir�ly a h�zb�l, mindj�rt rosszra fordult a szeg�ny kicsi kir�lykisasszony sora. Olyankor kapott is enni, meg nem is. Ha kikopott a ruh�csk�ja k�ny�ke szeg�nynek, h�tsz�m hordhatta rongyosan, m�g a szem�be t�nt valamelyik k�nyes udvari ly�nynak. Nem szerette a szeg�ny kicsi kir�lykisasszonyt senki a vil�gon, csak az �desapja. Hanem ez az egy azt�n olyan nagyon szerette, hogy ha az eg�sz vil�g �sszefogott volna, h�t mind egy�tt sem tudt�k volna szeretni f�lolyan nagyon sem. Ha mi szabad ideje f�lmaradt az orsz�g dolga ut�n, mind�g csak vele volt. Ameddig kicsi volt, dajk�lta, bec�zte, t�rd�re �ltette, j�rni tan�totta, ha mosolygott a kicsi, � m�g jobban mosolygott, ha ugr�lt, tapsikolt, az � sz�ve is ugr�lt �r�m�ben. Ut�bb vett neki fekete palat�bl�t, hegyes palavessz�t, cifra �b�c�-k�nyvet, olvasni, �rni tan�totta. Olyat a kisl�ny nem k�rdezhetett, hogy az �reg kir�ly ne gy�zte volna felelettel. Pedig okos volt a kisl�ny, annyi mindent el tudott k�rdezni, hogy t�z k�ntornak elfogyott volna a t�relme bel�, de nem az �reg kir�ly�. Volt a kir�lynak egy gy�ny�r�s�ges sz�p nagy kertje, ott szeretett legjobban s�t�lgatni a kicsi kir�lykisasszonnyal. Szerette a kertet a kicsi kir�lykisasszony, azt gondolta mag�ban, hogy enn�l a kertn�l m�g a Paradicsomkert is csak egy kicsivel lehet szebb. Volt abban minden, amit szem-sz�j k�v�nhat. Tiszta ez�stpatak szaladt v�gig a k�zep�n, gy�ny�r�s�g volt inni bel�le. Itt szeretett legjobban a kir�lykisasszony. Szaladg�lt a gyepen, szak�totta az alm�t, ravasz t�ske k�z�l szedte a szedret, hever�szett bar�ts�gos bokor �rny�k�ban. M�skor meg le�lt egy nagy k�re a patak mellett, �gy n�zte a tarka, kerek kavicsokat a v�zben. Vagy g�dr�t �sott apr�cska k�t kez�vel a patak medr�ben �s megv�rta, m�g kitisztul a f�lzavarodott v�z, azut�n mutatta az �desapj�nak, hogy forr�st �sott �s �gy ittak teny�rb�l mind a ketten. De m�gis legjobban szerettek mind a ketten s�t�lni a nagy gesztenyef�k alatt. Az �reg kir�ly nagy, puha, �reg mark�ba fogta a kisl�nya kez�t �s �gy s�t�ltak k�zenfogva. Nagy sz�ve volt az �reg kir�lynak �s tele volt a sz�ve j�s�ggal �s b�lcsess�ggel. Puha, okos sz�val azt a sok j�s�got, b�lcsess�get �tal�nt�tte a kicsi l�nya sz�v�be. N�tt, melegedett, sz�p�lt a kicsi kir�lykisasszony lelke, csak k�v�lr�l nem akart sz�p�lni. Telt-m�lt az id�, egyszer csak iskol�ba ker�lt a kicsi kir�lykisasszony. Nehezen b�cs�zott el az �desapj�t�l az els� reggel, m�g nehezebben ment k�z�je a sok idegen gyereknek. Olyan f�lve, olyan h�z�dozva, olyan cs�ny�n n�zett r� mind, mint ahogy varangyosb�k�ra szoktak a gyerekek. Egy kicsi fi� ki�lt�tte r� a nyelv�t, egy kisl�ny, akit mell� �ltettek, elh�z�dott t�le a padban. Az udvaron, mikor ugr�ltak, l�rm�ztak a gyerekek, mindenkinek akadt pajt�sa, csak neki nem. Egyed�l �lt szeg�ny az udvar zug�ban, �gy majszolta azt a darabka fekete kenyeret, amit a szak�csn� vetett oda neki reggel. Egyszer csak megl�t k�t l�p�sre maga el�tt egy kicsi kis verebet. �ll a ver�b, �ll, meg nem mozdul, csak n�z, n�z csendesen. - Nini - gondolja mag�ban a kir�lykisasszony, ez a kicsi mad�r nem �tall r�m n�zni. El se h�z�dik t�lem. Nem is cs�fol, mint a t�bbiek. Gyere ide, gyere hozz�m, �des kicsi madaram! Azzal a tenyer�re tett egy kicsi keny�rmorzs�t �s kiny�jtotta a kez�t a ver�b fel�. A ver�b csak �ll egy darabig, csak n�zi, hajtogatja a fej�t, hol f�l, hol le, egyszer csak kapja mag�t �s odarep�l a kicsi kir�lykisasszony tenyer�re, szedegeti a morzs�t, n�z fel az arc�ba sz�p szel�den. A kir�lykisasszony kezdi simogatni, a ver�b azt is �llja. A sz�v�hez szor�tja, azt is �llja. Megcs�kolja a fej�t, azt is. J� meleget �rzett a sz�v�ben a kir�lykisasszony, �gy azt�n elj�tszogattak. - Nekem is mutasd! - Egy kis l�ny �llt a kir�lykisasszony el�tt, halv�ny k�p�, szakadt ruh�j�, olyan kicsi-kicsi, hogy m�g �n�la is kisebb. Az mondta ezt �s n�zett hozz� k�r�n, nagyon sz�pen. - Fogd, nesze! - �s ny�jtotta fel�je a madarat. A kisl�ny elvette, simogatta, kipirosodott az arca az �r�mt�l. A kir�lykisasszony n�zi, l�tja, hogy hitv�ny a ruh�ja, v�zna a testecsk�je �s egyre a kenyeret n�zi az � kez�ben. - �hes vagy? - k�rdi a kir�lykisasszony. - H�t! Mindig �hes vagyok. - Ne! - �s a kez�be nyomta a kenyer�t. A kisl�nynak �r�lt a szeme, �gy harapta a kenyeret. De a m�sik kez�vel akkor is a verebet szorongatta a sz�v�hez. A m�sodik nap h�rom kisl�ny j�tt oda a kir�lykisasszonyhoz. Aznap feh�r kenyere volt �s feh�r csibemelle �s k�t nevet� piros alm�ja. Az �desapja adta vele. A kisl�nyok megett�k a csib�t �s az alm�t �s j�tszottak a kir�lykisasszonnyal. A kir�lykisasszony azt k�rdezte: - Tik nem f�ltek t�lem? - Nem. - Cs�nya vagyok! - Cs�nya vagy, de j� vagy. Gyere j�tszani. A harmadik nap mind a gyerekek h�vt�k j�tszani a kir�lykisasszonyt. A negyedik nap is. Az �t�dik nap is. A hatodik nap egy fi� h�tba v�gta �s azt mondta neki: - Te boszork�k kir�lyn�ja! �s mindny�jan kinevett�k. A kir�lykisasszony majdnem s�rva fakadt, de az�rt m�g sem s�rt. �s csak az�rt is tov�bb j�tszott. �s azut�n is mindig sokat j�tszott �s sokszor volt s�rhatn�kja. Nagyon szerette a gyerekeket �s azok is szerett�k �t, de az�rt nem engedt�k elfelejtenie, hogy � a cs�nya kir�lykisasszony. A hetedik fejezet arr�l sz�l, hogy mi�rt ment vil�gg� a kir�lykisasszony. Addig-addig, hogy m�ltak az �vek, hogy elj�rt az id� a feh�r kir�ly feje f�l�tt is. Egyre er�tlenedett, egyre gy�ng�lt. Egy sz�p este, ahogy a kertben s�t�ltak, azt mondja a kir�ly a kis le�ny�nak: - Bizony, �des l�nyom, �n lassan meg�regedtem, maholnap itt hagyom ezt az �rny�kvil�got. Mi lesz bel�led, ha �n meghalok, �des vir�gsz�lam, ezen a mostoha vil�gon? A kir�lykisasszonynak nagyon elszorult a torka erre a besz�dre, nem tudott sz�lni egy sz�t sem. - Magad maradsz, �des l�nyom, �n s�padt viol�m, nem lesz, aki szeressen. �gy kell annak lenni, hogy any�t adjak neked any�d helyett, ap�d helyett, aki szeressen, ha �n nem leszek. Akkor ell�tta a kir�lykisasszony, hogy az �desapja mostohaany�t akar hozni a h�zhoz. Elfakadt s�rva a kir�lykisasszony azon nyomban �s nagy keserves k�nnyek k�zt k�rte az �reg kir�lyt, hogy ne tegye vele ezt a dolgot. - Olyan j�l elvoltunk eddig �gy ketten mink, �n �des j� kir�lyap�m, minek ide k�z�nk egy idegen asszony? Any�m helyett nem lesz any�m, ap�m helyett sem lesz ap�m, mostohaany�m lesz, ne tegye ezt velem, �n �des j� kir�lyap�m! Az �reg kir�ly nem sz�lt egy sz�t sem, csak elgondolkozott. Azt gondolta mag�ban, hogy az � kicsi l�nya most nagyon f�l a mostoh�t�l, de majd ha olyan igazit kap, aki apja-anyja helyett szeret� �desanyja lesz, akkor ann�l nagyobb lesz az �r�me. Nem sz�lt h�t semmit, hanem csak sz�tn�zett a faluban meg az orsz�gban, hol tal�lna amolyan j�sz�v�, igazi �desanya-mostoh�t? Nosza h�re is futott hamar az orsz�gban meg m�g a szomsz�d orsz�gban is (mert kir�lyok amit akarnak, az titok nem maradhat), hogy h�zasodik a feh�r kir�ly. J�ttek is a kommend�l� asszonyok hetedik hat�rr�l is, ki ezzel, ki amazzal, mindegyik tudott olyat, aki �ppen a kir�lynak val� feles�g volna. Hanem a kir�ly nem hallgatott egyikre se. M�st v�rt �. Egyszer, amint �ppen egy nagy katona-par�d�r�l ment hazafel� hatlovas hint�j�n, egy h�z udvar�r�l csendes besz�d �ti meg a f�l�t, de olyan meleg�t� hang�, amin az igaz szeretet szokott besz�lni. - Nem b�nom �n, �des l�nyom, �nvelem ak�rmi lesz is, csak te boldog l�gy, �des l�nyom! - Ezt hallotta a kir�ly. Odapillant, s h�t egy takarosforma asszony f�s�li a gangon egy elad� l�nynak a haj�t. De olyan sz�p szeretettel f�s�lte, hogy a szeme csak �gy simogatta a l�nya arc�t. - Ez az, akit �n keresek! - gondolta a kir�ly. - Aki �gy szeret egyet, az tud szeretni m�sik�t is. Mindj�rt r�ki�ltott a kocsisra, hogy �lljon meg, bement a h�zba �s azon helyben megk�rte a l�nyos asszonyt kir�lyn�nak. No hiszen n�zett az asszony, mikor a kir�ly bej�tt az udvar�ra; h�t m�g mikor megmondta, hogy mi j�ratban van. Nosza hamar kezet csapott, ottan t�st�nt gy�r�t is v�ltottak. �jborra meg volt a lagzi is. A l�nyos asszony kir�lyn�-asszony lett. De nem tellett bele h�rom h�t se, szeg�ny �reg kir�ly m�r l�tta, hogy bolondot tett. Mert volt hiszen szeretet a l�nyos asszony sz�v�ben, t�bb is a sokn�l, de az a nagy-nagy szeretet mind csak a maga l�ny�nak sz�lt, senki m�snak. A h�rom kir�ly�rfit meg a h�rom nagyobb kir�lykisasszonyt m�g csak sz�velte maga k�r�l, hanem szeg�ny kis kir�lykisasszonyt sehogy se �llhatta. Szeg�nynek, ha eddig se volt j� dolga, t�zszerte gonoszabb lett a sorsa ezut�n. Alig melegedett meg az �j kir�lyasszony a kast�lyban, mindj�rt elkezdett rendezkedni. Az asztaln�l � �lt a f�helyen, mellette jobbr�l az �reg kir�ly, balr�l az � l�nya. A h�rom kir�ly�rfinak meg a h�rom sz�p kir�lyl�nynak a sarokban ter�tettek egy kis padk�n. A szeg�ny kis kir�lykisasszonynak a csel�dekkel kellett ennie. De csak azt�n, mert a kir�lyi eb�dn�l neki kellett felszolg�lni, eb�d ut�n elmosni, elt�r�lni, azut�n mehetett enni a marad�kot, ha ugyan juttattak neki a csel�dek abb�l is. Mert azok se szerett�k maguk k�zt a cs�nyas�ga miatt. Hej, a szeg�ny �reg kir�ly de megb�nta, amit cselekedett! De s�rt, de s�hajtozott, hogy nem hallgatott a l�nya szav�ra. De most m�r nem tehetett semmit, mert az �j asszony er�sebb volt n�la, nem b�rt vele. Sz�lhatott �, amit akart, panaszolkodhatott, parancsolhatott is, a gonosz, er�s, l�nyos asszony csak nevetett, csak szidta. - Mit? M�g hogy ezt a cs�f varangyos b�k�t az asztalomhoz �ltessem? Vil�g nevets�g�re! Hogy �n t�bbet tisztess�ges embert az asztalomn�l ne l�thassak? Ki�gne a szemem. Hogy ha j�nnek a kir�ly�rfiak le�nyn�z�be, az els�, amit megl�tnak, ez a mad�rijeszt� legyen �s menten sarkon forduljanak? Abb�l ugyan semmi sem lesz! Nem is lett semmi. Az �j kir�lyasszony parancsolt, a szeg�ny kir�lykisasszony megh�zta mag�t; szeg�ny �reg kir�ly meg csak hallgatott, csak szenvedett, csak �sz�lt, csak lankadt egyre a s�r fel�. M�r szav�t se igen lehetett venni. M�r j�rni se nagyon tudott. M�r s�t�lni is csak sz�p, napos id�ben mehetett, akkor is csak bottal j�rhatott, a l�nya v�ll�ra neh�zkedve. Egy nap h�re j�rt, hogy a z�ld kir�lyfi k�sz�l a h�zhoz l�nyn�z�be. Nosza a kir�lyn� m�g aznap elk�ldte a h�rom sz�p kir�lykisasszonyt a keresztanyjukhoz, hogy l�b alatt ne legyenek. A kicsi kir�lykisasszonyt meg kik�ldte az arat�kkal marokszed�nek, hogy a r�ts�g�val el ne riassza a kir�lyfit a h�zt�l. Nem sz�vesen ment el szeg�ny hazulr�l, mert az �reg kir�ly aznap reggel �ppen nagyon panaszkodott, hogy nem j�l �rzi mag�t, nem is tudott felkelni az �gyb�l. De hi�ba rim�nkodott, a kir�lyn�nak sodr�fa volt a kez�ben (mert s�t�tt-f�z�tt a vend�gre), avval verte ki a h�zb�l. Mit volt mit tenni szeg�ny kir�lykisasszonynak, kiment, nekil�tott a dolognak. Dolgozik, dolgozik a forr� napon, csorog a verejt�ke, �gy elf�radt m�r, hogy a l�b�n is alig �llt. H�t d�lben j�nnek az asszonyok, hozz�k az eb�det az arat�knak. A szeg�ny kir�lykisasszonynak nem hozott senki. Le�lt szeg�ny egy j�sz�v� vadr�zsabokor t�v�be legal�bb pihenni, ott sirdog�lt, ott b�slakodott egymag�ban. T�pte a sz�v�t a gond, hogy ugyan mit csin�lhat most az �desapja? H�t egyszer odaj�n egy kasz�snak a feles�ge. - Hallod-e te kir�lykisasszony! A kir�lyn� ugyan kem�nyen megparancsolta, hogy senki se mondja meg neked, de nem vagyok �n pog�ny, nem �llom. Szeg�ny �reg �desap�d bizony meghalt m�ma reggel. Alighogy elj�tt�l hazulr�l, megboldogult szeg�ny. A te neved volt a sz�j�n akkor is utolj�ra. De haza ne menj, mert a kir�lyn� �gysem ereszt be. Katon�kkal �llatta k�r�l az eg�sz h�zat, hogy be ne bocs�ssanak. Mert, azt mondja, elijed t�led a z�ld kir�lyfi, aki le�nyn�z�ben van. Mondott-e m�g valamit az asszony vagy sem, azt m�r a kir�lykisasszony nem hallotta. Mert ahogy ennyit meghallott, csak beborult el�tte a vil�g. Nagy-nagy s�t�t keser�s�g bor�lt a sz�v�re. Szeretett volna a v�ll�ra borulni valakinek, �gy s�rni mind�r�kk�. De h�t nem volt senkije. Az�rt h�t nem s�rhatott. Csak f�l�llt, �gy ahogy volt, �s csak elindult, maga se tudta, hogy hova, vagy hogy mi�rt, csak elment, neki a nagy vil�gnak, amelyikben �neki nincsen imm�r senkije. A nyolcadik fejezet arr�l sz�l, hogy milyen er�s volt a kir�lyfi. Ment, mendeg�lt a szeg�ny kir�lykisasszony, hetedh�t orsz�g ellen, de hogy milyen sok�ig ment, azt nem mondom meg. El�g az hozz�, hogy egy sz�p reggel egy sz�p foly� partj�n �bredt. Id�ig szeg�nyke m�st se tett, csak b�sult, kesergett, sir�nkozott reggelt�l estig, est�t�l reggelig. Ekkor�ra m�r �gy elf�radt a nagy keser�s�gben, hogy azt hitte: ha m�g tov�bb is kesereg, h�t meghal bele. H�t ahogy ott �l a foly�v�z mellett �s b�slakodik nagy b�san, emelkedik �m a sz�p reggeli nap az �gen �s a napsug�r olyan sz�pen kezdett t�ncolni a v�zen, hogy a kir�lykisasszony rajta felejtette a szem�t azon a nagy-nagy sz�kd�csel� csillog�son. Egy pillanatra m�g az � nagy baj�r�l is elfelejtkezett. A v�z a part mellett sek�ly volt, l�tni lehetett a fenek�n a tarka sz�p kavicsokat, ahogy csillogtak azok is a napon. Meg a part is tele volt sz�p tarka k�vekkel. A kir�lykisasszony nem �llhatta meg, hogy f�l ne vegyen egy p�rt bel�l�k. Azt�n esz�be jutott, amit az �desapj�t�l tanult �s neki�llt b�k�t vetni. F�rg�n csusszant a lapos kerek k� hossz�ban a v�zen, ut�na a m�sodik, a harmadik. A kir�lykisasszony �gy elfelejtette az � nagy b�nat�t, hogy m�g tapsolt is a kez�vel �r�m�ben. De hogy sz�m sz�ba ne �ltsem, bujdosott �m a kir�lyfi is �jjel-nappal, amerre a l�ba vitte. De hogy milyen sok�ig j�rta a vil�got, azt nem mondom meg. El�g abb�l annyi, hogy egy sz�p reggel egy sz�p mez�n arra �bredt, mintha valaki a nyak�ban kotor�szna. Nagyon �lmos volt, mert el�tte val� nap nagyon megf�radt, h�t nem nyitotta ki mindj�rt a szem�t. Mire f�l�lt �s kit�r�lte a szem�b�l az �lmot, h�t l�tja �m, hogy szalad valaki elfel� �t�le, ki az orsz�g�tra. Kap a nyak�hoz, s h�t r�gt�n l�tja, hogy elrabolt�k a nyak�b�l az �desanyja kis aranykeresztj�t, amit aranyl�ncon viselt a nyak�ban, ami�ta szeg�ny �desanyja meghalt �s amit oda nem adott volna a f�l vil�g�rt. No elfogta a pog�ny fekete harag a kir�lyfit. - Meg�llj, bitang rabl�ja! - ki�ltott egy olyat, hogy beleremegett az orsz�g�tja. Uccu, vesd el magad, ut�na a rabl�nak. Futott a rabl�, ahogy az ina gy�zte �s h�t j� l�ba lehetett, mert bizony ak�rhogy iparkodott is a kir�lyfi �ktelen d�h�ben, alig-alig �rte k�zelebb. De h�t a kir�lyfi nem az�rt volt az er�s kir�lyfi, hogy engedjen, h�t lassan-lassan m�gis csak fogyott k�zt�k a t�vols�g. A rabl� h�tra-h�trafordult olykor. L�tszott az arc�n a set�t gonoszs�g, de l�tszott a hal�los feh�r r�m�let is. Tudta, hogy v�ge, ha meg�ri a kir�lyfi. Hanem ahogy az orsz�g�t egyet kanyarodott, j�tt �m egy kocsi szembe. Azon �lt egy rongyos ruh�s asszony meg egy hat�ves forma kisl�ny. �s h�t nagyon integettek a rabl� fel�, l�tszott, hogy �hozz� tartoznak. Nagyot rikkantott a rabl� irdatlan �r�m�ben �s m�r oda is �rt a kocsihoz. F�l a bakra, kez�be a gyepl�t, k�z�je a lovaknak �s m�r fordult is, m�r v�gtatott is irgalmatlan sebess�ggel. H�j, most lett csak m�rges a kir�lyfi! Nagyot rikkantott � is, avval nekiugrott egy nagy vastag t�lgyf�nak, amelyik ott n�tt az �t sz�l�n, kir�ntotta t�vest�l, megforgatta a feje f�l�tt, azt�n ut�na a kocsinak. No nem is l�tta haszn�t a rabl� a kocsij�nak, sebesebb l�ba volt a kir�lyfinak, mint az � k�t lov�nak. M�r majdhogynem utol�rte �ket. N�zett a rabl� jobbra-balra, merre menek�lj�n, de hi�ba. Jobbra hegy, balra foly�v�z, nem volt hova futni. A kir�lyfi meg m�r az in�ban eg�szen. Szeg�ny kicsi l�nya, szeg�ny feles�ge az �l�sen hangosan jajvesz�kelt. �s h�t az orsz�g�t mellett az volt az a foly�, ahol a kir�lykisasszony hajig�lta a k�veket a v�zre. Ott �llt a kir�lykisasszony, hallja a jajvesz�kel�st, f�ln�z, h�t mit l�t? Egy kocsi v�gtat az �ton, a lovak cs�rom v�z, megvadulva, szakad az istr�ng, t�rik a r�d, fut a k�t l�, marad a kocsi. Benne h�rom ember �s rohan �m nekik egy nagy er�s leg�ny, pog�ny harag t�zel a szem�ben, forgat a feje f�l�tt, mint valami k�nnyfa p�lc�t, vastag t�lgyfabunk�t �s �mhol le is s�jt m�r, menten agyon�ti mind a h�rmat. Hal�losan megijedt a szeg�ny kir�lykisasszony, kiesett a kavics a kez�b�l. - Jaj! - sikoltott egy nagyot, de olyat, hogy a kir�lyfi is meghallotta. Hallotta, de nemcsak hallotta, hanem meg is �llt. De nemcsak meg�llt, hanem a bunk�j�t le is eresztette. N�zett, n�zett, el�bb a kir�lykisasszonyra, azt�n a rabl�kra. Most l�tta csak meg az asszonyt meg a gyereket. - Most ezeket agyon�t�ttem volna! - gondolta mag�ban. Pedig h�t a vil�g�rt sem akarta volna b�ntani �ket. �s pedig tudta, hogy az�rt m�gis agyon�t�tte volna �ket. A rabl� ezalatt m�r messze j�rt. A karj�n cipelte a gyereket, a m�sik kez�vel a feles�g�t h�zta maga ut�n. A kir�lykisasszony sietve j�tt a kir�lyfi fel�. Mikor oda�rt hozz�, egy nagy csiga m�szott el�tte az �ton. A kir�lykisasszony az �desapj�t�l tanulta, hogy nem szabad eltaposni az �llatokat, h�t sz�pen elker�lte a csig�t. A kir�lyfi l�tta ezt �s azt gondolta mag�ban, hogy furcsa egy le�ny ez, aki elker�li a csig�t. A kir�lykisasszony oda�rt a kir�lyfihoz �s megfogta a kez�t - K�sz�n�m, hogy nem b�ntottad �ket! - mondta. - K�sz�n�m! - mondta a kir�lyfi, de nem tudta, hogy mi�rt mondja. Hanem az�rt ezt kellett mondania. Azt�n hozz�tette: - Rabl�! Ellopta a keresztemet. �desany�mt�l kaptam, amikor meghalt. M�r r�gen meghalt, mindj�rt amikor sz�lettem. A kir�lykisasszony ezt mondta: - Az �n �desany�m is meghalt, amikor sz�lettem. Az �desap�m is meghalt. �nnekem nincsen senkim. A kir�lyfi azt mondta: - �rv�k vagyunk mind a ketten. Azt�n k�zen fogta a kir�lykisasszonyt �s �gy indultak tov�bb. Alig tettek n�h�ny l�p�st, oda�rtek a csig�hoz. A csiga m�g most is ott m�szott az �ton. A kir�lyfi lehajolt, f�lvette az egy�gy� csig�t �s elvitte f�lre az �tt�l, a gyepre. - Mert itt nem l�pnek r� - mondta, mikor l�tta, hogy a kir�lykisasszony szel�den mosolyogva n�z r�. Azt�n a rabl� ut�n n�zett. A rabl� feles�ge meg a l�nya ott �lt az �tsz�len. Nem b�rt�k a fut�st. A rabl� meg ott �llt mellett�k, feket�n n�zett. L�tszott, hogy elsz�nta mag�t, de nem tudja elhagyni �ket. - Nem b�ntod az asszonyt meg a kicsit? - k�rdezte a kir�lykisasszony. A kir�lyfi nem sz�lt egy sz�t se. Elindult a rabl��k fel�. A rabl� l�tta j�nni, de meg se mozdult. A kir�lyfi oda�rt. Meg�llt. A rabl� farkasszemet n�zett vele. A fekete n�z�se ezt mondta: - Tudom, hogy meg�lsz, de nem b�nom. - Gyertek! - Ezt mondta a kir�lyfi, megfordult �s elindult, a rabl��k ut�na. Mikor oda�rtek a t�r�tt kocsihoz, a kir�lyfi f�lkapta a t�lgyfabunk�t. A rabl� tudta, hogy itt az utols� perce. Megcs�kolta a kisl�ny�t meg a feles�g�t. A kir�lyfi let�rte a t�lgyf�r�l a fels� r�sz�t, azt�n el�vette a csizmasz�r�b�l a hatalmas k�s�t �s levagdalta a gy�kereket, azt�n elkezdte faragni a t�lgyfaderekat. A rabl� reszketve n�zte. A kir�lyfi olyanform�n faragta meg a t�lgyfarudat, hogy kocsir�dhoz hasonl�tott. Azt�n odaadta a rabl�nak, - Nesze, csin�ld meg a kocsit! - Avval megfordult �s elment. A rabl� csak fogta egy darabig a kez�ben a rudat, nem tudott eligazodni, hogy mi t�rt�nt. Csak n�zett a kir�lyfi ut�n, l�tta, hogy szalad arra, amerre a lovak elfutottak. Azt�n a rudat beigaz�totta a t�r�tt hely�be, a szakadt istr�ngot is �sszek�t�tte. Addigra visszat�rt a kir�lyfi is. Zablasz�ron hozta a f�j�s, tajt�kos k�t lovat. - Itt van! Fogd be, azt�n menjetek! - mondta a rabl�nak. A rabl� csak most �rtette meg, hogy a kir�lyfi megkegyelmezett neki. Hirtelen t�rdre esett �s �t�lelte a kir�lyfi l�b�t. - �ldjon meg az Isten, ami�rt visszaadtad az �letemet. - �s nagyon s�rt. A kir�lyfinak esz�be jutott, amit az �reg sz�mad� mondott, hogy nagyobb er� az �letet visszaadni, mint elvenni. De nem �rt r� gondolkozni, mert a rabl��k mind a h�rman nagyon s�rtak. �s a rabl� el�vette az aranykeresztet �s vissza akarta adni. A kir�lyfi a kir�lykisasszonyra mutatott: - �neki add. �neki k�sz�nheted az �letedet. A rabl� oda is adta. Azt�n �sszeszedt�k magukat �s elhajtottak. A kir�lykisasszony pedig el�h�zott a kebel�b�l egy kis aranyl�ncos M�ria-�rmet, amit az �desapj�t�l kapott �s a kir�lyfi nyak�ba kapcsolta. A kir�lyfi keresztj�t pedig a maga nyak�ba akasztotta. A kir�lyfi �gy �rezte, hogy most m�r nem lehet er�sebb, mint amilyen er�s most. Elhat�rozta, hogy megpr�b�lja az erej�t, meg tud-e tenni mindent, amit akart? K�r�ln�zett, hogy mit tehetne pr�b�ra. �pen akkor surrant el mellett�k egy fecske. A kir�lyfi r�ki�ltott: - Fecske, fordulj vissza! Ide hozz�m! A fecske pedig abban a pillanatban megfordult �s r�sz�llott a kir�lyfi kez�re. A kir�lya pedig tudta, hogy most � leger�sebb ember a vil�gon. K�zen fogta a kir�lykisasszonyt �s �gy indultak tov�bb. A kilencedik fejezet arr�l sz�l, hogy milyen sz�p volt a kir�lykisasszony. Addig mentek, hogy mind a ketten nagyon elf�radtak. M�r esteledett is, az es� is megeredt. A kir�lyfi tekingetett mindenfel�, hogy hol h�zhatn�k meg magukat az es� el�l. De bizony sem falunak, sem v�rosnak nyom�t sem l�tt�k, m�g csak egy �rva h�zik�t sem l�ttak semerre. V�gre, messze-messze, egy letarolt kukoricaf�ld kell� k�zep�n tal�ltak egy kid�lt-bed�lt g�r�t. Kukoricacs�sz gunyh�ja lehetett valamikor, de most m�r volt is oldala, meg nem is. H�t oda h�z�dtak be jobb h�j�n. De akkor�ra m�r j�l meg�ztak mind a ketten. Ott legal�bb m�gis nem �rte �ket az es�. Le�ltek a f�ldre �s v�rt�k a v�g�t. Hanem a kir�lykisasszony nagyon f�radt volt, el�lmosodott; ha akarta, se tudta nyitva tartani a szem�t. Kicsi hely volt a g�r�ban, h�t a kir�lyfi az �l�be vette a kir�lykisasszony fej�t, �gy aludt el. A kir�lyfi meg csak �lt �bren, egyet sem mozdult, hogy f�l ne �bressze a kir�lykisasszonyt. Hallgatta az es� cs�p�g�s�t �s n�zte az alv� kir�lykisasszony arc�t. Egyszer csak kinyitja a szem�t a kir�lykisasszony, l�tja, hogy n�zi a kir�lyfi. Azt mondta a kir�lyfinak, hogy jobb volna, ha nem n�zne az � arc�ra. A kir�lyfi megk�rdezte, hagy ugyan mi�rt volna jobb. A kir�lykisasszony azt mondta, hogy az�rt, mert � olyan nagyon cs�nya. �s nagyon f�jt a sz�ve a szeg�ny kir�lykisasszonynak. Hanem a kir�lyfi olyan csendes-j��z�t nevetett erre, hogy a kir�lykisasszony nem tudta mire v�lni. Meg is k�rdezte t�le, hogy mi�rt nevet? A kir�lyfi azt felelte, hogy azon nevet, hogy a kir�lykisasszony olyan furcs�kat besz�l. Hogy azt mondja, hogy � cs�nya. Mikor pedig h�t � m�g soha �let�ben nem is l�tott olyan sz�pet, mint a kir�lykisasszony. De ahogy ezt mondotta, m�g akkor is egyre nevetett. A kir�lykisasszony azt gondolta mag�ban, hogy a kir�lya csupa j�sz�v�s�gb�l mondja ezt, hogy �neki ne f�jjon az, hogy � olyan nagyon cs�nya �s csak az�rt n�z az arc�ra �s az�rt nevet olyan csendes-j��z�en, hogy � elhiggye neki, hogy azt gondolja, hogy � sz�p. �s a kir�lykisasszony azt gondolta, hogy ez ugyan nem �gy van, de az�rt nagyon sz�p a kir�lyfit�l, hogy �gy tesz. �s nagyon �r�lt neki. Akkor f�l�llt a kir�lykisasszony �s kin�zett az es�be. �s �me azonnal el�llt az es� �s a felh�k megszakadoztak �s az �g kider�lt. El is indultak t�st�nt. De m�r esteledett er�sen �s egy rengeteg erd�h�z �rtek �s azon kellett kereszt�l menni�k. �s az erd�ben nagyon s�t�t volt m�r. A kir�lykisasszony jobban szerette volna, ha nem kellett volna bemenni�k az erd�be, mert f�lt egy keveset, de h�t nem volt m�s v�laszt�suk. Bemegy a kir�lykisasszony az erd�be s h�t halljatok csud�t: Alighogy el�rt az els� f�k al�, azon szempillant�sban kivil�gosodott az erd� �s f�nyes nappal lett �s a f�k k�zt benevetett a nap �s az alv� madarak elkezdtek �nekelni �s a nyulacsk�k �s az �zik�k kij�ttek a boz�t k�z�l az �tra �s meg�lltak mellett�k �s el�tt�k �s sz�pen n�ztek r�juk. �k pedig csak mentek a harmatos f�v�n, k�zen fogva �s nagyon �lm�lkodtak mindezeken. El�rtek pedig egy gy�ny�r� sz�p kis patakhoz. �s a kir�lyfi megszomjazott �s inni akart. Akkor a kir�lykisasszonynak esz�be jutott, hogy � az �desapj�nak az � kertj�kben hogy szokott forr�st �sni a patakban �s lehajolt, hogy a v�z fenek�n g�dr�csk�t �sson a kir�lyfinak, hogy teny�rb�l ihasson. H�t amint lehajol a v�z f�l�, egyszer csak megl�t a v�zben egy arcot, aki r�n�z �s a szem�b�l muzsik�l a boldogs�g. Hanem olyan sz�p arc volt az, hogy olyat m�g a kir�lykisasszony soha vil�g�let�ben nem l�tott. Olyan sz�p arc volt az, hogy att�l el kellett �llani az es�nek �s ki kellett hajnalodni az �jszak�nak. De j� id� beletellett, mire a kir�lykisasszony meg�rtette, hogy az a vil�gsz�p arc a v�zben, az az � arca. �s h�t � nem tudta, hogy mit �g�rt az �desanyj�nak a t�nd�r kicsi fi�, hanem azt �rezte, hogy ez az � nagy sz�ps�ge mind a kir�lyfi m�ve. �s s�rt �s nagyon �r�lt. A kir�lyfi pedig tudta, hogy a kir�lykisasszony mit gondol, de nem sz�lt egy sz�t sem, hanem csak nevetett csendesen. Azt�n megint k�zen fogta a kir�lykisasszonyt �s mentek megint tov�bb. A tizedik fejezet arr�l sz�l, hogy mi lett a v�ge. Azt�n m�r hamarosan ki�rtek az erd�b�l. Egy faluba �rtek. Az els� h�z el�tt egy kisgyerek s�rdog�lt nagy keservesen. A nagy, keser� k�nnycs�pp�k csak �gy csordog�ltak v�gig a k�v�r kis maszatos arc�n. A kir�lykisasszony odament, megcir�gatta az arc�t. A gyerek r�n�zett, felki�ltott - Jaj de sz�p, Istenk�m, jaj de sz�p! - �s r�gt�n elkezdett sz�v�b�l kacagni �s tapsolt a kezecsk�j�vel. Mentek tov�bb. Ahogy a templomt�rre �rtek, nagy l�rm�t hallottak. Egy elszabadult d�h�s fene bika v�gtatott fel�j�k, leeresztett fejjel, v�rben forg� szemmel, v�rszomjasan. Az emberek jajvesz�kelve menek�ltek el�le a h�zakba. A kir�lyfi eleresztette a kir�lykisasszony kez�t �s ment egyenesen szembe a bik�nak. Mikor oda�rt el�be, csendesen meg�llt �s r�n�zett. A bika rohan neki, hanyatt-homlok. Ahogy oda�r el�je vagy k�t l�p�sre, f�lemeli a fej�t, n�zi a n�z�s�t. Azt�n csak meg�ll, f�j egyet, szel�den lehajtja a fej�t, azt�n megnyalja sz�pen a kir�lyfi kez�t. Azt�n a kir�lyfi elindult, a bika meg sz�pen, engedelmesen ut�na. �gy adta a gazd�ja kez�re. Mentek tov�bb. A falu v�g�n egy h�zb�l nagy sir�nkoz�st hallanak. Egy der�k gazdaember fek�dt ott �gyban. A feles�ge meg a fiai s�rtak k�r�l�tte nagy fennsz�val, hogy meghal az �desapjuk, mi lesz �vel�k, �rvas�gra jutnak. A kir�lyfi meg a kir�lykisasszony bementek. A kir�lyfi megfogta a betegember kez�t, a kir�lykisasszony meg megcs�kolta a homlok�t. Azon menten l�bra �llt, meggy�gyult az ember �s h�l�lkodott nekik, nagy h�l�s �rvendez�ssel. �k meg mentek tov�bb. Ahogy ki�rnek a falub�l, nagy porfelh�t l�tnak. Egy regiment katona v�gtat fel�j�k. Mikor oda�rnek, leugr�lnak a lovukr�l �s k�sz�ntik a kir�lyfit nagy lelkes riadalommal, mint kir�lyukat. �gy t�rt�nt a dolog, hogy mikor a fekete kir�ly meghallotta, hogy a fia vil�gg� ment, nagyon-nagyon megszomorodott, mert �ppen aznap v�gezte el mag�ban, hogy � m�r �regember l�t�re nem veszk�dik tov�bb az orsz�g gondj�val, hanem �tadja az uralkod�st a fi�nak. Mikor megtudta, hogy nincsen a fia sehol, �sszehivatta valamennyi h� ember�t, leg�ny�t, gener�lis�t �s meghagyta nekik er�s paranccsal, hogy addig pihen�st ne ismerjenek, m�g a kir�lyfit el� nem teremtik, mert ha nem, akkor ugyan kir�ly n�lk�l maradnak. No megijedtek erre valamennyi katon�k, leg�nyek, gener�lisok. T�v� tett�k a kir�lyfi�rt az eg�sz vil�got. �gy akadt r� most ez a regiment v�letlen�l. Nagy volt az �r�m Feketeorsz�gban. De legjobban �r�lt az �reg kir�ly, hogy a fia megker�lt, meg l�nya is akadt. Harmadnapra meg�lt�k a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony lakodalm�t, tizednapra meg kir�lly� koron�zt�k a kir�lyfit, kir�lyn�v� a kir�lykisasszonyt. �vek m�lva meghalt Feh�rorsz�gban is a gonosz kir�lyn� �s Feh�rorsz�g n�pe f�lkerekedeti megkeresni az elbujdosott kir�lykisasszonyt, hogy j�jj�n �s uralkodj�k rajtuk. Meg is tal�lt�k mint boldog kir�lyn�t. Att�l fogva Feh�rorsz�gban is a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony kir�lykodnak. Jaj, b�rcsak mirajtunk is �k kir�lykodn�nak! (S�k S�ndor)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.