Isten hozta a Honlapomra Kedves Olvasó! ANAHITblogomon folyamatos aktuális bejegyzésekkel várom Önöket.
NŐKnek ajánlom a Magyar Leányok Asszonyok című blogomat
Áldott napokat kívánok Mindenkinek!
Fényvárosok Kárpát- medencében fenn van a Facebookon. A magyarság egy emberi tartalom a szó igazi értelmében
,ami bennünk kódolva van és működésbe lép,
ha ezt befele fordulva megnyitjuk Mag-unkban. A tisztaság és a jó szándék vezéreljen bennünket magunk és mindenki javára!
A magyarság és minden ember érdeke,
hogy fejlődjön lelkileg,szellemileg és használja ki azt a nem túl hosszú időt,ami még rendelkezésünkre áll,
hogy azok legyünk,akik valójában legbelül vagyunk.
Merjünk igaz emberekké válni és akkor az egység magától megoldódik, mert működnek az egyetemes törvények.
Wass Albert
Minden hónap 8.-án IMANAP a Nemzetért. Fényláncban 19 órakor kapcsolódunk össze. teljes üzenet itt
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Fohász
Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.
Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!
Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.
Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.
Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!
Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?
Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.
Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.
Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.
írta: Feketéné Lendvai Katalin
Gyimesi Fohász
Édesanyja, Nagyasszonya
Igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, Pártfogója
Régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk,
sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs,
ki sorsunk boldogítsa!
Igaz szívét és jó szemét
Aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket,
panaszos ügyünket
Aki előbbmozdítsa.
Mindenfelé nyomorúság
szorongatja népünket,
Majd száraz ég, majd zápor,
jég veri el termésünket.
Most szívünk szomorú, fél,
hogy lesz háború,
Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben
tartsd meg hű szolgáidat,
Becsületben és bőségben
Örökös Országodat!
Szánd meg, ó Jó Anya,
Magyarok Asszonya,
Hű magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek
gerjeszd vidám újultát,
Királyáért, hazájáért
vitéz vére buzdultát!
Engedd, hogy hős karja
mindig föltarthassa
Az ellenség lándzsáját!
Így zokogunk, így hódolunk,
Mária, szent nevednek;
Így remélünk, halunk s élünk
jó anyai szívednek.
A magyar Szent Hazát
s Angyali Koronát
Ajánld föl az egeknek!
Nektek ezen a Földön nagyon fontosak a jelképek. Valójában nem tudjátok, mit jelentenek ezek. A legtöbben keresztet viseltek. Fémből, fából, bőrből készítitek és szívetek fölé helyezitek. Magatok sem tudjátok, miért teszitek! Aki nyaka köré fonja keresztemet, úgy kellene élnie, mint én tettem! Vállalnia azt a keresztet, melyet a Jóságos Isten még Földre születése előtt a vállára helyezett. A kereszt jelenti nektek a sorsot, amit idelenn hordoztok. Egyik szegénységet, másik betegséget, harmadik békétlen családi környezetet kért Istentől annak érdekében, hogy a szenvedések által személyiségét kiteljesítse, és a megoldásban földi énjét megtisztítva térjen vissza a Mennyei Hazába.
2. Jól értettétek: a kereszteteket ti magatok kértétek! Idefenn nagy értékkel bír a földi élet. Sok lélek boldog lenne, ha a helyetekben lehetne! Némelyek több száz évig várakoznak arra, hogy újból leszületni engedje őket a kegyelem. Idefenn nem tudnak cselekedni olyan értelemben, mint ti odalenn. Ha a földi élet megszakad, a lehetőség is elakad a tevékenységre. Újabb születésre kell várni, míg az elmulasztott cselekedetre ismét sor kerülhet. Ezért éltetek már több életet. A keresztet idefenn vállaltátok, de a földi testben ígéreteteket be nem váltottátok. Amit hátrahagytatok, azt a következő életben vettétek újból fel. Másként nem tehettetek. A Mennyei Hazában a megoldatlan helyzetek mázsás teherként nehezednek a könnyű lélekre. Mint bőrön a kelés, úgy feszít titeket az el nem végzett feladat terhe. Nyugodni itt az nem képes, aki magáról a bűnt le nem fejtette. Valamennyi lélek leszületésért könyörög az Istennek, hogy engedje megtisztulni végre. Isten látja a lelkeket. Ismer benneteket, mindegyiktek neve az Atya hatalmas szívében van felírva. Látja erőtöket, már előre tudja, földi életeteket miként teljesítitek. Ismeri hibáitokat, melyek a földi létben hegyként tornyosulnak céljaitok elébe. Mégis elenged titeket, mert bízik ígéretetekben.
3. Ti mit adtok e jóságért cserébe? A Földre érkezve elfelejtitek a fogadalmat, mit Istennek tettetek. A keresztet vállatokról ledobjátok, és a szenvedést, ami emiatt vár rátok, az Atyára kiáltjátok. Szemeiteket az Ég felé fordítjátok és Istent átkozzátok a kínokért, amiket úgy hiszitek, Ő hozott rátok. A szenvedést ti magatok okoztátok, mert a keresztet a sárba tiportátok. Hasonlatosak vagytok a bénához, aki mankóját maga dobta el, s a porban csúszva követelte az éptől a segítséget.
4. A ti mankótok a kereszt. Súlynak érzitek, pedig segítségül kaptátok tőlem. Én boldogan viseltem. Sosem éreztem tehernek. Elmondom, mi volt az én keresztem. Elmondom a valót, nem azt, amit ti filmekben, regényekben rólam megjelenítettetek.
5. Isten tanítani küldött erre a Földre. Három és fél éven át tettem. Mielőtt elkezdtem, addigi életemet letettem. Imádtam Anyámat, Józsefet, testvéreimet. A családomtól mégis elbúcsúztam, mert megértettem, hogy többekért küldött engem az Atya. Idegenek kezébe helyezett. Tanítványokat gyűjtöttem, de nem a saját kedvem szerint választottam ki őket. Nem azt tekintettem, hogy aki előttem áll, nekem megfelel-e a természete. Azt kerestem, őbenne mit lát az Atya, amiért mellém adta. Tudtam, hogy akiket Isten gyűjt körém, alkalmasak a feladatra. Mind beteljesítik, amiért érkeztek. Magam mellé szólítottam őket. Örömmel fogadtam mindegyiküket. Amikor éppen nem vettek körül bennünket emberek, akkor sem húzódtam tőlük el. Éppen csak imádkozni vonultam messzebb. Velük töltöttem mindennapjaimat és az emberekkel, akiket tanítani jöttem.
6. Gondolkodj ezen a helyzeten el! Ti miként tesztek, ha egy-egy barátotok keserű szívét öletekbe önti? Talán meghallgatjátok, lehet, hogy szánjátok, ám ha újra kezdi, már unjátok. Mások terhét viselni csak kevesen tudjátok. Én ezrek terhét viseltem, és a nap végén sem tettem le. Hallgattam a szenvedőt türelmesen, bár tudtam, hogy bajának maga az oka. Beszéltem a megoldásról, és nem szomorított el, hogy hiába teszem. Én láttam, kiben találnak meghallgatásra szavaim. Tudtam, hogy az előttem álló miként fog élni a tőlem kapott kegyelemmel.
7. Egy alkalommal tíz leprást tisztítottam meg, de csak egy tért vissza hálát adni nekem. Már társait gyógyítva láttam, hogy őértük hiába cselekszem, mégis megtettem. Azzal a bizalommal éltem, amivel az Atya, és ugyanazt a fájdalmat éreztem, amit Neki okoztak. Őérettük fájt a lelkem. Nem magamnak vártam cl a hálát. Azt a boldog örömet akartam megmutatni, amit hitük adott volna nekik, ha élnek a kegyelemmel. Láttam, hogy tisztulásuk csak átmeneti lesz. A testet én meggyógyítottam, a lélekre hatottam, de a nagyobb munka reájuk várt volna. Tisztán tartani a megszabadított lelket, ezt már helyettük nem végezhettem el. Tíz közül csak egy vállalta a munkát magán. A többi elfogadta tőlem a kegyelmet, majd elfelejtette. Ti is ezt teszitek.
8. Nagy kegyelem, hogy e Földön most testben élhettek. A kegyelem nektek a kereszt. Boruljatok térdre és úgy köszönjétek meg, ha még viselitek! Lehetsz boldog a kereszteddel.
9. Mondd ki most a nevét ennek. Mondd ki Nekem, mi a Te kereszted neve. Mondd ki, mi bántja legjobban lelkedet. Írd le a szót, melynek jelentése hordozza fájdalmadat. Meg fogsz könnyebbülni Te. Aranyból készült keresztet Magatokon díszként viselitek, de a valódit, mellyel érkeztetek, sokan elrejtitek. Azt takarjátok el, amire a legbüszkébbnek kellene lennetek. Azt a kegyelmet, amellyel végre a Földre születhettetek. Azt a feladatot akarjátok eldobni, ami végre felemelhetne a Föld porából Titeket.
10. Nem csak magatok elől rejtitek el a keresztet. Mások elől is eltakarnátok ezt! A Földön szégyenné vált a kereszt. Isten Fiának jele csupán divat lett, valódi értelmét számotokra elveszítette. Ma dicsőség, ha valakinek nincs keresztje. Nem látjátok, mert nem akarjátok, hogy ott van valamennyitek mellett. Akinek nem látható, az viseli a nagyobb terhet, még ha maga sem tudja ezt. Ha látsz az utcán egy béna gyermeket, azt mondod magadban, hogy nagy keresztet visel. Meglehet, hogy kisebbet, mint aki mellette szaladva halad el. A gyermek a láthatót hordozva kénytelen élni a sorsot, melyet magára vett. Aki titkolja, és nem akarja felismerni, már elvetette a kegyelmet. Lehetséges ezen a Földön boldogan viselni a keresztet! Ha kimondtad a magadénak a nevét, gondolkozz felőle el! Másképp legyen, mint eddig tetted! Ne engedd, hogy panasz borítsa el lelkedet! Keserű szavak helyett most mást keress! Hívd segítségül nevemet, és kérj engem, hogy segítsek gondolkodni neked: Immánuel, légy velem keresztemben! Ennyi elég, és én segítek, hogy azt is meglásd, amit én akarok mutatni neked. Gondold végig, hogy kereszted által mily sok tapasztalatot gyűjtöttél össze! Örülj ennek a felismerésnek, hiszen már nem éltél hiába! Azért jöttél e Földre, hogy tanulj, s ha keresztedet viselted, ezt már teljesítetted. Minél gyakrabban viselted válladon, annál előbbre jutottál az út végéhez. Keress Magadban helyzeteket, amikor bátran hordoztad sorsodat. Emlékezz vissza, akkor mi történt veled? Talán véget ért életed? Talán megköveztek? Szenvedtél, ez igaz, de éget-e még mais fájdalmad? Aligha. Begyógyította már azt az Atya. Ha mégis úgy érzed, a régmúlt helyzet mais kísért téged, vizsgáld meg lelkedet! Nem önsajnálatból dédelgeted-e Magadban a fájdalmat, hogy mások is szánjanak? Vajon együtt érezhet-e veled úgy ember, mint Atyád, Aki mindenkinél jobban szeret téged? Emberek sajnálatából mit nyertél? Talán enyhítették kínjaid? Arra csak Magad vagy képes! Amit elrontottál, senki nem javíthatja ki helyetted. Csak te tudod, mi a nyitja tévedésednek!
11. Sokszor jártál már úgy, hogy otthonodhoz érve kulcsodat kerested. Zsebeidet kiforgattad, táskád mélyét megnézted, mégsem lelted. Az ajtó előtt mind hidegebb lett, vacogva, egyre kétségbeesettebben kutattad. Már lemondtál róla, amikor izzadt tenyered végre ráakadt. Magadnál hordtad egész idő alatt. Így van ez gondjaitokkal is.
12. Kereszteteket, mint a fenyőfát díszekkel, úgy aggatjátok gondjaitokkal tele. Ezek súlya nyomaszt benneteket. A keresztet Isten könnyűnek teremtette. Hasonló az a tollpihéhez. Csendesen nyugszik a lelken, és mint nyoszolyóleány, várja az esküvő időpontját. Ha a frigyet kiteljesítenétek, boldogok lennétek. Ti mást akartok, mint az Atya. Azt a szenvedést, amit odafenn magatokért vállaltatok, idelenn már elutasítjátok. Helyette magatoknak másikat találtok. A gondokat, mint leány a gyöngyöket, egymás mellé fűzitek és nyakatok köré tekeritek. Egymás felé ezt mutatjátok, akinél nagyobbak a szemek, az még büszke is erre. A bajokról beszéltek, ez tölti ki életeteket. Nem veszitek észre, mi vészt hoztok ezzel fejetekre!
13. Ami egész nap a fejedben jár, ami elborítja tudatodat, az te magad vagy. Ha hiszed, hogy csak akkor gondolkodsz, amikor valamin töröd a fejed, nagyot tévedsz! Akkor gondolkodsz többet, amikor azt észre sem veszed. Utcán, ha mész, vagy íróasztalod mellett gépelsz, netán fát gyalulsz, gondolataid nem hagynak el. Tégy egy próbát: hagyd abba hirtelen tevékenységedet! Mondd ki hangosan azt, ami a fejedben járt éppen! Írd le egy papírra, és vizsgáld meg! Ha biztató és kellemes, tégy elé egy pluszjelet! Ha nyomasztó, mínuszt írjál melléje! Gyűjts a jelekből egy csokorra valót, és megtudod ki vagy! Ha sok a vízszintes, szükséged van a segítségemre.
14. Nagyon kellenek a Földnek a bizakodó, hittel teljes gondolatok. Erre van most szüksége minden létezőnek. Látom, a Földön miként éltek. Virágaitokat tápszerekkel öntözitek, hogy mind erősebb, mutatósabb leveleket neveljenek. Kutyát, macskát tartotok, ezeket rendszeresen orvoshoz hordjátok. Ebből divatot csináltatok, egymás felé ezeket mutatjátok, de magatokat nem gondozzátok. Testeteket csinosítjátok, lelketeket rongyokban hagyjátok.
15. Idefenn a lelkek anyagburkot nem viselnek. Mint a csiga, mely házát vesztette, úgy léteznek. A gondolatok itt láthatóak. A gondolat minőségének megfelelően látszik a lélek rútnak vagy szépnek. Tekints szét a világban idefentről velem! Benézünk egy kávéházba, ahol két barátnő ül egymással szemben. Egyikük fénylő fekete haja, magas homloka, íves, büszke szemöldöke, bársonyos tekintete magához vonzza a férfiszemeket. A másik keskeny szájára, halvány orcájára oda se figyelnek. A mutatós asszony fondorlatos szívével sok embert megkeserített, míg a vele szemben ülő életében sok jót tett. Idefentről így egészen másképp láthatod őket. Az elsőnek a lelke fekete, nyirkos ködként gomolyog, míg a másiké rózsaszínbe hajló fehér, melyet virágillat kísér. Szomorú a látvány, mert Isten éppen azért adta elsőnek a szép testet, hogy annak segítségével győzze le énje szürke foltjait. Ti itt a Földön könnyebben elfogadjátok a szépet, mint a jelentéktelent. Innen láthatod, hogy Isten hiába adta meg a rút léleknek a javulási lehetőséget, az nem élt vele, pedig ígérte. Így hálálta meg a segítséget.
16. Ne legyetek hálátlanok! Mindaz, aki az élet kegyelmét visszautasítja, ezt az utolsó lehetőséget most elmulasztja. Fogadjátok el úgy az életet, ahogyan az Atya nyújtja felétek! Higgyétek, hogy az a legjobb tinektek!
17. Valamennyien egy folyamat végéhez értetek. Testet ölteni, a Földre jönni nektek sokáig nem lesz lehetőségetek. A Föld beteljesítette sorsát, amit vállalt, elvégezte. A Föld él. Élőlény csakúgy, mint ti. Azt ígérte Istennek, hogy méhébe fogad benneteket. Elhordta a leszülető testeket, akik egyre nagyobb súllyal terhelték meg. A teher Földanyának már elviselhetetlen. Vegyszerek felmarták a testét, radioaktív hulladékok pusztítják légkörét. Ami nem kell, amire azt mondjátok, hogy már felesleges, azt a földre öntitek. Nem gondolkoztok felőle, hogy azzal ott mi lesz. Halott anya adhat-e életet ficánkoló csecsemőnek? Ha a Föld nem élne, miként kelne életre az elvetett mag benne? Az élőre öntitek a halott anyagot, a rengeteg mérget, amely lassan kiöli a Földből a lelket. De ne higgyétek, hogy ezt büntetlenül tehetitek! Földanya rázkódik, a folyók medrei öklendeznek és hatalmas árvizek keletkeznek. Ez az alázatos lélek, aki titeket befogadott, segítségért kiáltott. Isten meghallgatta és engedélyt adott neki a pihenésre. Földanya küldetését befejezte, így nektek is mennetek kell.
18. Keserves idők jönnek. A Föld félelmetessé lesz. Most fogjátok megtapasztalni eddigi anyaságát, mit, míg jól ment sorotok, észre sem vettetek. A nyárban tél lesz. A szél ereje másként mutatkozik meg, mint eddigiekben. Sehová sem tudtok elbújni előle. Az épületek védelmet többé nem adhatnak nektek. Az áldott Nap titeket nem vigasztal. Gépek, eszközök nem segíthetnek. Minden, amiben bíztatok, cserben hagy benneteket. Csak Istentől kérhettek menedéket. Rajtatok egyedül Ő segíthet. Higgyétek, hogy hatalmas jósága nem hagy el Titeket!
19. Tanuljatok meg imádkozni. Bibliai időkben. Én megtanítottalak titeket erre. A Mi Atyánk-imában benne nyugszik a megoldás minden földi bajra. Ha ezt mondod, meg fogsz nyugodni! Hited függvényében kapsz segítséget. Nem lehetséges, nem fordulhat elő semmilyen körülményben, hogy Isten magadra hagyjon téged. El ne feledd, hogy neved Isten hatalmas lelkében nyugszik. Ő nem bosszúálló Isten. Ő féltőn szereti és könyörületes. Aki utolsó földi percében segítségül hívja, megmenekülhet.
20. Az utolsó időkben sokan fogják mondani nektek, hogy elkéstetek. Bűneiteket fejetekre olvassák, és megpróbálják elhitetni veletek, hogy az igazak közé ti már nem léphettek. Emberek mondják meg, hogy mi Isten ítélete. Ne higgy annak, aki a reményt akarja elvenni tőled! Lelkedet kívánja az elvinni. Míg remélsz, míg Istenről nem mondtál le, addig megtart téged. Atyám a kezedet sosem engedi el. Őt csak te hagyhatod el, Isten téged sosem! El ne feledd szavaimat! Ember ember felett nem ítélkezhet. Az ítéletet az én kezembe adta az Atya. Mind hamis, aki engem utánoz ebben. Az csak a másom. Aki megtartani jöttelek Titeket, elítélhetem-e a küzdőket? Csak aki már feladta, annak lelkéhez nem fér hozzá az Atya. Aki Istentől elfordul ezekben az időkben, saját maga felett mondott ítéletet. Légy szigorú önmagadhoz, de lelkedről ne mondj le! Bűnöd égesse szívedet, és ha a bánat sóját kiizzadtad, töröld testedről le! Hívj segítségül engem, hogy tisztítsalak meg! Istentől kaptam engedélyt erre, hogy aki engem kér, egy se vesszen el.
21. Mindennapjaidat míg éled e Földön, add gondolataidat nekem! Reggel, amikor felébredsz, adj hálát, hogy élhetsz! Adj hálát a levegőért, a Napért és esőért! Köszönd meg, hogy tető van fejed felett, hogy az ágyból felkelve van mibe öltöznöd! Ha így teszel, megtanulod észrevenni a kegyelmet, mely körbeveszi életedet. A hála még több jóra nyitja fel szemedet. A hála örömmel és békével tölti el életedet, és ezekben az időkben erre van a legnagyobb szükséged. A hálás, örömmel telt szívbe nem tudja befészkelni magát a félelem. A béke nem ad helyet a pusztító rettegésnek. Ha hálát érzel, lelked nem ismeri fel a félelmet. Érzékelni fogod, hogy a körülötted lévők rettegnek, de a pánik, amit keltenek, hozzád nem érhet el. Nem fogod érteni, mitől félnek.
22. Fontosak a reggelek. Légy résen, mikor kinyitod a szemed! Fejedben örömteli, hálás gondolatok legyenek! Küldd ezeket Isten felé, Ki elfogadja tőled, és megjutalmazza életedet! Mindent, ami ennek nem felel meg, küldd el!
23. Ne aggass gondokat a keresztedre! Vedd a válladra, és magasra tartva viseld! Láss magad előtt engem, és tudd, hogy megsegítelek minden körülményben!
Ébrenlét és Álom határánál vagyunk. Egy olyan világ él bennünk, melynek megálmodása csakis rajtunk múlik.
Méltón őrizzük-e magyarságunk szellemét? Vállaljuk-e a ránk tornyosuló feladatokat, és ennek tükrében nyugodtan álomra hajtjuk a fejünket? Megszólít-e szívünk a szóra, mely a Hazáért remeg? A MAGYAR ÁLOM selyemképem beavatókódokat tartalmaz.
Egy másik Világba avat be. Ha nyitott vagy rá és tettrekész, bármikor beléphetsz ebbe a Napfényes világba melynek megvalósítása csakis rajtunk múlik. A Napbárkán utazva érkezünk meg a Fény Országába, és ez a bárka mint egy virág kelyhe oltalmazón körbeölel minket.
A képemen ez a kehely a Szent Családot öleli körbe, melynek minőségét Őseink hagytak reánk. A Szent szó alatt én most azt a letisztult ősi minőséget értem, aki megtestesült a világunkban. Aki magába álmodta és magában hordozta a Napot. A NAP még mindig süt ránk, s utunkat egyengeti. Vállaljuk-e ÖnMAGunkat, a magyarságunkat? Magunkhoz vesszük-e a ősi hitünket? Megnyitjuk-e vele a Fény Országát, és tetteinkkel ide a Kárpát -medencébe helyezzük? Eljött az idő, s most van. Ébredjekek MAGOK! Alkossunk Egységet, Egy Célt, s Egy Akaratot! Áldás!
Szokolai- Lendvai Katalin
ŐSI INTELEM Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában.
Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.
Az Új Világ beköszöntével, eljött az ideje,
hogy nők megtalálják Önmagukban az eredendő női minőségüket, azt a minőséget amit a kezdetektől fogva képviselnek.
A saját értékrendeinket magunkból kell előhívnunk,
nem pedig a társadalmi elvárások kell megfelelnünk.
Mi nők sokan hordozunk magukban,
olyan sérelmeket, fájdalmakat, elnyomásokat,
amelyeknek kitisztítása és gyógyítása, letétele,
most már nagyon időszerűvé vált.
Hosszú évszázadokon keresztül cipeltünk magunkkal
különböző mintákat és beidegződéseket,
amelyek nem belőlünk fakadnak hanem szüleink, családtagjaink, a társadalom beidegződését,
szemléletmódját vittünk tovább és adtuk át mi is gyermekeinknek.Folytatás
" A Fény gyermeke vagyok. Szeretem a Fényt. Szolgálom a Fényt. Fényben élek. A Fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít. Áldom a Fényt. A Fény bennem van. Egy vagyok a Fénnyel. A Fény én magam vagyok!"
Számláló
Indulás: 2010-01-10
Ahonnan látogatják az oldalt
Időjárás
Minden embernek kell valami hitvallása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él, amikor nincsen több, akkor meghal.
Wass Albert
(Ember az országút szélén)
Magyarok Istene nézz reánk!
Magyarok Istene, nézz reánk!
Mi tiszta szívvel lábad elé leborulunk.
Kérünk Téged, emelj fel minket!
S hoz Új Jövőt e Nemzedéknek!
Minden szívdobbanással Téged szolgálunk.
Érted zeng a szavunk,
Magyarok vagyunk.
Öreg Isten nézz le miránk!
Ne hagyd elveszni azt a sorsot,
Amit szabtál Te ránk.
Teljesedjen be a jövő.
Áldott legyen az Új, mely eljő.
Új Hazát, Új Sorsot írunk.
Ez viszi előre a magyart.
Áldott legyen kinek neve, MAGYAR!
Írta: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin
Papp-Váry Elemérné
(Sziklay Szeréna)
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Székely Miatyánk
Miatyánk,ki a mennyekben vagy,kitől jön élet és halál,
Hivó szavunk Tehozzád szárnyal,és vigaszra csk ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe,megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék!
E nép mindig benned bizott.
Te székely Isten,félünk Téged,bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk,bár itt van a halálunk,büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük,megszenteltessék a Neved.
Óh,jöjjön el a Te országod,add,hogy még boldogok legyünk.
Add,hogy még egyszer reánk nézzen,a mi szent Hargita hegyünk!
Add,hogy még egyszer legyen boldog,Székelyhon minden hű fia,
Add,hogy még felvirradjon egyszer,ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod ,s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg,hogy kisfiúnknak,kiért a szivünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,még egy dicső székely kikelet!
Ne vigy minket a kisértésbe,ne higgyük,hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben,mindig csak székely vére folyt.
Ne add,hogy benned is csalódjunk,ne add,hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom,dicsőség,ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bizó,s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb,büszkébb?
Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen,mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek!Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből,sir szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,mit minden hű székely sziv dobog,
Éreznétek,s megértenétek,hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk!Ha nem mi,unokáink.S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk,egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szivünk szent keservével,egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most,s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!
Wass Albert: Hontalanság hitvallása
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
1947
Ősi Fohász
(Minden nap fényesítsd át előtte tested)
Krisztus kérlek, teljesítsd ki testemet!
Fényesítsd fel Szellemem!
Lelkem járd át a békesség Fényével,
Krisztus szent erejével!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Védelmez a gonosztól, a rontástól, az Ármánytól!
Így legyen! Így legyen!
Így lesz!
Áldás, békesség a Magyar Népre, minden emberre!
A Krisztusi utat követem, azt soha el nem vetem.
Áldás, békesség!
Földanya tisztellek és becsüllek, szívemben szent helyre helyezlek.
Add meg számomra az élet kenyerét, a bölcsesség tűzét.
Ne engedj hiányt szenvedni semmiben, gondoskodj éltemről, holtomról!
Gyökereimet újítsd meg, erősítsd meg.
Engedd, hogy az ősi tudás újjáéledjen bennem.
ÉG Atya FÖLD Anya egyesüljetek bennem!
Költözzék békesség a szívembe, Krisztus szent Szívével egyesülve.
Védelem a rossztól, védelem a gonosztól mit ember teremtett: - Kérlek Istenem, ne engedd, hogy ezek a teremtények hatással legyenek rám,
ártó szándékkal közelítsenek felém!
Krisztusi bölcsődben védve vagyok,
Áldott vagyok, mert TE munkálsz a szívemben és az egész lényemben.
Emberi rosszakarat messzire elkerül engem,
Isten tenyerén hord engem.
Bőség és teljes élet részem, mi Istentől megadatott,
s ezért néki én hálát mondok.
Áldott legyen az ÚR!
Áldott legyen a Teremtő!
Dicsőség az Ő Angyalainak és Udvartartásinak.
Krisztus légy áldott, a dicsőség fénye övezzen!
Hozz áldást a Földön minden emberre, védelmezd őket Szent Szellemeddel!
Áldott legyen minden ember, aki magába fogadja ezt az imát!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
